Mészáros Márton blogja

“2006-ban lementem a Szondi telepre egy munka kapcsán dolgozni. Előtte nem jártam ott. Ugye arrafelé nem igazán járnak a miskolciak sétálni.” – áll Kőhalmi Péter bevezető gondolata a Szondi-telep címet viselő kiállításának meghívóján és ajánlóján. Ennél találóbban és tömörebben nem is lehetne megfogalmazni a miskolci Szondi-telep fogalmát azoknak, akik nem hallották még az észak-magyarországi város keleti részén fekvő nyomortanyáról.

Az 1970-es évek közepén mondhatni ellepték a Szondi-telepet a romák, akiknek jelentős része a mai napig ott maradt. Ha zavarja is őket, nem tudnak mit tenni, az ott élő 70 családból már csak öten maradtak, akik továbbra is ott vannak. Habár az egykori telepet elbontották, ezek az emberek kénytelenek a családjukkal a lerombolt, vagy félig lebontott házakban élni. Némelyiküknek omladozó fedél is alig van a feje felett, törmelékhegyek és hulladék, mocsok között küzdenek az életben maradásért.

Kőhalmi Péter fotográfus, aki Miskolcon született, miután abbahagyta sportkarrierjét (válogatott síversenyző, siklóernyős volt) 2002-ben a régió legnagyobb lapjának, az Észak-Magyarország című napilapnak lett a fotóriportere és fotórovat-vezetője. 2007 óta az AFP-nek, a francia hírügynökségnek dolgozik, de felvételeit több neves újság és fotóblog közölte. Korábban már több önálló kiállítása volt, Magyar Sajtófotó díjjal is kitüntették. A Szondi-telep című fotókiállítása 2012. november 9-én nyílt meg a budapesti Bethlen Galériában.

A megnyitó ünnepségen Katkó Tamás fotóművész, a Kolta Galéria művészeti vezetője mondta el gondolatait, szakmai véleményét és Petihez fűződő baráti kapcsolatának történetét. Ahogy fogalmazott, sajnos nem szabadna olyan társadalomnak lenni, amely hagyja, hogy Európa szívében emberek bőrszíntől függetlenül ilyen sanyarú állapotok között éljenek.

A kiállítás képei 2006 és 2008 között készültek. A felvételek mind megrázóak és egyben nagyszerűek: akad közöttük olyan felvétel egy testvérpárról, akik életükben először láthatóak közös képen, pedig már rég nem gyerekek, csak az egyikük mindig börtönben volt, de egyébként is, a körülményeik nem tették lehetővé azt, hogy fényképet készítsenek.

Kőhalmi Péter felvételei december 6-ig tekinthetőek meg a Bethlen Galériában.

Mészáros Márton

Kőhalmi Péter Magyar Sajtófotó-díjas magyar fotográfus A Szondi-telep című fotókiállításának megnyitóján 2012. november 9-én (Fotó: Mészáros Márton)

Egyre népszerűbbek világszerte az úgynevezett villámcsődületek, ismertebb nevükön flashmobok, amelyeknek sajátossága éppen az, hogy annak ellenére, hogy előre megszervezik őket, a résztvevők mindenféle előkészület nélkül felbukkannak a helyszínen, végrehajtják az akciójukat, majd amilyen gyorsan jöttek, távoznak is.

A Salt Lake City-i Charley Johnson annak idején látta a 2000-ben bemutatott A jövő kezdete (Pay It Forward) című filmet, ami annyira megfogta, hogy létrehozta a Pay It Forward mozgalmat, amely az emberi kedvesség és az apró segítségek fontosságára próbálja felhívni a közvélemény figyelmét. Ahogy mondja, a világmegváltást nem tömérdek pénzzel és hatalmas tervekkel kell kezdeni, hanem egy apró emberi kedvesség is segítség lehet sokak számára.

A budapesti flashmobon részt vett ő is, becslésem szerint körülbelül százan lehettünk a 2. Add Tovább Könyvolvasó Villámcsődületen, amelyet a budapesti Deák-téren tartottak 2012. október 19-én este. Ennek az akciónak az volt a célja, hogy felhívjuk a figyelmet a Pay It Forward (magyarul talán: Add Tovább) mozgalomra és mindarra, amit globálisan tesznek az emberiség jobbításáért. Természetesen, szempont volt az is, hogy ezzel a megmozdulással hangsúlyozzuk a könyvek fontosságát mindennapjainkban.

Résztvevők vagyunk mindketten – A 2. Add Tovább Könyvolvasó Villámcsődületen a budapesti Deák-téren 2012. október 19-én (Fotó: Fabricius Anna)

Charley hozott magával több száz bontatlan karkötőt, amelyet szétosztott a jelenlévők között arra kérve őket, hogy viseljék a fehér karszalagot mindaddig még egy idegennel jót nem tesznek (akár rámosolyognak, segítenek neki), azután pedig adják át a karkötőt annak, akinek segítettek. A világon így 100 országban járnak körbe ezek a szép kis Pay It Forward-os karkötők. Beszélgetni is lehetett a 32 éves fiatalemberrel, akinek olyan kisugárzása van, hogy pusztán néhány szava és jelenléte képes feltölteni energiáinkat.

A megmozdulásra mindenkinek vinnie kellett egy könyvet, amelybe beletette a Pay It Forward szórólapját „Ajándék egy baráttól” felirattal, majd elcserélte a könyvet valakivel, miután mindnyájan leültünk egy szőnyegre a tér kellős közepén és öt percen keresztül a tömeg döbbent tekintete mellett néma olvasásba kezdtünk. Generációk találkozása volt, óvodás gyerekek mellé nagyapák is lekuporodtak a földre.

Idén márciusban már sor került egy hasonló flash mobra, amelyet szintén ugyanez a szervezett hozott létre itt a magyar fővárosban, és ahova szintúgy egy olyan könyvvel kellett érkezni, ami inspirált, vagy sokat jelentett.

A mostani akció – számomra ez volt az első – igazán különleges és örömteli élmény volt. Talán mégsem halt még ki teljesen a szeretet, az egymásra odafigyelés napjainkból. Jó ezt hinni.

Mészáros Márton

A 2. Add Tovább Könyvolvasó Villámcsődület a budapesti Deák-téren 2012. október 19-én (Fotó: Fabricius Anna)

Az én blogom is versenyben volt a Goldenblog 2012 szavazáson, amelyen 79 blog mérkőzött meg az első helyért a hírblogok kategóriában. A 2012. október 11-én nyilvánosságra hozott teljes lista élén a HírCsárda áll, mi viszont még az élbolyba sem jutottunk be: a 79 blog közül a 33. helyen állunk. 

Mivel ez egy közönségszavazás volt, mindenkinek köszönetet mondok, aki ránk szavazott.

Mészáros Márton

Hírek

Nem könnyű valami olyanról meggyőzni a másikat, amiben ő egyáltalán nem hisz. Ez olyan mintha egy ateistát akarnál meggyőzni Isten létezéséről. El is gondolkodtam, hogy vajon van-e értelme felnyitni a másik szemét, ha ő szkeptikusabb nem is lehetne ennél. Pedig az igazság éppúgy megilleti minden embert, mint az alapvető emberi jogok. De ha valaki képtelen befogadni az információt, kell-e küzdeni érte, hogy ő is megérte, amit mi tudunk, vagy hagyjunk meg mindenkit a hitében, még akkor is, ha szinte betegesen elzárkózik mindentől, amiről eddig még nem hallott?! 

Mészáros Márton 

Üdv a valóságban!

2012. szeptember 12-én este a Rákóczi úton biciklizve az Uránia előtt ismerős alakot pillantottam meg. Illés Péter a Mátyás királytérről. A népszerű magyar filmsorozat, a Barátok közt egyik fiatal sztárja, Barna Zsombor sétált a Rákóczin egy nagy hátizsákkal a vállán.

A 21 éves Zsombor 2009-ben tűnt fel először a napi sorozatban, és idén látható utoljára a Barátok köztben. A fiatalember a közelmúltban felvételt nyert a Színház-és Filmművészeti Egyetemre bábszínész szakon. Valószínűleg éppen az egyetemről távozott, amikor láttam, hiszen a Színház és Filmművészeti épülete a Rákócziról nyíló Vas utcában van.

Mészáros Márton

Barna Zsombor, a Barátok közt című filmsorozat egyik főszereplője

2012. július 8-án jelent meg a David Arts irodalmi műhely antológiája, amely a műhely 10. fennállásának évfordulója alkalmából a „David Arts Jublieumi Antológia 2002-2012” címet kapta.

A műhelyt alapító Putnoki A. Dávid által lektorált mű 339 oldalas. Az antológiában olvashatóak nagyapám Mészáros Sámuel versei is, valamint közvetlenül előtte az én írásaim. Idén öt versem és két rövid prózám jelent meg, a tavalyi „Átérzéssel” címet viselő antológiában viszont a prózák voltak többséggel, akkor négy prózám és három versem jelent meg.

Az Észak-Magyarország az ország északi régiójának legolvasottabb lapja, napi 150-160 ezer olvasóval büszkélkedhet. A lap 2012. július 4-i számában megjelent egy rövid cikk, amelyben 82 esztendős nagyapámat hazánk legidősebb pályakezdő költőjének titulálják. Való igaz, ebben az életkorban még senki sem adta a fejét versírásra, viszont olyanról tudunk, hogy valaki időskorában jelentetett meg könyvet hazánkban. Gallai Rezső 103 éves volt, amikor az Embermesék című kötete megjelent, de kizárólag verseskötet, vagy versek még nem jelentek meg először ilyen korú embertől.

Mészáros Márton

Észak-Magyarországban megjelent cikk nagyapámról, Mészáros Sámuelről (2012.07.04)

Ennek a hétnek a végéig az összes magyar iskolában megtartják a tanévzárókat, és az idei nyári szünet már most igazán forrónak ígérkezik. A tartós kánikula miatt az egész országra másodfokú hőségriasztást rendelt el az országos tiszti főorvos a június 18-tól 21-ig tartó időszakra. A rendkívüli hőségben a hőmérséklet 35 Celsius-fok fölé emelkedett, emiatt szinte mindenhol hűtik az utakat és a vasúti síneket.

Délelőtt az ablakomban lévő hőmérő 40 Celsius-fok feletti értéket mutatott. Még akkor is meghökkentő ez a szám, ha tudjuk, hogy a nap órákon át sütötte a mérőszerkezetet.

A rendkívüli trópusi hőség várhatóan emelkedni fog, június 19-én akár meg is dőlhet a melegrekord. Fontos tanács, hogy a kánikula ellenére vigyázzunk a ventilátorok és a légkondicionálók túlzásba vitt használatával, és ne feledkezzünk meg a folyadékpótlásról sem. Akkor is kell folyadékot fogyasztani, amikor nem érezzük magunkat szomjasnak.

Mészáros Márton

Plusz 40 Celsius-fok feletti értéket mutat a hőmérő az ablakomban – Budapest, 2012. június 18. (Fotó: Mészáros Márton)

Tóth Kata kezdeményezésére a rokkantak, az elesettek, a fogyatékkal élők, és az idősek jogaiért szerveznek 2012. július 1-jén demonstrációt a fővárosi Hősök terén. A Facebook közösségi oldalon meghirdetett tüntetésre immáron közel félezren jelezték vissza a részvételi szándékukat.

Tóth Katával, a rendezvény szervezőjével a demonstráció létrejöttének körülményeiről beszéltem. A hölgy szociális gondozóként dolgozik, és rengeteg rászoruló emberrel találkozik naponta.

„Megalázzák őket naponta, rosszul érzik magukat a bőrükben, és nincsen megoldás a problémáikra. Június 25-én a Lendvai utcában volt egy demonstráció a rokkantak jogaiért, ahol valaki – nem tudjuk ki volt – eléggé lekezelő stílusban fogadta azt a petíciót, amelyet a mozgáskorlátozottak megbízottja adott át neki. Azóta sem tudjuk, hogy mi lett a petíció sorsa. Akkor született meg a fejünkben a nagyobb demonstráció ötlete, és ha nem hallják meg a hangunkat az országon belül, akkor nemzetközi szinten próbálunk eredményt elérni, külföldiek bevonásával. Mivel a Hősök Tere a leglátogatottabb turisztikai látványosság hazánkban ezért találtuk ki, hogy ott legyen ez a demonstráció” – mondja a főszervező, aki elárulta azt is, hogy az interneten való népszerűsítés csak félsiker, mert az igazán rászorulóknak ételre nincs pénzük, nemhogy internet előfizetésre. A szervezők három sátorra kaptak engedélyt, az egyikben ingyenesen lehet ivóvizet fogyasztani, a másik egészségügyi sátor, a harmadikban pedig egy képviselői fórum lesz. A rendezvényre 73 parlamenti képviselő kapott meghívót, a jelenlétük azonban kérdéses.

Ha Ön is rokkant, fogyatékkal élő, vagy idős, esetleg van a rokonságában, ismeretségi körében olyan személy, akik az alábbi problémáktól szenved, azoknak a demonstráción lenne a helye!

Hazánkban is hátrányt szenvednek a fogyatékkal élők és a rokkantak, pedig minden országban kötelessége lenne a környezetüknek biztosítani a fogyatékosok számára az emberi jogaiknak teljes körű gyakorlását. Ugyanilyen esélyegyenlőség vonatkozik azokra a szegény kisnyugdíjasokra is, akiknek arra nincs pénzük, hogy az életben maradásukért szükséges gyógyszereket megvegyék. Úgy tűnik, sajnos láthatatlanok azok a nyomorgó családok is, akik képtelenek beiskolázni gyermeküket, sőt még az is gondot okoz, hogy a napi betevőt biztosítsák számukra. Mégis milyen egyenlőségről beszélünk az egészségügyben, amikor a pénz diktál ott is. Még ha az illető komoly beteg és orvosi ellátást igényel, akkor is hátrébb csúszik a várólistán, mint az a páciens, aki pénzzel tömi tele a doktor zsebét. És ha már a várólistáknál tartunk, mégis mit tegyen az a beteg, aki öt-hat hónappal későbbre kap beutalót?!

A demonstráció július 1-jén délután 2 órakor kezdődik.

Mészáros Márton 

“… for the poor and the beaten down…” (Johnny Cash – Man in Black)

2012. május 27-én a Kunigunda utcában járva fényképeztem a szabad médiáért tüntetők sátrát az Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) székházának főbejárata előtt. A demonstrálók 168 napja határozták el, hogy állást foglalnak a magyar médiában történő, szerintük indokolatlan leépítések ellen, és a sajtószabadságért.

Tavaly december óta mintegy másfélezer személyt küldtek el a médiába dolgozók közül, és összevonásokat hajtottak végre a közmédiában.

Mészáros Márton

A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) Kunigunda utcai székháza előtti sátortábor 2012. május 27-én (Fotó: Mészáros Márton)