„Grazie Santita”, vagyis Köszönjük Szentségednek! feliratú transzparensekkel, személyes üzenetekkel ellátott plakátokkal és virágokkal búcsúztatták a vatikáni hamvazószerdai miséjén a katolikus egyház fejét, XVI. Benedek pápát. A lemondott egyházfő február 28-ig tölti be hivatalát, aztán a bíborosi konklávé új pápát választ. Benedek váratlan lemondása derült égből villámcsapásként érte a világot, hiszen precedens sem volt az elmúlt hatszáz évben hasonló visszavonulásra a pápák történetében, előtte csak két alkalommal mondott le önként római katolikus pápa.
A lemondás meglepte a világ vezetőit is, Barack Obama amerikai elnök, David Cameron brit kormányfő és Angela Merkel német kancellár is tiszteletének adott hangot közleményeikben. Merkel egyenesen korunk egyik legnagyobb vallásos gondolkodójának nevezte a pápát, és úgy érvelt, könyvei sokáig hatással lesznek majd az emberiségre. A kancellár többek között megemlékezett a Benedek által szorgalmazott vallásközi párbeszéd elősegítéséről, illetve a pápa nagy műveltségéről is. (Itt érdemes megemlítenünk: Benedek pápa kétrészes Názáreti Jézus című könyve kiemelkedő teológiai mű, amelyben először ismeri el pápa, hogy Jézus évekkel korábban jött világra, mint ahogy a történelem tanítja, és állítása egybecseng több történészével, akik úgy vélik, hogy valamikor i.e. 7-2. között születhetett.) A francia miniszterelnök, François Hollande szerint személyes döntés volt, azonban az egyház 1,2 milliárd hívőjét nem csak meglepte, meg is döbbentette a hír. Sokak szemében a pápa lemondása megfutamodásnak, híveinek cserbenhagyásával felel meg. XVI. Benedek elődje, a boldoggá avatott II. János Pál pápa huszonhét éves regnálása során még akkor sem mondott le, amikor már annyira beteg volt, hogy érthetően se tudott beszélni. Pedig a 84 éves korában 2005-ben elhunyt egyházfőnek az utolsó, kínkeserves éveiben gyakran javasolták a bíborosok, hogy mondjon le pápaságáról erőinek hanyatlása miatt, ő azonban tartotta magát ahhoz, hogy a pápa nem mond le betegség miatt, hanem haláláig vezeti az egyházat, Istenre bízva a döntést, hogy meddig kell betöltenie hivatalát.
XVI. Benedek pápaként mondott első miséjén hangsúlyozta, hogy II. János Pál pápa irányvonalát kívánja folytatni, azonban most úgy látszik egyetlen – ám annál jelentősebb – témában, a lemondást illetően kivételt tett. Valószínű, hogy a 86 éves egyházfő, akinek egészségi állapota hanyatlásnak indult, megrémült elődje példájától, és az egyház érdekeit szem előtt tartva úgy gondolta, hasznosabb lehet az egyháznak egy új, fiatalabb és dinamikusabb pápa. A lemondást üdvözlő és elítélő szempontokat is érteni lehet bizonyos fokig, de tény, hogy nehéz lesz elfogadni két pápát egyszerre, még ha az egyik visszavonult, és nem befolyásolja „árnypápaként” utódját. Ilyen helyzetnek nem szabadott volna elő állni, elvégre a Vatikán és a maga a „pápaság” nem egy építőipari cég, aminek éléről csak úgy le lehet mondani. A kérdés itt merül fel: lehetséges, hogy a pápákat is meghatározott hivatali időre kellene választani akárcsak a kormány-és államfőket? A válasz nyilvánvalóan nem, de a bíborosok már most elgondolkoztak ezen.
A pápa váratlan lemondásával megnyílt az út 117 bíboros számára a szentatyai cím megszerzésére. A pápát a bíborosokból álló konklávé választja meg március 15-én. Hivatalos jelöltek nincsenek, csak esélyesekről számolnak be a nemzetközi lapok, hírügynökségek. A konklávé előmenetelét az eredmény ismertetéséig, vagyis a fehér füst felszállásáig titok övezi, de a találgatások már megindultak. A magyar katolikus egyház vezetője, a köztiszteletben álló Erdő Péter bíboros is lehet pápa, de a reális esélye két szempont miatt úszik el: a 12. századi Szent Malakiás az egyház elkövetkezendő pápáiról írott jövendölései szerint az utolsó pápát Péternek fogják hívni, vatikáni rossznyelvek szerint ezért óvakodnak a megválasztásától, másrészről pedig Magyarország nemzetközi megítélése a világpolitikában az elmúlt hónapok során az eddiginél is rosszabbra fordult. Mindenesetre előnyére szolgálhat Erdőnek, hogy hatvan éves, mert a hetvennyolc éves korában megválasztott Benedek pápa után – aki mellékesen hanyatló egészségi állapota miatt mond le –, valószínűnek látszik, hogy fiatal pápát választanak.
Az amerikai és afrikai kontinensről eddig még nem került ki egyetlen egy pápa sem az elmúlt évezredekben, ezért sokan úgy vélik, méltó elismerés lenne latin-amerikai, vagy afrikai egyházfő megválasztása. A helyzet komolyságára egy brit fogadóiroda mutatott rá, ahol a legesélyesebb „pápajelölt” a színesbőrű ghánai Peter Turkson – két és félszeres pénzt fizetnek, ha őt választják pápának.
Mindenesetre XVI. Benedek pápa az elmúlt nyolc évben egyházfőként végzett tevékenysége dicséretet érdemel. Gondolatai, a békéért tett erőfeszítései, a bolygónk jövőjét érintő aggodalmai és pásztori munkája felejthetetlen marad, tevékenysége akár csak egy zöld aktivistáé, vagy béke- vagy polgárjogi harcosé. Igaz, az ő pontifikátusa alatt botrányok rengették meg az egyház lábát. Néhány szélsőséges szerint a pápa is bűnrészes a papok kisgyermekekkel történő szexuális visszaélésében, annak eltitkolásában és „pénzmosásban” is, azonban lássuk be, ezek nem egyszerűen merész feltételezések, hanem már sértők egy Benedek pápához fogható, békét mindenekelőtt tartó, igazságos szent emberhez. Azonban a bírálatok közül valóban el kell gondolkodnunk azon, hogy mindent megtett-e az egyházfő a visszaéléssel vádolt papok megbüntetését illetően. Más témában, a bizalmas vatikáni dokumentumok kiszivárogtatásában (Vatileaks) viszont a pápa némán és méltósággal tűrte a megaláztatást.
A Joseph Ratzinger néven született egyházfő egyébként olyannyira szerény volt, amikor pápának választották, hogy hosszan morfondírozott, vajon Isten miért rá ruházta ezt a felelősségteljes, súlyos küldetés véghezvitelét, amelynek teljesítését, mint a később Peter Seewald újságíróval megjelent interjúskötetében elismerte, többször átgondolta, mivel egyfajta „sokként” érte. Egyesek a pápa távozásának hírére már csak azért sem lepődtek meg, mert a 2010-ben megjelent kötetben azt mondta, hogy ha egy pápa testi és lelki ereje már nem megfelelő feladatai elvégzéséhez “joga és kötelessége is lemondani”. A pápa lemondása után azt mondta, ha az egyház éléről távozik is, imádságban mindig a hívekkel marad: “Visszavonulok az imádságba, de mindig veletek maradok és továbbra is együtt haladunk előre az Úr győzelmének bizonyosságában.”
Mészáros Márton
XVI. Benedek pápa
