Boros Attila: “A művészet különbözteti meg az embert az állatvilágtól”
Mészáros Márton interjúja
Boros Attila magyar festőművésszel, grafikussal a festészet és a művészet mai funkciójáról beszélgettem, de szóba kerültek a pályájának főbb állomásai is. Az 1994-ben diplomázott Boros több alkalommal találkozott a nemrég Budapesten koncertező Tom Jonessal és elmesélte az énekessel való találkozásainak történetét, de az UFÓ témában is állást foglalt.
Boros Attila magyar festőművész, grafikus Budapesten 2011. december 2-án (Fotó: Mészáros Márton)
Mészáros: Hány éve fest?
Boros: Mindig is rajzoltam, grafikusnak készültem. 15 évvel ezelőttig grafikákat és könyvborítókat készítettem, csak utána kezdtem el festeni. Szerencsés váltásnak bizonyult, mert ötvözni tudom a grafikai múltamat festői eszközökkel és ez egy olyan egyedi képet hozott be a magyar képzőművészetbe, ami szinte páratlan.
Mészáros: 1995-ben jelent meg az angol-magyar nyelvű ismeretterjesztő képzőművészeti albuma Erich von Däniken előszavával.
Boros: Ez egy UFÓ témakörű album volt és nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy Däniken elvállalta az előszó megírását. Egyébként ő azóta is használja a képeimet. Maga az UFO téma egy igazi megoldatlan rejtély, örök kérdés, hogy léteznek-e földönkívüli élőlények vagy sem. Egy ideig nagyon foglalkoztatott ez a téma, de aztán rájöttem, hogy egy egész élet sem lenne elég ahhoz, hogy a végére járjunk a dolognak.
Mészáros: Egyébként hisz bennük?
Boros: Most hallottam erről a témáról egy előadást; tíz a huszonegyediken csillagrendszer van a világban, ahol lehet a miénkhez hasonló élet, tehát a realitás azt mutatja, hogy lehetséges a földöntúli élet. Persze akadnak olyan elborult elméjű emberek, akik azt állítják, hogy üvegszál optikával érkeztek a Vénusz bolygóról, hogy figyelmeztessék az emberiséget, hogy közeleg a világvége. Pontosan az ilyen emberek ártanak a legtöbbet ennek a tudománynak.
Mészáros: Tíz évvel ezelőtt, 2001. január elsején volt egy nagy dobása. Elmesélné mi volt ez?
Boros: Szerettem volna, ha az új évezredbe egy olyan üzenettel érkeznénk, amelynek van mondanivalója és aktualitása. Szent Istvánnak, az első magyar királynak a megkoronázását festettem meg, néhány perccel az új évezred kezdete után fejeztem be a művet. Ez azért volt aktuális, mert Istvánt 1001. január elsején koronázták meg és szerintem ez egy nagyon szép jel a magyarok számára.
Mészáros: Elmesélné a Tom Jonessal való találkozásainak történetét?
Boros: Még 1995-ben, a The Lead and How to Swing It című albumának idején kimentem Manchesterbe, ahol két egymást követő napon volt koncert. Mind a kettőre elmentem és ott találkoztam vele először, de a kézfogáson és a gratuláción kívül másra nem jutott idő, csak arra, hogy adjak neki egy kis grafikát. Soha sem kértem autogramot, mert az egyrészt fárasztó a sztárnak is, másrészt számomra nem mond semmit egy aláírás. Az ember inkább azért szokott autogramot kérni, hogy a sztárnak azt a tíz másodpercét birtokolja, amíg ráírja a nevét a papírra. Máskülönben Tom Jones diszlexiás, tud írni, de nehézséget jelent számára. Gyakran a nevét visszafelé kezdi leírni, tehát a Jonessal kezdi. Egyébként a diszlexia egy olyan betegség, ami az élet más területeire nem hat ki, mert például ettől még az adott illető nagyon tehetséges lehet a szakmájában. Talán az ő diszlexiájának és a gyerekkori tuberkulózisának köszönhető az, hogy ennyire emberi a rajongóival és az őt körülvevőkkel.
Boros Attila magyar festőművész és Sir Tom Jones walesi énekes Budapesten 2009. november 11-én
Mészáros: Budapesten hogyan tudott találkozni vele?
Boros: Az előbb említett találkozások rövidek voltak, azonban 2009-ben már több időt tölthettem vele. A budapesti koncertje után találkozhattunk, a koncertszervezővel és az ő managementjével történő hosszas tárgyalások során tudtam csak meggyőzni őket, hogy engedélyezzék a találkozást vele. Az is sokat nyomott a latba, hogy nem ez volt az első találkozásunk és mindketten művészek vagyunk, bár eszembe sem jutna magamat hozzá hasonlítani. Ebben az évben jelent meg a 24 Hours című albuma és ennek kapcsán egy huszonnégy aktból álló kompozíciót adtam neki. Idén novemberben újra találkozhattam vele, szintén a pesti koncert után. Ezúttal a legutóbbi albuma, a Praise & Blame miatt egy Szent Dávidot, a walesiek védőszentjét ábrázoló képet festettem neki. Előtte alaposan utána néztem, hogy ki volt ez a hatodik században élt walesi püspök és megfestettem galambbal a vállán, püspöki ruhában. Tom Jones gratulált nekem, azt mondta, hogy tetszett neki a festmény. Ez volt a tizennegyedik házassági évfordulónk a feleségemmel, és amikor ezt elmeséltem Jonesnnak, gratulált nekünk. Én erre azt mondtam neki, hogy mi is szeretnénk megélni ötvennégy évet, mert ő ennyi ideje házas a nejével, Lindával.
Mészáros: Milyen embernek ítéli meg Tom Jonest?
Boros: Tom Jones számomra mindig is példaértékű művész volt, mint emberként, mint énekesként. A találkozásaink során azt szűrtem le, hogy nem csak kedves és közvetlen az emberekkel, hanem ezek mellett nagyon normális is. Ő azon kevés művészeknek az egyike, akik a földön járnak és szerények. Csak a legnagyobbaknak van oka szerénynek lenni. Bámulatra méltó az a bátorság, hogy egy jól jövedelmező szexszimbólum státuszból kilépett, maga mögött hagyta annak minden kellékét – a kigombolt inget, a szűk nadrágot – és igazi művész vált belőle. Még azok a sztárok is lelassulnak, lehalkulnak, akik sokáig talpon vannak, ő viszont öregkorára vált igazi soul és blues-énekessé. Tom mind a mai napig teljes erőbedobással dolgozik és a táncából már visszavett, de a hangja és a jelenléte sokkal erősebb, mint valaha. A tisztelete még csak most kezdődik, most kezd csak a világ rádöbbenni az ő igazi nagyságára.
Boros Attila magyar festőművész valamint neje és Sir Tom Jones walesi énekes Budapesten 2011. november 22-én
Mészáros: A művei kiknek a magángyűjteményét képezik?
Boros: Vannak olyan körökben is képeim magángyűjteményben, akik szerintem nem szeretnék, ha megemlíteném a nevüket. Viszont Tom Jones-on kívül többek között George Patakinak, New York állam volt kormányzójának és Naruhito japán trónörökösnek a magángyűjteményét képezik a műveim. Én is elmondhatom magamról, hogy szerencsés vagyok, mert azzal foglalkozhatok, amivel szeretnék. A művészet különbözteti meg az embert az állatvilágtól.
Mészáros: Hova sorolná a saját festészetét?
Boros: Én több féle stílusban dolgozom, tehát nagyon sehova se tudnám sorolni. Azt szoktam mondani, hogy ez olyan, mint ha lenne egy gyümölcsöskertem, amiben akkor szüretelhetem le a gyümölcsöket, amikor szeretném. Az csak tőlem függ, hogy melyik gyümölcsöt szakítom le.
Mészáros: Mit gondol mi a funkciója a festészetnek a mai világban?
Boros: A festészet szerepe az, – mint minden művészeti ágnak –, hogy megmutassa, hogy minden látszat ellenére még mindig emberek vagyunk. Az a feladata a festészetnek a mai világban, hogy megállásra késztessen minket és felnyissa a szemünket, hiszen mi nem vásárlásra született, lélektelen fogyasztók, pénzcsináló gépek vagyunk. A festészet funkciója, hogy figyelmeztesse az embereket és megmutassa az igazi értékeket.
Boros Attila magyar festőművész, grafikus Budapesten 2011. december 2-án (Fotó: Mészáros Márton)
Mészáros Márton blogja 