Batman élt, Batman él, Batman élni fog. Még akkor is, ha egyesek gyenge kísérleteket tesznek ez ellen, sőt még akkor is, ha Christopher Nolan Batman-trilógiája a végéhez ért. Nos, A sötét lovag- Felemelkedés (The Dark Knight Rises) azt nyújtja, amit ígért.
Habár arról lehet vitatkozni, hogy 2012 legjobban várt filmje-e, de ahhoz nem fér kétség, hogy a nyár legjobban várt mozija. Ahogy várni lehetett, igazi blockbuster, az elnevezéshez híven a jelentős anyagi siker már a premier utáni héten biztosítva volt, az összbevétel azóta pedig lassan az egeket verdesi.
A sötét lovag – Felemelkedés nyolc évvel az előző film után játszódik, amikor Batman, vagyis Bruce Wayne a világtól elszigetelten él hatalmas kastélyában hű inasával, és felszereléseinek gondozójával, a jó öreg Alfreddal. A denevérembert a hősként tisztelt Harvey Dent államügyész gyilkosaként tartják számon, amikor újra magára ölti ruháját, és immáron utoljára menti meg Gotham Cityt. Az ellenfele ezúttal a terroristvaezér Bane, akinek minden eszköze meg van ahhoz, hogy a föld színével tegye egyenlővé a várost. A gorillaalkatú, maszkot viselő, nehézkesen beszélő félelmetes alak egyszer csak szemtől szembe találja magát Batmannal, akire nem tekint potenciális ellenfélként. S, hogy melyikkőjük nyeri a kétes kimenetelű párharcot, és hogy mi marad Gothamból, legyen egyelőre titok azok számára, akik nem látták még a filmet.
Az alkotás szereplőit csak dicséret illeti, Nolan rendezőként mindig a legjobb színészeket éri el. Christopher Nolan társ-forgatókönyvíróként és rendezőként alaposan kivette a részét ebből a filmből is, az utóbbi években kialakult, apránként megbúvó tipikusan az ő keze nyomát viselő rendezői védjegyeket fel lehet lelni az alkotásban. Ezúttal is kedvelt kollégáival dolgozott együtt: Hans Zimmer mind a három Batman-filmnek zenét szerzett, de a színészek – Christian Bale, Michael Caine, Morgan Freeman, Gary Oldman – is ugyanazokat a karaktereket őrizték meg, amelyeket az előző két filmben játszottak.
A karakterekben lezajló belső folyamatokat nagyon érdekesen jeleníti meg, könnyen azonosulni tud a néző a címszereplővel. Valljuk be, Batman az egyetlen hús-vér képregényhős, akivel valaha találkoztunk, egy igazi karakter. Az összes karakter szimbolikus jelentőséggel bír: mitológia, akárcsak az egész történet. Ahogyan George Orwell Állatfarm című regénye is allegória, úgy az utolsó Batman-film is, amelyben ezúttal egy multimilliomos férfi (Wayne) ergo a kapitalizmus mellett teszi le a voksát, még egy barbár vadember (Bane) a rombolás megtestesítőjeként felforgatja az egész várost, és a nép kezébe adná a hatalmat az egyenlőség jegyében. Új világrend van kialakulóban, ez nem vitás. A filmben eltűntek a valós, szemmel látható bűnözők, a gaztettek elkövetői a gazdagok, vezetők lettek.
Egy ilyen nagyszabású filmben sohasem az alakításokon van a hangsúly, viszont el kell ismernünk, hogy Christian Bale nagyon egyedi és érdekes módon azonosul a karakterével. Kiemelendőek a nagyöregek, nevezzük őket nevükön Michael Caine és Morgan Freeman, és persze a Tom Hardy által megformált forradalmár is ígéretes, de az igazság az, hogy Batman mellett mindegyik szereplő eltörpül, s emiatt egyikőjük sem kap elég lehetőséget a kibontakozásra, amelyre annyira szükség lenne. Szívfájdalom, hogy Bane eredettörténetét, és múltját csak felületesen érintik, sokkal több jelenetet érdemelt volna a karaktere.
A szereplők alaposan felkészültek a szerepre, Tom Hardy 14 kiló izmot szedett fel magára, hogy kinézetre hitelesen kelthesse életre a fő gonosz Bane-t. Úgy hírlik, Anne Hathaway is kitett magáért a felkészülést illetően, viszont sem az ő alakításával, sem Marion Cotillard alakításával nem vagyok megelégedve. Hathaway maradt volna a bugyuta vígjátékoknál, komolyabb feladatot kérni tőle felelőtlenség. Sajnos nem szabad elfeledkeznünk néhány hihetetlen jelenetről sem, például Marion Cotillard karakterének eltúlzott, színpadias halálát, sem a rendőrfőnök ügyetlenkedését a bombával, vagy éppen az a nehezen hihető történetet, ahogyan a film elején még járni is csak nagy erőfeszítések árán tudó címszereplőnk megszökik a börtönből, ahonnan eddig csak egy ember jutott ki élve.
A történet mindent egybevetve, a felsoroltakat mellőzve logikusan felépített, tökéletes ábrázolással. Az egész film olyan feszültséggel teli és baljóslatú, mint amilyennek kell lennie.
A film képi világát sikerült a lehető leglátványosabb módon megalkotni, a csúcstechnológiából is a maximumot hozták ki. Az Indiában, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban leginkább IMAX-kamerákkal felvett jelenetek mind precízségről árulkodnak.
Az alkotók javára legyen mondva, hogy sikerült olyan szuperhős-filmsorozatot megalkotniuk, amely a filmtörténelem során párját ritkítja. Viszont A sötét lovag – Felemelkedés önálló darabként némi csalódást okoz, viszont egy komplexebb Batman-univerzum záró részeként már megállja a helyét. Ahhoz azonban nem vagyok elég nagy rajongója a denevérembernek, hogy megítéljem a befejezés méltóságát.
Mészáros Márton

A sötét lovag – Felemelkedés (The Dark Knight Rises)