„A kis dolgokon túllépni…“
Bordán Lilivel, aki az AXN csatorna Max’s Midnight Movies című sorozatát forgatja hazánkban, valamint édesanyjával, Bordán Irénnel közösen beszélgettem.
Bordán Irén színésznő és lánya, Bordán Lili színésznő Budapesten 2012. július 29-én (Fotó: Mészáros Márton)
Mészáros: Lili, elmesélnéd, hogy mennyi időre jöttél haza, és miért?
Bordán Lili: Most egy hónapot voltam itthon, hogy a Max’s Midnight Movies második évadját forgassam Pesten. Két héten keresztül forgattunk. Ez egy olyan műsor, amiben régi horrorfilmekről, misztikus filmekről, B-kategóriás filmekről, zombi filmekről, szuperhős-filmekről, régi kultfilmekről, és kaidzsu (kaiju), vagyis japán horrorfilmekről beszélünk. Én játszom Maxet, a műsorvezetőt.
Mészáros: Milyen nyelven játszol?
Bordán Lili: Angolul.
Mészáros: Milyen volt az első évad fogadtatása?
Bordán Lili: Jól fogadták, szerették. Ez az évad még jobb lesz, mert jobban tudjuk, mit akarunk, és nagyon jól összeforrt a csapat. Most tizenhét részt forgattunk le.
Mészáros: Mennyire megterhelő feladat ez a munka színésznőként?
Bordán Lili: Én nagyon élveztem, tetszettek a filmek. Például volt egy ilyen témánk, hogy werewolfs, vagyis farkasemberek, az volt a kedvencem.
Mészáros: Melyek voltak Lili mostani látogatásának a legszebb közös időtöltései?
Bordán Irén: Amikor megérkezett Lili, rögtön elmentünk vízért a forráshoz, 2 kilométert gyalogoltunk.
Bordán Lili: Nekem is ez jutott eszembe, a nagymamámat meglátogattuk a pilisi házában, és utána elmentünk vízért. A legjobb időtöltés nekem az, ha anyuval lehetek. A víz mindenesetre mindig benne van, ő is patak partján él, sokat járunk le a patakra, akár a kutyákkal, és a Mária-forráshoz Pilisszentkeresztre.
Bordán Irén: Egy kilométert gyalogolunk fel, egyet le, és cipekedünk lefelé a vízzel. Múltkor láttunk egy kígyót, mókust, ilyen egyszerű dolgok is örömet okoznak. Figyeljük a természet spirituális üzeneteit.
Bordán Lili: Sokat gyönyörködtünk együtt a természetben. Érdekes megfigyelni, hogy az állatok milyen egyszerűen élnek, és az erdőben lehet igazán kapcsolatba lépni azzal, ami örök, és ami fontos.
Mészáros: Ha már itt tartunk, az ezotériával milyen a kapcsolatod?
Bordán Lili: Ez egy nagyon érdekes dolog, nem vagyok szakértő, de fogékony vagyok rá, és igazán érdekel.
Mészáros: Például a halál utáni életben hiszel?
Bordán Lili: Persze, meg abban is hiszek, hogy vannak előző életeink, és lesznek is.
Mészáros: És esetleg tudod, hogy előző életedben mi voltál?
Bordán Lili: Fogalmam sincs. Vannak életutazások, majd egyszer ki szeretném próbálni. A forgatáson volt egy lány, aki nagyon sokat segített nekem, amikor elmondta, hogy volt egy regresszión, előző életbe visszavezető utazáson. Azt kellett mondani magának, hogy én vagyok a legjobb, én vagyok a legjobb az „utazás” alatt. Pont egy olyan napon osztotta meg velem a történetet, amikor nehezebben tudtam azonosulni az anyaggal. Végig ezt mondogattam magamnak: „én vagyok a legjobb, én vagyok a legjobb”.
Mészáros: Irén, hogyan látja, mennyi van Liliben a fiatalkori önmagából?
Bordán Irén: Harmadszorra vagyok itt a stúdióban, előzőleg már kétszer voltam a forgatáson. Teljesen a fiatal önmagamat látom Liliben, ahogy a sminkben ül, ahogy a ruháit válogatja, ahogy beszél a sminkesekkel, vagy a ruhásokkal. Vagy ahogyan koncentrál a felvétel előtti pillanatokban, a fegyelmezettségében. Ezzel nem magamat dicsérem, hanem őt. Ezzel születni kell. Amit akar, azt nagyon szerényen, de mégis nagyon céltudatosan éri el. Ő már több fokkal fejlettebb fokon áll, mint én annak idején: Lili már tudja fegyelmezni az érzelmeit. Nem voltam én sem hisztis, de volt úgy, hogy elég kemény voltam; ha fiatalkoromban nem volt jó a smink, volt úgy, hogy leszedettem. Viszont nagyon fontos, hogy sohasem csináltam ellenségeket magamnak, mert igazam volt. Láttam őt a stúdióban, láttam a türelmét, láttam, hogy a türelme lassan a végéhez ér, aztán üzentem neki, hogy nyugodtan lehet szólni. Az a finomság, ahogy ő szól, hogy „elnézést, ne haragudj, de amikor meg van a csapó, kérlek ne mozogj már túl sokat, köszönöm”, elképesztő. Ezt csak hihetetlen kultúrával lehet megérteni, erre születni kell. Csak nézem, és gyönyörködöm benne. Tényleg a fiatalkori magamra ismerek benne, mind külsőleg, mind belsőleg.
Mészáros: Lili, tőled pedig azt kérdezem, hogyan látod, mennyire hasonlítasz édesanyádra?
Bordán Lili: A hozzáállásomban látom a hasonlóságot. Úgy gondolom, sokat tanulunk a szüleinktől, és megpróbálunk még jobbak lenni. Nem csak azt tanuljuk meg tőlük, hogyan kell viselkedni, hogyan viszonyuljunk a dolgokhoz, hanem azt is, hogyan tanuljunk az ő hibáikból. Ugyanúgy szeretném, ha az én gyerekeim is tovább fejlődnének. Régebben hagytam, hogy úgy sminkeljenek, öltöztessenek, ahogy akarnak, viszont anyutól megtanultam, hogy csak úgy álljak kamera elé, ha úgy érzem, a legjobbat hozták ki belőlem.
Mészáros: Voltak botrányai Lilinek kamaszkorában?
Bordán Irén: Nagyon szófogadó jó gyerek volt egészen 13-14 éves koráig. Mindig leste hogyan tudna még jobb lenni, de aztán amikor elkezdődött a vad tinédzserkorszak, igencsak megparipásodott ő is. Mindig arra tanítottam őket, hogy mondják meg azt, amit gondolnak, amit éreznek. Azt hiszem 15 éves lehetett, amikor egyszer valami olyat mondott, amivel halálra sértett. Hogy tudsz nekem ilyet mondani, hogy tudsz így beszélni velem? – kérdeztem. És a válasz az volt, hogy „Anya, nem te tanítottál arra, hogy mindig azt mondjam, amit érzek?”
Mészáros: Lili, mi volt a legdurvább húzásod gyerekkorodban?
Bordán Lili: A legdurvább húzás? Voltak durva húzásaim!
Mészáros: Nincs olyan szülői kapcsolat, amely során ne merülnének fel nézeteltérések…
Bordán Lili: Mi mindig megbeszéltünk mindent. Tinédzserként igaz nehezebb volt, de most itt ülünk, és remek a kapcsolatunk.
Mészáros: Irén, mi volt élete legboldogabb élménye?
Bordán Irén: Ez túl direkt kérdés. Nagyon sok boldog élményem volt, hirtelen nem tudnék kikapni egyet sem a levegőből. Tudok egyet, ami szerintem Lili, neked is boldogság volt. Amikor egyszerre kaptunk meg mindketten egy filmszerepet, én egy német-amerikai koprodukcióban a főszereplő anyját játszottam, Lili meg élete első nagy filmszerepét kapta meg. Mindkét film Brooklynban forgott, Manhattanben laktunk, onnan jártunk együtt autóval a forgatásokra. Mindig leraktam a forgatás helyszínén, majd mentem a saját helyszínemre. Szólt a zene a kocsiban, énekeltünk, jól éreztük magunkat.
Bordán Lili: Tényleg volt egy ilyen brooklyni nyarunk…Milyen jó volt az!
Mészáros: Melyek a lánya legértékesebb tulajdonságai?
Bordán Irén: Az egyik az, ahogyan az objektív igazságot kezeli. Pártatlanul látja az igazságot. A másik, ahogyan a felülemelkedést gyakorolja.
Bordán Lili: Igen, a kisdolgokon túllépni, és felülről látni az egészet. Sasszemszögből.
Mészáros: És édesanyádnak?
Bordán Lili: Anyunak a legértékesebb tulajdonsága a jelensége. Nehéz elmondani, de ami aura van körülötte, ami benne van, az egyben Aphrodité és Athéné, egyben megvan benne a harcos, a nő és az anya. Nem csak én érzem így. Ez nála nem tudatos dolog, ez maga az egész lénye. Gyönyörű a mai napig, és mindig az is lesz.
Mészáros: Két színésznőtől nem hagyhatom ki, hogy ne kérdezzem meg, hogy mennyire látják rosszul a magyar és nemzetközi film helyzetét napjainkban?
Bordán Lili: Remélem, hogy sok jó magyar film fog készülni, és sok külföldi film fog Magyarországon forogni. Te mit gondolsz erről anyu?
Bordán Irén: Engem, mint angolul beszélő színésznőt egy-két napra hívnak forgatni, maximum három napra. Most Lili nevet rajtam, mert azt hiszi, panaszkodni fogok… Most külföldi filmek készülnek itthon, mert a külföldieknek megéri Magyarországon filmet készíteni. De szerintem a magyar filmgyártás nincs sehol, nem fejlődik. Jeremy Ironsnak volt egy interjúja, amiben elmondta, nem ért azzal egyet, hogy sok magyar film készül angolul. Miért nem készülnek a magyar filmek magyar nyelven, és miért nem szólnak a magyar életről, magyar témákról?
Bordán Lili: Nem utánozni kéne, hanem egy sajátos stílust kellene találni. Érdekes, hogy Antal Nimród készítette azt a filmet, ami a legjobban bemutatja a magyar hétköznapokat, a Kontroll című filmet.
Bordán Irén: Erről beszélek, hogy ilyeneket kellene csinálni. Nem adaptálni kellene dolgokat. Csak akkor lesz sikeres egy magyar film és autentikus, ha saját forrásaiból merít.
Bordán Lili: Vannak néhányan, akik tudják ezt. Szabó István például ilyen rendező, de akadnak mások is, akik a magyar irodalomból dolgoznak. Nem azt mondom, hogy egy külföldi forgatókönyvvel nem lehet magyar filmet készíteni, de ügyelni kell arra, hogy először is magunknak feleljünk meg.
Bordán Irén: Attiláról, hun királyunkról külföldön készítettek filmet! Magyar filmesek miért nem nyúlnak magyar hőstörténetünkhöz?
Bordán Lili: A múltunk feldolgozása lenne a legfontosabb, hogy mások is megértsék, hogy miért vagyunk ilyenek. Nagyon sok téma feldolgozatlan marad, pedig igenis volt itt egy holokauszt, egy kommunizmus…
Bordán Irén: És volt 56’! Voltak kitelepítések! És lehetne még sorolni…
Mészáros: Így van. Lili egyébként, hogyan látod a magyar valóságot? Mi volt a legszembetűnőbb, amikor hazajöttél Amerikából?
Bordán Lili: Kívülállóként úgy látom, hogy mindig kívülről keressük a megoldást. Például mindenki azt kérdezi, hogyan tudna kijutni Amerikába, amire mindig felelek, de úgy látom, hogy itthon sokszor negatívan közeledünk egymás felé, amikor választhatnánk a pozitív utat is. Lehetnénk sokkal boldogabbak is!
Bordán Irén: Hiszen a saját realitásunkat magunk kreáljuk.
Mészáros: Az utolsó kérdésem közös lenne. A nyár milyen kikapcsolódási, pihenési lehetőségeket tartogat?
Bordán Lili: Anyu, lemegyünk holnap a Balcsira?
Bordán Irén: Holnap nem tudunk elmenni, mert mamához jön a mesterember kijavítani valamit.
Mészáros: És augusztusban sem lesz semmi pihenés?
Bordán Lili: New Yorkba utazok az egyik barátom esküvőjére, nekem az a kikapcsolódás. Aztán felkészülök az őszre, jönnek a castingok, és lesz egy film, amit szeptembertől forgatok. Pihenésre most nem volt idő. Lopkodom a pillanatokat, pár naponta van időm arra, hogy feltöltődjek.
Bordán Irén: Viszont úszni majd elmegyünk együtt!
Budapest, 2012. július 29.
Bordán Lili hollywoodi magyar színésznő Budapesten 2012. július 29-én (Fotó: Mészáros Márton)
Mészáros Márton blogja 