Mészáros Márton blogja

Walt Becker Vén csontok (Old Dogs) című filmje egy unalmas, lerágott témát dolgoz fel egy családi Disney-vígjáték formájában. Már maga a rendező személye is sokakat elriasztott a filmtől, ugyanis a direktor korábban olyan gyenge filmeket alkotott, mint a Faterok motoron vagy az Én és én, meg a tehén.

A Vén csontok című amerikai vígjáték magyar nyelvű plakátja

A történet – bár ezt a témát már százszor feldolgozták – viszonylag egyszerű: két ötvenes éveiben járó jóbarát (akiket Robin Williams és John Travolta személyesít meg a vásznon) életéről szól a film, akiknek egy napon minden megváltozik, ugyanis Dan hirtelen apa lesz, méghozzá hétéves ikreknek. A gyerekekhez egyáltalán nem értő fura párosnak nehéz erőfeszítéseket kell tennie, hogy gondoskodni tudjon a gyerekekről (Travolta 9 éves lánya, Ella Bleu Travolta és Conner Rayburn játssza őket), melynek során rengeteg mókás kalandba keverednek.

John Travolta és Robin Williams a Vén csontok című filmben

A főszereplők nevét hallva bizonyára mindenkinek feltűnt, hogy az egész Travolta-család képviselteti magát a produkcióban (a főszereplőt John Travolta játssza, Vickit a színész felesége Kelly Preston, az egyik ikret pedig Travoltáék lánya Ella Blue) az egyik iker Travoltáék lánya), ennek oka pedig nem más, mint a szülők bevallása szerint a közös munka segít nekik visszazökkenni fiuk, Jett tavalyi elvesztése után a normális kerékvágásba.

A Travolta család a film 2009 novemberi bemutatóján: Kelly Preston, John Travolta és lányuk Ella Bleu

A további szereplőket illetően az Ocean’s-filmekből is ismert Bernie Mac (1957-2008), Matt Dillon és az egykoron szép és tehetséges Ann-Margret is feltünt az alkotásban.

Összességében a véleményem a filmről, annak ellenére, hogy szinte végig nevettem rajta és ezúttal még az általam ripacsnak titulált John Travolta alakítása sem kergetett az őrületbe, az, hogy ez is sajnos csak egy egyszer vagy kétszer nézhetős mozi, és felnőtteknek egyáltalán nem ajánlom, talán csak néhány infantilisnek, vagy szülőknek.

Az Oscar-díj ellenpólusaként létrejött Arany Málna-díjat odaítélők mindössze egy jelölést adtak a Hova lettek Morganék? (Did You Hear About the Morgans?) című borzalmas amerikai filmnek, pedig az sokkal többet érdemelne…

A Hova lettek Morganék? (Did You Hear About the Morgans?) című film magyar nyelvű plakátja

A Két hét múlva örökké és a Zene és szöveg című romantikus filmeket (megjegyezném, hogy azok se különbek ennél…) is jegyző Marc Lawrence legújabb dobása végtelenül rosszra sikeredett. A film két különélő házasról szól – akiket két túlértékelt, közepes színész, Hugh Grant és Sarah Jessica Parker játszik -, akik egy véletlen folytán egy gyilkosság szemtanúi lesznek, és emiatt kénytelenek a tanúvédelmi program keretében ott hagyni jólmenő New York-i életüket, és álnéven új életet kezdeni egy kis vadnyugati városkában.

Hugh Grant és a medve a Hova lettek Morganék? című filmben

Hugh Grant az elmúlt hat évben semmilyen alakítást nem nyújtott, és a sztárokat felvonultató, szórakoztató Igazából szerelem óta teljesen leépült és megöregedett. Sarah Jessica Parkert pedig alapvetően sosem szerettem, de ebben a filmben végleg bebizonyította, hogy rengeteg Golden Globe-díja elenére is egy rossz színésznő. Számomra ez a két színész a filmtörténelem két legelenszenvesebb figurája, és ők a forgatások alatt szerintem jobban unták a filmet, mint mi, a nézők, a gagyi és hosszú párbeszédekről pedig még nem is beszéltem…

Hugh Grant és Sarah Jessica Parker a Hova lettek Morganék? című filmben

A film egyetlen élvezhető alakítását két ötvenes színész, Sam Elliott és Oscar-díjas parnere, Mary Steenburgen nyújtotta, aki az utóbbi időben fiatalos megjelenésével és alakításaival nagyot nőtt a szememben.

Mary Steenburgen és Sam Elliott játszik a Hova lettek Morganék? című filmben

A produkció javára legyen írva, hogy viszonylag elég jelentős szerepet kapott benne a magyar Sándor Técsy, aki Marosvásárhelyen született, azonban ne csodálkozzon senki azon, hogy ez a 58 millió amerikai dollárból készült alkotás, melyet már negyed éve játszanak a mozik még mindig csak 45 milliós bevételnél tart.

Sarah Jessica Parker és Hugh Grant a Hova lettek Morganék? című filmben

Rossz filmek mindig is készültek Hollywoodban, de hogy ennyire rosszak lettek volna arra nem emlékszem…

Csak röviden és tömören szeretnék írni erről a filmről, melyet Nancy Meyers rendezett és írt, aki a rendezői székből olyan remek filmeket irányított, mint a Minden végzet nehéz, a Holiday, vagy netán a Mi kell a nőnek?, íróként pedig többek között az Örömapa-filmekből és a Goldie Hawn Oscar-díjra jelölt alakításával készült Benjamin közlegényből lehet ismert a neve.

Az Egyszerűen bonyolult című film magyar nyelvű plakátja

Az Egyszerűen bonyolult története igazán bonyolultnak nem mondható, mégis nagyon ütős. Az ötvenes Jane-ről (Meryl Streep) szól, aki három felnőtt, húszéves gyerek édesanyja és egy jól menő pékség tulajdonosa, azonban egy napon újra összejön ex-férjével, Jake-kel (Alec Baldwin), akinek már új és fiatal felesége van, így most Jane lesz a másik nő. Ebbe a zűrös románcba csöppen bele az építész Adam (Steve Martin), aki maga is a saját válásából próbál kigyógyulni. A férfi beleszeret Jane-be, de hamar ráeszmél, hogy egy szerelmi háromszögbe került.

Meryl Streep az Egyszerűen bonyolult című filmben

A filmet mindenkinek tudom ajánlani, legfőképpen azoknak, akik kiszeretnének kapcsolódni, azonban az alakításokkal  már nem vagyok annyira megelégedve, bár tény, hogy mindhárom főszereplő színész – Streep, Baldwin, Martin – méltán A-kategóriás hollywoodi sztár.

A legkiemelkedőbb alakítást szerintem Steve Martin nyújtotta, annak ellenére, hogy ebben a filmben szinte alig látható a képernyőn és semmi sem derül ki az általa megformált építésztről. Akik viszont nem bírják őt, azok síkitva fognak kimenekülni a moziból.

Meryl Streep és Steve Martin az Egyszerűen bonyolult című filmben

Alec Baldwin igaz már 50 esztendős, mégis csak tavaly halottam először a nevét, amikor A studióban (30 Rock) megpillantottam. Előtte csupán Kim Basinger férjeként ismertem, és mind a világ egyik legsármosabb pasasának választott férfiként, azonban most pocakosan bebizonyította, hogy visszatért régi énjéhez.

Meryl Streep és Alec Baldwin az Egyszerűen bonyolult című filmben

Meryl Streepről pedig nyilván nem kell írnom: már 30 évvel ezelőtt megmutatta, hogy a “filmvilág koronázatlan királynője”, de ennek ellenére az Egyszerűen bonyolultban nem tetszett annyira (a máskor elképesztő) az alakítása, de ez lehet, hogy az őt szinkronizáló Bánsági Ildikó bűne…

A film megtekintése után az embernek van egy olyan érzése, hogy de hiszen ezt a történetet már százszor láttuk már feldolgozásban, más rendezőtől, más színészektől, más tálalásban. És akik így gondolják, jól gondolják!

Meryl Streep és Alec Baldwin az Egyszerűen bonyolult című filmben

Sir Arthur Conan Doyle álmában se gondolta volna, hogy legendás mesterdetektíve, Sherlock Holmes pár év leforgása alatt így megváltozik. Ez a Holmes, már nem a régi Holmes. Az előbbieknél ez a nyomozó körülbelül 15 évvel fiatalabb, fürgébb, és gyakrabban használja öklét, mint eszét. Pedig az utóbbiból sincs hiány nála. Hát ez, Guy Ritchie megújult Sherlock Holmesa.

A Sherlock Holmes című film plakátja

A történet 1891-ben játszódik és a detektív inkább egy régi James Bond, mint egy agyafurt nyomozó. Sherlock Holmesnak és hű társának, doktor Watsonnak ezúttal a feketemágia mesterét, Lord Blackwoodot kell elsöpörni a színről, különben a férfi söpri el a Brit Birodalmat.

Az alkotók: Jude Law brit, Robert Downey Jr. amerikai és Rachel McAdams kanadai színészek valamint a rendező, Guy Ritchie

A brilliáns londoni detektívet, a magas intelligenciájáról és hibátlan megfigyelőképességéről ismert Scherlock Holmest a 45 éves Robert Downey Jr. kelti életre. A Baker Street 221/B számú ház lakójának megformálása sem okozott gondot ennek a nagyszerű színésznek, tökéletesen végzi feladatát.

Robert Downey Jr. Sherlock Holmes szerepében

Watson doktort, Holmes állandó segítőjét a brit Jude Law játssza, azonban az ő alakítása már kevésbé pompás, mégis megállja a helyét. Jó néhány kritikus véleményével ellentében a kanadai színésznő, Rachel McAdams hozza a formáját, ő a film femme fatale-ja, bár mégis úgy érzem, hogy más (sokkal szebb és több tehetséggel megáldott) színésznő is eltudta volna játszani a női főszereplő karakterét. De hát ez van, nem lehet mit tenni.

Jude Law Watson doktor szerepében

A forgatókönyben vannak némi hibák, legfőképpen az, hogy a történetből sokkal többet kilehetett volna hozni, azonban ennek ellenére a film a közepétől pörgős, izgalmas, gyakran poénokkal teliszőtt, remek alkotás. Külön kiemelném a nagyszerű német zeneszerző, Hans Zimmer és az operatőr munkáját, valamint a rendező, Guy Ritchie ténykedéseit.

Rachel McAdams Irene Adler szerepében

Egyszóval a jelenkor Sherlock Holmesa menő!

Igen, az Avatar. Az Avatar kétségkívül az év egyik legjobb filmje. Szerintem. Pedig egy cseppet sem vagyok oda James Cameron munkásságáért, úgyhogy igazán nem vádolhat senki elfogultsággal.

 A film a nem túl távoli jövőben, valamikor a 21. század elején játszódik, ahol az emberek már tönkre tették a Földet, azonban már képesek más bolygókra is utazgatni, így ellátogatnak a Pandorára, melyen földi életre lelnek, és ahol bázisokat építenek, hogy bányászni tudjanak egy igen érték kristályt.

Egy lebénult, járni képtelen tengerészgyalogos is a bolygóra utazik, ahol egy különleges akció részese lesz, melynek keretében a Pandorán kap egy új testet és azt irányítva kell beépülni a bolygó őslakosai közé. Ez a kék színű, furcsa magas test, az ő avatarja, melynek segítségével baráti kapcsolatot kell kiépíteni a helyi törzzsel. Mindeközben az amerikaiak el akarják pusztítani ezt a mesés világot és az itt élő népet az említett kristályért, mely megmenthetné a haldokló Földet. A gond csak az, hogy eme kristály lelőhelye pont a Na’vi törzs faluja alatt található, és ezért katonák százai rohanják le ezt a csodálatos világot és pusztítják el, azonban a rokkant tengerészgyalogos beleszeret a vezér lányába (később őt választják vezérnek) és az állatok és ezek a lények karöltve megmentik magukat és világukat…

E felnőtteknek szóló tündérmese rendezője és forgatókönyvírója a kanadai születésű Oscar-díjas filmes James Cameron, aki 11 évvel ezelőtt a Kate Winslet és Leonardo Dicaprio főszereplésével forgatott Titanicért három Oscar-díjat is bezsebelt. A „Mester” már az 1912-ben elsüllyedt Titanic bemutatója előtt kitalálta a történetet, azonban évekig várt megvalósításával, ugyanis véleménye szerint akkori eszközökkel és technikával nem tudta volna elkészíteni a remekművet.

A film végül 2009-ben elkészült: 160 perces lett és 230 millió dolláros költségvetéssel készült, számos technikai újítást és trükköt felhasználva, melyek nagy részét maga az 55 éves direktor találta ki. Az Avatar forgatása 2 évet vett igénybe, a végeredmény azonban lenyűgöző lett: 40%-ban élőszereplős, 60%-ban számítógépes grafikákkal készített kasszasiker lett a moziból, mely a világ legelső, teljesen 3D-s élményt nyújtó filmje.

A látványról lehetetlen lenne hitelesen írni, csak azt tudom ajánlani, hogy mindenki menjen el a moziba és tekintse meg. Az alakításokat illetően mindenki megfelelt, azonban senki sem nyújtott kimagaslóan jót.

A 33 éves ausztrál színész Sam Worthington játssza a főszereplő, Jake Sully karakterét, még barátnőjét egy szép, fiatal színesbörű színésznő Zoe Saldana (őt gyakran csak az új Halle Berryként emlegetik) alakítja, aki emberi alakban egyetlen percig nem jelenik meg a vásznon a két és fél óra alatt. Sully egyik segítőjét, Trudyt pedig az amerikai Michelle Rodriguez játssza, aki alakításai mellett férfi ügyeivel is nagy sajtóvisszhangot keltett. A doktornőt pedig a háromszoros Oscar-jelölt Sigourney Weaver testesíti meg (Menszátor Magdolna hangja tökéletesen passzol hozzá), aki a film közepén életét veszti.

A Föld minden emberének meg kéne néznie ezt a filmet, hogy rájöjjenek, hogy mekkora kincs az élet és ez a bolygó, valamint hogy senki (Istenen kívül) sem ítélkezhet emberéletek felett, és senki sem irthat ki népeket, senki sem tehet tönkre évszázados kultúrákat, és senki sem ölheti meg az állatokat és a növényeket!

Nagy várakozás előzte meg februárban, az 59. Berlini Fimfesztivál egyik versenyfilmjének, a Chérinek a bemutatóját, melyet Stephen Frears rendezett, aki olyan remekműveket tett le az asztalra, mint a Veszedelmes viszonyok (1988), A gonosz csábítása (1996), a Pop, csajok satöbbi (2000) vagy  A királynő (2006), melyért a címszereplő Helen Mirren még Oscar-díjat is kapott.

A Chéri című angol-német-francia koprodukcióban készült romantikus film az első világháború 1914-es kitörése előtt, Franciaország fővárosában, Párizsban játszódik, ahol a bonyolult szerelmi történet főhőse Lea, a visszavonult kurtizán, aki beleszeret az ifjú Chéribe, a nő kiöregedett barátnőjének és riválisának egyetlen fiában, azonban kapcsolatuk nem tarthat örökké, hisz a pár között 26 év korkülönbség van. Hat hosszú év után Chéri anyja titokban esküvőt szervez fiának egy másik kurtizán lányával, aki csinos és fiatal. Lea és Chéri mire ráébred, mennyit jelentenek egymásnak, már túl késő: az események visszafordíthatatlanak, így a fiatal fiú önkezűleg vet véget életének. A film mondanivalója az, hogy el kell engedni a múltat és át kell lépni a következő életszakaszba.

A film címszereplője, Chéri alakítója az a Rupert Friend brit színész, aki 2005-ben a Büszkeség és balítélet forgatásán összejött a szépséges Keira Knightley-val, és akivel azóta is egy párt alkotnak. Friend alakítása gyakran túljátszott, és ellenszenvet vált ki a nézőből.

Leát, az öregedő kurtizánt pedig a mai napig csodálatos Michelle Pfeiffer játssza (akin azért fogott az idő vasfoga, de még mindig nagyon szép), akinek alakítása egyszerűen ragyogó!

A tájak gyönyörűek, az operatőr tökéletes munkát végzett. Pfeiffer most is, mint mindig tökéletesen megoldja a ráruházott feladatot (mely akár a jutalomjátéka is lehetne).  Megindítóan játssza el a saját korát, a saját öregedését. Szomorú és megrendítő film, amit mindenkinek látni kell!

A 2012-őt legtöbben egy átlagos világvége filmnek tartják, pedig a valóság ennél jóval összetettebb. A történet szerint pár tudós bebizonyítja, hogy 2012-ben bekövetkezik a világvége. (És most itt álljunk meg egy pillanatra. Évek óta foglalkoztatja az embereket 2012, ugyanis a legenda úgy tartja, hogy a maja naptár időszámítása alapján 2012. december 21-én véget ér egy olyan ciklus, amely még az időszámítás előtt kezdődött el, majd ezután egy újabb 5125 éves időszak kezdődik, viszont ez új korszak teljesen különbözni fog az előzőtől, és egyáltalán nem lesz zökkenőmentes az átmenet.) A közelgő katasztrófa megelőzésének érdekében a világvezetői el készítenek egy tervet, azonban csak néhány száz emberről van szó, vagyis távolról sem az összesről, ezért Jackson Curtis megmenti két gyereke, és szép felesége életét.

A két és fél órás mozit a “katasztrófa filmek hercegeként” elhíresült Roland Emmerich rendezte és írta, aki olyan filmeket alkotott, mint A hazafi (Mel Gibson és Heath Ledger főszereplésével), A függetlenség napja, vagy netán az I.e. 10 000. A vizuális élményben sincs hiány: láthatjuk elpusztulni a Földet, valamint láthatunk tengerbe roskadó városokat, pusztító szőkőárt, lerombolt felhőkarcolók és aktív vulkánokat, melyek megtizedelik az emberiséget.

A rendező megvalósította azt, amibe sokaknak beletört a bicskája: B-kategóriás színészekkel is élvezhető filmet tudott alkotni. Az alakítások terén John Cusack játssza a főszerepet, akinek még ezzel a szereppel sem sikerült meggyőznie, hogy jó színész lenne, azonban Amanda Peet (Bérgyilkos a szomszédom-filmek, Melinda és Melinda, Sziriana, Minden végzet nehéz) alakítása és szépsége pár fokkal jobb volt, mint kollégájáé, akivel már A fiú a Marsról című filmben is együtt játszott. A legkiemelkedőbb alakítást az USA elnökét játszó Danny Glover (Halálos fegyver-filmek) és a lányát alakító Thandie Newton (Ütközések, Norbit, Vészhelyzet) nyújtotta.

És most várjunk 2012-ig…

Mit is mondhatnék erről a filmről? A Julie & Julia nem egy tipikus amerikai film. Már eleve kategóriáját is nehéz lenne meghatározni: életrajzi film, szerelmi történet, vagy vígjáték? Talán mind, mégsem nyűgözött le.

A(z igaz) történet 1949-ben kezdődik a harmincas éveiben járó Julia Childdal (akit a frenetikus Meryl Streep játszik), akiből nemsokkal később Amerika első számú szakácsnője lett (majd 2004-ben, 92 éves korában el is hunyt). Később színre lép Julia Powell (akit a kevésbé tehetséges Amy Adams alakít) is, azonban a történet már 2002-ben játszódik. A sikertelen írónő elhatározza, hogy egy év alatt megfőzik az összes francia receptet, melyet Child asszony írt, majd élményt internetes blogján osztja meg.

A történet indokolatlanul túl hosszú – 2 óra 5 perc -, és emiatt a történet is vontatottá válik. A rendezés olyan amilyen, azonban a filmet csupán a ragyogó Meryl Streep káprázatos alakítása menti meg, azonban kétségkívül nem ez a legjobb filmje és valószínűleg az Akadémia sem fogja megszavazni neki a tizenhatodik Oscar-jelölését. 

Az Utolsó jelentés Annáról az idei év egyik legjobb magyar filmje, melyet az a Mészáros Márta rendezett, aki Velencében, San Sebastianban, Cannesban, és Berlinben is díjakat nyert, és egyike azon kevés magyar rendezőnek, akit külföldön is (el)ismernek.

A film nyilvános díszbemutatóját október 23-án tartották Vígszínházban, melyet a film főszereplője Eszenyi Enikő vezet.

A 78 éves rendezőnő azt ígéri a nézőnek, hogy legújabb műve “több mint történelmi film, mert nem csak a történelmi-politikai, hanem a magánéleti eseményekre is koncentrál, és egy sokszínű, lenyűgöző egyéniségű nőt mutat be, akit senki sem ismer igazán”.

Ez így is van. A film az 1889 és 1976 között élt Kéthly Anna emigrációba kényszerült szociáldemokrata politikus életét karolja fel, azonban nem csak a politikusasszony pályafutásának lépései elevenednek fel a mozivásznon, hanem bepillantást is nyerhetünk a magánéletébe is.

Az előző korosztályoknak még biztosan ismerősen cseng a következő, háború utáni szállóigévé vált közmondás, melyet Kéthly Annára mondtak: “Egyetlen férfi ül a Parlamentben és az is nő…”

A 48 éves, Kossuth-díjas színésznő játssza Kéthly Annát a huszas éveitől kezdve egészen nyolcvan éves koráig. Alakítása lenyügőző, mondom ezt én, akit alapvetően idegesít Eszenyi személyisége és hangja, azonban már azért is megérte megnéznem a filmet, mert csalódtam benne. Pozitívan.

“Nem könnyű egy sokkal fiatalabb figurát eljátszani, az öregség pedig olyan állapot, amit egy nő csak nagyon nehezen képes feldolgozni.” – mondta Eszenyi

Az alkotásban szerepel több remek színész is, köztük a számomra eddig ismeretlen Fekete Ernő, a bájos Hámori Gabriella, Cserhalmi György, Kováts Adél, Gáspár Tibor, és az idösödő Básti Juli, Máté Gábor, Szilágyi Tibor, és Hollósi Frigyes, valamint ki kell emelnem azt a lengyel színésznőt, aki Golda Meirt (1898-1978),  Izrael állam alapítóinak egyikét, majd 1969 és 1974 közötti miniszterelnökét játssza, azonban azt kell mondjam a filmnek egyetlen (fő)szereplője van: Eszenyi Enikő, aki tökéletes választás volt a főszerepre!

Pedró Almodóvár Megtört ölelések című új filmjéről elég vegyes érzelmekkel írok. Almodóvártól csak jót várhatunk, az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén, a Mindent anyámról, a Beszélj hozzá! és a Volver című remekművei után, így a kicsit hosszúra sikeredett Megtört ölelésekre sincs panaszom.

A filmet idén a Cannesi Filmfesztiválon Arany Pálmára jelölték.

A történet szerint egy férfi, aki teljes sötétségben ír, és él 14 évvel ezelőtt egy brutális autóbaleset áldozata lett. A balesetben nem csak a szeme világát veszítette el, hanem élete szerelmét, Lenát is. A férfi két nevet használ: irodalmi álneve Harry Caine,  így írja alá irodalmi műveit, történeteit, forgatókönyveit. Valódi neve pedig Mateo Blanco. Ezen a néven éli életét, és rendez filmeket. Ha éppen nem rendez, csak azzal a gondolattal tudja túlélni sorsát, hogy Mateo Blanco meghalt a szigeten imádott Lenájával együtt.

Az alakítások terén a Lénát játszó Penelopé Cruz a legjobb, akinek ez a negyedik közös filmje a rendezővel. A további szereplők mind spanyol művészek, azonban még említésre méltó Lluís Homar is, aki a vak férfit játssza. Az Oscar-díjas Penelopé helyenként sokkal öregebbnek néz ki, mint ahány éves, de kiváló alakítása melett megtekinthetjük formás és fedetlen melleit is.  

A történet helyenként vontatott, a cím nem a legtalálóbb, az alakítások jók, a fényképezés pedig igazán szép. Ha százalékban kéne értékelnem a két órás filmet, 70 %-ot adnék neki, de mégis úgy érzem ennek a filmnek se eleje, se vége nem volt.

Ajánlom minden Almodóvár, Cruz és spanyol film rajongónak, valamint azoknak akik Penelopé Cruz meztelen testére kiváncsiak, azonban azoknak nem, akiknek ez az első Pedró Almodóvár filmjük.