Kérjük vissza a feliratos kópiákat a magyar mozikba címmel alakult közösség a Facebookon, amelynek mostanra közel kétezer tagja van. Egy általuk indított petíció, amely szeretné, ha több eredeti nyelvű, feliratos mozifilm lenne, immáron 4910 aláírás gyűjtött be az interneten. A petíció létrehozója örömét fejtette ki, amiért 26 óra leforgása alatt több mint ezer ember tette le a voksát amellett, hogy a feliratos filmeknek létjogosultsága van a hazai mozikban.
Az ügy éles vitákat generált a közösségi oldalon, valamint több filmes portálon, sőt a média egyéb ágai is foglalkoznak vele. Sajnos, valóban elszomorító belegondolni, hogy ha bármilyen mozifilmet szeretnénk megnézni, azt csak szinkronosan tehetjük az esetek 95 százalékában. Tény, hogy az utóbbi néhány évben jelentősen romlott a magyar szinkron minősége, megkérdőjelezve ezzel létezésének indokoltságát. A filmforgalmazóknak a profit a fontos, a nézők igénye gyakran háttérbe szorulnak. Ha idős a mozi néző – mert van olyan is – akkor számára nyilván egyszerűbb, sőt élvezhetőbb nézni egy filmet a vásznon úgy, hogy közben nem kell a felirat után futtatni a szemét, vagy ide-oda kapkodni a fejét, mert nem tudja egyszerre nézni a filmet, és olvasni a feliratot. Nos, nekik, akik nem beszélnek idegen nyelvet, egyértelmű, hogy könnyebbséget jelent a szinkron.
Viszont egy film nyelvezetét, a nyelvi bravúrokat, a humor különböző formáit, és leginkább a színészek játékát nagyon nehezen adja vissza a szinkron. Gyakran érezni, hogy a színész „lejátssza” a szinkronhangját, akármilyen lehetetlenül hangzik: a szinkron lomhán, beleélés nélkül fele gőzzel mondja a szöveget, miközben a színész teljes erőbedobással játszik. Ezalatt azt értem, hogy a magyar szinkron néha egyáltalán nincs kölcsönhatásban az eredetivel. Persze akadnak olyan nagyszerű, élvezetes szórakozást nyújtó szinkronhangok, mint Reviczky Gábor, Kautzky Armand, Dörner György, Hevér Gábor, Szapó Sipos Barnabás, Kulka János, László Zsolt, a nőknél pedig Kökényessy Ági, Básti Juli, Hernádi Judit, Für Anikó. Egyik kedvenc “hangom” Végvári Tamás volt, a néhai színművész harmincszor szinkronizálta félelmetesen hitelesen Al Pacinót, de DeNiro, Dustin Hoffmann és Harison Ford is az ő hangján szólalt meg magyarul.
Személy szerint, én igyekszem feliratos filmeket keresni a mozi kínálatában. Ha érdekel egy film, először azt nézem meg, hogy hol játsszák eredeti nyelven, felirattal, mert a korábbi tapasztalataim (persze ez nem általánosítás) azt mutatják, hogy jobban megéri eredetiben követni a cselekményt. Néhány évvel ezelőtt DVD-n próbálkoztam egy híres filmdrámával, azonban a női főszereplő sírása annyira nevetséges, és teljesen hiteltelen volt magyarul, hogy átállítottam a nyelvet eredetire, és láss csodát, megértettem, miért magasztalták annyira az alakítását a kritikusok. Bálint Péter, a UIP Duna ügyvezető igazgatója, filmforgalmazók egyesületének elnöke azt mondta az Origo Filmklubnak, hogy a magyarok be sem ülnek feliratos filmre. Elég elszomorító ez a zárkózottság, elutasítás még akkor is, ha néha a magyar szinkron messzemenően nagy löketet ad egy filmnek.
Európa legtöbb országában a mozik zöme feliratosan is játssza a filmeket. Elég csak Horvátországig menni, ahol a szinkron szinte mint olyan nem is létezik, gyakran csak a DVD megjelenéskor találkozik először vele a film. Svédországban még angol nyelvű műsorokat is közvetítenek felirattal egy külön erre a célra létrehozott tévéadón. Néhány hazánkban is népszerű szituációs komédia a nyelvezete miatt gyakran lefordíthatatlan, de mi ezzel is megelégszünk, akárcsak azzal, hogy kedvencünket minden filmjében más szinkronizálja. Kivéve Adam Sandlert.
Mészáros Márton
DiCapriót is Hevér Gábor “beszélteti”
