Mészáros Márton blogja

A majmok bolygója (Planet of the Apes) egy 1968-ban bemutatott amerikai sci-fi filmként él a köztudatban, amelyben a Charlton Heston által alakított főhős egy olyan bolygóra jut, amelyen az emberszabású majmok uralkodnak, az állatok pedig maguk az emberek. A fiatalabb korosztály pedig Pierre Boulle regényének 2001-es megfilmesítésére is asszociálhat, amelyet Tim Burton rendezett a felesége, Helena Bonham Carter és más hollywoodi filmsztárok főszereplésével.

Mint említettem az első rész 68’-ban került a mozikba, a hetvenes években pedig további négy folytatását mutatták be. A majmok bolygója: Lázadás (Rise of the Planet of the Apes) című 2011-es film az előző négy rész történetét folytatja és egyben egy új filmsorozat első filmjeként is szolgál.

Az új feldolgozásban nem játszanak A-kategóriás hollywoodi nagyágyúk, a stáb sokszínűségét pedig Freida Pinto indiai színésznő jelenléte bizonyítja a legjobban. A kevésbé fontos karaktert életre keltő szépség mellett kiemelkedő szerepet kapnak a további mellékszereplők is John Lithgow amerikai és Tom Felton, valamint Brian Cox brit színészek személyében.

Az alkotás főszereplője a lassan az „ifjú titán” besorolásból kiöregedő James Franco amerikai színész. Filmbéli karaktere egy San Franciscó-i kutatólaboratóriumban dolgozik az Alzheimer-kór ellenszerének kifejlesztésén és fel is találja a gyógyszert, amely nem csak legyőzi a betegséget, hanem intelligensebbé teszi az embereket. A szert csimpánzokon is tesztelik, az eredmény pedig meghökkentő; a majmok hihetetlen szellemi fejlődésen esnek át. A főhős házi állatként tartott majma, Caesar olyannyira okossá válik, hogy nem csak kommunikálni tanul meg, hanem kiszabadítja magát és társait egy állatmenhelyről és lázadást szít a majmok között.

A majmok bolygója: Lázadás egy látványos film, de semmi több. James Franco nem nyújt kiemelkedő alakítást, de ebben a filmben nem is a színészek játéka a fontos. A mostani filmben a majmokat korszerű digitális technika segítségével alkották meg, így már nem érezzük azt az érzést, hogy a majmokat bugyuta jelmezbe bújt színészek keltenék életre. A legokosabb kísérleti alany, Caesar karakterének lélektani fejlődésére a készítők rengeteg időt szántak. El kell ismerni, a karakter igényes felépítésével profi munkát végeztek, akárcsak a vizuális effektekkel.

Számomra olyan meglepő volt a pozitív kritikai fogadtatás a kritikusok részéről, akárcsak a mozijegy-eladási toplistán elért eredmények. Ez a film nem csak egy elcsépelt alkotás, hanem mindezek tetejében előre kiszámítható és felettébb unalmas. A nagy amerikai filmstúdióknak legközelebb kétszer meg kellene gondolnia, hogy akarnak-e újraforgatni nagy klasszikusokat.

A majmok bolygója: Lázadás (Rise of the Planet of the Apes) című

Minden elismerésem Rowan Atkinsoné, le a kalappal a munkássága előtt; nincs még egy ilyen komikus a Földön, mint ő. Mr. Bean karakterével valami olyat épített fel maga körül, amire más képtelen volt és azóta is képtelen. Van sok jó komikus színész, de egyik amerikai humorista sem éri fel a zseniális brit humort. Persze most nem azt mondom, hogy nincsenek jó poéngyárosok Amerikában, gondoljunk csak a legnagyobbra, Woody Allenre. Viszont az angoloknak ott van a tarsolyában egy Rowan Atkinson a maga Mr. Beanjével, egy Sacha Baron Cohen Borattal, és akkor a Monthy Pytonról, Benny Hillről, a Csengetett, Mylord?-ról, a Fekete Viperáról és a Waczak szállóról nem is beszéltünk.

Atkinson Mr. Bean szerepében frenetikus volt, látszott rajta, hogy szívvel-lélekkel csinálja, amit csinál. A brit színész briliáns volt a csetlő-botló, magában dünnyögő Beanként, de amikor már valami olyat vállal, amit egyszer már eljátszott és a folytatásra csak a pénzért bólint rá, akkor meglátszik, hogy ő sem a régi.

Mr. Bean valami hatalmas újdonságnak számított az 1980-as évek végén, amikor a villamosmérnöki diplomát szerzett Rowan kitalálta a karakterét, utána olyan sikeres lett, hogy nem csak televíziós sorozat és rajzfilm, hanem még két remek mozifilm is készült belőle. Aztán volt egy kisebb szünet, amikor a színész alig játszott filmekben; ekkor valaki feldobta Johnny English ötletét, aki a kémfilmek tökéletes paródiája (leginkább James Bondé). English és Bean között van különbség, de nem számottevő; English már képes értelmes hangokat kiadni magából, sőt beszélni is tud és öltönyben és pisztollyal a kezében próbálja megmenteni a világot.

A 2003-as film szórakoztató volt, de az idei folytatás, a Johnny English újratöltve (Johnny English Reborn) már a nyomába sem érhet. A film első képkockái Tibetben játszódnak, ahol Johnny éppen önkéntes száműzetését tölti egy kolostorban, miután elküldték a titkosügynökségtől, mert az ő hibájából végeztek a mozambiki elnökkel. Aztán egyszer csak visszahívják Londonba, őt bízzák meg, hogy fékezze meg a kínai kormányfő elleni merényletet. Mondhatom, nagy baj lenne a világgal, ha ilyen félhülye alakok őriznék az állam-, és kormányfőket.

Alapvetően nem lenne baj a Johnny English második részével, csak az alkotók éppenséggel elfelejtettek néhány dolgot. Először is a poénok legjava már ismert Atkinson korábbi munkáiból, de az eddig ismeretlenek sem olyan szórakoztatók, mint vártuk. Másodszor úgy kezelnek minket, nézőket, mintha gyerekek lennénk vagy legalábbis szellemileg visszamaradott személyek. Ezek a poénok közül nagyon sok jó, de van egy-két olyan humorforrás, amin egyáltalán nem lehet nevetni. Még ha nagyon akarnánk sem.

Amit pozitívumként ki lehetne emelni, az, hogy a Johnny English újratöltve minden erejével megpróbál elhatárolódni a manapság divatos amerikai vígjátékoktól, amelyekben visszatérő téma a homoszexualitás, a zsidókérdés, Adolf Hitler, a fingás, a kaki meg a pisi. És természetesen Rowan Atkinsoné minden dicsőség a filmben, már ha beszélhetünk ilyenről a Johnny Englishnél. Azért érdemes megnézni a filmjeit és az előadásait, mert ő olyan profi komikus, akinek meg sem kell szólalnia ahhoz, hogy katarzist váltson ki.

A Johnny English újratöltve (Johnny English Reborn) című brit vígjáték plakátja

Az a helyzet, hogy képtelen vagyok bármi olyat is írni a Rossz tanár (Bad teacher) című filmről, ami alapján bárki elmenne megnézni a filmet. A Rossz tanárban azt láthatjuk, hogy milyen az ha a közönséges általános iskolai tanárnőt játszó Cameron Diaz új melleket szeretne és ezért képes megtenni mindent, persze azért a cigitől, piától és a drogtól nem válik meg.

Az egész film története lapos és könnyen emészthető; adott egy öregedő, munkáját utáló, lusta tanárnő, aki csak arra vár, hogy valaki feleségül vegye és egész életében eltartsa. Miután a vőlegénye kidobja, megismerkedik egy helyes és gazdag tanárral, akit mindenáron meg szeretne szerezni. A bökkenő csak az, hogy a fickó egy másik tanárnővel kezd el randizni.

Az egyetlen pozitívum, amit említhetek a filmmel kapcsolatban, az Cameron Diaz személye. Ez azért is mókás, mert a legtöbb filmjében az ő személyét nem a pozitívumok közé sorolják… Mindenesetre most Diaz az egyetlen, aki elviszi a hátán az egész filmet a maga kis botoxtól duzzadó nézésével és ötletes beszólásaival. Kivételesen vicces, amit csinál és a legfontosabb, hogy jól csinálja!

Másról nem igen lehet beszélni a filmmel kapcsolatban, talán még néhány helyzetkomikumot, az autómosásos jelenetet és a remek Für Anikó szinkronhangját tudnám kiemelni, illetve a film elején lévő kis filmet a tanárokról. Maga az alkotás nem is lenne ennyire rossz, ha a forgatókönyvírók kitettek volna magukért.

Az igazság az, hogy a Rossz tanár nem rossz film, de jó sem. Valahol a kettő között helyezkedik el azoknál a filmeknél, amelyet megnézel, nevetsz rajtuk egy kicsit és mire elhagyod a vetítőtermet, már el is felejted, hogy mit néztél.

A Rossz tanár (Bad Teacher) című film plakátja

Nem tudom a magyarok miért szeretnek ilyen bugyuta címeket adni a filmeknek, de valamiért Az igazság ára címet kapta a The Lincoln Lawyer is. Megtévesztő a cím, elsőre mindenki arra asszociál, hogy valami bárgyú akciófilmről van szó, holott Az igazság ára egy igazán jól felépített krimi. (Zárójelben jegyzem csak meg, hogy a film azért kapta az eredeti címét, mert a főszereplő ügyvéd irodája a saját régi Lincoln márkájú autója)

A Michael Connelly regényéből készült film egy arrogáns Los Angeles-i ügyvédről szól. A talpraesett fickó eddigi élete során általában csak piti kis bűnözőkkel és tolvajokkal foglalkozott, de ezúttal egy milliomos fiát kell megvédeni, akit azzal vádolnak, hogy megerőszakolt és csúnyán megvert egy kurvát. Az elkényeztetett srác ártatlannak vallja magát, de vajon higgyünk neki?

Igazán meglepő, hogy ez a bizonyos Brad Furman nevezetű rendező ilyen remek filmet tudott összehozni, hiszen ez csak a második mozifilmje. Ne csodálkozzunk azon, ha ezek után felkérések tucatjait fogja kapni. Le kell azt is szögeznünk, hogy nem csak az ő érdeme az, hogy egy ilyen pörgő és izgalmas alkotás született meg. Sok múlott a stábon is.

A főszereplő ausztrál Matthew McConaughey a lehető legjobb választás volt a címszerepre, hitelesen kelti életre az ügyvédet. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez a tipikus szépfiú képes lesz eljátszani egy ilyen karaktert.

Marisa Tomei Oscar-díjas amerikai színésznő játssza a férfi ex-feleségét; nekem elhihetik, a színésznő csodákra képes a mosolyával. Arról nem is beszélve, hogy a hölgyemény örökifjú, senki meg nem mondaná róla, hogy már 47 éves. Igaz, a melleit már nem mutogatja, mint tette több filmjében korábban, de ennek ellenére több forró jelenetet is köszönhetünk neki. Marisa az a színésznő, aki már pusztán a megjelenésével lesöpri a színről a fele ennyi idős kolléganőit.

Az erőszakkal vádolt playboy szerepében Ryan Philippe látható, de Reese Witherspoon egykori férjének alakítása ezúttal is súlytalan, semmitmondó.

Az igazság árában megvan minden, ami egy vérbeli krimibe kell. Okosan felépített film jó háttérrel és megfelelő színészekkel. Egy percig sem unatkozhat rajta a néző, de a kevesebb több lett volna.

Az igazság ára (The Lincoln Lawyer) című film plakátja

Alapból ódzkodok minden filmtől, amelynek a szereplőlistáján feltűnik Jennifer Aniston neve, de hiába számítottam a legrosszabbra, a Förtelmes főnökök egy jó film volt. Anistonnak meg csak javasolni tudom, hogy felejtse már végre el azt a karaktert, amit mindig is játszott és próbáljon ki valami merőben újabbat, mint most tette.

A történet nem az a tipikus hollywoodi sablon, ami rengeteg alkotásnál szokott lenni, sőt! A film három barátról szól, akiknek mind van megfelelő munkahelyük, csak a főnökük hagy némi kivetnivalót maga után. Igaz ilyen témában forgattak már több filmet, de ez több szempontból eredetibb azoknál az alkotásoknál.

Nick főnöke kihasználja az alkalmazottjait és idegbeteg. Kurtnek rendes munkája van, de miután meghal a barátjának tekintett főnöke, a drogos és élvezethajhász fia veszi át helyét, aki pokollá teszi a férfi napjait. Dale fogászati asszisztensként dolgozik egy csinos fogorvosnál, azonban a nő állandóan szexuálisan zaklatja a srácot. Még ha ez önmagában nem lenne elég, a férfinak menyasszonya is van.

Jason Bateman, Charlie Day és Jason Sudeikis amerikai színészek a Főrtelmes főnökök (Horrible Bosses) című film egyik jelenetében

Ők hárman elhatározzák, hogy nem tűrik tovább a mindennapos megpróbáltatásokat és végeznek főnökeikkel. Azonban ez sokkal bonyolultabb, mint gondolták volna.

A szereplőket illetően negatívumról és pozitívumról is be tudok számolni; Jason Bateman egyre jobb színész kezd lenni, de még mindig túl élettelennek hat a mozivásznon. A két cimboráját alakító Jason Sudeikis és Charlie Day szerepeltetése indokolatlan. Egyikük jelenléte sem zavaró, de náluk jobb színészt is eltudtam volna képzelni főszereplőként.

Mint a bevezetőben is említettem, Jennifer Aniston az a színésznő, aki se nem csúnya, se nem rossz színésznő, mégsincs benne semmi extra. Aniston kisasszony (kisasszony…ugyan, már 42 éves) végre egy kicsit elhitetheti velünk ezzel a filmmel, hogy valami csak ráragadt a színészetből az elmúlt húsz évben. A förtelmes főnökök Dr. Julia Harriseként kivételesen nem csak jól néz ki, hanem még komikus vénáját is megcsillogtatja. Végre egy igazi alakítás tőle, már-már érezzük is azt a szexuális éhséget, ami árad a karakteréből. Egyébként külön érdekesség, hogy ezúttal barna hajjal varázsolja el rajongóit.

A mellékszerepekben Kevin Spacey, Colin Farrell, Jamie Foxx és egy rövidke jelenet erejéig Donal Sutherland brillírozik, sajnos nem eleget vannak vásznon. Viszont a kőkemény Spacey, a kopaszodó Farell és a hiányos öltözetű Aniston is tökéletesen ábrázolják azt a főnök-karaktert, amit életre keltenek. Az egész filmben a legkiemelkedőbb alakítást Kevin Spacey nyújtja; azt hiszem rájöttem, hogy miért kapott két Oscar-díjat eddigi karrierje során.

Hiába számít, hogy némelyik kritikus lehúzta a filmet, attól még a Förtelmes főnökök egy olyan vígjáték, ami nem adatott meg a tavalyi gyenge mozi felhozatalban. Frappáns humorforrások, jó színészek, szabad szájú megnyilvánulások és állandó poénok – minden esélye megvan, hogy 2011 legjobb vígjátéka legyen.

A főrtelmes főnökök (Horrible Bosses) című amerikai vígjáték plakátjai

Már vagy százszor átgondoltam, hogy miről is szólhatott ez a Hanna – Gyilkos természet című film, de a válaszra azóta sem jöttem rá. Úgy érzem, jobb is, ha nem tudunk mindent.

Van egy 16 éves Hanna nevű lány, aki az Északi-sarkkör közelében, valahol Finnországban él az apjával, elzártan a civilizációtól, mégis több nyelven beszél és a tudása nagyobb, mint bármelyik lexikoné. Egy napon a lány elhatározza, hogy megnyom egy gombot, erőt vesz magán és szembe nézz azokkal az emberekkel, akik az életére akarnak törni. Arra azonban két óra alatt sem lehet rájönni, hogy vajon kik ezek az emberek és miért akarják megölni a leányzót? Na jó, azt nem nehéz kitalálni, hogy Hanna üldözői a CIA emberei, mivel az édesapja is ügynök volt egykoron, de a film a végén hagy maga után néhány meg nem válaszolt kérdést.

A lánynak menekülnie és ölni kell, közben pedig megismeri a civilizált életeket és új ismereteket szerez, mindezt úgy, hogy a nyomában van egy bizonyos ügynöknő, aki annak idején végzett az anyjával is.

A rendező, Joe Wright eddig három mozifilmet alkotott meg, ehhez viszonyítva a Hanna kicsit sem tekinthető rossz filmnek. A főszereplő, Saoirse Ronan ír színésznő pedig a korosztályában a lehető legtehetségesebb ifjú hölgy; még csak 13 éves volt, amikor Oscar-díjra jelölték és azóta is állandóan bizonyít. Hanna összetett karaktere tökéletes választás volt a számára, ezzel is csak megerősítette, hogy milyen sokoldalú és tehetséges színésznő.

Saoirse Ronan ír színésznő a Hanna – Gyilkos természet című film egyik jelenetében

Azt kell mondanom, hogy az egész film semmit sem érne Ronan és a jéghideg ügynöknőt játszó Cate Blanchett Oscar-díjas ausztrál színésznő nélkül. Ők ketten teszik azzá a filmet ami. Öröm nézni ezt a két kimagaslóan tehetséges színésznőt, a film utolsó képsorai pedig a rendező profizmusát hivatottak dicsérni. Egyébként a Hannában külön érdemes odafigyelni minden képkockára, az operatőr nagyon kitett magáért és a zenék is remekül passzolnak a jelenetekhez.

Tehát a Hannah – Gyilkos természet egy érdekes, már-már érzéki film jó színészekkel a főszerepben, de mégis unalmasnak tűnhet a rendkívül lapos történet miatt. De nem szabad elfelejtenünk, hogy nem (egy szokványos) akciófilmet nézünk, hanem valami sokkal többet érő alkotást. Erre emlékeztet minket a film első és utolsó sora is.

Hanna - Gyilkos természet

A Másnaposok (The Hangover) 2009 legnagyobb filmje volt, azóta is kitörölhetetlenné vált a felejthetetlen vígjátékok sorából. Az első rész igazán ötletes volt, de a második résznél már úgy tűnt, hogy itt minden a pénzről szólt.

A Másnaposok 2 (The Hangover: Part II) című film plakátja

A történet szinte ugyanaz, mint amit az előző részben láthattunk. Adott a jól ismert négy barát, akik ezúttal a fogorvos, Stu thaiföldi esküvőjére érkeznek. A fiúk emlékezetessé szeretnék tenni a nagy nap előtti éjjelt, ezért hatalmas bulit rendeznek, és másnap Johnny Cash The Beast in Me (A bennem élő vadállat) című önvallomás-dalára ébrednek egy lepukkant bangkoki hotelben. Egész filmben ez volt a legjobb ötlet, hogy éppen ezt a számot tették filmzenének ehhez a jelenethez.

A Másnaposok 2. vicces film, de még jobb lehetne, ha nem készítették volna már el az első részét, ugyanis ugyanazokra az elemekre, poénokra épít, mint maga az első film. Túl sok bőrt nyúztak le erről a berúgunk, idegen helyen ébredünk, durva kalandok közepette kutatjuk, hogy mi is történt velünk és az eltűnt társunkat próbáljuk megtalálni témáról. Mégis a Másnaposok második részével a legnagyobb hiba az, hogy túlságosan jó mozit akartak készíteni az alkotók és ezért elvetették a sulykot. Túlságosan durva és irracionálisak azok a jelenetek, amikor megtalálják a levágott ujjat, meg amikor a hullát próbálják elrejteni.  Csodálom, hogy a forgatókönyvírók miért nem próbálkoztak inkább egy újabb, lendületesebb történettel a régi vonal továbbvitele helyett.

A szereplőkről nem érdemes szót ejtenünk; Bradley Cooper, Ed Helms, Zach Galifianakis és Justin Bartha pontosan az a színész, akiket szívesen nézel a filmvásznon, nem is csinálják rosszul, de sosem várnád el tőlük, hogy összetett drámai szerepeket keltsenek életre Shakespeare királydrámáiban.

Összegezve csak az üljön be a moziba megnézni a Másnaposok 2-őt, aki előre tudja, hogy mire számíthat. Nézzék meg a filmet, nevessenek egy jót és utána minél gyorsabban próbálják meg elfelejteni, emlékezzenek inkább az első részre!

Jelenet a Másnaposok 2 (The Hangover: Part II) című filmből

Az Ismeretlen férfi kiléte valójában ismeretlen. Adott egy férfi, aki Berlinbe érkezik a feleségével, azonban autóbalesetet szenved és négy napig kómába fekszik. Amikor pedig felébred, emlékezetkiesése van. Szépen lassan kezdenek visszaszivárogni az emlékek, de időközben kiderül, hogy valójában nem is az az ember, akinek gondolta magát és még a saját felesége sem ismeri meg. Szegény barátunknak sürgősen vissza kell szereznie az identitását. Minél előbb, még nem késő.

A címszereplőt Liam Neeson ír színész kelti életre a vásznon. Ő azon kevés embereknek az egyike, akiken mit sem fogott az idő vasfoga. Liam optimális választás volt a filmre, kétség nem fér hozzá, hogy akciószínészként is remekül megállja a helyét; simán elhiteti mindenkivel, hogy ő az a kőkemény hapsi, akivel nem szerencsés újat húzni.

A további szereplők is figyelemre méltók; a spanyol rendezőnek sikerült megnyernie a Berlinben forgatott filmre Diane Kruger német-, és January Jones amerikai színésznőt, valamint Aidan Quinn és Frank Langella amerikai színészeket és a legendás Bruno Ganz svájci színészt, aki A bukásban (Downfall) Hitler szerepével maradandó értéket tett le az asztalra.

Minden színész a vártnak megfelelő eredményű alakítást nyújt, ez alól csak Jones kisasszony képez kivételt, aki mérhetetlenül unszimpatikus és színészi képességi is a nulla alatt helyezkednek el. Kruger vonzó, de alakítása most csak középszerű.

Egyébként maga a film sem lenne több egy egyhangú és unalmas mozinál, de a színészek profizmusa, az ötletes megoldás, és a kifogástalan akciójelenetek élvezhetővé teszik az Ismeretlen férfit. Tehát nem rossz filmről beszélünk az esetében, csak pontosan olyan, mint amit vártunk tőle.

Az Ismeretlen férfi (Unknown) című film plakátja

Ethan és Joel Coen az a rendező-, és testvérpáros, akik az utóbbi években filmjeikkel rendre valami érdekeset mutatnak. A kuriózum meg van A félszeműben (True Grit) is, ez már csak a nézőkön múlik, hogy ki hogy értékeli.

A félszemű egy vadnyugati történetet mesél el az 1880-as évekből, amikor egy 14 éves lány apját kegyetlenül megöli egy gyáva gonosztevő, azonban a hatóságok látszólag nem nagyon törődnek azzal, hogy elfogják a gyilkost. Viszont a lány felbérel egy békebírót, az iszákos és notorius Cogburnt, akivel ketten nekivágnak a hajtóvadászatnak, hogy megpróbálják megölni a gyáva tettest.

Jeff Bridges Oscar-díjas amerikai színész A félszemű (True Grit) című film egyik jelenetében Cogburn békebíró szerepében

Az eredet történet Charles Portis 1968-as regényén alapul, amelyet már egyszer megfilmesítettek A herceg, John Wayne (1907-1979) főszereplésével, amiért a legendás színész Oscar-díjat is kapott. A két alkotás egyszerűen össze sem hasonlítható, a film remake-je sokkal jobb, mint a 40 éve készült verzió.

A film szereposztása illusztris; a részeges Cogburn szerepét Jeff Bridges, korosztálya egyik legzseniálisabb színésze öltötte magára. Alakításának minden mozdulatára érdemes odafigyelni, elsőrangú színésztől láthatunk egy újabb hatalmas alakítást. A kislányt Hailee Steinfeld kelti életre, mérhetetlen átéléssel. A mindössze 14 éves lányt 15 ezer másik jelentkező közül válogatták ki Mattie szerepére, amiért idén januárban Oscar-díjra is jelölték. Matt Damon is szerepet kapott a filmben, aki egy kicsit beképzelt texasi lovas járőrt alakít. Az ő alakítása kevésbé érdekes annak tudtában, hogy Jeff Bridges és Steinfeld kisasszony hogyan brillirózik a mozi vásznon.

A félszemű mostani feldolgozása számomra jobban tetszett, mint az eredeti film annak ellenére, hogy az első háromnegyed órát itt is túl vontatottnak tartottam. Az operatőr munkája valami lenyűgöző, káprázatos munkát vitt végbe, akárcsak a rendezők, akiknek a profizmusa minden képkocánál feltűnik. Érdemes nyitott szemmel nézni a film összes jelenetét, különösen azt az epizódot, amelyben a félszemű békebíró szájába véve a gyeplőt, kezébe két fegyverrel egymaga vágtat négy bűnöző elé.

A félszemű az a western film, amire már hosszú ideje vártunk. Évtizedek óta nem készült ilyen igényes film a műfajban, és főleg nem ilyen remek jellemábrázolásokkal és szép történettel.

Jeff Bridges Oscar-díjas amerikai színész és Hailee Steinfeld amerikai színésznő A félszemű (True Grit) című film egyik jelenetébenfélszemű Grit

Ha a Sorsügynökség (The Adjustment Bureau) című filmről kell beszélnünk, akkor rá kell jönnünk, hogy az nem is olyan egyszerű téma.

A film megtekintése után, természetesen még annak hatása alatt, amint kisétáltam a moziteremből azon gondolkoztam, hogy ki írhatta a filmet. Két tippem volt; Stephen King vagy Phillip K. Dick. Félig meddig eltaláltam; Dick (1928-1982), az egyik legnagyobb amerikai sci-fi író munkája a Sorsügynökség is (Helyreigazító csoport az eredeti novella címe). Elvégre ki más tudni megalkotni egy ilyen történetet?

Matt Damon Oscar-díjas amerikai színész és Emily Blunt brit színésznő a Sorsügynökség (The Adjustment Bureau) című film egyik jelenetében

A sztori szerint van egy sikeres fiatal politikus, aki miután elbukja a választást, találkozik egy szemrevaló lánnyal, akibe hamarosan bele is szeret. A gond csak az, hogy a férfi wc-ben váltott röpke csók után a nő kisétál a pasas életéből anélkül, hogy megadta volna az elérhetőségeit. A férfi évekig próbálja sikertelenül megkeresni a leányzót, azonban egy bizonyos “sorsügynökség” mindent megtesz azért, hogy ebben megakadályozza a szenátor-jelöltet. Ennek a címbéli ügynökségnek a tagjai tovább élnek, mint az átlagemberek, és feladatuk, hogy érvényesítsék azt az isteni tervet, amely az emberiség fejlődését szolgálja. Szerencsétlen barátunk sorsába egy kis hiba csúszott s most ezt próbálják korigálni ezek az ügynökök, akiknek az ereje azokban a bizonyos kalapokban rejlik.

A film főszereplőit Matt Damon Oscar-díjas amerikai színész és a csinos Emily Blunt brit színésznő alakítja. Damonnak jól áll a politikusszerep is, de semmi újat nem tud már hozni, de Blunt kisasszonyban sem kell csalódnunk. Ezt a nagyon szép színésznőt eddig már egy tucat filmben láttam, de rossz alakítást még nem tudtam kapcsolni a nevéhez. Kettejük között működik a kémia, szépek együtt, szeretjük is őket, de nem ezért a filmért fogjuk őket jó színészként emlegetni.

A 71 esztendős Terence Stamp játékát tartottam kiemelendőnek, az idős brit színész nagyon meggyőzően keltette életre, Thompsont, a tapasztalt veteránt.

A történet remekül indult, de a végét alaposan elszúrták; meglepően gyorsan találtak egy értelmetlen és sablonos megoldást  minden bajra s vége is a filmnek. Vajon tényleg csak ennyit lehetett volna kihozni egy ilyen történetből? – kérdem én. Egy ilyen filmből, ami olyan témákat feszeget, mint hogy van-e demokrácia, véletlen és sors vagy sem, vagy hogy létezik-e egy felsőbb erő, egy Isten.

Természetesen nem állítom, hogy a Sorsügynökség rossz film, mert az nem lenne igaz. A Sorsügynökség egy jól induló és érdekes film, igazán jó színészekkel s egy nagyon sokoldalú és különös író novellájából készült, de mégis hiányzik belőle valami. Valami, ami még jobb filmmé tehetné.

Matt Damon Oscar-díjas amerikai színész és Emily Blunt brit színésznő a Sorsügynökség (The Adjustment Bureau) című film egyik jelenetében