Csak röviden és tömören szeretnék írni erről a filmről, melyet Nancy Meyers rendezett és írt, aki a rendezői székből olyan remek filmeket irányított, mint a Minden végzet nehéz, a Holiday, vagy netán a Mi kell a nőnek?, íróként pedig többek között az Örömapa-filmekből és a Goldie Hawn Oscar-díjra jelölt alakításával készült Benjamin közlegényből lehet ismert a neve.
Az Egyszerűen bonyolult története igazán bonyolultnak nem mondható, mégis nagyon ütős. Az ötvenes Jane-ről (Meryl Streep) szól, aki három felnőtt, húszéves gyerek édesanyja és egy jól menő pékség tulajdonosa, azonban egy napon újra összejön ex-férjével, Jake-kel (Alec Baldwin), akinek már új és fiatal felesége van, így most Jane lesz a másik nő. Ebbe a zűrös románcba csöppen bele az építész Adam (Steve Martin), aki maga is a saját válásából próbál kigyógyulni. A férfi beleszeret Jane-be, de hamar ráeszmél, hogy egy szerelmi háromszögbe került.
A filmet mindenkinek tudom ajánlani, legfőképpen azoknak, akik kiszeretnének kapcsolódni, azonban az alakításokkal már nem vagyok annyira megelégedve, bár tény, hogy mindhárom főszereplő színész – Streep, Baldwin, Martin – méltán A-kategóriás hollywoodi sztár.
A legkiemelkedőbb alakítást szerintem Steve Martin nyújtotta, annak ellenére, hogy ebben a filmben szinte alig látható a képernyőn és semmi sem derül ki az általa megformált építésztről. Akik viszont nem bírják őt, azok síkitva fognak kimenekülni a moziból.
Alec Baldwin igaz már 50 esztendős, mégis csak tavaly halottam először a nevét, amikor A studióban (30 Rock) megpillantottam. Előtte csupán Kim Basinger férjeként ismertem, és mind a világ egyik legsármosabb pasasának választott férfiként, azonban most pocakosan bebizonyította, hogy visszatért régi énjéhez.
Meryl Streepről pedig nyilván nem kell írnom: már 30 évvel ezelőtt megmutatta, hogy a “filmvilág koronázatlan királynője”, de ennek ellenére az Egyszerűen bonyolultban nem tetszett annyira (a máskor elképesztő) az alakítása, de ez lehet, hogy az őt szinkronizáló Bánsági Ildikó bűne…
A film megtekintése után az embernek van egy olyan érzése, hogy de hiszen ezt a történetet már százszor láttuk már feldolgozásban, más rendezőtől, más színészektől, más tálalásban. És akik így gondolják, jól gondolják!




























