Megdőbbenve és mélységes sajnálattal tudatom, hogy ma délelőtt a Honvéd Kórházban, életének 67 élet évében elhunyt Bujtor István, hazánk egyik legkiválóbb művésze; Balázs Béla-díjas színész, rendező, producer, forgatókönyvíró.
Bujtort július 31-én a Veszprém Megyei Kórházba kellett szállítani, ahol hosszú ideig mesterségesen tartották kómában, azonban tegnap már elhagyhatta a kórházat, hogy rehabilitációját Budapesten folytathassa, egy nappal később azonban megmagyarázhatatlan okok miatt, tragikus hirtelenséggel elhunyt. A Népszava információi szerint átszállítása óta nem voltak agyi életjelei.
A színészdirektor 2008. január 1-én lett a veszprémi Petőfi Színház igazgatója. Hobbija a vitorlázás volt, és hatszoros magyar bajnok lett.
A közgazdász diplomával is rendelkező Bujtor István neve egy életre összeforrt az általa oly sokszor megformált Ötvös Csöpivel, hangja pedig minden Bud Spencer filmben megszólalt, akivel több alkalommal személyesen is találkozhatott.
A művész 1964-ben indult pályája óta 90 alkotásban játszott, 3 filmnek volt a producere, 10 filmet rendezett, és 8-at ő maga írt.
2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét kapta meg, de számára mégis a közönség szeretete volt a legnagyobb elismerés.
Bujtor István halála ellenére is megtartották ma este a Veszprémi Petőfi Színház évadnyitó előadását, a Bereményi Géza által rendezett Régimódi történet című darabot. A művészre emlékezve a társulat több tagja részvétét fejezte ki, és a színház előtt mécsesek égnek a fényképe előtt.
A Népszava Bujtorról: “…élethabzsoló volt, mint Gundel Károly unokája, nagy evések, jóféle piálások híve, imádta a szép nőket, rendszeresen teniszezett, és köztudottan vitorlázott, sokszoros magyar bajnokként szelte a Balatont. Patinás hajóját, a több mint hetvenesztendős Rabonbánt, úgy kezelte, mintha élőlény lett volna, szinte beszélgetett vele. Duzzadt az energiáktól. Emlematikussá vált színházi szerepében, a Száll a kakukk fészkére című közismert regényadaptációban, a roppant energiájú, szálfatermetű indiánt adta, aki csak ült és ült a bolondokházában, látszólag tűrte a főnővér mosolygó terrorját, de a produkció végén annyira bedühödött, hogy roppant erejével áttörte a rácsot, kirontott a rabságból. Ehhez kellett Bujtor robosztus alkata, és zsigerekből táplálkozó színészete. Lerítt róla a testi erő, de ahhoz már tehetségre is szükség volt, hogy látassa, hogyan gyűlik benne a feszültség, miként válik szinte eleven bombává, és ez hogy teszi képessé, hogy emberfeletti erővel átszakítsa a rácsot, mindenre elszántan kirontson a szabadba. Valaha ma már valószínűtlen hosszúságú sorok kígyóztak a pénztárak előtt, hogy láthassák a mozi darabjait, azóta is rendszeresen ismétlik őket a tévécsatornák. Sok filmben szerepelt, A kőszívű ember fiaiban ugyanúgy, mint a Szemüvegesekben, a Sándor Mátyásban, vagy Jancsó Miklós több alkotásában. Amikor nem volt nagyon szem előtt, mint például az utóbbi időkben, akkor is népszerű maradt!”
Mészáros Márton blogja 