Évek óta a legszebb magyar színésznők közé sorolják. Több tucat színdarabban játszott, a Dörner-Pozsgai vezette Újszínház befogadta társulati tagként, s ahogy egyre csitulnak a kedélyek a színház körül, úgy ér egyre nagyobb sikereket el. Gregor Bernadett örül, hogy ehhez a nagyszerű csapathoz tartozhat. A színésznő sokak számára a pletkyalapokból, és a Tibor vagyok, de hódítani akarok című népszerű filmből lehet ismerős az átlagembernek, de sokkal több van mögötte, mint sokan hinnék. Nagyinterjú.
Gregor Bernadett színművész az Újszínház épületében 2013. január 6-án (Fotó: Mészáros Márton)
Mészáros: Egy óra múlva elkezdődik az előadás. Hogyan szoktál felkészülni mielőtt színpadra lép?
Gregor: Van egy olyan színházi szabály, hogy félórával a kezdés előtt kell beérni a színházba, de általában előbb jövök. Kell az a kis idő, amíg akklimatizálódok. Ez nem jelenti azt, hogy addig hozzám nem lehet szólni, de szeretem, ha van időm és szépen, ráérősen lehet készülődni, sminkelni, hajat csinálni.
Mészáros: Fájó szívvel hagytad ott a Magyar Színházat?
Gregor: Igen. Nagyon rosszul sült el az a dolog. Ott egy nagyon összeszokott társulat volt, hiszen még az a tag, aki a legrövidebb ideje volt ott, is körülbelül tíz éve érkezett. Új tagok nem igazán jöttek. Amikor Iglódi István 2009 decemberében elhunyt, kiírtak egy pályázatot a megüresedett igazgatói posztra és a kollegám, Őze Áron kapta meg. Ez nagyon rosszul érintett bennünket, mivel minket, akik az ő kérésére aláírtuk a támogatását, gyakorlatilag kirúgott. Tizenhat évig voltam ott, az pedig nagyon hosszú idő.
Mészáros: Az Újszínházban jelenleg két előadásban játszol.
Gregor: Igen, így van, és január 7-én kezdem a következőt próbálni. Az Csurka István Döglött aknák című darabja, amit Koncz Gábor rendez. Két idősebb szereplője van az előadásnak, az egyiket Koncz Gábor játssza, a másikat pedig Dózsa László. A bemutató február 8-án lesz.
Mészáros: A Magyar Színháznál viszont mondhatni, jobban elkényeztették szerepekkel.
Gregor: A több szerep azért volt több szerep, mert hosszú ideig voltam ott. Ha azt veszem, hogy ennél a színháznál 2012. szeptember 1-je óta vagyok tag, vagyis gyakorlatilag négy hónapja, akkor nem kevés a két szerep, amit kaptam. A Magyar Színházban is úgy volt, hogy átlagosan évente két-három színdarabban voltam benne, szóval nem mondom, hogy kevésbé foglalkoztatnak.
Mészáros: Milyen szerepeket szeretnél kapni, ha válogathatnál?
Gregor: Nagyon sok drámai szerepem volt a Magyar Színházban, és habár papíron még tag voltam az utolsó másfél évben, de már csak utazótársulatokkal léptem fel az ország különböző részein. Csak vígjátékokat játszottunk, ami szintén nagy koncentrációt és felkészültséget igényel, de mindig azt érzem, hogy azért lettem színésznő, hogy meg tudjam mutatni, hogy milyen egy igazi dráma. És mindig meg is próbálom tenni a maximumot, hogy kihozzam magamból mindazt, ami a drámához kell. Most viszont egy szavam nem lehet, mert vígjátékot is játszom, és Csurka István Deficit című darabját, ami dráma. Mindennek örülök, ami elér, és mindenben igyekszem megtalálni azt, ami örömteli és érdekes.
Mészáros: Mi fontos neked a próbák alatt?
Gregor: Hogy jó hangulatban teljen a próbafolyamat. Meggyőződésem, hogyha feszültség van, akkor nem születik jó produktum, viszont itt az Újszínházban most minden körülmény adott.
Mészáros: Meg vagy elégedve a színház látogatottságával?
Gregor: Igen, hiszen pótszékes teltházunk van. A Deficitre már februárra nem lehet jegyet kapni, pedig elég nagy közönséget be tudunk fogadni. A Földindulás egy éve megy, kifutóban lévő előadás, ezért arra kevesebben jönnek, de a többi előadás nagy sikerrel megy. Tudod, olyan rosszul esik, amikor azt írják lapok, hogy 11 százalékos a látogatottság. Ez hazugság! Januárban minden előadásunk teltházzal megy. Viszont van olyan fővárosi színház, ahol érdeklődés hiányában maradnak el előadások. Csak bezzeg arról senki sem ír, hogy tizennyolc néző ül a közönség soraiban.
Mészáros: Elárulod melyik színház ez?
Gregor: A Magyar Színház. Úgy érzem, hogy amibe lehet, abba belekötnek az emberek. Az Újszínháznál mi most a figyelem középpontjában vagyunk, ezért írnak mindenféle téves adatot, hazugságot. Amúgy azt mondom, hogyha a fél háznál valamivel több nézővel megy egy előadás a mai világban, az már bizonyos fokig jó. Megértem, hogy az emberek először a színházjegyen spórolnak, ha számlát kell fizetni, vagy gyerekeket kell eltartani.
Mészáros: Nem félsz attól, hogy az utókor esetleg negatívan ítél meg amiatt, hogy az Újszínházhoz szerződtél?
Gregor: Figyelj, én azt mondom, szerencsés vagyok, amiért a politika sohasem határozta meg az életemet. Az ember óhatatlanul el kezd vele foglalkozni, hiszen a tévében is azt halljuk állandóan. Mindig azt gondoltam, hogy mi átlagemberek olyan kis pontok vagyunk, hogy az igazat, hogy mi történik a kulisszák mögött, sose fogjuk megtudni. Lehet, hogy nem illik ilyet kimondani, de soha sem érintettek annyira azok a dolgok, hogy megemelik-e háromezerrel a minimálbért, vagy sem. Egy dolog biztos: a Magyar Színháznál megszűnt a munkaviszonyom, és ez volt az egyetlen kőszínház, akik munkát, szerződést és tagságot ajánlottak nekem. A tagság azért jó, mert manapság gyakran csak előadásokra veszik fel a színészeket. Itt lehetőséget adnak nekem, megdicsérnek és szeretjük egymást mindenkivel. Koncz Gábor mondta, hogy a színész szereti, ha szeretik. És minket az Újszínháznál szeretnek. Azzal pedig, hogy utólag lesz-e ennek böjtje, nem szeretnék foglalkozni.
Mészáros: Akkor azt mondod, hogy a jelenben élsz?
Gregor: Nem mondom, hogy nem szoktam rágörcsölni, hogy mi lesz majd később, de igyekszem csak a jelenre fókuszálni. Biztonságban érzem magamat.
Mészáros: Alapvetően min múlik, hogy bukik az előadás, vagy sikeres lesz?
Gregor: Ilyenkor mindig azt szoktam mondani, hogy egy sportoló teljesítménye mérhető, mert egy távolugró eredménye tény, lemérik hány centire ugrott és kész. Arra nem lehet azt mondani, hogy tetszett-e, vagy sem. Amit mi csinálunk az pedig olyan, hogy valaki azt mondja, hogy ez nagyon tetszett, de másvalaki találhat benne kivetnivalót.
Mészáros: Mindig is kacérkodtál a zenével, énekelsz még?
Gregor: Igen. A Budaörsi Játékszínben megy egy musical-gála, zenés játékokból összeállított két felvonásnyi darab, amiben éneklek. Nem tudom, hogy itt lesz-e olyan darab, amiben lesz lehetőségem, de szeretnék énekelni! Nekem a legkedvesebb szerepem, amit valaha játszottam, a La Mancha lovagjában Aldonsa, amelyet tizenegy éven keresztül alakítottam. Albummegjelenéssel is kacérkodom, de nekem az kevés, hogy csak én akarjam. A zenészek is azt mondják, hogy a lehetőség határtalan az internet miatt, a jövő az élőkoncertekben van.
Mészáros: Lesznek új epizódjai az internetes beszélgető műsorodnak, a Fricskának?
Gregor: Lesznek, de most volt egy kis leállás a tulajdonosváltás miatt. F+ Tévé néven fog futni, és már jövő héten felvesszük az első adást. Egyelőre azt még nem tudjuk, hogy milyen gyakran fognak következni a részek, de igyekszünk. Sikerült ennek a tévének leszerződnie, az egyik kábelszolgáltatónál már kint van a jel, de adást még nem sugároz. Még alakul az egész, de nagyon szerettem az eddigi felvételeket, még sosem csináltam ilyet. Gyakorlatlannak is éreztem magamat, de Stohl Bucitól kezdve az Ábel Anitán, Liptai Claudián át annyi színészkollega kipróbálta már magát ebben a műfajban, hogy eloszlott a kételyem.
Mészáros: Kiket hívsz meg a műsorba?
Gregor: Úgy gondolom, mostantól nem csak színészeket. Nyáron azt gondoltam, hogy sportolókkal is szívesen beszélnék. Tőlem távol áll ez a világ, hihetetlenül utálok mozogni, de tisztelem őket a teljesítményükért. Alapvetően van bennem egy nyitottság, érdeklődés az emberek iránt, akiket meghívok. Ráadásul meg van a szabadságom, hogy eldöntsem, kit hívok meg és kit nem.
Mészáros: Nem halmoznak el díjakkal, kitüntetésekkel. Mit gondolsz, mi lehet az oka?
Gregor: Talán az, hogy belekeveredtem ebbe a bulvárdologba, de már nagy keservesen próbálok kijönni belőle. Próbáltam határt szabni ennek, s kénytelen voltam bírósághoz fordulni. Pont ma gondolkoztam azon, hogy mekkora állat voltam, hogy felhívtak és mindenkinek válaszoltam teljesen naivan. Hiába kaptam pofonokat, mindig megbocsátottam mindenkinek.
Mészáros: Játsszunk el a gondolattal, ha felkeresné egy neves filmrendező azzal az ajánlattal, hogy meg szeretne nyerni a főszerepre, mit felelnél?
Gregor: A színházat jobban szeretem, mint a filmet. Igaz, forgatni nagyon keveset forgathattam, hiszen csak két mozifilmet csináltam. Ennek az is lehet az oka, hogy nagyon divatossá vált, hogy castingra kell járni, az én gyomrom pedig ezt nem bírta befogadni. Elég rémes ott ülni a váróban több tucat emberrel, akik közül szinte senki sem színész, hanem modell vagy utcáról behívott amatőr, s várni arra, hogy egy irodában valakiknek bebizonyíthasd, hogy miért te vagy a legalkalmasabb erre a szerepre. Őszintén, megalázónak érzem ezt, és félek is az ilyen helyzetektől.
Mészáros: Miben hiszel?
Gregor: Nincs hitvallásom, a szüleim nem neveltek vallásosan. Igazából a horoszkópokban sem hiszek, de ha valamit számít, bikajegyű vagyok, két lábbal állok a földön. Amikor édesanyám meghalt – akkor voltam huszonöt éves –, nehezen fogadtam el, hogy az egyik pillanatban még beszéltem vele, nem sokkal később pedig jött a hír, hogy már nem él. Akkor próbáltam valamiféle fogódzót keresni, hogy átvészeljem, de megmondom őszintén, hogy nem találtam semmit. Pedig meggyőzhető vagyok, csak mindenhez kell nekem valamiféle bizonyosság. Senki nem jött vissza, se az anyukám, se az apukám azon kívül, hogy néha álmodom velük. Amúgy elvégeztem az agykontroll tanfolyamot, olvasok ilyen témájú könyveket, érdekel is a dolog, de nem vagyok biztos sem abban, hogy van valami, sem az ellenkezőjében.
Mészáros: Van időd számítógép elé ülni?
Gregor: Néha, hogy a híreket elolvassam és e-mailezzek.
Mészáros: Nagyon nehéz talpon maradni színművészként napjainkban?
Gregor: Nehéz. Ma is beszéltem egy kolléganőmmel, aki nagyon foglalkoztatott volt néhány éve, most viszont havi két előadása van és nem tag sehol. Képzeld, én szégyelltem el magamat, amiért nekem van állásom. Ez olyan, mint amikor te sütöd le a szemedet, amikor meglátsz valakit tolókocsiban, hogy basszus te pedig tudsz járni, az a másik meg nem.
Mészáros: Milyen érzés most, 2013-ban Gregor Bernadettnek lenni?
Gregor: Azt érzem, hogy egyre jobb lesz minden. Nem akarok olyat mondani, ami kiforgatható, de úgy hiszem, méltó feladatokat kapok. Ahogyan kimászok a bulvárból, egyre jobban azt érzem, hogy nem tudom meg nem történté tenni az elmúlt éveket, de most egy minőségibb időszak köszöntött be az életemben.
Budapest, 2013. január 6.
Gregor Bernadett színművész az Újszínház épületében 2013. január 6-án (Fotó: Mészáros Márton)
Mészáros Márton blogja 