Archive for 2011. december

New Yorkban már most bemutatták a Jolie-filmet

2011. december 6.

2011. december 5-én New Yorkban bemutatták Angelina Jolie első rendezését, A vér és méz földjén (In The Land of Blood and Honey) című filmet. A részben Magyarországon forgatott alkotást Jolie nemcsak rendezőként jegyzi, ő írta a forgatókönyvet is. A premieren az Oscar-díjas színésznőn kívül részt vett Angie párja, Brad Pitt amerikai színész és mindenki meglepetésésre az ő szülei – Jane és Bill – is. A média képviselőit is meglepte a dolog, ezért többen is rákérdeztek, hogy milyen a színésznő kapcsolata Pitt szüleivel. Mind a két fél úgy nyilatkozott, hogy nagyon szeretik egymást és Brad Pitt szülei büszkék a fiúk választottjára, – ahogy fogalmaztak –  Jolie nem csak gyönyörű nő és remek anya, hanem hatalmas munkabírású művész, aki játszik, rendez és ír is.

Angelina Jolie amerikai színésznő és élettársa, Brad Pitt amerikai színész Jolie A vér és méz földjén (In The Land of Blood and Honey) című filmjének bemutatóján New Yorkban 2011. december 6-án

Angelina Jolie amerikai színésznő és élettársa, Brad Pitt amerikai színész Jolie A vér és méz földjén (In The Land of Blood and Honey) című filmjének bemutatóján New Yorkban 2011. december 6-án

Ebergényi Réka megmutatja a melleit

2011. december 6.

A magyar manökenekről elsőként mindenkinek Mihalik Enikő és Palvin Barbara neve ugrik be, azonban a szintén magyar Ebergényi Réka sem ismeretlen a nemzetközi divatvilágban. A most 30 éves modell már több rangos divatmagazin címlapján pózolt, azonban a mostani őszi Citizen K divatlap hasábjain újra meg mutatja a bájait. A Gregory Derkenne által készített felvételeken a modell a melleit is sem takargatja.

Ebergényi Réka magyar manöken az őszi Citizen K divatlap hasábjain (2011 november)

Ebergényi Réka magyar manöken az őszi Citizen K divatlap hasábjain (2011 november)

Látványos pankrációbemutató a Merlinben

2011. december 6.

A Hungarian Championship Wrestling, vagyis ismertebb nevén a HCW a 2010-es megalakulása óta azon ügyködik, hogy bebizonyítsa, hogy a pankráció, pontosabban a pro-wrestling hazánkban is jelen van. Sokan nem is tudják, azonban Magyarországon is akadnak hódolói ennek a különös sportágnak.

A pankráció a birkózás egyik műfaja, melyben a küzdő felek látványos külsőségek között verekednek a ringben. Magát a pro-wrestlinget sokan tartják a szabályok nélküli verekedés sportjának is. A HCW legutóbbi gálaműsorára a budapesti Merlin Színházban került sor 2011. december 3-án. A show „hangjától”, László Rolandtól – akinek 25% részesedése van a HCW-ben – megtudhattuk, hogy a mostani fellépés előtt októberben a békéscsabai kolbászfesztiválon mutatták meg a tudásukat kétezer érdeklődő előtt.

Pankrátorok kűzdenek a HCW (Hungarian Championship Wrestling) gálaműsorán Budapesten 2011. december 3-án. (Fotó: Mészáros Márton)

Pankrátorok kűzdenek a HCW (Hungarian Championship Wrestling) gálaműsorán Budapesten 2011. december 3-án. (Fotó: Mészáros Márton)

A pro-wrestlingbemutató egy kész történetet mutatott be a közönségnek, amely során tizenhat pankrátor mérte össze az erejét. Persze nem egyszerre, először a Nitro és Poison nevű pankrátorok csapta össze, majd két női pankrátor (Khyra és AudreyBride) lépett a tettek mezejére. A két húszas éveiben járó hölgynek ez volt az első, debütáló fellépése. A pankrációról érdemes tudni, hogy csak tizennyolc éves kor felett válhat valaki pankrátorrá.

A mostani show egyik legemlékezetesebb pillanata mindenképpen az volt, amikor Ted Wellington és ellenfele, 8 ball maga mögött hagyva a ringet a nézőtér előtt esett egymásnak. Na de, egy hardcore mérkőzéshez kell is az izgalom!

A HCW (Hungarian Championship Wrestling) pankrátorbemutató gálaműsora Budapesten 2011. december 3-án. (Fotó: Mészáros Márton)

A HCW (Hungarian Championship Wrestling) pankrátorbemutató gálaműsora Budapesten 2011. december 3-án. (Fotó: Mészáros Márton)

Az összes meccs során csak két pankrátor tartózkodott a ringben, azonban a negyedik mérkőzés alkalmával négyen csaptak össze (4 way elemation). Utánuk következett a Renegade vs. Grizzly összecsapás, amely szintén olyan látványos volt, mint az előző megméretetések.

Murlock és Michael Nuts küzdelme során már olyan kiéleződött hangulat tombolt az arénává avanzsált teremben, hogy mást nem is lehetett hallani a nevek skandálásán kívül. Ilyen felfokozott hangulatban lépett a ringbe a letakart fejjel érkező Ben Dover és ellenfele, a HCW bajnoka, Icarus. Ők ketten egy éve mérkőztek meg, tehát ilyen szempontból is kuriózumnak számított a mostani gála. A küzdelemből végül Icarus került ki győztesen, azonban a meccs vége után azonnal elhagyta a ringet és a kirendelt mentősöknek kellett ápolnia. A hírek szerint úgy elvágta a kezét, hogy kórházba kellett szállítani, de már jól van.

Az Icarus és Ben Dover művésznevű pankrátorok harcolnak a HCW (Hungarian Championship Wrestling) pankrátorbemutató gálaműsorán Budapesten 2011. december 3-án. (Fotó: Mészáros Márton)

Az Icarus és Ben Dover művésznevű pankrátorok harcolnak a HCW (Hungarian Championship Wrestling) pankrátorbemutató gálaműsorán Budapesten 2011. december 3-án. (Fotó: Mészáros Márton)

Icarus és Dover összecsapása volt a leglátványosabb és „legkegyetlenebb”, bár az előttük fellépők műsorszámaiban is akadtak faasztalok, összecsukható székek, tálcák és neoncsövek.

Az Icarus művésznevű pankrátor véres háta a HCW (Hungarian Championship Wrestling) pankrátorbemutató gálaműsorán Budapesten 2011. december 3-án. (Fotó: Mészáros Márton)

Az Icarus művésznevű pankrátor véres háta a HCW (Hungarian Championship Wrestling) pankrátorbemutató gálaműsorán Budapesten 2011. december 3-án. (Fotó: Mészáros Márton)

A pro-wrestling látványos sport és szórakoztatás is egyben, amelynek külföldön már igazi hagyománya van. A sportág a virágkorát az Egyesült Államokban élte az 1990-es években olyan profi pankrátorokkal, mint Dwayne “The Rock” Johnson vagy Hulk Hogan.

A pankráció elhatárolódik a sporttól, de bizonyos szempontok szerint mégiscsak az. Mindezek mellett az egész showműsor a showbiznisz részét képezi egy csinos felkonferáló lánnyal, konferansziéval és kiépített történettel. Mégis én is felhívom mindenki figyelmét arra, hogy minden, amit itt láthattunk nagyon veszélyes, ezért senki ne próbálja ki soha, csak szervezett keretek közt.

Az Icarus művésznevű pankrátor harcol a HCW (Hungarian Championship Wrestling) pankrátorbemutató gálaműsorán Budapesten 2011. december 3-án. (Fotó: Mészáros Márton)

Az Icarus művésznevű pankrátor harcol a HCW (Hungarian Championship Wrestling) pankrátorbemutató gálaműsorán Budapesten 2011. december 3-án. (Fotó: Mészáros Márton)

A magyar HCW havonta rendez gálákat és ezek az események mindig teltházat vonzanak az adott épületbe. A pontos adatok ismeretlenek a mostani gálaműsorról, de feltehetően négyszáznál is többen voltak jelen. Számomra igazán érdekes volt a műsor, mert még sohasem voltam pankráción és még csak tévében sem láttam, leszámítva A pankrátor (The Wrestler) című Mickey Rourke főszereplésével készült mozifilmet. Meglepett, hogy milyen vegyes réteg alkotta a közönséget; akadt egy ősz hajú, közel nyolcvanéves néni is, aki görbebotjára támaszkodva figyelt a mérkőzéseket, de tíz-tizenkét éves fiúk is hangos szurkolással bíztatták favorizáltjukat.

Az Icarus művésznevű pankrátor harcol a HCW (Hungarian Championship Wrestling) pankrátorbemutató gálaműsorán Budapesten 2011. december 3-án. (Fotó: Mészáros Márton)

Az Icarus művésznevű pankrátor harcol a HCW (Hungarian Championship Wrestling) pankrátorbemutató gálaműsorán Budapesten 2011. december 3-án. (Fotó: Mészáros Márton)

Lopásért perelik Angelina Jolie-t

2011. december 5.

2011. december 5-én egy horvát újságíró plágiumért indított pert Angeline Jolie Oscar-díjas amerikai színésznő ellen A vér és méz földjén (In The Land of Blood and Hooney) című filmje miatt.

A legendás hollywoodi szépség Budapesten és Bosznia-Hercegovinában rendezte meg az első filmjét tavaly ősszel, azonban a műveit James J. Braddock néven megjelentető Josip J. Knezevic horvát író, újságíró azt állítja, Jolie teljes egészében az ő 2007-ben publikált cikkét használta. A színésznőt már nem először érik ilyen vádak, ő azonban részletesen elmesélte több interjúban hogyan született meg a műve, amely szerinte fiktív történet, de akár igaz is lehetne. A film amerikai bemutatóját december végén tartják.

Angelina Jolie Oscar-díjas amerikai színésznő

Angelina Jolie Oscar-díjas amerikai színésznő

Átadták a Kennedy Center kitüntetéseit

2011. december 5.

2011. december 4-én a washingtoni külügyminisztériumban rendezett ünnepségen adták át a Kennedy Központnak (Kennedy Center) az elismeréseit azoknak az amerikai művészeknek, akik az amerikai kultúra gazdagításáért maradandóértéket tettek le az asztalra. Az idei évi díjazottak között van többek között Yo-Yo Ma kínai születésű amerikai csellista – aki már hétévesen amerikai elnökök előtt játszott – , Meryl Streep kétszeres Oscar-díjas amerikai színésznő, Neil Diamond amerikai énekes-zeneszerző, Sonny Rollins amerikai dzsesszzenész és Barbara Cook amerikai énekesnő. A hagyományokhoz híven a díjazottakat Barack Obama amerikai elnök is fogadta.

A meggyilkolt John. F. Kennedy (1917-1963) amerikai elnök leánya, Caroline az ünnepségen elmesélte, hogy a mostani díjazott, Neil Diamond híres Sweet Caroline című száma éppen róla szól. 

Yo-Yo Ma kínai születésű amerikai csellista – aki már hétévesen amerikai elnökök előtt játszott – , Meryl Streep kétszeres Oscar-díjas amerikai színésznő, Neil Diamond amerikai énekes-zeneszerző, Sonny Rollins amerikai dzsesszzenész és Barbara Cook amerikai énekesnő a Kennedy Központ díjazottjai Washintonban 2011. december 3-án

Yo-Yo Ma amerikai csellista , Meryl Streep Oscar-díjas amerikai színésznő, Neil Diamond amerikai énekes-zeneszerző, Sonny Rollins amerikai dzsesszzenész és Barbara Cook amerikai énekesnő a Kennedy Központ díjazottjai Washintonban 2011. december 3-án

Boros Attila: “A művészet különbözteti meg az embert az állatvilágtól”

2011. december 4.

Boros Attila: “A művészet különbözteti meg az embert az állatvilágtól”

Mészáros Márton interjúja

Boros Attila magyar festőművésszel, grafikussal a festészet és a művészet mai funkciójáról beszélgettem, de szóba kerültek a pályájának főbb állomásai is. Az 1994-ben diplomázott Boros több alkalommal találkozott a nemrég Budapesten koncertező Tom Jonessal és elmesélte az énekessel való találkozásainak történetét, de az UFÓ témában is állást foglalt.

Boros Attila magyar festőművész, grafikus Budapesten 2011. december 2-án (Fotó: Mészáros Márton)

Boros Attila magyar festőművész, grafikus Budapesten 2011. december 2-án (Fotó: Mészáros Márton)

Mészáros: Hány éve fest?

Boros: Mindig is rajzoltam, grafikusnak készültem. 15 évvel ezelőttig grafikákat és könyvborítókat készítettem, csak utána kezdtem el festeni. Szerencsés váltásnak bizonyult, mert ötvözni tudom a grafikai múltamat festői eszközökkel és ez egy olyan egyedi képet hozott be a magyar képzőművészetbe, ami szinte páratlan.

Mészáros: 1995-ben jelent meg az angol-magyar nyelvű ismeretterjesztő képzőművészeti albuma Erich von Däniken előszavával.

Boros: Ez egy UFÓ témakörű album volt és nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy Däniken elvállalta az előszó megírását. Egyébként ő azóta is használja a képeimet. Maga az UFO téma egy igazi megoldatlan rejtély, örök kérdés, hogy léteznek-e földönkívüli élőlények vagy sem. Egy ideig nagyon foglalkoztatott ez a téma, de aztán rájöttem, hogy egy egész élet sem lenne elég ahhoz, hogy a végére járjunk a dolognak.

Mészáros: Egyébként hisz bennük?

Boros: Most hallottam erről a témáról egy előadást; tíz a huszonegyediken csillagrendszer van a világban, ahol lehet a miénkhez hasonló élet, tehát a realitás azt mutatja, hogy lehetséges a földöntúli élet. Persze akadnak olyan elborult elméjű emberek, akik azt állítják, hogy üvegszál optikával érkeztek a Vénusz bolygóról, hogy figyelmeztessék az emberiséget, hogy közeleg a világvége. Pontosan az ilyen emberek ártanak a legtöbbet ennek a tudománynak.

Mészáros: Tíz évvel ezelőtt, 2001. január elsején volt egy nagy dobása. Elmesélné mi volt ez?

Boros: Szerettem volna, ha az új évezredbe egy olyan üzenettel érkeznénk, amelynek van mondanivalója és aktualitása. Szent Istvánnak, az első magyar királynak a megkoronázását festettem meg, néhány perccel az új évezred kezdete után fejeztem be a művet. Ez azért volt aktuális, mert Istvánt 1001. január elsején koronázták meg és szerintem ez egy nagyon szép jel a magyarok számára.

Mészáros: Elmesélné a Tom Jonessal való találkozásainak történetét?

Boros: Még 1995-ben, a The Lead and How to Swing It című albumának idején kimentem Manchesterbe, ahol két egymást követő napon volt koncert. Mind a kettőre elmentem és ott találkoztam vele először, de a kézfogáson és a gratuláción kívül másra nem jutott idő, csak arra, hogy adjak neki egy kis grafikát. Soha sem kértem autogramot, mert az egyrészt fárasztó a sztárnak is, másrészt számomra nem mond semmit egy aláírás. Az ember inkább azért szokott autogramot kérni, hogy a sztárnak azt a tíz másodpercét birtokolja, amíg ráírja a nevét a papírra. Máskülönben Tom Jones diszlexiás, tud írni, de nehézséget jelent számára. Gyakran a nevét visszafelé kezdi leírni, tehát a Jonessal kezdi. Egyébként a diszlexia egy olyan betegség, ami az élet más területeire nem hat ki, mert például ettől még az adott illető nagyon tehetséges lehet a szakmájában. Talán az ő diszlexiájának és a gyerekkori tuberkulózisának köszönhető az, hogy ennyire emberi a rajongóival és az őt körülvevőkkel.

Boros Attila magyar festőművész és Sir Tom Jones walesi énekes Budapesten 2009. november 11-én

Boros Attila magyar festőművész és Sir Tom Jones walesi énekes Budapesten 2009. november 11-én

Mészáros: Budapesten hogyan tudott találkozni vele?

Boros: Az előbb említett találkozások rövidek voltak, azonban 2009-ben már több időt tölthettem vele. A budapesti koncertje után találkozhattunk, a koncertszervezővel és az ő managementjével történő hosszas tárgyalások során tudtam csak meggyőzni őket, hogy engedélyezzék a találkozást vele. Az is sokat nyomott a latba, hogy nem ez volt az első találkozásunk és mindketten művészek vagyunk, bár eszembe sem jutna magamat hozzá hasonlítani. Ebben az évben jelent meg a 24 Hours című albuma és ennek kapcsán egy huszonnégy aktból álló kompozíciót adtam neki. Idén novemberben újra találkozhattam vele, szintén a pesti koncert után. Ezúttal a legutóbbi albuma, a Praise & Blame miatt egy Szent Dávidot, a walesiek védőszentjét ábrázoló képet festettem neki. Előtte alaposan utána néztem, hogy ki volt ez a hatodik században élt walesi püspök és megfestettem galambbal a vállán, püspöki ruhában. Tom Jones gratulált nekem, azt mondta, hogy tetszett neki a festmény. Ez volt a tizennegyedik házassági évfordulónk a feleségemmel, és amikor ezt elmeséltem Jonesnnak, gratulált nekünk. Én erre azt mondtam neki, hogy mi is szeretnénk megélni ötvennégy évet, mert ő ennyi ideje házas a nejével, Lindával.

Mészáros: Milyen embernek ítéli meg Tom Jonest?

Boros: Tom Jones számomra mindig is példaértékű művész volt, mint emberként, mint énekesként. A találkozásaink során azt szűrtem le, hogy nem csak kedves és közvetlen az emberekkel, hanem ezek mellett nagyon normális is. Ő azon kevés művészeknek az egyike, akik a földön járnak és szerények. Csak a legnagyobbaknak van oka szerénynek lenni. Bámulatra méltó az a bátorság, hogy egy jól jövedelmező szexszimbólum státuszból kilépett, maga mögött hagyta annak minden kellékét – a kigombolt inget, a szűk nadrágot – és igazi művész vált belőle. Még azok a sztárok is lelassulnak, lehalkulnak, akik sokáig talpon vannak, ő viszont öregkorára vált igazi soul és blues-énekessé. Tom mind a mai napig teljes erőbedobással dolgozik és a táncából már visszavett, de a hangja és a jelenléte sokkal erősebb, mint valaha. A tisztelete még csak most kezdődik, most kezd csak a világ rádöbbenni az ő igazi nagyságára.

Boros Attila magyar festőművész valamint neje és Sir Tom Jones walesi énekes Budapesten 2011. november 22-én

Boros Attila magyar festőművész valamint neje és Sir Tom Jones walesi énekes Budapesten 2011. november 22-én

Mészáros: A művei kiknek a magángyűjteményét képezik?

Boros: Vannak olyan körökben is képeim magángyűjteményben, akik szerintem nem szeretnék, ha megemlíteném a nevüket. Viszont Tom Jones-on kívül többek között George Patakinak, New York állam volt kormányzójának és Naruhito japán trónörökösnek a magángyűjteményét képezik a műveim. Én is elmondhatom magamról, hogy szerencsés vagyok, mert azzal foglalkozhatok, amivel szeretnék. A művészet különbözteti meg az embert az állatvilágtól.

Mészáros: Hova sorolná a saját festészetét?

Boros: Én több féle stílusban dolgozom, tehát nagyon sehova se tudnám sorolni. Azt szoktam mondani, hogy ez olyan, mint ha lenne egy gyümölcsöskertem, amiben akkor szüretelhetem le a gyümölcsöket, amikor szeretném. Az csak tőlem függ, hogy melyik gyümölcsöt szakítom le.

Mészáros: Mit gondol mi a funkciója a festészetnek a mai világban?

Boros: A festészet szerepe az, – mint minden művészeti ágnak –, hogy megmutassa, hogy minden látszat ellenére még mindig emberek vagyunk. Az a feladata a festészetnek a mai világban, hogy megállásra késztessen minket és felnyissa a szemünket, hiszen mi nem vásárlásra született, lélektelen fogyasztók, pénzcsináló gépek vagyunk. A festészet funkciója, hogy figyelmeztesse az embereket és megmutassa az igazi értékeket.

Boros Attila magyar festőművész, grafikus Budapesten 2011. december 2-án (Fotó: Mészáros Márton)

Boros Attila magyar festőművész, grafikus Budapesten 2011. december 2-án (Fotó: Mészáros Márton)

Európa legjobb filmje a Melankólia

2011. december 4.

Lars von Trier dán rendező legújabb filmje, a Melankólia (Melancholia) című alkotás érdemelte ki a legjobb film elismerését az Európai Filmdíjak 24. kiosztóján Berlinben 2011. december 3-án. A Cannes-i Filmfesztiválon is díjazott film rendezője nem vett részt az ünnepségen. Az alkotás a legjobb operatőr és látványterv kategóriában is díjat kapott.

A legjobb rendező elismerét a szintén dán Susanne Bier rendezőnő vihette haza az Egy jobb világ (In a Better World) című drámáért, közönségdíjat pedig az idén tavasszal Oscar-díjat nyert A király beszéde (The King’s Speech) című film kapta. A legjobb színésznek az alakításáért korábban Oscar-díjat nyert Colin Firth brit színészt választották (A király beszéde), a legjobb színésznő elismerését pedig a szintén brit Tilda Swintonnak ítélték oda (Beszélnünk kell Kevinről).

Az életműdíjakat a Helen Mirren főszereplésével készült A királynő (The Queen) című filmet rendezőként jegyző Stephen Frears brit rendező és a 87 esztendős Michel Piccoli francia színész kapta.

Terry Gilliam amerikai-brit filmrendező, a legendás Monty Python csoport tagja a The Wolly Family című rövidfimjével nyert díjat.

Az ünnepségen sem Colin Firth, sem Tilda Swinton nem jelent meg.

Bruno Ganz svájci-német színész átadja az életműdíjat Michel Piccoli francia színésznek az Európai Filmdíjak 24. kiosztóján Berlinben 2011. december 3-án

Bruno Ganz svájci-német színész átadja az életműdíjat Michel Piccoli francia színésznek az Európai Filmdíjak 24. kiosztóján Berlinben 2011. december 3-án

Könyvismertető – Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

2011. december 3.

Az amerikai Ransom Riggs mindössze harminckét éves, azonban már most jelentős sikereket könyvelhet el. A fiatal szerző jelenleg Los Angelesben él és újságíróként dolgozik, bár korábban több díjnyertes rövidfilm-forgatókönyvet írt. A férfinek egy komoly szenvedélye van, az érdekes régi fényképek gyűjtése. Egyedi gyűjteménye már lassan túlnő rajta, felvételeinek száma már meghaladja a kétezret is. Ransom Riggs a közelmúltban elhatározta, hogy regényt ír ehhez felhasználva fotógyűjteményét, amelyeket az elmúlt években a legkülönfélébb fényképekkel tett még izgalmasabbá. A könyv az Egyesült Államokban 2011 júniusában jelent meg és néhány napon belül a sikerlisták élére került. A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei (Miss Peregrine’s Home for Peculiar Children) című könyv kiadási jogát 27 ország vásárolta meg, köztük hazánk is. Így idén novembertől a Kossuth Kiadó jóvoltából Gálvölgyi Judit fordításában már mi is elolvashatjuk azt a könyvet, amely ámulatba ejtette a fél világot.

A könyvet nem olvastam eredeti nyelven, de a magyar fordítással is teljes mértékben meg lehetünk elégedve. Az izgalmas történet egy Jacob nevű tizenhat éves fiúról szól, aki mindaddig a kamaszok átlagos életét éli még a nagyapja meg nem hal. Az öregúr mindig ijesztő történetekkel traktálta a fiút, azonban ahogy Jacob felnőtt, egyre jobban eltávolodott a szenilis nagyapjától és már egyáltalán nem hitte el azokat a különös történetek arról a sok érdekes gyerekről, akik mind egy Wales közeli szigeten laktak egy kastélyszerű hatalmas házban, ahol senki sem találta meg őket. Az öreg hosszú időn keresztül mesélt az unokájának a különös gyerekekről és azokról a káprázatos dolgokról, amelyekre a gyerekek képesek voltak. A nagypapa úgy távozik a másvilágra, hogy egy üzenetet hagy a fiúra. El kell mennie és ki kell derítenie, hogy miről mesélt a nagyapja mindig is.

A szerző ügyesen övezi a hátborzongatóságot és a titokzatosságot a szerethető karakterekkel. A könyv első fejezeti lehet nem hagynak aludni, azonban maga az egész könyv nem félelmetes, a második felében már rájövünk mindarra, amire Jacob is, és egy gyönyörű világ bontakozódik ki a szemeink előtt. A művet a szerző képgyűjeményéből származó, 1940-es években készült fekete-fehér képek teszik még izgalmasabbá és nyugtalanítóbbá. Ez aztán az igazán új ötlet!

Nem mondom, hogy ez a legjobb könyv, amit idén a kezembe vettem, de megéri elolvasni. Kevés könyvet olvasok el két nap alatt. A Vándorsólyom kisasszony tele van izgalmas jelenetekkel, érdekes történetekkel és csodálatos szereplőkkel, mindez persze nagyon jól van megírva. A könyv csak akkor kezd kicsit sablonossá válni, amikor a vége felé már rájövünk, hogy bizony ez nem egy önálló regény, ennek nem tudjuk meg mi lesz a folytatása. A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeit éppen a végén, a legizgalmasabb résznél vágta el a szerző, ezzel szabad utat hagyva a folytatásnak. Vajon a mi feladatunk, hogy eldöntsük, hogy mi lesz a gyerekekkel, vagy a szerző már dolgozik a második részen? Inkább, az utóbbi tűnik valószínűbbnek. Talán csak ez az egyetlen negatívuma a műnek. Mindenesetre reméljük, hogy nem kapunk egy nyolcrészes könyvsorozatot.

Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei. Jól vésd az emlékezetedbe ezt a címet, mert el kell olvasnod ezt a könyvet. Nem csodálkoznék rajta, hogy ha ez a könyv lenne az új kedvencetek.

Ransom Riggs Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című könyve

Ransom Riggs Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című könyve

100 éves magyar nőtől vették el az állampolgárságát

2011. december 3.

Az egykori Magyarország területét képező, ma már Szlovákiához tartozó Rimaszombaton él az 1912. május 16-án született Tamás Aladárné, aki idén áprilisban kapta meg ismét a magyar állampolgárságot. A majdnem száz esztendős egykori tanárnőt a szlovák hatóságok arról értesítették, hogy 2011. december 5-ig le kell adnia a szlovák állampolgárságát igazoló papírjait. Az idős hölgytől annak ellenére veszik el a szlovák állampolgárságát, hogy előre közölte, amikor megkapta a magyar papírjait, hogy nem szeretné elveszteni a szlovák állampolgárságát.

Számos diplomáciai konfliktus nehezíti hazánk és Szlovákia viszonyát; ehhez hasonló esetek szinte mindennaposak a szlovákoknál. Szlovákiában például a törvény is nyíltan diszkriminatív, mert előírja, hogy a cseh kisebbségek használhatják anyanyelvüket minden korlátozás nélkül, azonban a magyarok nem. Jan Slota, a hírhedten magyargyűlölő Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke egy 1999-ben tartott pártgyűlésen például részegen arról beszélt, hogyan kellene lerombolni Budapestet. „Beülünk a tankjainkba és elpusztítjuk Budapestet” – mondta. De az antiszemita politikusnak már voltak hasonló húzásai, például a Szlovák Nemzeti Párt hivatalos honlapjáról eltüntette Magyarország térképét és nyíltan sértegette a magyar kormány tagjait.

A 100 éves Tamás Aladárné, akitől elveszik a szlovák állampolgárságát miután megkapta a magyar papírjait

A 100 éves Tamás Aladárné, akitől elveszik a szlovák állampolgárságát miután megkapta a magyar papírjait

„Mi a bánatnak ennyi „sztár” Magyarországra?” – Interjú Gálvölgyi Jánossal

2011. december 2.

„Mi a bánatnak ennyi „sztár” Magyarországra?”

Mészáros Márton interjúja Gálvölgyi Jánossal

Nincs olyan ember az országban, aki ne ismerné Gálvölgyi Jánost. Van, akinek a televíziós munkái, a Gálvölgyi Show, vagy a Heti hetes ugrik be először, de biztosan akadnak szép számmal azok is, akik a színházi szerepeihez kötik a nevét. Kiváló parodista, Kossuth-díjas színész, aki magánemberként sem unatkozik. A 63 éves művésszel a Játékszínben, az Édes bosszú című előadás előtt beszélgettem a szerepeiről, a karrierről, családról és arról, hogyan zajlik most az élete. Gálvölgyi nem csak az aktuális munkáiról, hanem a könyv-, és filmélményeiről is beszámolt nekem.

Gálvölgyi János Kossuth-díjas magyar színész a Játékszínben, 2011 november (Fotó: Mészáros Márton)

Gálvölgyi János Kossuth-díjas magyar színész a Játékszínben, 2011 november (Fotó: Mészáros Márton)

Mészáros: Jelenleg a Madách Színházban Szervét Tiborral felváltva játsszák Neil Simon „Furcsa pár” című vígjátékának két főszerepét. Ez nem nehezíti meg nagyon a színészek dolgát?

Gálvölgyi: De, ez nagyon nehéz számunkra. Ez is egyfajta kihívás. Lement először négy előadás az egyikből, aztán átfordultunk újabb négy előadás erejéig, és a jövő hét elején újra vissza kell fordulnunk. Eleve ennek a váltott szerepnek az ötlete Szirtes Tamás igazgató-rendezőnktől származik, de volt már hasonlóra példa olyan klasszikus daraboknál, mint amilyen a Rómeó és a Júlia.

Mészáros: Színészileg nem fáradt bele a vígjátékokba, a komikus szerepekbe?

Gálvölgyi: Nem, mert eleve nincsenek komikus szerepek. Ha egy tragédiánál a közönség csendben van, nincs semmi baj, de ha egy vígjátékon nem nevetnek, nagy a baj. Ha most elkezdenék mesélni valami drámát az életemből, akkor maga öt percen belül sírva fakadna, de lehet, hogy megnevettetni egy fél napba telne. A kérdés pedig, az, hogy belefáradtam volna-e ezekbe a szerepekbe? Nem. Valamit tudhatok, mert negyvenharmadik éve játszom. Nem leszek álszerény, de nem is fogom összegezni ezt a negyvenegynéhány évet. Vannak dolgok, amelyekre tényleg büszke vagyok, de nem szeretem magamat ünnepeltetni.

Mészáros: Melyik darabban játszik a leghosszabb ideje?

Gálvölgyi: A „Hotel Plaza” című előadásban. Tizenhat éve megy a Játékszínben, még 1995-ben mutattuk be. Hernádi Judittal ma este fogjuk játszani, az “Édes bosszút”, immáron az is tizenhárom éve fut. Ebbe a szerepbe már olyannyira „belejöttem”, hogy már régóta meg sincs otthon a szövegkönyv.

Mészáros: Most jelent meg a „Nevelésünk titkai” című könyv, amelyben többek között ön is vall a gyermeknevelési módszereiről. Mik azok a dolgok, amelyekre nagy hangsúlyt fektetett szülőként?

Gálvölgyi: Semmi az égvilágon. Azt szűrtem le a két felnőtt lányom és a három unokám után, hogy nem lehet nevelni. Szerintem minden ember nevelhetetlen és önfejű bizonyos dolgokban. Hiába mondom a cserép muskátlimnak vagy a kaktuszomnak, hogy nőjön, attól még nem fog nőni. Egyébként P. Gál Judit készítette ezt a könyvet, tulajdonképpen miatta vállaltam el a felkérést.

Mészáros: Milyen érzés lányos apának lenni?

Gálvölgyi: Nem könnyű. Igaz, én mindig is lányokat akartam, méghozzá olyannyira biztos voltam abban, hogy lányaim lesznek, hogy fiúneveken nem is gondolkoztam. Ezzel csak annyit akarok mondani, hogy a lányos apák sokkal intenzívebben, vérmesebben védik a gyermekeiket, mint a fiús apák. Még meg sem születtek a gyerekeink, amikor én már féltékeny voltam rájuk. Már akkor elképzeltem magamban, hogy este megyek haza, és a kapuban egy hosszú, zsírós hajú palival találom a lányomat. Ha az ember megérzi a lányán egy másik pasinak az arcvizét, akkor először feldurran, majd örül neki, hogy legalább a hapsi használ valamilyen illatszert vagy mosakszik.

Mészáros: Hány könyvet írt már egyébként?

Gálvölgyi: Túlzás azt állítani, hogy könyveket írtam. Könyveket Jókai Mór meg Karinthy Frigyes írt, én csak megjelent írásoknak nevezem az én műveimet. Nyolc éven keresztül megjelentek az írásaim egy hetilapban, abból lett három kötet, valamint megjelent az a könyv, amelyet Rátonyi Róbert rólam írt és annak a Bóta Gábor által készült kiegészítése. 1995-ben megjelent a „Showról showra” című kötet is, amelyben az én írásaim is benne voltak, illetve tavaly került a könyvesboltok polcaira a „Jókedvet adj!” című könyvem.

Mészáros: Csak annyit mondok, Gálvölgyi Show.

Gálvölgyi: Az RTL Klubnál most néztek utána, hogy elkészült a századik Gálvölgyi Show. Ebből én nem csinálok nagy ügyet, de ez akkor is büszkeség és rekord is egyben. Azok a pletykák nem igazak, miszerint a Heti hetes megszűnik, csupán arról van szó, hogy téli szünetre megyünk, de tavasszal visszatérünk. A Gálvölgyi Show-val is ez a helyzet, úgy néz ki, hogy a Gálvölgyi Show is új epizódokkal fog jelentkezni tavasszal.

Mészáros: Három unokája van, az egyikkel együtt játszott tavaly a Szegedi Szabadtéri Játékok” My Fair Lady” című előadásában, Simon nevű unokáját pedig most műtötték meg. Mesélne róluk?

Gálvölgyi: Simon már jól van, köszönöm a kérdést. Ő a nyáron vese átültetésen esett át, az édesapja ajánlotta fel az egyik veséjét neki. A legidősebb unokám, Dani pedig tavaly lent volt velem Szegeden, és szó szerint befúrta magát a produkcióba; egyből kiszúrta, ki a rendező, és két nap múlva már bent volt a produkcióban. A darabban én az ezredest játszottam, ő pedig gyerekszereplőként tűnt fel. Biztosak vagyunk benne, hogy ez felejthetetlen élmény volt neki. Gyerekek ezrei álltak sorba a szerepekért, de ő fél óra alatt megszerezte a magáét.

Mészáros: Felmerül a kérdés, nem lehet, hogy a nagypapa kicsit segített neki?

Gálvölgyi: Nem. Annak idején a lányaimnak sem próbáltam meg segíteni a kapcsolataimmal vagy a nevemmel. Sőt, nagy konfliktusaink voltak Danival. Volt úgy, hogy éjjel fél kettőkor a főpróba után úgy mentünk haza, hogy nem beszéltünk egymással. Mielőtt lefújták az esti próbát, Dani elment, csak azért, mert éhes volt. Én emiatt nagyon letoltam őt és kénytelen voltam újra elmondani, hogy csak azért, mert ő a Gálvölgyi unokája, nem tehet meg bármit, ne higgye, hogy rá nem vonatkoznak a szabályok. Bezerédi Zoltán kollégámat nem szeretném bántani, de az ő gyereke és az én unokám, tehát a két színészgyerek volt a legfegyelmezetlenebb az összes gyerekszereplő közül.

Mészáros: Ilyen szigorú nagyapa?

Gálvölgyi: Dehogy is, csak vannak elvárásaim. Szerintem az unokákkal kevesebb felelősség van, mint a saját gyermekeinkkel. Jobb is így, ha az ember nem szól bele más életébe, elvégre a nagyapáknak nem ez a dolga.

Mészáros: Vannak háziállataik?

Gálvölgyi: Nincsenek. Kutya volt, de eldöntöttük, hogy nem lesz több házi kedvencünk.

Mészáros: Káros szenvedélyei vannak?

Gálvölgyi: Biztos, mert most mindjárt megiszom a kávémat, és rágyújtok. Nálam a kávé nem is szenvedély, inkább egyfajta szertartás, mivel megszokásból minden előadás előtt megiszom egy kávét, de ezt leszámítva napközben nem kávézom. Egy szál cigi és egy kávé minden előadás előtt. Nem gondolom, hogy ez maradandó kárt okozna a szervezetemben.

Mészáros: Meg van elégedve a magyar kultúra működésével?

Gálvölgyi: Ki mondta, hogy működik? Nem akarok nevekkel dobálózni, vagy bárkit is okolni, de mindig is voltak olyan dolgok, amelyeken lehetett volna változtatni. Semmi sem tökéletes, de ne bonyolódjunk konkrétumokba. Máskülönben ez annyira általános dolog, hiszen a magyar kultúra mindaddig működni fog, amíg a festők festenek, a költők költenek, a színészek játszanak. Egyébként sajnos egyre kevesebb pénz jut a művészetekre, miközben egyre több pénz jut a stadionokra. Ha a színház világát vesszük példának, akkor azt mondhatom, hogy teltházas előadásaink vannak a Madách Színházban és a Játékszínben is, de van rengeteg olyan kollégám, akik éhen halnak. Arról nem is beszélve, hogy színházakat szüntetnek meg egyik napról a másikra, amiért színészek tucatjai kerülnek az utcára, és a különböző megszorítások sem fokozzák az örömöt.

Mészáros: Az elmúlt évtizedekben darabok százaiban játszott. Melyik volt a kedvence?

Gálvölgyi: Ezen nem gondolkozom, csupán csak hálát adok a jóistennek azért, hogy ennyi darabban volt lehetőségem szerepelni. Az utóbbi húsz évben nem játszottam olyan darabban, amelyikhez ne lett volna kedvem. Mindet szerettem, az egyiket jobban, a másikat kevésbé. Ma ezt szeretem, holnapután viszont a következőt fogom preferálni. Általában mindig azt a darabot szeretem a legjobban, amelyikben aznap este játszom.
Mészáros: Elmesélné, hogy feleségével, Judittal (műfordító) hogyan dolgoznak otthon? A kívülállók számára úgy tűnhet, hogy Ön állandóan szöveget tanul, a neje pedig ír és fordít.

Gálvölgyi: Az igazság az, hogy ő nem ír állandóan, én pedig nem tanulok mindig. Teljesen függetlenül dolgozunk egymástól, mégis megvan köztünk az összhang. A munkáival kapcsolatban megemlíteném a legújabb fordítását, a „Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei” című könyvet, amelyet most olvastam el. Ez nem a reklám helye, de ez a könyv nagyon tetszett nekem. Elképesztő történet, szerintem az utóbbi évek egyik legjobb könyve. Nagyon szeretek olvasni, amikor csak tehetem, könyvet veszek a kezembe. Legtöbbször elolvasom a nejem fordításait, annak ellenére, hogy néha szól nekem, hogy ezt vagy azt a könyvet nem érdemes elolvasni, mert nem jó. A szövegtanulásról meg csak annyit, hogy eleve a próbákon mindig nálunk van a szövegkönyv és egy-két nap alatt bevágom az egész szerepem. Ezzel én tulajdonképpen teljesen letudtam a szövegtanulást, szó sincs arról, hogy én állandóan tanulnék.

Mészáros: Akkor azt mondja, hogy az előadások előtt nem is nézi át a szövegét?

Gálvölgyi: Általában nem, minden itt van a fejemben. Addig emlékezem a szövegeimre, amíg azt nem mondja a rendező, hogy leveszik a műsorról az előadást. A „Furcsa pár” esetében viszont más a helyzet, ott kénytelen vagyok újra átfutni a szövegemet a fordított szereposztás miatt.

Mészáros: Ha visszaemlékezik, mi volt az első dolog, ami megfogta a feleségében?

Gálvölgyi: A színjátszó mozgalomban ismerkedtünk meg, pontosabban a ma már jónevű újságíró, kritikus Mészáros Tamás Szkéne nevű színjátszókörében találkoztunk először. Görgey Gábor „Ötórai tea” című előadását próbáltuk együtt, és rengeteget beszélgettünk, idővel pedig komolyabbá vált a dolog. Egymásba szerettünk Jutkával, és öt év kapcsolat után, 1971-ben házasodtunk össze. De ez már kétszáz éve volt. (Nevet)

Mészáros: Nézi a különböző tehetségkutató műsorokat?

Gálvölgyi: Nem nézem őket, egyszerűen nem tudnak lekötni. Nagyon szeretem a fiatalokat, de ezek a műsorok nem tehetséget kutatnak. Ennyi „tehetség” nincs az országba, ide mindenféle emberek jelentkeznek nemtől és kortól függetlenül, csak azért, hogy ismertté válhassanak. Ezek az emberek nem művészek, de még csak nem is tehetséges a legtöbbjük. Mi a bánatnak ennyi „sztár” Magyarországra? Hetente újabb és újabb „sztárokat” mutatnak be, akiknek annyi a „teljesítményük”, hogy főműsoridőben az orrukat piszkálják, és semmit sem tesznek. Ez már szánalmas…

Mészáros: Önt például 1968-ban a „Ki mit tud?” –on fedezték fel, ahol paródiájával első díjat nyert. Ön szerint Magyarországon még mindig vannak felfedezetlen csillagok?

Gálvölgyi: Hogyne, akadnak igazi tehetségek. Lehet, hogy nem pontosan fejeztem ki magamat előbb, nem azt mondom, hogy nincsenek tehetséges emberek, csupán arról van szó, hogy a különböző televíziók és a média már túlzásba viszi a tehetségek hajkurászását. A legnagyobb baj viszont az, hogy nincsen, és 68’-ban sem volt tehetséggondozás. Most olvastam valahol, hogy a szerencse nem más, mint felkészülés a lehetőségre. Ez tényleg így van.

Mészáros: Járt idén külföldön?

Gálvölgyi: Nem. Nyaralási szempontból Tenerifét nagyon szeretjük, ott voltunk eddig tízszer. Mindig azt mondom, hogy nem panaszkodhatom, mert igazán sokfelé jártam a világban Ausztráliától kezdve Bangkokon át az USA-ig. A mai napig viccesen szoktam emlegetni, hogy voltam Amerikában négy napig. A Rádiókabaré felvétele miatt utaztunk ki, és New Yorkban és Washingtonban jártunk. Felejthetetlen élmény volt.

Mészáros: Az elmúlt évtizedek során több kollégája is meghalt. Kinek a hiányát érzi a legjobban?

Gálvölgyi: A művészvilágból nagyon sokan elmentek az utóbbi években. Mindegyikőjüknek fáj a hiánya, de ha nevet kellene mondanom, akkor Rátonyi Róbertet, Márkus Lászlót, Kállai Ferencet és Körmendi Jánost emelném ki. Márkus 1985-ös halála eléggé mélyen érintett, különösen azért, mert váratlanul, az öltözőjében kellett meghalnia. Az ember csak akkor veszi észre, hogy öregszik, amikor szép lassan kihalnak körülötte a barátai, munkatársai. Én régimódi ember vagyok. Annak ellenére, hogy van mobilom, nem használom. Az én életemben meghatározó szerepe van a noteszomnak. Közel tizenöt éve van meg, tele van írva telefonszámokkal, és éppen a napokban jöttem rá, hogy egyre több nevet, számot kellett kihúznom belőle. Az évek múlásával egyre fogynak a nevek a noteszból mindaddig, amíg egyszer a te nevedet nem húzza ki valaki. Most már én is tudom, hogy elérkeztünk oda, amikor már kevesebb van előttem, mint mögöttem.

Mészáros: A 2005-ös „Le a fejjel” óta nem vállalt filmszerepeket. Mi ennek az oka?

Gálvölgyi: Annak idején nagyon sokat televízióztam, és az arcom túl ismertté vált ahhoz, hogy szerepelhessek filmekbe. Nem egyszer mondták filmrendezők, hogy szívesen dolgoznának velem, de túlságosan ismert vagyok a filmezéshez. Nem lenne igaz, ha azt állítanám, hogy nem hívtak filmekbe. Volt olyan főszerep, amelyre engem kértek fel, én el is olvastam a forgatókönyvet, és úgy gondoltam, hogy ez pocsék film lesz, nem szabadna szerepet vállalnom benne. Lemondtam a filmszerepet, utána a filmet mégis elkészítették, és sikeres lett. Ennek ellenére nem bántam meg. Minden okkal történik szerintem.

Mészáros: Ez érdekes! Mi ennek a filmnek a címe?

Gálvölgyi: Nem fogom elmondani. Fő a diszkréció.

Mészáros: Ha jól tudom, már egy ideje egyáltalán nem szinkronizál.

Gálvölgyi: Ez igaz, tényleg nem vállalok már szinkront. Annak idején rengeteget szinkronizáltam, de a mai szinkronok már borzalmasak. Nem mondom, hogy öreg vagyok hozzá, de ma már nincs kedvem ahhoz, hogy hatodrangú senkikkel dolgozzak együtt hosszú órákon keresztül, bezárva egy szobába. Régen színészek szinkronizáltak.

Mészáros: Melyik filmek nyerték el a tetszését az utóbbi időkben?

Gálvölgyi: Az utóbbi időkben láttam néhány olyan magyar filmet, amelyek igazán tetszettek. Az Anger Zsolt főszereplésével készült „A nyomozó” című filmet például nagyon jónak találtam, de Pálfi György „Taxidermia” című filmje is tetszett. Külföldi filmek közül pedig „A király beszédét” tudnám kiemelni. Egyébként nem nevezném magamat nagy mozibajárónak. Az aktuális filmélményeimről jutott eszembe, hogy mivel semmi nézhető nincs a televízióban, ezért most megint megnéztem DVD-n a „Mester és Margarita” tízrészes orosz feldolgozását.

Mészáros: Joe Cocker és Tom Jones koncertjén találkoztam Önnel. Milyen fajta zenéket kedvel?

Gálvölgyi: A kocsimban állandóan szól a zene. Például, Tom Jonest nagyon szeretem, a Queen is régi kedvencem, de a jazzt is kedvelem. A legutóbbi Tom Jones-koncert után például hosszú ideig nagyon boldog voltam. A mostani koncertet kénytelen leszek kihagyni, mert előadásom van aznap este, de azt kell mondanom, hogy Jones az a előadó, aki mindig a maximumot nyújtja. Nincs még egy ember, aki így énekelne élőben is, mint ő. Ő a profizmus teteje, a legjobb hangú előadó.

A beszélgetés vége felé megérkezik Hernádi Judit is, kölcsönösen üdvözlik egymást Gálvölgyivel, majd a színész az ujját mutatva így szól kolléganője felé: „Holnap műtét”.

Mészáros: Mi történt a kezével?

Gálvölgyi: Vasárnap játszottuk a „Jutalomjáték” című darabot, amelynek az egyik jelenetváltásakor később jött be a fény a kelleténél, és megbotlottam a sötétben. Ahogy letámasztottam a kezemet, megsérült az ujjam. Ennyi az egész.

Mészáros: Van valami, amire vágyik?

Gálvölgyi: Egészségre vágyom, más nincs. Szabadidőmben megpróbálok minél többet olvasni és aludni. Már bátran kijelenthetem, hogy a legtehetségesebb az alvásban vagyok.

Mészáros: A visszavonulást nem fontolgatja?

Gálvölgyi: Mit gondol, akkor mit csinálnék? Nem halmoztam fel milliárdokat, hogy visszavonulhassak, és házat vehessek Hollywoodban a domboldalon. Az ember általában nem önszántából vonul vissza, inkább visszavonultatják. Elvégre nem normális dolog az sem, hogy közönség előtt produkálom magamat minden este; nem tudhatnom, mikor mondja fel a szolgálatot valamelyik szervem. De a válaszom az, hogy nem szoktam ezen gondolkodni. Hiszen mint tudjuk, nincsenek visszavonult Michelangelók és nyugdíjas Leonardo da Vincik sem.

Mészáros Márton és Gálvölgyi János az interjú után, Budapest, 2011. november

Mészáros Márton és Gálvölgyi János az interjú után, Budapest, 2011. november