A tavalyi évben sokat hallhattunk a Vatileaks-botrányról, ami akkor vette kezdetét a nyilvánosság előtt, amikor májusban őrizetbe vették Paolo Gabrielét, XVI. Benedek pápa komornyikját. A férfi 46 éves, három gyermek édesapja, vatikáni állampolgár és mélyen hívő katolikus, aki 2006 óta szolgálta az egyházfőt. Vele volt külföldi látogatásain, a Vatikánban, a pápamobillal tett útjai során és mindig, ha szükség volt rá. A kifejezetten hűségesnek talált Gabriele akkor vált gyanússá a vatikáni rendőrség számára, amikor egyre több bizalmas irat szivárgott ki a pápai palota falai közül. A férfit letartóztatták és börtönbe zárták rövid időre, miután lakásán számtalan vatikáni dokumentumra leltek. Ezzel kezdődött minden.
Gianluigi Nuzzi tényfeltáró újságíró abban a szerencsében részesülhetett, hogy első kézből szerzett néhány információt arról, hogy valójában mi is folyik a világ legkisebb független államában. Ezek a bizalmas levelek, dokumentumok és felvételek csak apró töredékét képezik egy nagy egésznek, amelyek utána Nuzzi járt. A riporter azóta fekete listára került itáliai egyházi berkekben, mert a közvetetten az általa elindított láncsorozat alaposan megingatta Szent Péter trónusát. Gianluigi Nuzzi nemhogy nem kívánt személy lett a Vatikánon belül, hanem akár súlyos pert is a nyakába kaphat, ugyanis erről is szó esett.
Az Őszentsége XVI. Benedek titkos iratai könyv magyarul 2013. április elején jelent meg a könyvfesztivál alkalmából. A 272 oldalas kötet végén mintegy százoldalnyi melléklet található az írás gerincét képező dokumentumok másolataiból. Nuzzi könyve tulajdonképpen nem szolgál olyan információkkal, amelyek alapjaiban rengetnék meg a Vatikánt, de terhelő adatokkal a vatikáni személyekre nézve igen. A pápa tekintélyén nem eshet csorba, a szentatya nem is érintett a botrányban, neki sokkal nehezebb feladat jutott, hiszen az ő dolgozóasztalára érkeztek százasával a hivatalos levelek, meghívók és jelentések mellett a különböző érdekütközések. Nem lepne meg, ha Benedek pápa lemondása mögött természetesen a valóban megromlott egészészségi állapot mellett az alábbi indok is meghúzódna: az idős egyházfő nem érezte elég erősnek magát ahhoz, hogy végrehajtsa a szükséges reformokat az egyházon belül és megakadályozza az intrikák továbbáramlását.
Mert a szerző birtokába került dokumentumok között van több olyan levelezés, amely érinti Dino Boffo urat, az Avvenire olasz katolikus püspöki kar napilapjának főszerkesztőjét, akinek most közzétett leveleiből kiderül hogyan próbálta tisztára mosni magát. Az Őszentsége iratai szintén beszámol egy másik rágalomhadjáratról, amelynek elszenvedője Carlo Maria Vigano érsek, Vatikánváros korábbi kormányzóhelyettese volt, akit „aranyszáműzetésbe” küldtek az Egyesült Államokba, miután tájékoztatta feletteseit az előző évi korrupcióról és felelőtlen pénzszórásról. A könyv továbbá említést tesz a pápa titkos találkozójáról Napolitano olasz elnökkel (amely szintén titkosan megismétlődött a pápa lemondása után is), az olasz és vatikáni kapcsolatok sajátosságairól, mint például arról, hogy egy mini államnak is lehet titkos rendőrsége. De azt vajon gondolta volna bárki is, hogy a vatikáni ügynökök embereket figyelnek meg Olaszország területén is? Márpedig a könyv a csatolt bizonyítékokra támaszkodva ezt mondja. Aztán ott van még Adolfo Nicolás, a jezsuita rend legfőbb vezetőjének, az úgynevezett fekete pápának a kétségbeesett és szívből jövő levele, amelyet magának XVI. Benedeknek címzett, valamint az EU által kirótt egyházat érintő bírság, egy szitává lőtt vatikáni rendszámú gépjármű esete és egy különös gyilkosság története.
Nuzzi könyvével csak egyetlen gond van, maga az egész nem több mint hivatalos levelek, dokumentumok közlése, amelyet a szerző eddig már ismert, vagy kevésbé köztudott tényekkel magyaráz meg. A mű tartalmának jelentős része a hírek világában járatos ember számára nem kecsegtet sok újdonsággal, a másik felét pedig nem fogja lekötni ez a mérhetetlenül precíz, szerteágazó adathalmaz.
Mészáros Márton

Őszentsége XVI. Benedek titkos iratai