Sokak tiltakozását váltotta ki, amikor 2011-ben az új Nemzeti Alaptantervbe bekerülve tananyag lett Nyírő József erdélyi magyar író, igaz nem irodalmi munkássága, hanem politikai és közéleti szerepvállalása miatt háborodott fel a magyar. Szintén nem tetszést váltott ki az író újratemetése, amelyet minden lehetséges módon megakadályozott Románia, a románok egyfajta háborús bűnösnek tekintik az írót, aki a nyilas parlamentben képviselőként vett részt, és újságcikkeiben méltatta a Harmadik Birodalom vezetőit.
Mindenesetre mi most mellőzzük a fasisztázást, mert egy művészi életutat sem a politikai irányultság, a nemi vagy vallási hovatartozás, vagy egyéb személyes indokok miatt ítélünk meg. Persze azért azt el kell ismerni, hogy rossz fényt vet az emberre, ha éppen elkötelezett szélsőjobboldali, vagy kommunista volt, de ettől még irodalmi munkássága lehet kiemelkedő. Nyírő székely emberként leginkább erdélyi magyar témákhoz nyúlt, ezeknek bemutatására pedig a Dörner György vezette Új Színház adott lehetőséget.
A teátrum első Nyírő-darabja a Jézusfaragó ember volt, amelyet 2012. október 19-én mutatták be. Az eredeti Jézusfaragó ember egy novelláskötet volt, amely 1924-ben jelent meg. A gyűjtemény egyik darabja volt a Jézusfaragó ember, amely akkor kiemelkedő sikereket ért el Erdélyben és Magyarországon is. A drámai hangvételű mű emelte élvonalbeli íróvá Nyírőt, így nem volt kérdés számára, hogy amikor ajánlatot kapott, gyorsan színművet írt a címadó novellából. Azonban a darabot nem játszották sokszor, az Új Színház bemutatója előtt hetven éve nem játszott egy budapesti kőszínház sem, legutóbb pedig 1993-ban mutatták be, akkor is a békéscsabai Jókai Színház színpadán.
A Jézusfaragó ember főhőse, Ajnádi a szobrászművész, aki az erdélyi havasokban szenved családja számára a napi betevő falatért, amikor ajánlatot kap, hogy a falu templomának készítsen egy Krisztus szobrot fából. A férfi azonban máshogy értelmezi a feladatot, mint ahogy elvárnák tőle, ez pedig egy végzetes tragédia felé kormányozza a történetet. Az Új Színház Szőke István által rendezett előadása hűen követi a színművet, ami egyben azt is takarja, hogy semmi új, netán modernitás nem köszön vissza.
A darab színpadképe hűséges a műben jelenlévő gyönyörű erdélyi tájhoz, korhűen jeleníti meg azt a szférát, amelyben a székely emberek éltek-haltak. Ez már csak azért is fontos, mert sajnos a mai magyarok már nem is tudják, hogy milyen világ volt száz évekkel ezelőtt, s az ízes magyar nyelv és a szeretet már kiveszőben van. Maga az egész mű, a Jézusfaragó ember pedig nem csak a század eleji székelységről szól, hanem arról, hogy egy társadalom, egy közösség hogyan veti ki és hogyan fogadja be a bűnöst, és miként épül fel egy tragédia lépésről-lépésre. Mindezek mellett már abszurdnak nevezhető módon van jelen a halál: az egész falu felkeresi a haldokló Éltes Dávidot, és mindenki üzen vele a túlvilágra. Nagy érdeme a műnek, hogy a komoly csapás ellenére mindvégig ott motoszkál a humor, amely mosolyt csal az arcunkra, még ha keserű is az a nevetés. Amikor búcsúznak a haldoklótól, megkérdezik, hogy a legöregebb székely, Marci bácsi mit üzen a másvilágra, mire az öreg annyit mond csak, hogy minek üzenne, hiszen maholnap maga is odakerül.
Az előadás viszonylag sok szereplőt vonultat fel, amely értelemszerűen azzal jár, hogy akadnak olyan mellékszereplők, akik éppen csak egy-két percig vannak a színen. Nem lenne helyes, ha név szerint kiemelnék néhány szereplőt, de az Üde Mártont alakító Koncz Gábortól (parókában) kezdve a Dávid haláltusáját nagyszerűen bemutató Almási Sándoron át az utolsó szereplőig mindenki nagyon jó.
A Jézusfaragó ember egy igazi visszafogott szépség az erdélyi irodalom palettáján, bemutatva a kort, annak minden problémájával, és elénk varázsolva egy tucat becsületes székely embert nagyszerű jellemábrázolással. Lélekemelő mű!
Mészáros Márton
Jelenet az Új Színház Jézusfaragó ember című művéből
Mészáros Márton blogja 