„Minden látható eredmény mögött áll egy láthatatlan személy, aki nélkül nincs életmű.” – Idézet Az ajtóból.
Két rendkívüli nő különös, ellentmondástól nem mentes kapcsolata elevenedik meg Szabó István rendezésében. Az egyetlen Oscar-díjas játékfilmrendezőnk Szabó Magda Az ajtó című regényéből készített filmadaptációt.
Kritikában feltétlenül nincsen helye a cselekménymesélésnek, de Az ajtó, amely először 1987-ben jelent meg, az írónő egyik legsikeresebb könyve, negyvennél is több nyelvre fordították le. A jószerivel önéletrajzi ihletésű történet főkaraktere maga az írónő, Magda, valamint vasfegyelmű, különös házvezetőnője, Szeredás Emerenc. Az idős asszony „kikezdhetetlen”, munkáját hibátlanul végzi, azonban viselkedése és furcsaságai megbotránkoztatják a környezetét. Emerenc rideg és távolságtartó: soha, senkit sem engedett belépni a lakásába – a mindig bezárt ajtók és a titkolózás merész pletykákra ösztökélik az utca lakóit. Idővel barátság alakul ki a két nőalak között, s Emerence végül kitárja az írónő előtt a titokzatos bejárót. Azonban ez az ajtó nem csak a féltve őrzött lakás ajtaja, egyben metafora is. Az öregasszony életében először nyílik meg valaki előtt, s ez az ember Magda. Igazán fájdalmas élettörténet egy olyan asszonyról, aki úgy segít mindenkinek, hogy ő, megpróbáltatásokkal teli élete ellenére, egyetlenegyszer sem kért segítséget.
Helen Mirren brit színésznő Szabó István Az ajtó című filmjének egyik jelenetében (Forrás: Mokép-Pannónia)
Szabó Magda királynőnek nevezi Emerencet, azonban az írónő leírása nem egyezik meg az öregasszonyt filmen megformáló Oscar-díjas brit színésznő, Helen Mirren kislányos testalkatával. Viszont Mirrenben mind megvannak azok a királynői tulajdonságok, amelyek Emerencben. A színésznő mind külsőleg, mind belsőleg azonosulni tudott a szereppel, miután magára öltötte a házvezető szoknyáját, a kötényt, a bakancsot, a fekete kendőt. (A forgatás idején hatvanhat éves Mirren egyébként smink nélkül játszik a filmben, ez igencsak különleges vállalás a szépen megcsinált, elegáns nőket gyakran megformáló művésztől.) Legyen szó szinte bármiről, mindenben nagyon tisztességes színvonalat hoz, Emerenc karakterét például visszafogottan, már-már érzelmek nélkül kelti életre.
Az írónő karakterét Martina Gedeck német színésznő (A mások élete, A Baader-Meinhof csoport) alakítja, aki Magda szerepére leszerződtetni olyan jó választás volt, mint Mirrenből Emerencet varázsolni. Kettejük párosa hihetetlenül dinamikus a vásznon, jobban nem is tudták volna bemutatni a két asszony közötti bonyolult viszonyt, szerteágazó érzelmeket. Gedeck érdeme, hogy átérezzük az írónőben lezajló lelki folyamatokat, a belső harcot, s ezáltal az ő figurája is inkább szerethetővé, mintsem ellenszenvessé válik.
Helen Mirren brit, és Martina Gedeck német színésznő Szabó István Az ajtó című filmjének egyik jelenetében (Forrás: Mokép – Pannónia)
Szabó István, aki az utóbbi évtizedekben eltávolodott a szerzői filmes stílusjegyektől, a két világsztáron kívül magyar színészek tucatját vonultatja fel filmjében. Eperjes Károly játssza az írónő férjét, az ő tisztje némi humort csepegtetni a filmbe. Bevallom, nekem mindig erőltetettnek, túljátszottnak tűntek az alakításai, azonban most tökéletes választás volt erre a karakterre – ezúttal természetesebb és visszafogottabb, mint más filmes munkáiban, de még mindig harsány. A további mellékszerepekben olyan színészeket láthatunk, mint Börcsök Enikő, Szirtes Ági, Kovács Lajos, Andorai Péter, Koncz Gábor és Marozsán Erika. A filmben van egy aranyos pillanat, amikor – orvosként – feltűnik egy kis cameoszerepben Jiří Menzel, az Oscar-díjas cseh filmrendező és Szabó István is.
Az ajtó: két erős és merőben más nő kapcsolata, emberi tartás, tisztelet, bizalom, eltitkolt sebek szinonimája. Ugyanakkor szól arról is, hogy kell-e segíteni valakin, aki nem akarja elfogadni a segítséget. Vajon tényleg helyes megmenteni valakinek az életét úgy, hogy ezzel apró miszlikbe romboljuk azt a képet, amelyet az illető évtizedeken át épített fel magáról?
Én magam csak szubjektív véleménnyel tudok nyilatkozni a filmről, mert elfogult vagyok az adaptáció tárgyával. A regényt többször olvastam, rajta van a legjobb olvasmányélményeim listáján. Helen Mirren az egyik általam legnagyobbra tartott színésznő az egész világon, s a két élményközeli „találkozás” csak még szimpatikusabbá tette a személyét. Így nehéz negatív kritikával illetni ezt a filmet, de nem tagadom, találtam benne kivetnivalót. Mielőtt lajstromba venném az észrevételeimet, el kell mondanom, ez a szabálytalan szépségű történet nehezen vihető filmre, hiszen a regény érzelemközpontú, a cselekmény pedig nem játékfilmnek való.
A film legnagyobb hibája, hogy inkább tévéfilmre emlékeztet, mintsem mozifilmre. Ez nem Szabó István bűne, viszont a “computer technika”, a számítógépes trükkök alkalmazása igen. Érthetetlen, hogy miért kell látnunk egy olyan történetet (a tragédia), amelyet el is lehetett volna mesélni Helen Mirrennel? Az ő arcjátéka és Emerenc ezernyi titkot rejtő tekintete sokkal érdekesebb lett volna, mint egy visszaemlékezés – hitelességet vesztett – megelevenedése. (Ugyanúgy azt gondolom, hatásosabban el lehetett volna mesélni Emerenc halálát is.)
Az ajtó-t a nemzetközi szinten igencsak komolyan jegyzett Ragályi Elemér fényképezte (1990-ben ő fényképezte az Oscar-díjat nyert A remény útja című filmet). A “nemzedék-filmek” egyik mestere régi alkotótársát, Koltai Lajost váltotta Ragályira, előbbivel tíznél is több filmben dolgoztak közösen. Az ajtó kamerabeállításai nem tartogatnak semmi izgalmasat számunkra, mégis szép képet kapunk. Munka közben, gőzben megpillantani Emerencet, azért nem utolsó látvány.
Noha a film a maga nemében páratlan élmény, ez inkább csak azért van, mert az ember szereti elképzelni, hogyan mutathatnánk kedvenc regényei, ha megelevenednének. A filmfeldolgozás szép, kellően megható is, ugyanakkor a filmművészek nem estek abba a hiába, hogy a sok érzelem átcsapjon giccsbe. A legfontosabb dologról nem szabad megfeledkeznünk: ez a film azért értékes igazán, mert nemcsak felzaklatja és elgondolkoztatja a nézőt, hanem velünk marad még akkor is, amikor mi már elhagytuk a vetítőtermet. Viszont ez Szabó Magda érdeme.
Mészáros Márton
Helen Mirren brit színésznő Szabó István Az ajtó című filmjének egyik jelenetében
Mészáros Márton blogja 