Mint tudjátok, egy hétig Mallorca szigetén pihentem és ez idő alatt két rossz álmom is volt, amelyek sajnos valóra váltak.
Szombaton azt álmodtam, hogy az irodalom tanárom annyira ki van borulva valami miatt, hogy naphosszat csak sír. Nem nagyon törődtem ezzel az álommal, addig még haza nem érkeztünk. Itthon visszahallgattam az üzenetrögzítőmet és megtudtam, hogy szombaton (!) elküldték az iskolából a Tanárnőt, aztán valaki az osztályból elmesélte, hogy az évzáró után bement minden osztályba elköszönni a tanítványaitól és elsírta magát (!). Érdekes, hogy én ezt így megálmodtam úgy, hogy a történtekről semmit sem tudtam.
Ami még ennél is érdekesebb és szomorúbb, az egy másik álom és a valóra válása. Kora hajnalban felriadtam egy rémálomból, amelyben Nagyapám szerepelt, aki az álmomban rosszul lett, elvesztette az eszméletét és semmire sem reagált és mentőt kellett hozzá hívni. Meglepett, hogy nem szerepelt az álomban Nagymama. Nem is értettem mi történt vele.
Aztán másnap kaptam egy hívást, amelyben megtudtam, hogy Nagymama nem volt otthon, mert agyvérzést kapott, Nagyapám pedig tényleg rosszul lett és ugyanúgy és ugyanazon a pontjában a lakásnak, ahol megálmodtam azt előre.
Érdekes, pedig előtte sosem tulajdonítottam semmi jelentőséget az álmaimnak, de ezek után úgy látszik behatóbban kéne foglalkoznom velük. „De van Isten az égben, aki a titkokat megjelenti; és ő tudtára adta…mi lészen…” – mondja a Biblia is.
Álmok
Mészáros Márton blogja 