2009. december 27.
Délelőtt még lejátszottam az év utolsó Honfoglalóját, megírtam a blogomra az idei év utolsó bejegyezését, majd taxival kimentünk a Ferihegyi repülőtérre, ahol kivételesen nem találkoztam semmilyen hírességgel, ugyanis korábban már Eszterházy Péterrel, Csepregi Évával és Laár Andrással futottam itt össze. Egy négy órás repülőút során (ez alatt a levegőből Ciprust is láttuk) értünk csak az egyiptomi Hurghadába, mely az ország egyik legszebb üdülőhelye a Vörös-tenger partján, és Kairótól, a fővárostól körülbelül 450 km-re délkeletre fekszik. Egyiptomban egy órával előrébb vannak, így este már nem sok mindenre jutott idő, azonban a közvetlenül a tengerparton található szállodánkban, a Hotel Safirban elfoglaltuk a légkondicionált, telefonnal, hűtővel, televízióval, és balkon felszerelt szobáinkat.
Hotel Safir
2009. december 28.
Utazásunk második napján négy óra alvás után kellett felkelnem, mivel ezen a napon az Ókori Egyiptom egyik régi fővárosába, Luxorba utaztunk, mely körülbelül 270 km-re volt tőlünk. Egy saját sofőrös autóval mentünk egy darabig, majd csatlakoztunk egy magyar csoporthoz. Az útsorán számos ellenőrzőponton kellett megállnunk, ahol fegyveres katonák tartották fent a rendet. Első állomásunk a világ egyik leghosszabb, 6650 km-es folyójához a káprázatos Nílushoz vezetett, melynek partján óriási nagy szegénység van: az emberek koszosak, rongyokban járnak, írni-olvasni képtelenek és saját maguk által létrehozott házakban laknak.
Luxorban megtekintettük a világörökség részét képező Memnón-kolosszusokat, melyek az Újbirodalom egyik legjelentősebb fáraójának, III. Amenhotepnak a két hatalmas, 19 méter magas ülőszobra, valamint egy obeliszk.
Memnón-kolosszusok
Ezt követően a 21 évig uralkodó Hatsepszut fáraónő halotti templomát tekintettük meg, melynek falain több momentum látható a királynő életének és uralkodásának főbb eseményeiből. 1881-ben, a templom melletti hasadékban néhány sírrabló 50 múmiát talált, közöttük az ókori Egyiptom leghatalmasabb uralkodóinak és családtagjainak holttestét, valamint 1997-ben egy terrorszervezet 62 embert mészárolt le itt.
Hatsepszut királynő halotti temploma
Ez után egy kézműves telepre érkeztünk, ahol kaptam egy 35 cm magas szobrot, mely Hóruszt, az egyiptomiak egyik legszentebb istenét ábrázolja, Anyukám pedig egy gyönyörű vázát vett magának.
Délre a hőmérséklet elérte a 35 Celsius-fokot, mi pedig a Királyok völgyét, ahol királyok és nagyhatalmú nemesek nyugszanak monumentális sírokban. Itt a Ramszesz fáraók sírját néztük meg, valamint a Völgy leghíresebb sírját, Tutanhamon fáraó nyughelyét tekintettük meg, melyet csak a mi kedvünkért nyitottak ki. A 19 évesen meghalt (vagy meggyilkolt) Tutanhamonnak csodálatos szarkofágja van, múmiája viszont elég bizarr, temetkezési helye pedig az első, nagyrészt érintetlen fáraósír, melyet 1922. november 4-én Howard Carter (1873-1939) fedezett fel. A mai napig sokan hisznek a fáraó átkában, mely így szól: ” A halál szárnya meglegyinti azt, aki megzavarja a fáraó álmát.” Ezzel magyarázzák Lord Carnarvon és számos régész halálát…
Este felé a mesés karnaki templomot néztük meg, mely az ókori Egyiptom egyik leghíresebb épületegyüttese, és a világ egyik legnagyobb ókori vallási helyszíne a mai napig. A 13 századon át épülő látnivaló után a díszkivilágításban pompázó 189 méter hosszúságú luxori templomban gyönyörködtünk, és még a szent szkarabeusz szobrát is megkerültük hétszer, hátha meghallgatják az istenek az óhajunkat.
A karnaki templomkomplexum
2009. december 29.
Ennek a napnak a nagy részét a szállodánk saját tengerpartján, illetve a Vörös-tengerben töltöttem, közben pedig “A monacói uralkodóház” című könyvet olvastam, és még a legkedvesebb plüssmackómat (most nem nevetni…) Don Olgodont is megúsztattam a tengerben.
Vörös-tenger
Délután egy bő háromnegyed órás séta árán bementünk Hurghada nyüzsgő központjába, ahol megnéztük a látnivalókat, ebédeltünk és képeslapokat vettünk.
Az idő is igen kellemes volt, napközben 30 Celsius-fok volt, a vízben pedig 22, este viszont nagyon felerősödött a szél, mely a tengert is felkorbácsolta.
2009. december 30.
Ezen a napon egy másfél órás hajóút keretében a Gifton-szigetre, a legnagyobb lakatlan korallszigetre látogattunk el, melynek hossza 25 km. Egy óra pihenő után búvárkodni mentünk, azonban én vonakodtam tőle, ezért csak negyed órát töltöttem a vízben, viszont ennek ellenére sem unatkoztam, beszéltem néhány magyarral, valamint gyönyörködtem a tájban, a halakban és egy szőke orosz lány formás fenekében.
A tengeren
2009. december 31.
Az év utolsó napját strandolással és olvasással töltöttem, játszottam Brendonnal és építettem egy hatalmas homokvárat (inkább erődítményt), majd este a hotel előcsarnokába mentünk, ahol helyi népviseletbe öltözött egyiptomi zenészek szórakoztatták a közönséget, majd a vacsora után egy hastánc előadást is megtekintettük, majd hamar eljött az éjfél, amikor kialudtak a fények a szállodában és hatalmas ünneplés kezdődött, melynek keretében megittam életem első pezsgőjét, egy pohár Mummot.
Várépítés közben
2010. január 1.
Az év első napján strandoltunk és búvárkodtunk, délután pedig tollaslabdáztunk, frizbiztünk, olvastunk, valamint képeket készítettem. Este nagyon korán lefeküdtem aludni, mert másnap hajnali egykor indulunk Kairóba, Egyiptom fővárosába.
2010. január 2.
E napon hajnali fél kettőkor indultunk egy helyi járattal Kairóba, Egyiptom fővárosába, ahol több mint 16 millió fő lakik, és mely Afrika és a Közel-Kelet legnagyobb városa. A jármű rekordidő alatt 6 óra helyett mindössze 5 óra alatt tette meg az utat. Az első úti célunk a gízai piramisokhoz vezetett, melyek az ókori világ hét csodájának az egyikei, és melyek építéséről szinte semmit se tudunk. Egyes feltételezések szerint a 2 millió darab, néhol 12 tonnás kövekből felépülő három piramist (Kheopsz, Khephrén és Mükerinosz piramisai) emberek építették, azonban sokak szerint az atlantisziak, vagy földönkívüliek (itt nem zöld kis emberekre kell gondolnunk) munkái.
A piramisok előtt
A délután folyamán még a 4500 éves gízai Nagy Szfinxet, a Föld egyik legnagyobb és egyben az egyik legrégebbi szobrát néztük meg, valamint az 1897-ben alapított Egyiptomi Régiségek Múzeumába látogattunk, ahol a gyűjtemény fénypontját, Tutanhamon kincseit is megnéztük, melyeket egy különteremben tekintettünk meg. A fiatalon meghalt fáraó gyermekeinek múmiáit tudósok megröntgenezték, és a képeken jól látszik, hogy a gyerekek aránytalanul néztek ki, a fejük pedig óriási volt. Egyesek szerint nem is emberek voltak…
Én mögöttem a Szfinx és a Piramisok
2010. január 3.
Ma késő este hazaérkeztünk Budapestre, egy hat és fél órás repülő út keretében. Hurghadából először Kairóba, majd a fővárosból a Ferihegyre érkeztem. A Kairói Nemzetközi Reptéren kaptam két plüssmackót, így a gyűjteményem száma 63-ra emelkedett.
(A fent látható összeskép az én tulajdonomban van, a legtöbbet én készítettem!)
Mészáros Márton blogja 