Archive for the ‘Interjú’ Category

A Vasas női csapata nyerte meg a Röplabda Magyar Kupát

2012. február 20.

2012. február 19-én Budapesten rendezték meg a Röplabda Magyar Kupa női és férfi döntőjét. A férfi döntőt a címét megvédve a Kaposvár nyerte, miután a budapesti négyes döntő fináléjában 0-2-ről fordítva legyőzte a Kecskemét együttesét. A női Magyar Kupát a Vasas női röplabdacsapata nyerte meg, miután a négyes döntő fináléjában 3-0 arányban legyőzte a BSE együttesét.

A Vasas játékosai örülnek a Röplabda Magyar Kupa női döntőjében elért győzelmük után Budapesten 2012. február 19-én

A Vasas játékosai örülnek a Röplabda Magyar Kupa női döntőjében elért győzelmük után Budapesten 2012. február 19-én

A Vasas a vasárnapi fináléban három szettben aratott győzelmet, a mérkőzésről és az elért eredményről unokatestvéremet, Boros Lilit, a női röplabda csapat tagját kérdeztem.

„Remek hangulata volt a mérkőzésnek, ez szerintem a sok nézőnek és a szurkolónak volt köszönhető. Az első szettet nagyon fontos volt megnyerni. Úgy gondolom, ha azt a szettet elveszítjük, akkor az eredmény máshogy is alakulhatott volna, de szerencsére nem így történt. Nagyon jól játszott az egész csapat és a meccs végén megérdemelten örülhettünk a Kupa győzelemnek!” – mondta a nekem adott mini interjúban a 17 éves sportoló.

Mészáros Márton

Borsos Lili (b), a Vasas női röplabdacsapatának tagja, miután megnyerték a Röplabda Magyar Kupát 2012. február 19-én

Borsos Lili (b), a Vasas női röplabdacsapatának tagja, miután megnyerték a Röplabda Magyar Kupát 2012. február 19-én

Kapócs Zsóka: „Olyan nincs, hogy tökéletes”

2012. február 20.

Kapócs Zsóka: „Olyan nincs, hogy tökéletes”

Mészáros Márton interjúja Kapócs Zsóka színész-énekesnővel

Kapócs Zsóka színész-énekesnő

Kapócs Zsóka színész-énekesnő

Mészáros: Tegnap említetted, hogy edzeni mész. Hogyan zajlik egy napod?

Kapócs: Nem szeretem a kötöttségeket, emiatt minden napom más. Szerencsére olyan szakmát találtam magamnak, ami elég változatos. Meg is őrülnék, ha tudnám, hogy minden áldott nap reggel nyolc órától délután négyig kellene dolgoznom és kapnék érte havi 87.600 forintot. Nem tudnék úgy élni, hogy semmi remény sincs a változtatásra. Amikor színésznőnek mentem, ez főszempont volt. A napjaim ez által mindig máshogy zajlanak, hol színházba, hol tévébe megyek, hol forgatok. Most fejeztük be az Eurovíziós Dalverseny magyar válogatóját, jelenleg pedig a most indult Szájhősök című új magyar sorozatot promotáltuk. Ez egy filmsorozat lesz, amely péntekenként lesz látható az M1-en. Közben persze beiktatok egy énekórát, egy drámatörténelmet, hiszen éppen színészvizsgára készülök. Szabadidőmben pedig edzek, szerintem fontos, hogy egy színész ne csak tehetséges legyen, hanem fel is keltse a nézők érdeklődését. Hosszú ideje nem edzettem semmit, pedig volt idő, amikor rendszeresen gyúrtam. Most újra bátorkodom elmenni, de már sokkal kevesebb súlyokkal edzem. Nagyon szeretem az edzőmet,Lucsik Karcsit. Már nem csak a sportnak vagyok a függője, hanem bizonyos szintig neki is.

Mészáros: Az 57. Eurovíziós Dalfesztivál hazai döntőjének voltál az egyik műsorvezetője. Mennyire látod megérdemeltnek a Compact Disco győzelmét?

Kapócs: Ha a mai trendeket vesszük figyelembe, akkor tökéletesen oda illik a fesztiválra. Viszont én el tudtam volna képzelni Fábián Juli & Zoohacke továbbjutását is. A személyes kedvencem Puskás Peti Csillagok című dala volt. Nem tudom és nem is tisztem eldönteni, hogy mennyire volt megérdemelt a Compact Disco győzelme, de a legjobbakat kívánom nekik. Az Eurovíziós Dalfesztiválon az országok szavaznak, sokféle szempont közrejátszik, tehát nem jelenthetem ki, hogy szerintem sikerük lesz. Mint, minden versenyben, itt is a részvétel a fontos. Annak viszont nagyon örülök, hogy egy olyan verseny keretében, ahol a közönség és a zsűri szavazott, választhattuk ki azt az együttest, aki képviselheti Magyarországot a világversenyen.

Mészáros: Milyen zenéket hallgatsz?

Kapócs: Mindenevőnek nevezném magam. A régi és az új zenéket is nagyon szeretem, az MR2 – Petőfi Rádiónak nagyon szeretem a palettáját. Imádom Christina Aguilera egyik albumát, de annyi jó énekes van, hogy félnék kiemelni néhány nevet. Viszont a house zenét, ezt a tuc-tuc agyrémet utálom. Azt, ha agyonvernek, akkor sem bírom meghallgatni. Az a borzalom felér egy emberkínzással. Én nem is nevezném zenének, bár biztos megsértek ezzel embereket. Ha olyan helyen kell ülnöm, ahol ez a zene szól, akkor kikapcsoltatom. Egyébként a szakmámból kifolyólag imádok énekelni.

Mészáros: A Mága Show egyik műsorvezetője vagy. Hogyan kaptad meg ezt a feladatot?

Kapócs: Körülbelül két héttel az indulás előtt felhívott Mága Zoli, hogy szüksége lenne egy olyan női műsorvezetőre, aki műsorvezető, de énekelni is tud és szép is. Hát így esett rám a választás. Jelenpillanatban már nincs ez a műsor, csak múlt időben beszélhetünk róla. Mindenféle műfajból felvonultattunk kiváló énekeseket, zenészeket és igazán nagy élmény volt számomra megismerni olyan művészeket, akikkel eddig még nem volt alkalmam találkozni. Óriási élmény volt számomra például interjút készíteni Törőcsik Marival és Bodrogi Gyulával. Arról nem is beszélve, hogy én magam is előadtam olyan dalokat, amiket szerettem volna énekelni.

Mészáros: Szerinted hogyan válhat valaki igazán tökéletessé a saját szakmájában?

Kapócs: Olyan nincs, hogy tökéletes. Soha sem lehet semmi és senki tökéletes. Azt gondolom, hogy nekem rutinra van szükségem a fejlődéshez.

Mészáros: Hosszú ideig sikerrel játszottad a Karády Katalin estedet…

Kapócs: Igen-igen, még most is játszom. 2008 óta lépek fel vele, jelenleg a Karinthy Színházban látható. Az elmúlt években szinte az egész országot bejártuk vele, most közeledünk a századik előadáshoz. Ez életem első önálló estje, büszke is vagyok rá.

Mészáros: Honnan jött az est elkészítésének ötlete?

Kapócs: Erről a témáról nagyon hosszan lehetne mesélni. Amikor az IBS színpadon játszottam, akkor Földessy Margit mondta nekem, hogy jellegemben borzasztóan emlékeztetem a művésznőre. Szerencsére jellegzetes hangom van, így tényleg egyedivé tehetem az egész előadást. Először Vági Bence rendezésében a Mikroszkóp Színpadon játszottam és a közönség igazán megszerette.

Mészáros: Műsorvezető, énekes, színésznő vagy, szépségkirálynőnek választottak, de elsősorban minek tartod magad?

Kapócs: A szépségkirálynő nem foglalkozás, így azt ki is húzhatjuk. Műsorvezető nem vagyok, viszont szívesen elvállalok műsorvezetést, ha hívnak. Vannak képzett, tapasztalt műsorvezetők, mint például Gundel Takács Gábor, de én nem vagyok az. Én színész és énekesnő vagyok. A kettő közül nem is tudnék választani, számomra összemosódik a kettő. Szeretnék szóló zenei karrierbe kezdeni. Az első lemezem Karády dalok címmel 2009-ben jelent meg és most dolgozunk egy újabb albumon.

Mészáros: Valami publikus ezzel az új albummal kapcsolatban?

Kapócs: Nem szeretnék még beszélni róla. Már dolgozunk rajta, és ha a Jóisten is úgy akarja, akkor szeptemberben jelenik meg. Ez végre nem a Karády, nem az Édith Piaf, hanem a Kapócs Zsóka lesz.

Mészáros: Mi motivált, hogy színésznő légy?

Kapócs: Szerettem volna kifejezni magam, szerettem volna elmondani, hogy mit érzek. Abszolút úgy érzem, hogy van mondanivalóm az embereknek. Amúgy sokáig modellkedtem, de a fotózás egy dögunalmas dolog. Megkaptam a királynői koronát, onnantól kezdve pedig már nem érdekelt a modellkedés.

Mészáros: Kit tartasz példaértékű művésznek a mai világban?

Kapócs: Eszenyi Enikőt, Törőcsik Marit, Psota Irént, Schubert Évát és Haumann Pétert mindenképpen. Borzasztó nagy adag szerencse, tehetség és kitartás szükséges ahhoz, hogy valaki ilyen példaképpé válhasson.

Mészáros: Mit gondolsz, miért nem kapsz több mozi szerepet?

Kapócs: Azért, mert nem készítenek mozifilmeket Magyarországon. Remélem, ha forogni fognak filmek, akkor engem is hívnak. Amikor még készültek igazi magyar filmek, akkor még nem használtak, mert ismeretlen voltam a színészvilágban és még tanultam a szakmát. Külföldön viszont egyáltalán nem kezdeném újra, túl sok munkámba telt felépíteni a karrieremet itthon.

Mészáros: Mesélnél a jelenlegi színházi szerepeidről?

Kapócs: Nincs minden este előadás, havi hat-hét előadásom van, plusz a fellépések. A Liselotte és a május című előadást nagy sikerrel játsszuk a Tivoliban, én alakítom a címszereplő hölgyet, aki a történet szerint hat férfival ismerkedik meg. A darab a párválasztás nehézségeit meséli el keserédes stílusban, némi szomorúsággal és humorral. A Karinthy Színházban szokott menni a Karády-est és a Hippolyt, a lakáj is. A Hippolytban Mimit, a táncosnőt alakítom, Galla Miklós, Koltai Robi és Voigth Ági a partnerem. Na, az mindig teltházzal szokott menni, nagyon vicces előadás. Jelenleg, ez a három előadásom van, de tervezek még mást. Annyira terv formában van még, hogy egyelőre nem szívesen beszélnék róla.

Mészáros: Mi az a három dolog, amit mindenképpen szeretnél elérni az évben?

Kapócs: Ha azt kérdeznéd, hogy mit szeretnék elérni tíz év múlva, arra könnyebben tudnék választ adni. Egy boldog családban, szakmai sikerrel tudom elképzelni magamat tíz év múlva. Stabil karriert szeretnék és azt, hogy kedvemre válogathassak a szerepek közül. Azt szeretném, hogy minden, aminek most ültetem el a csíráját, kivirágozzon.

Budapest, 2012. február 17.

Kapócs Zsóka színész-énekesnő

Kapócs Zsóka színész-énekesnő

Kaján Tibor: „Harmincévesnek érzem magam”

2012. február 9.

„Harmincévesnek érzem magam”

Mészáros Márton interjú Kaján Tibor Munkácsy-díjas karikaturistával, grafikusművésszel

Kaján Tibor Munkácsy-díjas karikaturista, grafikusművész Mészáros Márton kérdésére válaszol budapesti otthonában 2012. február 7-én (Fotó: Szilasi Katalin)

Kaján Tibor Munkácsy-díjas karikaturista, grafikusművész Mészáros Márton kérdésére válaszol budapesti otthonában 2012. február 7-én (Fotó: Szilasi Katalin)

Mészáros: Miskolcon látta meg a napvilágot. Mesélne azokról az időkről?

Kaján: 1921-ben születtem, de a világrajövetelem után fél évvel a szüleim otthagyták Miskolcot és felköltöztek Budapestre. Mondhatni, csak születni születtem ott, mivel egyéves korom óta pesti gyerek vagyok. Igaz, nagy rokonságom volt Miskolcon, pontosabban Diósgyőrben, és a középiskolai nyári szünetek alatt visszajártam oda. Azokban az időkben nem volt szokatlan, hogy egy családban tíz-tizenkét gyerek volt. Én már egyedüli gyermek voltam, de a nagybátyáim, nagynénéim nagyszámban voltak.

Mészáros: Hogyan látta akkor Miskolcot, most mi a véleménye a városról?

Kaján: Már évek óta nem voltam látogatóban Miskolcon, emiatt nem tudok véleményt mondani. Azt tényként mondhatom, hogy rendkívül nagy változásokon ment keresztül a város a világrajövetelem óta. Tízemeletes házak, óriási bevásárlóközpontok állnak ma a városban, a több ezer vasgyári dolgozó pedig munkanélküli lett a gyárak bezárása után. Hála ezeknek az óriási épületeknek a gyönyörű diósgyőri táj teljesen lepusztult, nem szabad lett volna hagyni, hogy ennyire beépítsék.

Mészáros: Szokott még rajzolni?

Kaján: Azt hiszem, azt nehéz abbahagyni! Jóformán az elmúlt hatvanöt évemet ennek áldoztam, csak nem fogom akkor már abbahagyni. Manapság már nem olyan gyakran alkotok, mint egykoron és nem is publikálásra készülnek a műveim, de még mindig szoktam rajzolni. Ha előttem van egy tiszta papír és ceruza, vagy toll, a mai napig szívesen rajzolok.

Mészáros: Várható új kötet megjelenése, esetleg kiállítás?

Kaján: Most nem foglakozom ezzel. Kilencven év után kicsit szeretnék pihenni és magammal foglakozni. Persze, nem tudom abbahagyni a rajzolást, csak éppen kicsit visszavettem a tempóból. Megjelenésre nem készítek rajzokat.

Mészáros: Mi a kifogyhatatlan alkotói energiájának a titka?

Kaján: Ez egy hajlam nálam. Ha az ember elkezd valamit csinálni, egy bizonyos idő után nem tudja abbahagyni. Gyermekkoromban még a társaim futballoztak, addig én inkább rajzoltam. Már gyerekként láttam, hogy az újságokban vannak kis kockák a nagy cikkek mellett, és tudtam, hogy ezek a képek fontos embereket, politikusokat, hírességeket ábrázolnak. Akkor ez nagyon megtetszett nekem és gondoltam, hogy én is kipróbálom magam, hátha nekem is sikerül lerajzolni őket. Így indult alkotói pályafutásom. Az első nyomtatásbeli rajzom a Ludas Matyiban jelent meg, 1945-ben. A Ludas Matyi megalakulásakor elsők között jelentkeztem a szerkesztőségben – gondoltam, ott a helyem!

Mészáros: Ha egykori tanárától nem a „kaján” jelzőt kapja, akkor milyen művészneveket tudna elképzelni magának?

Kaján: Ezen még sohasem gondolkoztam. A karikatúristáknak adott volt, hogy felvettek egy művésznevet vagy rövidítést használtak. Szegő Gizi szignója csak GIS volt, de egy osztrák kolléga csak Ironimus névvel illette magát. Azokban az időkben szerették a művészek az álnevet.

Mészáros: Milyen érzés, hogy immáron hét évtizede Kalász Tibort mindenki Kaján Tiborként ismeri?

Kaján: Ez a felvett nevem, én ezen nem keseregtem soha. Az emberek nem a nevemet ismerik, hanem engem.

Mészáros: A Kaján név biztosított Ön számára egyfajta irányvonalat, amit munkásságával kívánt képviselni?

Kaján: A kaján szó bizonyos mértékig illik egy karikatúrához, rímel az egész tevékenységhez. Érdekes maga a név, de a tulajdonságot illetően nem tartom magamat kajánnak. Nem mondható rám, hogy rosszindulatú, kárörvendő lennék. Viszont valahol a lelke mélyén minden karikaturista kaján egy kicsit.

Mészáros: Mit gondol, miért nem kapta még meg a Kossuth-díjat?

Kaján: Voltam már felterjesztve Kossuth-díjra a Magyar Újságírók Szövetsége által, de még nem kaptam meg. Ennek az lehet az oka, hogy ezt a művészeti ágat nem ismerik el igazán még napjainkban sem. Sajnos, igazi képzőművészeti alkotásnak csak a rézkarcot, olajfestést tekintik, a grafikus vagy karikaturista senki számukra.

Kaján Tibor Munkácsy-díjas karikaturista, grafikusművész Mészáros Márton kérdésére válaszol budapesti otthonában 2012. február 7-én (Fotó: Szilasi Katalin)

Kaján Tibor Munkácsy-díjas karikaturista, grafikusművész Mészáros Márton kérdésére válaszol budapesti otthonában 2012. február 7-én (Fotó: Szilasi Katalin)

Mészáros: Felismerik az utcán?

Kaján: Nem, egyáltalán nem… karikaturistának lenni nem olyan, mint színpadi- vagy filmszínésznek. Soha nem ismertek fel az utcán vagy a közértben, de sokszor összejöveteleken odajöttek hozzám és gratuláltak a rajzaim miatt. Ezek mindig nagyon jól estek nekem.

Mészáros: Mire kell legjobban ügyelni egy karikatúra megrajzolásakor?

Kaján: A portrérajzolás csak egy része a karikatúrának, az igazi karikatúra viszont vicces, már-már gunyoros ábrázolása egy-egy embernek, történésnek. Nincs olyan karikaturista, aki tudna találkozni az összes alanyával, így óhatatlanul előfordul, hogy a rajz eltér a valóságtól, de ez egyáltalán nem baj. Éppen ez a lényege az egésznek, de arra célszerű ügyelni, hogy az adott ábrázolás ne legyen túlontúl bántó. Máskülönben szerintem a politikai karikatúra a legizgalmasabb.

Mészáros: Több elismert művész szembeszállt a jelenlegi kormánnyal; akad közülük olyan, aki kormányellenes tüntetésen vett részt, olyan színész, aki kilépett a társulatból és olyan író is, aki letiltatta a műveit a rádióban. Ön szerint mennyire indokoltak az ilyesfajta lépések?

Kaján: A politika és a művészet között mindig is kényes kapcsolat volt. Nem hiszem azt, hogy ki kellene fejeznünk a politikai hovatartozásunkat, ez mindenkinek a magánügye. Az én pályám indulásakor tisztába voltam azzal, hogy az életem során meg kell felelnem az adott politikának, de ennyi és semmi több.

Mészáros: Mit gondol, jelenleg melyek a legnagyobb veszélyforrások a művészvilágban?

Kaján: A legnagyobb veszélyt a cenzúra jelentheti. Mind az irodalomban, mind a képzőművészetben ez a legnagyobb akadály. A kommunista éra alatt ez igazán erős volt, akkor mindennek pártszerűnek kellett lennie. Nem volt mód sokrétű véleménynyilvánításra az én pályafutásom során ebben az erőltetett szocializmusban. Nagy bátorság kell ehhez manapság is, hogy valaki szembe szálljon az adott kormánnyal.

Mészáros: Hány évesnek érzi magát?

Kaján: Körülbelül harminc évesnek! Egyébként akkor voltam a csúcson, amikor még ennyi éves voltam. Imádtam ezt az időszakát az életemnek! Kedélyállapotban és aktivitásban is nagyon boldog voltam a harmincas éveimben. De, ha már itt tartunk, most sem vagyok szomorú.

Mészáros: Mi vidítja fel napjainkban?

Kaján: Vidám embernek tartom magamat, de képes felvidítani egy könyv, egy kedves szó, a rajzolás, a barátaim. Sokat nevetünk, röhögcsélünk a barátaimmal. A baj most már a korom; a barátaim meghalnak és egyre kevesebb az energiám. Ez az öregember sorsa, nem lehet mit tenni.

Kaján Tibor Munkácsy-díjas karikaturista, grafikusművész Mészáros Márton kérdésére válaszol budapesti otthonában 2012. február 7-én (Fotó: Szilasi Katalin)

Kaján Tibor Munkácsy-díjas karikaturista, grafikusművész Mészáros Márton kérdésére válaszol budapesti otthonában 2012. február 7-én (Fotó: Szilasi Katalin)

Mészáros: Mi az, ami igazán képes elkeseríteni Önt?

Kaján: Elsősorban a szabad véleménynyilvánítás megakadályozása. Nincs annál rosszabb, ha valaki nem mondhatja ki azt, amit gondol. Azt tapasztalom, hogy az emberek azt a réteget szeretik, akik csak úgy élnek bele a világba és semmiről nincs véleményük. Ez igazán képes elkeseríteni.

Mészáros: Jelenleg hány saját alkotás teszi egésszé a felbecsülhetetlen értékű gyűjteményét?

Kaján: Felbecsülni eddig még nem volt időm. Mindig elhatározom, hogy egyszer leülök és összeszámolom őket, de még nem jutott rá idő. Unalmasnak tartom ezt a száraz matematikát, nem érdekelt igazán soha, hány rajzom van. Nemcsak napilapokban, könyvekben, plakátokon jelentek meg a munkáim, így igazán bonyolult lenne összeszámolni őket. Ha mondani kellene egy számot, azt hiszem, azt mondanám, hogy négyezernél valamivel több. Ez reális adat.

Mészáros: Mi lesz a munkáinak a sorsa?

Kaján: Azt jó lenne tudni. Pályám során mindig az lebegett a szemem előtt, hogy megpróbáljak valami maradandóbbat alkotni, valami olyan értéket szerettem volna létrehozni, ami nem múlik el másnapra.

Budapest, 2012. február 7.

Kaján Tibor Munkácsy-díjas karikaturista, grafikusművész és Mészáros Márton a művész budapesti otthonában 2012. február 7-én (Fotó: Szilasi Katalain)

Kaján Tibor Munkácsy-díjas karikaturista, grafikusművész és Mészáros Márton a művész budapesti otthonában 2012. február 7-én (Fotó: Szilasi Katalain)

Gábor Zsaza 95. születésnapját ünnepelte – exkluzív képpel

2012. február 8.

Hatalmas partival ünnepelte a 95. születésnapját Gábor Zsazsa hollywoodi magyar színésznő. Pontosabban, az idős filmsztár férje, Frederich von Anhalt herceg ünnepelt a száznál is több vendéggel.

Az 1917. február 6-án Budapesten született Gábor Zsazsa most először ismerte el hivatalosan a születésnapját, korábban mindig más adatot füllentett róla. Még az életrajzi könyvében is logikai bukfencekre lelhetünk, viszont az utóbbi években már nyilvánvalóvá vált, hogy a színésznő 1917-ben látta meg a napvilágot a Gábor-lányok egyikeként.

„Hogy milyen volt a parti? Nagyon jó volt, igazán élveztük! 132 vendég ünnepelt velünk, köztük sok-sok filmsztár és tisztelő. Larry King, Lou Diamond Phillips, Connie Stevens, Angie Dickinson és Mickey Rourke is jelen volt, de Caleb is eljött. Nem tudom, mennyire ismered, de ő egy fiatal, szinte még gyerek énekes-dalszerző. A nejem nem hagyhatta el a hálószobát, de boldognak tűnt és szemmel láthatóan kifáradt ő is” – mesélte nekem a 68 esztendős von Anhalt a 2012. február 8-i telefonbeszélgetésünk során. Arra a kérdésemre, hogy a Zsazsa mennyire élvezte, a következő választ adta: „Teljes bizonysággal állíthatom, hogy örült neki és boldog volt. Nincs olyan állapotban, hogy mindent elmondjon, ami a fejében jár, de én tudom, hogy érezte az ünneplés szellemét” – mondta.

Frederich von Anhalt herceg arról is beszámolt nekem, hogy őt is kifárasztotta a nagyszabású ünneplés megszervezése és a parti lebonyolítása, ezért az elkövetkezendő napokban pihenéssel tölti az idejét.

A herceg ígéretét megtartva egy exkluzív képet küldött nekem, amelyen éppen a nejét köszönti fel a születésnapja alkalmából.

Mészáros Márton

Frederich von Anhalt herceg 95. születésnapja alkalmából köszönti nejét, Gábor Zsazsa hollywoodi magyar színésznőt (Forrás: Frederich von Anhalt herceg)

Frederich von Anhalt herceg 95. születésnapja alkalmából köszönti nejét, Gábor Zsazsa hollywoodi magyar színésznőt Bel Air-i otthonukban 2012. február 6-án (Forrás: Frederich von Anhalt herceg)

Elfeledett titok az ország legidősebb emberének múltjából

2012. február 5.

Joviális, jó lelkű, emberszerető és barátságos. Így tudnám jellemezni Gallai Rezsőt, Magyarország legidősebb élő személyét. Az idős úr 1904. január 29-én Szombathelyen látta meg a napvilágot, tehát most töltötte be a 108. életévét.

Az ország legidősebb emberével tavaly személyesen készíthettem interjút abban a győri idősek otthonában, ahol él. Két évszázad embere, de ha nem tudnánk a pontos korát, azt hihetnék, hogy egy nappal sem több kilencven évnél. Meglepő szellemi frissessége csak még szimpatikusabbá teszi az idős urat. Most eljött az idő, amikor valaki megkérdőjelezi a bácsi őszinteségét, s képmutatónak nevezi.

Dominek Attila, Gallai bácsi mostoha dédunokája engem keresett fel azzal a hírrel, miszerint a bácsi az egész családját kifosztotta, amikor meghalt a második neje.

– Rezső bácsi második feleségének vagyok a dédunokája, és semmi okot nem látok arra, hogy gratuláljak neki. Egyszerűen az egész családot kisemmizte, amikor 1994-ben meghalt Mária néni. Nos, ő tényleg egy igazi aranyember volt. Becsületes és gazdag asszony volt, az öreg pedig amolyan szegény ember. Érdekes módon, pont egy héttel a mama halála előtt a végrendelet megváltozott és mindent Rezső bácsi kaparintott meg. De ez bonyolult családi história, a pontos adatokat és évszámokat pedig magam sem ismerem – mondta a férfi, aki szerint nem azért kell valakire büszkének lenni, mert sokáig él, hanem a tetteiért. Attila szerint Gallai bácsi nem érdemel gratulációt.

A 108. születésnapja előtt néhány nappal telefonon köszöntöttem fel Rezső bácsit.

– Nem lesz 110. születésnap, én már minden nap várom az áment. Mindennek vége van egyszer, igaz rendkívüli az én állapotom. Izgő-mozgó ember vagyok, de tudja, semmi sem tart örökké. Én lennék a legjobban meglepődve, ha még két évet élnék – mesélte Gallai Rezső.

A negyedórás beszélgetés végén nem bírtam megállni, hogy ne hozzam témába a pletykákat:

– Hogy mit csináltam? Kiforgattam a vagyonból a családot? Ugyan már, ez nem igaz! A második feleségemmel az ő haláláig boldogan éltünk, szó sincs ilyesmiről. El sem tudom képzelni, miért állít ilyet ez a fiú. Máskülönben, mint mondta, ő nekem nem vérszerinti rokon, a nejemnek volt a dédunokája, nekem senki. Viszont az első feleségemtől származó unokám a mai napig jár látogatni, harmincöt éves. A fiam pedig hetvenkettő, a másik gyermekem pedig disszidált 56’-ban és ő Németországban halt meg. Na de, én komolyan nem tudom, miért mondott ilyeneket? – állt döbbenten a szóbeszéd előtt az idős úr.

                                                                                                                      Mészáros Márton

Gallai Rezső, Magyarország legidősebb élő embere

Gallai Rezső, Magyarország legidősebb élő embere

Gábor Zsazsa férje: „A nejem nagyon erős nő…”

2012. február 1.

Gábor Zsazsa férje: – „A nejem nagyon erős nő…”

Mészáros Márton telefonos interjúja Frederich von Anhalt herceggel

Bel Air-i otthonában telefonon értem el a 95 esztendős Gábor Zsazsa hollywoodi magyar színésznő férjét, Frederich von Anhalt herceget. A 68 esztendős férfival, aki az utolsó német császár, II. Vilmos menyével adoptáltatta magát, így hercegi címhez jutott, nejének az egészségügyi állapotáról és az ő személyes terveiről, kezdődő politikai pályafutásáról beszélgettem. A rendre a bulvárlapok címlapjára kerülő herceg a hollywoodi elit tagja származása és botrányéhessége miatt, sokan csak „bulvárhercegként” emlegetik.

Mészáros: Helló. Márton vagyok, Budapestről. Alkalmas az időpont?

Anhalt: Igen, természetesen. Mennyi most ott az idő?

Mészáros: Este hét óra van. Köszönöm a felvételeket a Golden Globe gáláról. {Anhalt ugyanis a kérésemre e-mailben küldött fotókat  az Arany Glóbusz-díjátadóról.}

Anhalt: Szívesen.

Mészáros: Első kérdésem: hogy van a neje, Zsazsa?

Anhalt: Hogy van? Nos, itthon van velem, ágyban fekszik. Egész nap alszik.

Mészáros: Mit tud csinálni egész nap?

Anhalt: Egész nap az ágyban van és tévét néz! Ez minden, amire képes. Nem tud kikelni az ágyból.

Mészáros: Igazán szomorú. Sajnálom… tud beszélni?

Anhalt: Igen, tud, de sajnos telefonon nem. Nem elég erős ehhez.

Mészáros: A neje egy igazi túlélő! Hogyan csinálja?

Anhalt: Nagyon erős nő, erősebb a vasnál is. Nagyon sok törődést és odafigyelést kap. Tudod, ha megfelelő ellátást és figyelmet kapsz, akkor bármit túlélhetsz. Szóval, a törődés az oka annak, hogy mindent túlél.

Mészáros: Értem. Mesélne a Golden Globe-díjkiosztóról?

Anhalt: Tökéletes volt! Ez volt a legnagyobb parti. Képzeld, találkoztam olyan nagy sztárokkal, mint Jane Fonda, Dustin Hoffman, Harrison Ford, Brad Pitt, Jeremy Irons, Ben Kingsley, Jessica Alba és még sokakkal. Ezeket a képeket meg tudod nézni az oldalamon. De tudod, sohasem az a film kapja a Golden Globe-ot, amelyiknek te adnád díjat. Személy szerint más filmeket díjaztam volna, de ez nem az én hatásköröm. Mindenki tudta Hollywoodban, hogy George Clooney fogja kapni a Golden Globe-ot, s végül meglepő módon, ő kapta meg az elismerést. Nem volt meglepetés; mi mind tudtuk a show előtt azt, hogy kiket fognak elismerni az este során. Ez sajnos elég szomorú.

Mészáros: Az Oscar díjkiosztóra is megy majd?

Anhalt: Igen, menni fogok! Már alig várom!

Mészáros: Olvastam a híreket a legújabb adoptálásáról; Gina-Lisa mennyi pénzt fizetett Önnek az örökbefogadásért?

Anhalt: Azt beszélik… de ő nem fizetett nekem és nem is fog.

Mészáros: Meséljen Zsazsa új filmjéről. Végül is, szerepelt a felesége a filmben?

Anhalt: Ez egy készülő film, amelyet Ben Affleck rendez. Ő {mármint Gábor Zsazsa – M.M.} csak néhány másodpercig látható a filmben. Már nem tud játszani, csak képeket mutatnak róla. Sajnos többé képtelen bármit is csinálni, nagyon beteg. Viszont igazán kitartó!

Mészáros: És Ön hogy van?

Anhalt: Jól vagyok! Itthon dolgozgatok, de nagyon el vagyok foglalva. Tudja, a kampány elveszi minden időmet. Indulok a Los Angeles-i polgármester választáson jövőre.

Mészáros: Igen, tudom. Hogy halad a kampánnyal?

Anhalt: Amikor két évvel ezelőtt Zsazsa olyan rossz egészségügyi állapotban volt, tudod, amikor állandóan kórházban volt, akkor kénytelen voltam kiszállni a kaliforniai kormányzóválasztásból. De most, néhány hónappal ezelőtt belefogtam a polgármesteri kampányomba. Hollywoodban mindig megvan rá az esély, hogy felépíthesd a saját életed. Az csak tőled függ, hogy mint színész, mint énekes, vagy mint politikus szeretnél érvényesülni. Itt mindenki képes mindenre. Semmi akadálya annak, hogy kormányzó vagy polgármester légy, csupán egy kis reklám és ismertség kell hozzá. Van rá esélyed, csak csinálnod kell. Miért is ne? A legrosszabb, ami történhet az, hogy elbuksz, de ez sem a világ legnagyobb problémája.

Mészáros: Kívánom, hogy járjon sikerrel.

Anhalt: Köszönöm. Soha sem tudhatod, ez egy őrült város. Vannak emberek, akik már most mondták, hogy nincs az a pénz, amiért rám szavaznának, de én mégis a legjobbakat remélem.

Mészáros: Hasonló jókat kívánok még egyszer. Köszönöm a beszélgetés és gratulálok!

Anhalt:
Óh, köszönöm szépen! Emlékszem rád, igazán sajnálom, hogy nem tudtunk találkozni nyáron. Tetszett Los Angeles?

Mészáros: Igen, olyan szép volt, mint amilyennek képzeltem. Szép napot!

Anhalt: Neked is, viszlát!

Frederich von Anhalt herceg, Gábor Zsazsa hollywoodi magyar színésznő férje az  Arany Glóbusz-díjak (Golden Globe) átadási ünnepségén Los Angelesben 2012. január 15-én (Forrás: Frederich von Anhalt herceg)

Frederich von Anhalt herceg, Gábor Zsazsa hollywoodi magyar színésznő férje az Arany Glóbusz-díjak (Golden Globe) átadási ünnepségén Los Angelesben 2012. január 15-én (Forrás: Frederich von Anhalt herceg)

Interjú napjaink egyik legtehetségesebb fiatal színésznőjével, Martinovics Dorinával

2011. december 15.

Interjú napjaink egyik legtehetségesebb fiatal színésznőjével, Martinovics Dorinával

Mészáros Márton beszélgetett a Nemzeti Színház színésznőjével

Budapest, 2011 november

Martinovics Dorina magyar színésznő Budapesten 2011. november 29-én. (Fotó: Mészáros Márton)

Martinovics Dorina magyar színésznő Budapesten 2011. november 29-én. (Fotó: Mészáros Márton)

Mészáros: Úgy tudom, nem nagyon szeretsz interjúkat adni.

Martinovics: Igen, izgulok előtte, és kicsit lámpalázas vagyok az interjúk alatt. Az is előfordul, hogy az interjú után jut eszembe, hogy esetleg máshogy kellett volna fogalmaznom. Érdekes viszont, hogy a színházban egyáltalán nem izgulok még a bemutatókon sem.

Mészáros: Most játssza a HBO a Társas játék című sorozatodat. Mesélnél róla, hogyan kaptad meg ezt a szerepet?

Martinovics: Herendi Gábor, a sorozat vezető rendezője hívott el a válogatásra. Ekkor már régóta folytak a castingok, de a női főszereplő, Havas Léna karakterére nem találtak megfelelő színészt. Mi már dolgoztunk együtt, 2002-ben a Valami Amerika című filmjében volt egy nagyon kis szerepem, és 18 éves koromban egy reklámfilmet forgattunk együtt. Aztán eltelt majdnem tíz év és meglátott egy újságban és eszébe jutottam, mint esetleges női főszereplő, akit be kellene hívni a válogatásra. Mondhatni az utolsó pillanatban csúsztam be a Társas játékba.

Mészáros: Mikor volt a sorozat forgatása?

Martinovics: Idén tavasszal Budapesten forgattuk a sorozatot. Kilencvennégy napos volt a forgatás, tehát három hónapot vett igénybe. Azokat a jeleneteket, amelyekben szerepelek harmincegy nap alatt vettük fel.

Mészáros: Összességében mit tudnál mondani magáról az alkotásról?

Martinovics: Csak pozitívumot. Nekem a Társas játék a legszebb forgatási élményem, igazán élveztem a munkát. Felszabadult, baráti légkör alakult ki a forgatásokon és nagyon megszerettük egymást a többi szereplővel. A stábot illetően a kellékesektől kezdve a világosítókig mindenki profi munkát végzett, és mindenki elképesztően nyitott volt a másik felé. Herendiék pedig nagyon nagy bizalommal voltak felénk, a szereplők felé – tulajdonképpen nem is utasításként, inkább útmutatásként kaptuk az instrukcióikat.

Mészáros: Láttad már az egész sorozatot?

Martinovics: Még nem láttam az egész sorozatot, csak az első három részt. Nekem nincs otthon HBO-m, de tervezzük a többiekkel, hogy egyszer összeülünk és megnézzük az összes epizódot. Addig még a tévé nem vetítette le az összes részt, addig mi sem tudjuk megnézni, mert nem kaptunk belőle anyagot a bemutató előtt. Amúgy nem nagyon szoktam tévét nézni, tévém és tévé-előfizetésem is csak pár hete van.  Jó pár évig próbáltam magam távol tartani a televíziótól, de a Társas játék most kedvet csinált hozzá.

Mészáros: Egy kis visszaemlékezésre kérnélek, mikor döntötted el, hogy színésznő leszel?

Martinovics: Alapvetően nem akartam színésznő lenni.  Gyerekkoromban nem voltam az a kimondott szereplős gyerek, féltem a versmondástól és a nyilvános szereplésektől is. Aztán a legjobb barátnőm elhatározta, hogy színésznő lesz, és annyira elválaszthatatlanul jóban voltunk, hogy én is követtem őt a Vörösmarty Gimnázium drámatagozatára. De még érettségi után sem gondoltam, hogy színésznő leszek. Mivel a biológia érdekelt, a Kertészeti Egyetemre mentem először, és csak egy évvel később jelentkeztem a Színház- és Filmművészetire. Úgy látszik, későn érő típus vagyok, mert azóta el sem tudnám képzelni magamat más foglalkozásban.

Mészáros: Sok rajongódat foglalkoztatja a magánéleted. Miért nem beszélsz róla?

Martinovics: Nem szeretném, ha a magánéletem miatt beszélnének rólam ahelyett, hogy a szerepeimet és az alakításaimat mérlegelnék. Nem hiszem, hogy fontos, hogy kivel élek együtt vagy, hogy magánemberként miket csinálok. Azt mindenhol elmondom, hogy van egy négyéves kisfiam, és persze bizonyos mértékig őt is óvom a médiától.

Martinovics Dorina magyar színésznő Budapesten 2011. november 29-én. (Fotó: Mészáros Márton)

Martinovics Dorina magyar színésznő Budapesten 2011. november 29-én. (Fotó: Mészáros Márton)

Mészáros: Zavarna, ha követne a pályán?

Martinovics: Ha tényleg ehhez lesz kedve, akkor támogatni fogom, de remélem, hogy találni fog magának egy biztosabb lábakon álló szakmát. Nagyon szeretem a színészetet, de sajnos ez egy kiszámíthatatlan foglalkozás.

Mészáros: Mit gondolsz, jó döntés volt viszonylag ilyen fiatalon szülni?

Martinovics: Eddig nagyon jól össze tudtam hangolni a fiam nevelését és a színházat, remélem hosszútávon is sikerül.

Mészáros: Mivel szoktad tölteni a szabadidődet?

Martinovics: A szabadidőm 90%-kát a fiammal töltöm, de olvasni és biciklizni is nagyon szeretek. Az édesapám vízilabdaedző, és ez eléggé meghatározta a gyerekkoromat, rendszeresen sportoltam és néha még most is futok. Ha van rá időm, akkor szeretek kézzel bíbelődni mindenféle dolgokkal; dobozt dekopázsolok vagy varrok.

Mészáros: Én most olvastam, hogy harmincéves vagy és megmondom, nagyon meglepett. Tudod, hogy nem nézel ki huszonötnél többnek?

Martinovics: Jaj, köszönöm szépen. Most volt a születésnapom novemberben, de nem volt nagy ünneplés, csak családi. Anyukámmal találkoztam, mert a születésnapok számunkra mindig kettős ünnepek. Inkább az anya felé szeretnénk tolni a hangsúlyt, elvégre az édesanyának nagyobb szerepe van a születésben, mint a gyereknek. A barátaimmal rendezendő buli még várat magára.

Mészáros: A Nemzetiben színészlegendákkal dolgozol együtt. Kire nézel fel közülük a legjobban, illetve kivel a legjobb a kapcsolatod?

Martinovics: Miután elvégeztem az egyetemet, egyből a Nemzeti társulatához kerültem és boldoggá tesz, hogy vannak olyan kollégák, akik örömmel segítenek a fiataloknak. Ilyen művész például Básti Juli és Kulka János is. Denem szívesen emelnék ki neveket, mert ez egy nagyon jó társulat. Fantasztikus érzés egy színpadon állni Törőcsik Marival, vagy olyan nagy színészekkel, akiket egy egész ország ismer és nagyra tart.

Mészáros: Kialakulhatnak barátságok is, vagy ez csak amolyan munkakapcsolat?

Martinovics: A társulat összes tagja szinte baráti kapcsolatot ápol egymással. Inkább egyfajta családi légkör uralkodik bent, mindenki mindent tud a másikról és néha még találkozni is szoktunk.

Mészáros: Hogyan látod a jövődet, mit gondolsz meddig fog tartani ez a sikersorozat?

Martinovics: Most elégedett vagyok az eddigi sikerekkel, de remélem, hogy még sok mindenben, új szerepekben próbálhatom ki magamat. Forgatni is szívesen forgatnék újra, de tervbe van véve a Társas játék második évadjának elkészítése is. Ha minden jól megy, akkor jövő nyáron el is kezdhetjük forgatni.

Mészáros: Milyen szerepekben láthat a közönség most?

Martinovics: A Nemzeti Színházban több darabban játszom, az Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe, Az ember tragédiája, a Jó estét nyár, jó estét szerelem! és a Bánk bán – junior –  című előadásokban láthat a közönség. Jövő februárban végre bemutatjuk Goda Krisztina rendezésében azt a Hard Candy / Cukorfalat című kétszemélyes darabot, amelyet Rudolf Péterrel csinálunk. Ezt a darabot néhány hétig próbáltuk, szövegeket írtunk át, de a bemutatót el kellett halasztanunk, mert a Merlin Színház átköltözik az egykori Átrium mozi helyére. Szintén februárban fogjuk bemutatni a Nemzetiben a Náthán gyermekei című előadást.

Mészáros: Van egy általam alapított elismerés, az Arany Medál-díj, amelynek a jelöltjei közé az olvasók téged is beszavaztak. Mit jelentenek neked az ilyen fajta közönségtől kapott visszajelzések?

Martinovics: Jelölve már voltam többször, de díjat még soha sem sikerült hazavinnem. Mindenesetre mindig örülök neki, ha valami olyanban vehetem ki a részemet, ami elnyeri a közönség tetszését.

Martinovics Dorina magyar színésznő Budapesten 2011. november 29-én. Fotó: Mészáros Márton

Martinovics Dorina magyar színésznő Budapesten 2011. november 29-én. (Fotó: Mészáros Márton)

Boros Attila: “A művészet különbözteti meg az embert az állatvilágtól”

2011. december 4.

Boros Attila: “A művészet különbözteti meg az embert az állatvilágtól”

Mészáros Márton interjúja

Boros Attila magyar festőművésszel, grafikussal a festészet és a művészet mai funkciójáról beszélgettem, de szóba kerültek a pályájának főbb állomásai is. Az 1994-ben diplomázott Boros több alkalommal találkozott a nemrég Budapesten koncertező Tom Jonessal és elmesélte az énekessel való találkozásainak történetét, de az UFÓ témában is állást foglalt.

Boros Attila magyar festőművész, grafikus Budapesten 2011. december 2-án (Fotó: Mészáros Márton)

Boros Attila magyar festőművész, grafikus Budapesten 2011. december 2-án (Fotó: Mészáros Márton)

Mészáros: Hány éve fest?

Boros: Mindig is rajzoltam, grafikusnak készültem. 15 évvel ezelőttig grafikákat és könyvborítókat készítettem, csak utána kezdtem el festeni. Szerencsés váltásnak bizonyult, mert ötvözni tudom a grafikai múltamat festői eszközökkel és ez egy olyan egyedi képet hozott be a magyar képzőművészetbe, ami szinte páratlan.

Mészáros: 1995-ben jelent meg az angol-magyar nyelvű ismeretterjesztő képzőművészeti albuma Erich von Däniken előszavával.

Boros: Ez egy UFÓ témakörű album volt és nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy Däniken elvállalta az előszó megírását. Egyébként ő azóta is használja a képeimet. Maga az UFO téma egy igazi megoldatlan rejtély, örök kérdés, hogy léteznek-e földönkívüli élőlények vagy sem. Egy ideig nagyon foglalkoztatott ez a téma, de aztán rájöttem, hogy egy egész élet sem lenne elég ahhoz, hogy a végére járjunk a dolognak.

Mészáros: Egyébként hisz bennük?

Boros: Most hallottam erről a témáról egy előadást; tíz a huszonegyediken csillagrendszer van a világban, ahol lehet a miénkhez hasonló élet, tehát a realitás azt mutatja, hogy lehetséges a földöntúli élet. Persze akadnak olyan elborult elméjű emberek, akik azt állítják, hogy üvegszál optikával érkeztek a Vénusz bolygóról, hogy figyelmeztessék az emberiséget, hogy közeleg a világvége. Pontosan az ilyen emberek ártanak a legtöbbet ennek a tudománynak.

Mészáros: Tíz évvel ezelőtt, 2001. január elsején volt egy nagy dobása. Elmesélné mi volt ez?

Boros: Szerettem volna, ha az új évezredbe egy olyan üzenettel érkeznénk, amelynek van mondanivalója és aktualitása. Szent Istvánnak, az első magyar királynak a megkoronázását festettem meg, néhány perccel az új évezred kezdete után fejeztem be a művet. Ez azért volt aktuális, mert Istvánt 1001. január elsején koronázták meg és szerintem ez egy nagyon szép jel a magyarok számára.

Mészáros: Elmesélné a Tom Jonessal való találkozásainak történetét?

Boros: Még 1995-ben, a The Lead and How to Swing It című albumának idején kimentem Manchesterbe, ahol két egymást követő napon volt koncert. Mind a kettőre elmentem és ott találkoztam vele először, de a kézfogáson és a gratuláción kívül másra nem jutott idő, csak arra, hogy adjak neki egy kis grafikát. Soha sem kértem autogramot, mert az egyrészt fárasztó a sztárnak is, másrészt számomra nem mond semmit egy aláírás. Az ember inkább azért szokott autogramot kérni, hogy a sztárnak azt a tíz másodpercét birtokolja, amíg ráírja a nevét a papírra. Máskülönben Tom Jones diszlexiás, tud írni, de nehézséget jelent számára. Gyakran a nevét visszafelé kezdi leírni, tehát a Jonessal kezdi. Egyébként a diszlexia egy olyan betegség, ami az élet más területeire nem hat ki, mert például ettől még az adott illető nagyon tehetséges lehet a szakmájában. Talán az ő diszlexiájának és a gyerekkori tuberkulózisának köszönhető az, hogy ennyire emberi a rajongóival és az őt körülvevőkkel.

Boros Attila magyar festőművész és Sir Tom Jones walesi énekes Budapesten 2009. november 11-én

Boros Attila magyar festőművész és Sir Tom Jones walesi énekes Budapesten 2009. november 11-én

Mészáros: Budapesten hogyan tudott találkozni vele?

Boros: Az előbb említett találkozások rövidek voltak, azonban 2009-ben már több időt tölthettem vele. A budapesti koncertje után találkozhattunk, a koncertszervezővel és az ő managementjével történő hosszas tárgyalások során tudtam csak meggyőzni őket, hogy engedélyezzék a találkozást vele. Az is sokat nyomott a latba, hogy nem ez volt az első találkozásunk és mindketten művészek vagyunk, bár eszembe sem jutna magamat hozzá hasonlítani. Ebben az évben jelent meg a 24 Hours című albuma és ennek kapcsán egy huszonnégy aktból álló kompozíciót adtam neki. Idén novemberben újra találkozhattam vele, szintén a pesti koncert után. Ezúttal a legutóbbi albuma, a Praise & Blame miatt egy Szent Dávidot, a walesiek védőszentjét ábrázoló képet festettem neki. Előtte alaposan utána néztem, hogy ki volt ez a hatodik században élt walesi püspök és megfestettem galambbal a vállán, püspöki ruhában. Tom Jones gratulált nekem, azt mondta, hogy tetszett neki a festmény. Ez volt a tizennegyedik házassági évfordulónk a feleségemmel, és amikor ezt elmeséltem Jonesnnak, gratulált nekünk. Én erre azt mondtam neki, hogy mi is szeretnénk megélni ötvennégy évet, mert ő ennyi ideje házas a nejével, Lindával.

Mészáros: Milyen embernek ítéli meg Tom Jonest?

Boros: Tom Jones számomra mindig is példaértékű művész volt, mint emberként, mint énekesként. A találkozásaink során azt szűrtem le, hogy nem csak kedves és közvetlen az emberekkel, hanem ezek mellett nagyon normális is. Ő azon kevés művészeknek az egyike, akik a földön járnak és szerények. Csak a legnagyobbaknak van oka szerénynek lenni. Bámulatra méltó az a bátorság, hogy egy jól jövedelmező szexszimbólum státuszból kilépett, maga mögött hagyta annak minden kellékét – a kigombolt inget, a szűk nadrágot – és igazi művész vált belőle. Még azok a sztárok is lelassulnak, lehalkulnak, akik sokáig talpon vannak, ő viszont öregkorára vált igazi soul és blues-énekessé. Tom mind a mai napig teljes erőbedobással dolgozik és a táncából már visszavett, de a hangja és a jelenléte sokkal erősebb, mint valaha. A tisztelete még csak most kezdődik, most kezd csak a világ rádöbbenni az ő igazi nagyságára.

Boros Attila magyar festőművész valamint neje és Sir Tom Jones walesi énekes Budapesten 2011. november 22-én

Boros Attila magyar festőművész valamint neje és Sir Tom Jones walesi énekes Budapesten 2011. november 22-én

Mészáros: A művei kiknek a magángyűjteményét képezik?

Boros: Vannak olyan körökben is képeim magángyűjteményben, akik szerintem nem szeretnék, ha megemlíteném a nevüket. Viszont Tom Jones-on kívül többek között George Patakinak, New York állam volt kormányzójának és Naruhito japán trónörökösnek a magángyűjteményét képezik a műveim. Én is elmondhatom magamról, hogy szerencsés vagyok, mert azzal foglalkozhatok, amivel szeretnék. A művészet különbözteti meg az embert az állatvilágtól.

Mészáros: Hova sorolná a saját festészetét?

Boros: Én több féle stílusban dolgozom, tehát nagyon sehova se tudnám sorolni. Azt szoktam mondani, hogy ez olyan, mint ha lenne egy gyümölcsöskertem, amiben akkor szüretelhetem le a gyümölcsöket, amikor szeretném. Az csak tőlem függ, hogy melyik gyümölcsöt szakítom le.

Mészáros: Mit gondol mi a funkciója a festészetnek a mai világban?

Boros: A festészet szerepe az, – mint minden művészeti ágnak –, hogy megmutassa, hogy minden látszat ellenére még mindig emberek vagyunk. Az a feladata a festészetnek a mai világban, hogy megállásra késztessen minket és felnyissa a szemünket, hiszen mi nem vásárlásra született, lélektelen fogyasztók, pénzcsináló gépek vagyunk. A festészet funkciója, hogy figyelmeztesse az embereket és megmutassa az igazi értékeket.

Boros Attila magyar festőművész, grafikus Budapesten 2011. december 2-án (Fotó: Mészáros Márton)

Boros Attila magyar festőművész, grafikus Budapesten 2011. december 2-án (Fotó: Mészáros Márton)

„Mi a bánatnak ennyi „sztár” Magyarországra?” – Interjú Gálvölgyi Jánossal

2011. december 2.

„Mi a bánatnak ennyi „sztár” Magyarországra?”

Mészáros Márton interjúja Gálvölgyi Jánossal

Nincs olyan ember az országban, aki ne ismerné Gálvölgyi Jánost. Van, akinek a televíziós munkái, a Gálvölgyi Show, vagy a Heti hetes ugrik be először, de biztosan akadnak szép számmal azok is, akik a színházi szerepeihez kötik a nevét. Kiváló parodista, Kossuth-díjas színész, aki magánemberként sem unatkozik. A 63 éves művésszel a Játékszínben, az Édes bosszú című előadás előtt beszélgettem a szerepeiről, a karrierről, családról és arról, hogyan zajlik most az élete. Gálvölgyi nem csak az aktuális munkáiról, hanem a könyv-, és filmélményeiről is beszámolt nekem.

Gálvölgyi János Kossuth-díjas magyar színész a Játékszínben, 2011 november (Fotó: Mészáros Márton)

Gálvölgyi János Kossuth-díjas magyar színész a Játékszínben, 2011 november (Fotó: Mészáros Márton)

Mészáros: Jelenleg a Madách Színházban Szervét Tiborral felváltva játsszák Neil Simon „Furcsa pár” című vígjátékának két főszerepét. Ez nem nehezíti meg nagyon a színészek dolgát?

Gálvölgyi: De, ez nagyon nehéz számunkra. Ez is egyfajta kihívás. Lement először négy előadás az egyikből, aztán átfordultunk újabb négy előadás erejéig, és a jövő hét elején újra vissza kell fordulnunk. Eleve ennek a váltott szerepnek az ötlete Szirtes Tamás igazgató-rendezőnktől származik, de volt már hasonlóra példa olyan klasszikus daraboknál, mint amilyen a Rómeó és a Júlia.

Mészáros: Színészileg nem fáradt bele a vígjátékokba, a komikus szerepekbe?

Gálvölgyi: Nem, mert eleve nincsenek komikus szerepek. Ha egy tragédiánál a közönség csendben van, nincs semmi baj, de ha egy vígjátékon nem nevetnek, nagy a baj. Ha most elkezdenék mesélni valami drámát az életemből, akkor maga öt percen belül sírva fakadna, de lehet, hogy megnevettetni egy fél napba telne. A kérdés pedig, az, hogy belefáradtam volna-e ezekbe a szerepekbe? Nem. Valamit tudhatok, mert negyvenharmadik éve játszom. Nem leszek álszerény, de nem is fogom összegezni ezt a negyvenegynéhány évet. Vannak dolgok, amelyekre tényleg büszke vagyok, de nem szeretem magamat ünnepeltetni.

Mészáros: Melyik darabban játszik a leghosszabb ideje?

Gálvölgyi: A „Hotel Plaza” című előadásban. Tizenhat éve megy a Játékszínben, még 1995-ben mutattuk be. Hernádi Judittal ma este fogjuk játszani, az “Édes bosszút”, immáron az is tizenhárom éve fut. Ebbe a szerepbe már olyannyira „belejöttem”, hogy már régóta meg sincs otthon a szövegkönyv.

Mészáros: Most jelent meg a „Nevelésünk titkai” című könyv, amelyben többek között ön is vall a gyermeknevelési módszereiről. Mik azok a dolgok, amelyekre nagy hangsúlyt fektetett szülőként?

Gálvölgyi: Semmi az égvilágon. Azt szűrtem le a két felnőtt lányom és a három unokám után, hogy nem lehet nevelni. Szerintem minden ember nevelhetetlen és önfejű bizonyos dolgokban. Hiába mondom a cserép muskátlimnak vagy a kaktuszomnak, hogy nőjön, attól még nem fog nőni. Egyébként P. Gál Judit készítette ezt a könyvet, tulajdonképpen miatta vállaltam el a felkérést.

Mészáros: Milyen érzés lányos apának lenni?

Gálvölgyi: Nem könnyű. Igaz, én mindig is lányokat akartam, méghozzá olyannyira biztos voltam abban, hogy lányaim lesznek, hogy fiúneveken nem is gondolkoztam. Ezzel csak annyit akarok mondani, hogy a lányos apák sokkal intenzívebben, vérmesebben védik a gyermekeiket, mint a fiús apák. Még meg sem születtek a gyerekeink, amikor én már féltékeny voltam rájuk. Már akkor elképzeltem magamban, hogy este megyek haza, és a kapuban egy hosszú, zsírós hajú palival találom a lányomat. Ha az ember megérzi a lányán egy másik pasinak az arcvizét, akkor először feldurran, majd örül neki, hogy legalább a hapsi használ valamilyen illatszert vagy mosakszik.

Mészáros: Hány könyvet írt már egyébként?

Gálvölgyi: Túlzás azt állítani, hogy könyveket írtam. Könyveket Jókai Mór meg Karinthy Frigyes írt, én csak megjelent írásoknak nevezem az én műveimet. Nyolc éven keresztül megjelentek az írásaim egy hetilapban, abból lett három kötet, valamint megjelent az a könyv, amelyet Rátonyi Róbert rólam írt és annak a Bóta Gábor által készült kiegészítése. 1995-ben megjelent a „Showról showra” című kötet is, amelyben az én írásaim is benne voltak, illetve tavaly került a könyvesboltok polcaira a „Jókedvet adj!” című könyvem.

Mészáros: Csak annyit mondok, Gálvölgyi Show.

Gálvölgyi: Az RTL Klubnál most néztek utána, hogy elkészült a századik Gálvölgyi Show. Ebből én nem csinálok nagy ügyet, de ez akkor is büszkeség és rekord is egyben. Azok a pletykák nem igazak, miszerint a Heti hetes megszűnik, csupán arról van szó, hogy téli szünetre megyünk, de tavasszal visszatérünk. A Gálvölgyi Show-val is ez a helyzet, úgy néz ki, hogy a Gálvölgyi Show is új epizódokkal fog jelentkezni tavasszal.

Mészáros: Három unokája van, az egyikkel együtt játszott tavaly a Szegedi Szabadtéri Játékok” My Fair Lady” című előadásában, Simon nevű unokáját pedig most műtötték meg. Mesélne róluk?

Gálvölgyi: Simon már jól van, köszönöm a kérdést. Ő a nyáron vese átültetésen esett át, az édesapja ajánlotta fel az egyik veséjét neki. A legidősebb unokám, Dani pedig tavaly lent volt velem Szegeden, és szó szerint befúrta magát a produkcióba; egyből kiszúrta, ki a rendező, és két nap múlva már bent volt a produkcióban. A darabban én az ezredest játszottam, ő pedig gyerekszereplőként tűnt fel. Biztosak vagyunk benne, hogy ez felejthetetlen élmény volt neki. Gyerekek ezrei álltak sorba a szerepekért, de ő fél óra alatt megszerezte a magáét.

Mészáros: Felmerül a kérdés, nem lehet, hogy a nagypapa kicsit segített neki?

Gálvölgyi: Nem. Annak idején a lányaimnak sem próbáltam meg segíteni a kapcsolataimmal vagy a nevemmel. Sőt, nagy konfliktusaink voltak Danival. Volt úgy, hogy éjjel fél kettőkor a főpróba után úgy mentünk haza, hogy nem beszéltünk egymással. Mielőtt lefújták az esti próbát, Dani elment, csak azért, mert éhes volt. Én emiatt nagyon letoltam őt és kénytelen voltam újra elmondani, hogy csak azért, mert ő a Gálvölgyi unokája, nem tehet meg bármit, ne higgye, hogy rá nem vonatkoznak a szabályok. Bezerédi Zoltán kollégámat nem szeretném bántani, de az ő gyereke és az én unokám, tehát a két színészgyerek volt a legfegyelmezetlenebb az összes gyerekszereplő közül.

Mészáros: Ilyen szigorú nagyapa?

Gálvölgyi: Dehogy is, csak vannak elvárásaim. Szerintem az unokákkal kevesebb felelősség van, mint a saját gyermekeinkkel. Jobb is így, ha az ember nem szól bele más életébe, elvégre a nagyapáknak nem ez a dolga.

Mészáros: Vannak háziállataik?

Gálvölgyi: Nincsenek. Kutya volt, de eldöntöttük, hogy nem lesz több házi kedvencünk.

Mészáros: Káros szenvedélyei vannak?

Gálvölgyi: Biztos, mert most mindjárt megiszom a kávémat, és rágyújtok. Nálam a kávé nem is szenvedély, inkább egyfajta szertartás, mivel megszokásból minden előadás előtt megiszom egy kávét, de ezt leszámítva napközben nem kávézom. Egy szál cigi és egy kávé minden előadás előtt. Nem gondolom, hogy ez maradandó kárt okozna a szervezetemben.

Mészáros: Meg van elégedve a magyar kultúra működésével?

Gálvölgyi: Ki mondta, hogy működik? Nem akarok nevekkel dobálózni, vagy bárkit is okolni, de mindig is voltak olyan dolgok, amelyeken lehetett volna változtatni. Semmi sem tökéletes, de ne bonyolódjunk konkrétumokba. Máskülönben ez annyira általános dolog, hiszen a magyar kultúra mindaddig működni fog, amíg a festők festenek, a költők költenek, a színészek játszanak. Egyébként sajnos egyre kevesebb pénz jut a művészetekre, miközben egyre több pénz jut a stadionokra. Ha a színház világát vesszük példának, akkor azt mondhatom, hogy teltházas előadásaink vannak a Madách Színházban és a Játékszínben is, de van rengeteg olyan kollégám, akik éhen halnak. Arról nem is beszélve, hogy színházakat szüntetnek meg egyik napról a másikra, amiért színészek tucatjai kerülnek az utcára, és a különböző megszorítások sem fokozzák az örömöt.

Mészáros: Az elmúlt évtizedekben darabok százaiban játszott. Melyik volt a kedvence?

Gálvölgyi: Ezen nem gondolkozom, csupán csak hálát adok a jóistennek azért, hogy ennyi darabban volt lehetőségem szerepelni. Az utóbbi húsz évben nem játszottam olyan darabban, amelyikhez ne lett volna kedvem. Mindet szerettem, az egyiket jobban, a másikat kevésbé. Ma ezt szeretem, holnapután viszont a következőt fogom preferálni. Általában mindig azt a darabot szeretem a legjobban, amelyikben aznap este játszom.
Mészáros: Elmesélné, hogy feleségével, Judittal (műfordító) hogyan dolgoznak otthon? A kívülállók számára úgy tűnhet, hogy Ön állandóan szöveget tanul, a neje pedig ír és fordít.

Gálvölgyi: Az igazság az, hogy ő nem ír állandóan, én pedig nem tanulok mindig. Teljesen függetlenül dolgozunk egymástól, mégis megvan köztünk az összhang. A munkáival kapcsolatban megemlíteném a legújabb fordítását, a „Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei” című könyvet, amelyet most olvastam el. Ez nem a reklám helye, de ez a könyv nagyon tetszett nekem. Elképesztő történet, szerintem az utóbbi évek egyik legjobb könyve. Nagyon szeretek olvasni, amikor csak tehetem, könyvet veszek a kezembe. Legtöbbször elolvasom a nejem fordításait, annak ellenére, hogy néha szól nekem, hogy ezt vagy azt a könyvet nem érdemes elolvasni, mert nem jó. A szövegtanulásról meg csak annyit, hogy eleve a próbákon mindig nálunk van a szövegkönyv és egy-két nap alatt bevágom az egész szerepem. Ezzel én tulajdonképpen teljesen letudtam a szövegtanulást, szó sincs arról, hogy én állandóan tanulnék.

Mészáros: Akkor azt mondja, hogy az előadások előtt nem is nézi át a szövegét?

Gálvölgyi: Általában nem, minden itt van a fejemben. Addig emlékezem a szövegeimre, amíg azt nem mondja a rendező, hogy leveszik a műsorról az előadást. A „Furcsa pár” esetében viszont más a helyzet, ott kénytelen vagyok újra átfutni a szövegemet a fordított szereposztás miatt.

Mészáros: Ha visszaemlékezik, mi volt az első dolog, ami megfogta a feleségében?

Gálvölgyi: A színjátszó mozgalomban ismerkedtünk meg, pontosabban a ma már jónevű újságíró, kritikus Mészáros Tamás Szkéne nevű színjátszókörében találkoztunk először. Görgey Gábor „Ötórai tea” című előadását próbáltuk együtt, és rengeteget beszélgettünk, idővel pedig komolyabbá vált a dolog. Egymásba szerettünk Jutkával, és öt év kapcsolat után, 1971-ben házasodtunk össze. De ez már kétszáz éve volt. (Nevet)

Mészáros: Nézi a különböző tehetségkutató műsorokat?

Gálvölgyi: Nem nézem őket, egyszerűen nem tudnak lekötni. Nagyon szeretem a fiatalokat, de ezek a műsorok nem tehetséget kutatnak. Ennyi „tehetség” nincs az országba, ide mindenféle emberek jelentkeznek nemtől és kortól függetlenül, csak azért, hogy ismertté válhassanak. Ezek az emberek nem művészek, de még csak nem is tehetséges a legtöbbjük. Mi a bánatnak ennyi „sztár” Magyarországra? Hetente újabb és újabb „sztárokat” mutatnak be, akiknek annyi a „teljesítményük”, hogy főműsoridőben az orrukat piszkálják, és semmit sem tesznek. Ez már szánalmas…

Mészáros: Önt például 1968-ban a „Ki mit tud?” –on fedezték fel, ahol paródiájával első díjat nyert. Ön szerint Magyarországon még mindig vannak felfedezetlen csillagok?

Gálvölgyi: Hogyne, akadnak igazi tehetségek. Lehet, hogy nem pontosan fejeztem ki magamat előbb, nem azt mondom, hogy nincsenek tehetséges emberek, csupán arról van szó, hogy a különböző televíziók és a média már túlzásba viszi a tehetségek hajkurászását. A legnagyobb baj viszont az, hogy nincsen, és 68’-ban sem volt tehetséggondozás. Most olvastam valahol, hogy a szerencse nem más, mint felkészülés a lehetőségre. Ez tényleg így van.

Mészáros: Járt idén külföldön?

Gálvölgyi: Nem. Nyaralási szempontból Tenerifét nagyon szeretjük, ott voltunk eddig tízszer. Mindig azt mondom, hogy nem panaszkodhatom, mert igazán sokfelé jártam a világban Ausztráliától kezdve Bangkokon át az USA-ig. A mai napig viccesen szoktam emlegetni, hogy voltam Amerikában négy napig. A Rádiókabaré felvétele miatt utaztunk ki, és New Yorkban és Washingtonban jártunk. Felejthetetlen élmény volt.

Mészáros: Az elmúlt évtizedek során több kollégája is meghalt. Kinek a hiányát érzi a legjobban?

Gálvölgyi: A művészvilágból nagyon sokan elmentek az utóbbi években. Mindegyikőjüknek fáj a hiánya, de ha nevet kellene mondanom, akkor Rátonyi Róbertet, Márkus Lászlót, Kállai Ferencet és Körmendi Jánost emelném ki. Márkus 1985-ös halála eléggé mélyen érintett, különösen azért, mert váratlanul, az öltözőjében kellett meghalnia. Az ember csak akkor veszi észre, hogy öregszik, amikor szép lassan kihalnak körülötte a barátai, munkatársai. Én régimódi ember vagyok. Annak ellenére, hogy van mobilom, nem használom. Az én életemben meghatározó szerepe van a noteszomnak. Közel tizenöt éve van meg, tele van írva telefonszámokkal, és éppen a napokban jöttem rá, hogy egyre több nevet, számot kellett kihúznom belőle. Az évek múlásával egyre fogynak a nevek a noteszból mindaddig, amíg egyszer a te nevedet nem húzza ki valaki. Most már én is tudom, hogy elérkeztünk oda, amikor már kevesebb van előttem, mint mögöttem.

Mészáros: A 2005-ös „Le a fejjel” óta nem vállalt filmszerepeket. Mi ennek az oka?

Gálvölgyi: Annak idején nagyon sokat televízióztam, és az arcom túl ismertté vált ahhoz, hogy szerepelhessek filmekbe. Nem egyszer mondták filmrendezők, hogy szívesen dolgoznának velem, de túlságosan ismert vagyok a filmezéshez. Nem lenne igaz, ha azt állítanám, hogy nem hívtak filmekbe. Volt olyan főszerep, amelyre engem kértek fel, én el is olvastam a forgatókönyvet, és úgy gondoltam, hogy ez pocsék film lesz, nem szabadna szerepet vállalnom benne. Lemondtam a filmszerepet, utána a filmet mégis elkészítették, és sikeres lett. Ennek ellenére nem bántam meg. Minden okkal történik szerintem.

Mészáros: Ez érdekes! Mi ennek a filmnek a címe?

Gálvölgyi: Nem fogom elmondani. Fő a diszkréció.

Mészáros: Ha jól tudom, már egy ideje egyáltalán nem szinkronizál.

Gálvölgyi: Ez igaz, tényleg nem vállalok már szinkront. Annak idején rengeteget szinkronizáltam, de a mai szinkronok már borzalmasak. Nem mondom, hogy öreg vagyok hozzá, de ma már nincs kedvem ahhoz, hogy hatodrangú senkikkel dolgozzak együtt hosszú órákon keresztül, bezárva egy szobába. Régen színészek szinkronizáltak.

Mészáros: Melyik filmek nyerték el a tetszését az utóbbi időkben?

Gálvölgyi: Az utóbbi időkben láttam néhány olyan magyar filmet, amelyek igazán tetszettek. Az Anger Zsolt főszereplésével készült „A nyomozó” című filmet például nagyon jónak találtam, de Pálfi György „Taxidermia” című filmje is tetszett. Külföldi filmek közül pedig „A király beszédét” tudnám kiemelni. Egyébként nem nevezném magamat nagy mozibajárónak. Az aktuális filmélményeimről jutott eszembe, hogy mivel semmi nézhető nincs a televízióban, ezért most megint megnéztem DVD-n a „Mester és Margarita” tízrészes orosz feldolgozását.

Mészáros: Joe Cocker és Tom Jones koncertjén találkoztam Önnel. Milyen fajta zenéket kedvel?

Gálvölgyi: A kocsimban állandóan szól a zene. Például, Tom Jonest nagyon szeretem, a Queen is régi kedvencem, de a jazzt is kedvelem. A legutóbbi Tom Jones-koncert után például hosszú ideig nagyon boldog voltam. A mostani koncertet kénytelen leszek kihagyni, mert előadásom van aznap este, de azt kell mondanom, hogy Jones az a előadó, aki mindig a maximumot nyújtja. Nincs még egy ember, aki így énekelne élőben is, mint ő. Ő a profizmus teteje, a legjobb hangú előadó.

A beszélgetés vége felé megérkezik Hernádi Judit is, kölcsönösen üdvözlik egymást Gálvölgyivel, majd a színész az ujját mutatva így szól kolléganője felé: „Holnap műtét”.

Mészáros: Mi történt a kezével?

Gálvölgyi: Vasárnap játszottuk a „Jutalomjáték” című darabot, amelynek az egyik jelenetváltásakor később jött be a fény a kelleténél, és megbotlottam a sötétben. Ahogy letámasztottam a kezemet, megsérült az ujjam. Ennyi az egész.

Mészáros: Van valami, amire vágyik?

Gálvölgyi: Egészségre vágyom, más nincs. Szabadidőmben megpróbálok minél többet olvasni és aludni. Már bátran kijelenthetem, hogy a legtehetségesebb az alvásban vagyok.

Mészáros: A visszavonulást nem fontolgatja?

Gálvölgyi: Mit gondol, akkor mit csinálnék? Nem halmoztam fel milliárdokat, hogy visszavonulhassak, és házat vehessek Hollywoodban a domboldalon. Az ember általában nem önszántából vonul vissza, inkább visszavonultatják. Elvégre nem normális dolog az sem, hogy közönség előtt produkálom magamat minden este; nem tudhatnom, mikor mondja fel a szolgálatot valamelyik szervem. De a válaszom az, hogy nem szoktam ezen gondolkodni. Hiszen mint tudjuk, nincsenek visszavonult Michelangelók és nyugdíjas Leonardo da Vincik sem.

Mészáros Márton és Gálvölgyi János az interjú után, Budapest, 2011. november

Mészáros Márton és Gálvölgyi János az interjú után, Budapest, 2011. november

Básti Julit a gyerekei és a közönség teszi boldoggá – Interjú a Kossuth-díjas színésznővel

2011. november 13.

Básti Juli régóta az egyik kedvenc hazai színésznőm, ezért nagyon nagy örömmel tölt el, hogy elfoglaltságai mellett tudott időt szakítani rám és válaszolt a kérdéseimre. A Kossuth-díjas színésznővel kétszer találkoztam és magánemberként is pozitív kép él róla közvetlensége és kedvessége miatt.

Mészáros: Először is gratulálni szeretnék Önnek a sikereiért. A nyáron Keszthelyen láttam a Pletykafészek című előadásban. Emlékszik rám?

Básti: Igen, emlékszem.

Mészáros: Az első kérdésem is ezzel kapcsolatos lenne. Milyen érzés Önnek, hogy az ország legkülönbözőbb pontjairól kap pozitív visszajelzéseket és gratulációkat?

Básti: Eszterházy Péter szavaival élve a hattyú éltető eleme a víz. Egy színészt pedig a közönség pozitív visszajelzései éltetik.

Mészáros: Említette, hogy most nagyon zsúfoltak a napjai. Mesélne róla, hogy mivel foglalkozik mostanában?

Básti: Ez igaz, mostanában nagyon sokat dolgozom. A Nemzeti Színházban az Ármány és szerelemben, a Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból című előadásokban játszok, a Centrál Színházban a Fekete Péter, New York-i komédia (Central Park West), a 88. utca foglyai, a Cabaret és a Pletykafészek című előadásokban szerepelek. Tavasszal forgattam a Társas játék című HBO-sorozatot, amit most kezdtek el vetíteni, ősszel pedig egy életrajzi filmet forgattam. Azt a filmet Fekete Ibolya írta és rendezte, a saját családtörténete. Tehát rengeteg munkám van most.

Mészáros: Ha jól tudom, akkor továbbra is rendszeresen kölcsönzi hangját külföldi filmekhez.

Básti: A fent említett elfoglaltságok miatt már nincs időm szinkronizálásra.

Mészáros: 2008-ban jelent meg Udvaros Dorottyával, Cserhalmi Györggyel és Kulka Jánossal a közösen felénekelt Férfi és nő albumuk. Nem tervez egy újabb albumot? Ilyen hanggal, mint amilyen Önnek van, még énekeseket is megszégyeníthet.

Básti: Köszönöm, de sajnos nem tervezek újabb albumot, de ez nem csak tőlem függ. Egyébként most éppen szó van a Férfi és nő koncert folytatásáról.

Mészáros: Mi a véleménye a magyar médiáról és a televíziós műsorokról?

Básti: Ne haragudjon, de most erről nem tudok részletesen nyilatkozni, mert a közelmúltban sokat nyilatkoztam ebben a témában. Sok cikk található a véleményemről az interneten is. Dióhéjban a véleményem eléggé lesújtó.

Mészáros: Úgy gondolom Ön nem az a színésznő, aki rendszeresen ad interjúkat. Nem láthatjuk Önt pletykalapok címlapján, de még csak beszélgetős műsorokban sem. Mi ennek az oka?

Básti: Azokkal, akikkel szívesen beszélgetek, azoknak adok interjút. Mindig elmentem beszélgetni, amikor olyan ember hívott, akivel szívesen beszélgetek. A pletykalapokat és a bulvárt pedig mindig kerülöm, mint nyilatkozó, és mint olvasó is.

Mészáros: Három gyermeke van, közülük kettő körülbelül velem egykorú. Mik voltak a legfontosabb tanácsok, amiket a gyerekeinek adott?

Básti: Tanácsokat nem adok, inkább próbálok példát mutatni nekik és mindenekfelett nagyon bízok bennük. Szerintem a bizalom minden alapja. Bizalmatlan közegben nem lehet sem élni, sem alkotni.

Mészáros: Mi jelenti Önnek az igazi kikapcsolódást?

Básti: Számomra a legnagyobb kikapcsolódás az, amikor itthon vagyok és láthatom, hallhatom a gyerekeimet. Szeretek velük lenni és imádok velük tengerparton nyaralni.

Mészáros: Évtizedek óta van a pályán, mégis meg kell kérdeznem: van olyan szerepálma, amelyet még nem játszott el?

Básti: Erre egyértelmű választ tudok adni, nincs!

Mészáros: Mit gondol, egy nő mikor kezd el öregedni?

Básti: Negyvenöt éves kora után, bár én már harminc évesen kitűztem a feketezászlót. (Meséli nevetve)

Mészáros: Az utolsó kérdésem kicsit személyes lenne; mit gondol, milyen az igazi Básti Juli?

Básti: Bízok bene, hogy valamilyen szinten a színpadról, különböző szerepeken keresztül megismerhető, hogy tulajdonképpen milyen is vagyok legbelül. De egyben remélem ez egy sokkal bonyolultabb kérdés, mint aminek a megválaszolására most időm és energiám van. Mindenesetre elgondolkodtató kérdés.

Básti Juli Kossuth-díjas színésznővel Budapesten 2011. szeptember 17-én (Fotó: Mészáros Márton)

Básti Juli Kossuth-díjas színésznővel Budapesten 2011. szeptember 17-én (Fotó: Mészáros Márton)