Mészáros Márton blogja

„Én vagyok magamhoz a legkritikusabb!” – Valentin Titánia

Mészáros Márton interjúja Valentin Titánia színművésszel

Valentin Titániával, a Made in Hungária című filmmel ismertté vált színésznővel a Marslakók című sorozat forgatásán, a Raleigh Stúdióban beszélgettem.

Valentin Titánia színésznő a Marslakók című sorozat forgatásán, a Raleigh Stúdióban 2012. április 5-én (Fotó: Mészáros Márton)

Mészáros: Hároméves szerződést írtál alá a Marslakókkal. Nem keserítettek el a várakozást alulmúló nézettségi adatok?

Valentin: Egy induló sorozatról beszélünk, és a nézettség folyamatosan nő. Kell egy idő még az emberek ráhangolódnak a Marslakókra, szóval a mostani adatok miatt egyáltalán nem izgulok.

Mészáros: Milyen jövőt jósolsz a sorozatnak?

Valentin: Szerintem biztosan lesz egy réteg, aki szeretni fogja.

Mészáros: Tulajdonképpen miről szól a Marslakók?

Valentin: Egy internetes magazin szerkesztőségről szól, ahol hat ember gyűlik össze. Együtt kezdenek el dolgozni, pedig mindegyikőjük máshonnan jött. Minőségi újságírás a céljuk, de kénytelenek bulvárral is foglalkozni. Nagyvonalakban ennyi a történet, persze akadnak bonyodalmak mind a munkájukban, mind a magánéletükben.

Mészáros: Hogyan tudnád jellemezni a karakteredet?

Valentin: Egy ügyvédnőt alakítok, jogi diplomája van, és szinte végig tanulta az egész életét. Azt érzem, hogy talán most kezd csak elélni, kicsit olyan érzésem van, mintha ez a nő burokban nőtt volna fel.

Mészáros: Mit gondolsz, mi a Marslakók erőssége a többi sorozattal szemben?

Valentin: Talán az, hogy nagyrészt színészek játszanak benne. Horváth Lajos Ottót nagyon szeretem, őt nagyon jó színésznek tartom, de a többiek is nagyon ügyesek. Gémes Antossal évfolyamtársak voltunk a Színház és Filmművészeti Akadémián. Jó velük játszani, jó csapat vagyunk!

Mészáros: Következzen most néhány személyes kérdés. A szüleid magyarok?

Valentin: Édesanyám magyar, édesapám amerikai.

Mészáros: Sejtem, hogy a veled készült interjúk egyik alapkérdése a hollandiai múltad, de én mégis arra kérnélek, meséld el, hogyan kerültél oda, és hogy jutottál haza?

Valentin: Édesanyám, Aradi Mária balettáncosnő volt, és a Holland Nemzeti Balett együtteshez szerződött, édesapám pedig festőművész volt, és ott volt kiállítása. Édesanyám éppen ült valami kávézóban, és hamuzott a földre, apám pedig odament hozzá egy hamutartóval, és beszélgetni kezdtek. Egyből egymásba szerettek, összeházasodtak és én ott, Amszterdamban születtem. 15 éves koromig ott is éltem, utána Budapestre jöttem, és a balettintézetben tanultam. A Táncművészeti Főiskola után pedig a Színház és Filmművészeti következett.

Mészáros: Egyedül laktál 15 éves korodtól?

Valentin: Igen, teljesen egyedül.

Mészáros: Egy ilyen korú lány hogyan volt képes megbirkóznia azzal a feladattal, hogy saját magáról kell gondoskodnia?

Valentin: Szerintem ennél vannak sokkal nehezebb feladatok is az életben, amivel meg kell birkózni. Ha az élet rákényszerít dolgokra, megbirkózunk velük. Sokkal több mindenre vagyunk képesek, mint azt hinnénk.

Mészáros: Van még kötődésed Amszterdamhoz? Vissza szoktál járni oda?

Valentin: Persze. Vannak ott barátaim, rengeteg táncos az együttesből, és még sokan.

Mészáros: Valaha kipróbáltál kábítószert?

Valentin: Igen. Nagyon sokat füvet szívtam a haverokkal Hollandiában. 12 vagy 13 éves voltam, amikor először kipróbáltam.

Mészáros: Milyen érzés volt felfogni, hogy itthon tiltott az, ami ott legális?

Valentin: Teljesen egyetértek a tiltással. Biztos nem szívtam volna én sem annyit, ha nem lett volna megszokott Hollandiában, hogy 12 éves kortól kezdve mindenki úgy szívja a füvet, mint a sima cigit. Bár a tiltásról annyit, ha valaki itthon meg akar szerezni valamit, itt is meg tudja oldani.

Mészáros: Egy szigorú ügyvédnőt alakítasz a sorozatban. A valóéletben mennyire vagy szigorú?

Valentin: Az igazság az, hogy a sorozatban nem játszok olyan igazán szigorú karaktert, sőt szerintem igazán empatikus a figurám. Az általam alakított Titi körülbelül olyan sokoldalú, mint egy átlagos ember. Megpróbálok színt vinni az egész karakterbe, hogy ne tűnjön olyan egyhangúnak.

Mészáros: Kitartó vagy?

Valentin: Feleslegesen nem küzdök, és ha rosszul érzem magamat egy szituációban, akkor inkább ott hagyom az egészet. Ilyen szempontból inkább bátornak tartom magamat. Viszont ha valami érdekel, akkor küzdök érte.

Mészáros: Mennyire tartod magadat beképzeltnek?

Valentin: Egyrészt azt mondom, akkora sikerünk nincsen, hogy okom legyen arra, hogy a fejembe szálljon a dicsőség, másrészről szerintem egy felnőtt ember nem beképzelt. Ha megnézem magamat a tévében, csak azért teszem, hogy tanuljak. Én vagyok magamhoz a legkritikusabb!

Mészáros: Inkább „jókislánynak” vagy „rosszkislánynak” tartod magadat?

Valentin: Egyiket sem lehet rám sütni. Van, amikor rossz vagyok, és van, amikor jó. Próbálok figyelmes lenni az emberekkel.

Mészáros: Az internetes hozzászólások között találtam egy olyat is, amelyben azt írják, hogy egy igazi „férfifalóként” tudnak elképzelni. Hány barátod volt eddig?

Valentin: Hány barátom volt eddig? Tényleg azt gondolod, hogy erre válaszolni fogok? Nem tartom magamat férfifalónak, szeretem a férfiakat, szeretek élni, de nem vagyok egy férfifaló. Soha nem vittem haza senkit egy bárból, és ha valakivel lefeküdtem azt ismertem.

Mészáros: Mit gondolsz mi lehet a legnagyobb hátránya annak, hogy ismerté válsz?

Valentin: Sokszor zavaró lehet az ismertség. Én nem vagyok az a típus, aki a boltba is sminkbe megy. Nem szeretném, ha celebként kezelnének. Szerintem nagyon fontos, hogy többet dolgozunk, mintamennyit szerepelünk.

Mészáros: Szerinted valaki lehet egyszerre, celeb és művész is?

Valentin: Vannak, akik ezt csinálják most. Sok negatívum és persze pozitívum mellett az egyik legnagyobb baj az országban az, hogyha valakit felkapnak, akkor az illető már bármit csinálhat. És ott van sok tehetséges fiatal, akik képtelenek betörni.

Mészáros: Milyen nyelveken beszélsz folyékonyan?

Valentin: Hollandul, angolul, magyarul.

Mészáros: Volt vagy van olyan készség, amelyet a Marslakók miatt kellett elsajátítanod?

Valentin: Igazából meg kellene tanulnom vezetni. El is kezdtem járni Kreszre, de annyira sűrű lett a forgatás, hogy abba kellett hagynom.

Mészáros: Hogyan oldjátok meg a pároddal, hogy ne romoljon meg a kapcsolatotok, hiszen mindketten foglalkoztatott színészek vagytok?

Valentin: Próbálunk egymásra minél többet figyelni. Csak ennyit tud csinálni az ember. Egy kapcsolat leginkább akkor romolhat meg, ha nagyon benne vagy a saját dolgaidban, és csak azokra figyelsz.

Mészáros: Egy internetes szavazáson „Európa legszebb színésznőjének” választottak. Mit gondolsz, az emberek miben láthatják a szépségedet?

Valentin: Úgy érzem, hogy meg vagyok hízva, szóval most egyáltalán nem látom magamat szépnek. Talán azt mondhatnám, hogy a szemem a legkifejezőbb.

Mészáros: Kit tartasz te szépnek?

Valentin: A hagyományos szépségeket. Azt tudom, hogy ha valaki túl tökéletes, az nem tetszik. Tudod, a férfiak szokták ilyenkor mondani, hogy „hű úgy megraknám egy estére”, de ez nem az a típus, akivel egy férfi az életét el tudja képzelni.

Mészáros: Van életfilozófiád, kedvenc mondásod?

Valentin: Az jó példa, hogy viselkedjünk úgy másokkal, ahogyan mi szeretnénk, ha viselkednének velünk. A baj azzal van itthon, hogy az emberek imádják fikázni, kritizálni a másikat. Itthon mindenki belepofázik a másik életébe, Amszterdamban ez egyáltalán nincs így.

Mészáros: A 30-hoz közeledve foglalkozol az idő múlásával?

Valentin: Nem igazán, talán majd csak akkor kezd el foglalkoztatni, ha tényleg harminc leszek. Számomra már az is fura, hogy harmincegy éves nőt játszom úgy, hogy huszonhét vagyok. Ráadásul a Wikipédián is rosszul vagyok fent, nem 82’-ben születtem, hanem 84’-ben. És méghozzá nem november 30-án, hanem július 8-án.

Mészáros: Ha valaki megkeresne most egy filmajánlattal, mit mondanál neki?

Valentin: Megkérdezném, hogy mi az. Elkérném a forgatókönyvet, elolvasnám, és megkérdezném, hogy ki lenne a többi szereplő, ki a rendező, milyen szerepről van szó és satöbbi. Semmire sem mondanék csakúgy igent.

Budapest, 2012. április 7.

Valentin Titánia színésznő a Marslakók című sorozat forgatásán, a Raleigh Stúdióban 2012. április 5-én (Fotó: Mészáros Márton)

“A történelem mindenem!” –  Daka József, az egri trónkövetelő

Mészáros Márton interjúja a férfival, aki az utolsó Árpád-házi leszármazottnak tartja magát

Daka József egri trónkövetelő, aki magát az utolsó élő Árpád-házi leszármazottnak vallja egri otthonában 2012. április 7-én (Fotó: Mészáros Márton)

Daka József 93 éves egri lakos az utolsó élő Árpád-házi leszármazottnak vallja magát. Külföldi és hazai lapok is évek óta cikkeznek róla, miután nagy nyilvánosság előtt elárulta azt a titkot, amelyet állítólag a családja 750 éven át őrzött: a Daka név eredeti birtoklója egy Árpád-házi hercegnőtől és egy mongol trónörököstől származó fiúgyermek volt. A gyermek nagyapja pedig nem más volt, mint a tatárjás (1241-1242) alatt uralkodó, Árpád-házi IV. Béla király. Az öregúr – történészek által vitatott – elmesélése szerint 1944-ben Horthy Miklós kormányzó a budai várban a fejére helyezte a magyar Szent Koronát, és titokban megkoronáztatta.

Az öregúr hihetetlen, romantikus életét a saját egri otthonában mesélte el nekem. Felhelyezi a hallókészülékét, mert mint mondja, a második világháborúban tett hőstetteiért a hallásával fizetett. Papírokat, régi dokumentumokat, képeket pakol a piszkos asztalra, és mesélni kezd. Csak fenntartásokkal olvassák a beszélgetést.

Mészáros: Úgy érzem, ez nem egy szokványos interjú lesz.

Daka: A történetem sem szokványos. Mindenképpen szeretne kérdezni?

Mészáros: Igen, de inkább kezdje el mesélni az életét, és legfeljebb majd megállítom és belekérdezek.

Daka: Az 1200-as években a tatárok eljutottak Európáig, és megtámadták Magyarországot is. 1241-ben megszállták Magyarországot, a mongol vezért Kadan Kánnak hívták. Ő volt a félelmetes Mongol Birodalom trónörököse, miután az apja lett az uralkodó. Kadan megszállóként Magyarország területén maradt. Az ország pusztulni látszott, emiatt IV. Béla királyunk ezer íjászt kért a pápától, IV. Sándortól, de a pápa nem segített. A mongol vezér, Ogadej felajánlotta Béla királynak, hogy kivonul népével az országból, ha a magyar király fia, István feleségül veszi a tatár uralkodó lányát, vagy, ha a vezér fia, Kadán Kán feleségül veheti Béla legkisebb lányát, Jolandát (Jolánt). IV. Béla kétségbeesetten újra a pápához fordult, aki ellenezte a házasságot. Éppen emiatt csak titokban kerülhetett sor a házasságra Jolanda és Khadan kán között. Még a krónikák is leírják, hogy senki sem tudott a titkos házasságról, még az Árpád-házi család előtt is titok volt. A mongolok betartották az ígéretüket az esküvő után. Jolanda mindenki szerint híres szépség volt már ekkor is, pedig még csak 14 éves volt. Kadan Kán annyira beleszeretett, hogy engedett a nyomásnak, lemondott a trónigényéről és Szegeden telepedett le asszonyával. Attól tartva, hogy a magyarok megtudják származását és megölik, megváltoztatta nevét. Úgy magyarosította a Kadan szót, hogy megfordította a betűket és az utolsó betűt elhagyta, így lett Daka.

Mészáros: Hány évig volt házas Kadan Kán és az Árpád-házi hercegnő?

Daka: Azt hiszem öt évig. A házasságból született egy fiúgyermek, akit a nagyapja tiszteletére, IV. Bélának hívtak, de még előtte is titkolni kellett a királyi származását. A gyereket megkeresztelték. Ez a Béla volt a király első fiúunokája, és én azt gyanítom, hogy apródi címet kapott a fiúcska, és többször volt emiatt a budavári palotában is.

Mészáros: Ha mindez igaz, akkor hogyan sikerült ezt titokban tartani ennyi időn keresztül?

Daka: A király elvette az Árpád-házi nevet a gyerektől még a születésekor, és csak a Daka nevet tarthatták meg. Amikor a gyerek 18 éves lett, akkor tudhatta meg, hogy valójában ki is ő. Habár IV. Bélának volt fia, István, aki követte is az apját a trónon, a középkorban sohasem volt biztos, hogy az utód életben marad-e, vagy sem. Emiatt a király titokban úgy rendelkezett, hogyha meghalna ő, és nem élne István sem, akkor ez az eltitkolt Béla legyen a király. IV. Béla arra eskette meg az unokáját, hogy csak akkor árulja el, hogy ő kicsoda, ha már a halálos ágyán van. Annyira féltek az őseim attól, hogy származásuk miatt lemészárolják őket, hogy ezt a nehéz titkot 750 éven át őrizte a családom.

Mészáros: És mi történt Jolandával és Kadan Kánnal?

Daka: Kadan Kán meghalt, Jolanda pedig 1256-ban, Krakkóban feleségül ment Jámbor Boleszláv herceghez.

Mészáros: Tehát Ön tényként állítja, hogy egyenes ági leszármazottja az Árpád-házi uralkodóknak?

Daka: Igen, így van.

Mészáros: Ön mikor tudta meg a titkot?

Daka: Fiatalon, várjon csak, elmesélem. A családom szegedi volt, de én 1919. június 25-én, Szarvason születtem. Az első világháborúban apám Horthy Miklóssal teljesített katonai szolgálatot, és viszonylag jó kapcsolat alakult ki köztük. Talán azt is mondhatom, barátok lettek. Az igazságtalanság netovábbja volt, amikor a Trianoni szerződés értelmében a lakhelyünket, Nagyszentmiklóst a románokhoz csatolták. Apám amúgy is tartott a Habsburgoktól, mert azok mindent elkövettek, hogy visszakerülhessenek a trónra, és elképzelhető lett volna, hogy ez a jámbor IV. Károly likvidáltat minket az embereivel. Apám aztán a vasútnál kezdett dolgozni, és ő nem bírt a haláláig várni a titokkal: Horthy tudomására hozta, hogy nem halt ki az Árpád-ház.

Mészáros: Hogyan jött haza Magyarországra, ha a családja Románia területén lakott?

Daka: Horthy már tudta a titkot, és emiatt húszévesen visszaköltöztem Magyarországra. Amúgy is féltem, hogy Erdély hovatartozása miatt megint nagy háború alakul ki. Katonatiszt voltam a románoknál, itthon viszont csak hadnagy lettem. Igazi hősként kezeltek a katonaságnál, Szolnok városát én mentettem meg a bombázástól, és a Budapesti Tisztiiskolának a négyszáz hallgatója is nekem köszönheti az életét.

Mészáros: A teljes szolnoki lakosság Önnek köszönhette az életben maradását?

Daka: Mondhatni, hiszen én javasoltam, hogy ne a város körül állítsuk fel a fényszórókat, hanem a tanyák körül, mert ezzel eltereljük a repülőket, és megmenthetjük a lakosságot. Emiatt kaptam meg a Tűzkereszt kitüntetést, aminek köszönhetően újra találkoztam Horthy Miklós kormányzó úrral.

Mészáros: Azt vallja, hogy Horthy királlyá is koronázta. Ez enyhén valószínűtlen állítás…

Daka: Hiszi vagy nem hiszi, engem megkoronáztak. A kormányzó úr nagyon beteg volt, a fia is meghalt, szóval kormányzó helyettest kellett találni. A jelöltek között voltak Habsburg főhercegek is, és esetleg felvetődött az a megoldás is, hogy Horthy kétéves unokáját választják utódnak. Azonban a kormányzó úr egyiket sem szerette volna…

Mészáros:…de magát igen…

Daka: Igen, engem szeretett volna. Azt semmiképpen sem szerette volna, hogy IV. Károly utódjai kerüljenek hatalomra a halála után, de félt a kommunistáktól és a náciktól is. 1944-ben a kormányzó úr fogadni kívánt. Azt hittem, hogy felelősségre szeretne vonni egy korábbi tettemért, de nem így volt. Éppen ellenkezőleg, a műszaki tiszti iskolán tett hőstettemért kitüntetett a róla elnevezett érdemrend arany fokozatával. Horthy még azt is mondta, hogy biztonsági okokból június 25-én felettesem, Ács vezérőrnagy Bécsbe fog kísérni engem a Wehrmacht Titkos Fegyverek műszaki törzstiszti továbbképzésére.

Daka József egri trónkövetelő, aki magát az utolsó élő Árpád-házi leszármazottnak vallja egri otthonában 2012. április 7-én (Fotó: Mészáros Márton)

Mészáros: Értem, de még mindig nem beszélt arról, hogyan koronázták meg.

Daka: Nos, mint most Orbán Viktor köztársasági elnököt, úgy annak idején, Horthy is jelölhetett jogutódot. Ő nem bízott egyik pártban és a Habsburgokban sem, így rám gondolt. Ha nem is közvetlen utódjának választott, mégis közölte velem, hogy még életem során érvényesítsem jogaimat. Horthy parancsára a 25. születésnapomon, 1944. június 25-én délelőtt 10 órakor díszruhában parancsnokom, Ács vezérőrnagy úr társaságában meg kellett jelennem a kormányzó úr budavári rezidenciájába. Már az asztalra volt készítve a Szent Korona, és ott volt a kormányzó, a hadsegédje, Sztójay Döme miniszterelnök úr, miniszterek, Serédi Jusztinián hercegprímás bíboros úr, és még számomra ismeretlen személyek. Utána Horthy megeskette a jelenlévőket, hogy amit látni fognak, arról soha nem beszélhetnek senkinek. A kormányzó azt mondta, hogy a háború végéhez közelít, és szeretné, ha Árpád-házi főhercegként megkoronáznának. A kormányzó úr felemelte az asztalon lévő koronát, és átadta a bíborosnak, aki a fejemre helyezte. Utána letérdepeltettek egy imazsámolyra, ahol a bíboros megáldott.

Mészáros: És mi történt utána?

Daka: Közvetlenül ezután átmentünk a királyi palotába, és ott a trónteremben folytatódott tovább a beiktatásom. Beleültettek a trónszékbe, és a bíboros újra megáldott. A trónszék aranyozott sújtású dísszel volt körül fonva, és sikerült úgy kihúznom egy aranyszálat, hogy ez a sok magas rangú méltóság ne lássa meg. A mai napig a zsebemben őrzöm ezt a szálat. (Előveszi, megmutatja). Azért volt ilyen titok a koronázás körül, mert az akkor már megszállt Magyarországot sakkban tartotta Hitler, aki nem járult hozzá a koronázáshoz. Az akkori pápa, X. Pius fülébe is eljutott a hír, de ő is ellenezte, viszont Serédi Jusztinián bíboros úr igaz magyar volt, és tudta, hogy jól cselekszik.

Mészáros: Hol van most ez a bizonyos trónszék?

Daka: Elmentem később a budai várba felmérni, hogy mi maradt a várat építető, IV. Béla királyunk után. Megnéztem minden kiállítást, és az egyik tárlatvezetőtől megpróbáltam megtudni, hogy mi történt a trónszékkel. Azt felelte, hogy a háború során lába kélt, azóta nincs meg. Szerintem az is lehet, hogy egy budai épület házmestere ma is abban csücsül.

Mészáros: És mikor ment Bécsbe?

Daka: A koronázás után, hiszen ott tanultam.

Mészáros: Mint Magyarország királya?

Daka: Dehogy! Nem a nevemen szólítottak, hanem “Der Ungarnak”, vagyis a magyarnak. Az iskola olyan titkos volt, hogy mellém volt vezényelve egy törzsőrmester, aki állandóan követett. Kitűnően végeztem el az iskolát, és a Wermacht őrnagya lettem.

Mészáros: Mikor jött haza?

Daka: 1944 decemberében jöttem haza. Egy zárt borítékot kaptam, amit december 23-án a honvédelmi miniszter úrnak kellett volna átadnom, de Budán elfogtak az oroszok. Kémnek hittek és kiszolgáltattak a G.P.U-nak. Elvették a borítékomat is, és a benne lévő papíron egy számomra ismeretlen név szerepelt. Kérdezték, hogy ki az, de nem tudtam. Később eszméltem csak rá, hogy az én álnevem volt az. Elvittek Győrbe, ahol fogvatartottak. Ezek a mocskos oroszok állandóan kínoztak, ütöttek-vertek ahol értek. Hónapokon át kínoztak, és a börtönömben lévő tolmácsnő belém szeretett. Nem bírtam tovább, öngyilkos akartam lenni. Kitörték a fogaimat, eltörték az orromat, a lábamat, a mellkasomat, de én semmit sem mondtam. Halálra ítéltek, de amikor éppen meg akartak ölni, akkor a tolmácsnő segített nekem. Az asszony úgy leitatta a kozák tisztet, hogy az már alig állt a lábán. A tolmácsnő mögé állt, hogy elkaphassa, ha összezuhan, és amikor a tiszt a pisztolyát rám szegezte, a tolmácsnő meglökte, és így csak a kezemet találta el. Én a földre vetettem magamat, és a vérző kezemet, amelybe belefúródott a golyó, a fejemre tettem. A részeg katona azt hitte, hogy azért vérzek, mert a fejemet találta el. Halottnak hitt, így menekültem meg.

Mészáros: Hol találta el a golyó?

Daka (a kezét mutatva): Itt ni, az a golyó azóta is benne van. Néhány éve voltam orvosnál, és azt mondták, hogy jobb nem megbolygatni azt a lövedéket, ha valóban benne van.

Mészáros: Önt, a nagy háborús hőst szerették a nők?

Daka: Mi az hogy…A koronázásom után abban a gyönyörű díszruhában Budára mentünk Ács vezérőrnaggyal, mert ő az akkor még nem létező Körszálló környékén lakott. A Szél Kálmán téren vártunk a villamosra, amikor felbukkant egy világszép asszony. Olyan szép volt az a nő, hogy alig hittem a két szememnek. A hölgy csak egy megállót ment, de én vele maradtam. Véletlenül elszóltam magamat előtte, és elmondtam neki, hogy éppen most koronáztak meg. Az első napon megszegtem az esküt.

Mészáros: És a hölgy elhitte a történetét?

Daka: Még szép, hiszen látta, hogyan vagyok felöltözve, meg látta a kitüntetéseket is. Nem szaporítom tovább a szót, szerelembe esett velem, és három héten át tartó kapcsolat volt köztünk. Később derült csak ki, hogy Szeleczky Zita a színésznő volt az én párom. Ekkor őrnaggyá léptettek elő, és váratlanul kellett parancsra elmennem, emiatt a kapcsolat is gyorsan megszakadt. Nem tudtam elbúcsúzni tőle sem. Neki később disszidálni kellett, és kint Jimmy Carter amerikai elnök fogadta többször is. Baráti kapcsolatban állt az elnöki családdal, és elmondta Carternek, hogy nem halt ki az Árpád-ház. Azt gondolom, az elnök 1978-ban emiatt engedélyezte a Szent Korona visszaadását Magyarországnak.

Mészáros: Miért gondolja ezt?

Daka: Szeleczky Zita is többször említette neki, hogy él még Árpád-házi hazánkban, és amikor Carter Vácon felavatta az általa építetett 10 humanitárius házat, meghívott egy beszélgetésre és tolmácsnőjén keresztül azt mondta nekem, hogy a koronázási jelvényeket rám való tekintettel adta vissza az országnak. „Én visszaadtam, Ön harcoljon érte, hogy a fejére kerüljön a korona”- mondta nekem. Erre én azt mondtam neki, hogy nálunk már nem lesz többé királyság.

Mészáros: Találkozott még más hírességekkel, államfőkkel?

Daka: Rengeteggel, hiszen én voltam az ország legnagyobb aláírásgyűjtője. Az előző pápa, II. János Pál személyesen adta át nekem 1996-ban a Szentszék kitüntetését. Igazán felemelő érzés volt, amikor a pápa utasítására a lengyel bíboros hazahozta ősanyám Jolán hercegnő relikviáit, valamint Árpád-házi Kinga és Hedvig szentek földi maradványait, és azokat a kezembe tarthattam. Folytak a könnyeim… Ezek az ereklyék a mai napig megtekinthetőek az egri minorita templomban. Úgy tudom, hogy a származásom Horthy halála után egyfajta nyílt titok volt a felsőbb körökben, emiatt látogatott meg a saját otthonomban, a mostani svéd király, Károly Gusztáv is. A svéd király a nagykövettel és a nejével jött el hozzám.

Mészáros: Valóban? És a svéd uralkodót is itt fogadta a konyhában ennél az asztalnál?

Daka: Akkor még nem volt ilyen piszok a lakásban, őt amúgy is a második emeleti társalgóban fogadtam. Vörös szőnyeget terítettem le a tiszteletére. Igazán kedves ember volt, a nejemnek kezet csókolt, nekem pedig még azt is megengedte, hogy lefotózzanak vele.

Mészáros: Mindszenty bíborosról is van története, igaz?

Daka: 1956-ban a forradalom alatt a Svábhegy körzetben osztottak be, és 1956. október 29-én, hajnalban két tank érkezett a lakásom elé. Arra kért az egyik felettesem, hogy segítsek én is Mindszenty József bíboros úrnak, akit Ávósok tartottak fogva. Két társammal együtt törtünk be az épületbe, ezzel egy időben az Ávósok elmenekültek. Mindszenty egy díványon hevert, szinte alig volt magánál, és elektromos sokkolóval volt összekötve a keze-lába. Amikor kivezettem ahhoz a kocsihoz, amely a szabadulást jelentette számára, azt mondta tudja ki vagyok. Azt mondta, hogy Jusztinián bíboros úr elárulta neki, hogy Magyarország megkoronázott királya vagyok, de titokban kell tartanom a rangomat és származásomat.

Daka József egri trónkövetelő, aki magát az utolsó élő Árpád-házi leszármazottnak vallja a "Nemzeti Dal" egyik eredetinek tartott példányával egri otthonában 2012. április 7-én (Fotó: Mészáros Márton)

Mészáros: Akkor mégis miért nyújtotta be a trónigényét 2010-ben?

Daka: Megelégeltem, hogy több mint 66 éven át őriztem a titkot. A magyar Országgyűlésnek némi segítséggel írt levelemben jelentettem be a törvényes igényemet a magyar trónra.

Mészáros: Gondolja, hogy valaha elismerik Önt, mint felkent királyt?

Daka: Nem hinném, hogy az én életemben erre sor kerülne. A közelmúltban jött egy válaszlevél, amelyben azt írják, hogy addig nem foglalkoznak az ügyemmel még Orbán Viktor van a hatalmon.

Mészáros: Vajon hisznek Önnek?

Daka: Remélem. Képzelje, rendszeresen látogatnak újságírók, tévék, lovagrendek, a vitézi rend, és állandóan hívnak országon belül előadásokra. Legutóbb is két órás előadást tartottam egyhuzamban.

Mészáros: Mit gondol, miért nem uralkodhatott soha?

Daka: Túl sok galibát okoztam volna, vagyis ettől tartathattak. Gondoljon bele, átírtam volna az egész magyar történelmet. De az is elképzelhető, hogy a felsőbb vezetés nem tartott alkalmasnak a feladatra, elvégre származás ide vagy oda, nem vagyok több egy átlagos embernél.

Mészáros: Az Ön halála után ki viszi tovább a családot?

Daka: Egyik feleségemtől sem született gyermekem, és csak egyetlenegy testvérem volt, aki Daka Máriának hívtak. Az ő unokái fogják tovább vinni az Árpád-házat.

Mészáros: Milyen műkincseket rejt az otthona?

Daka: Az első feleségem Napóleon húgának leszármazottja volt, az ő örökségéből maradtak rám Napóleon-kori tányérok, de a szobámban vannak azok a székek, amelyeken Jókai Mór ült, a kilincs pedig Széchényi István birtokáról való. A nagyapám, Daka Ferenc Petőfi és Kossuth jó barátja volt, és Petőfi neki ajándékozta a Nemzeti dal első példányát, amit saját kezével írt alá. Ezt is itthon őrzöm. Élő történelem vagyok!

Mészáros: Hihetetlen…Mindig is vonzódott a történelemhez?

Daka: A mai napig is a történelem mindenem, a kutatás pedig a mániám volt! Egy időben alapos kutatásokat végeztem Petőfi haláról is és megállapítottam, hogy a költő Székelykeresztúton halt meg. A Gyárfás család sírjában temették el Petőfit, miután életét vesztette. Petőfi az utolsó csatája után elmenekült a csatamezőről, és az orosz tábornok által megsebesített Petőfi Sándor a székelykeresztúti Gyárfás Kúriába menekült. Az ellenség a környéken ólálkodott, Petőfi pedig kénytelen volt az istállóban, a szalmakazalban megbújni. Másnap ott találták meg holtan, és a család a helyi temetőben helyezte nyugalomra. 

Eger, 2012. április 9.

Daka József egri trónkövetelő, aki magát az utolsó élő Árpád-házi leszármazottnak vallja egri otthonában 2012. április 7-én (Fotó: Mészáros Márton)

Mészáros Márton nagyinterjúja Nagy Alexandra színésznővel, aki sokak számára a Barátok közt című napisorozat Fekete Alizjaként lehet ismerős. A 28 éves Alexával a Barátok közt stúdiójában, forgatás után beszélgettem.

Nagy Alexandra színésznő, a Barátok közt című sorozat szereplője Budapesten 2012. április 3-án (Fotó: Mészáros Márton)

Mészáros: Ne haragudj, hogy ilyen tájékozatlan vagyok, de Nagy Alexandra vagy Alexa az igazi neved?

Nagy: Az igazság az, hogy Nagy Alexandrának hívnak, de a barátaim Alexnek szeretnek szólítani. Az újságírók viszont előszeretettel írnak Alexának.

Mészáros: Lassan egy éve játszol a sorozatban, hogyan viseled ezt a megváltozott munkatempót?

Nagy: Szeretek forgatni! Azt csinálom, amit szeretek, szóval csak hálás lehetek, hogy ilyen lehetőséget kaptam.

Mészáros: Hogy emlékszel az első forgatási napra?

Nagy: Nem emlékszem pontosan, hogy mikor volt. Azt tudom, hogy már több mint egy éve volt, talán 2011 márciusában lehetett. Arra emlékszem, hogy Szabi karakterét alakító Bozsek Márkkal volt az első jelenetem, és nagyon jófej volt velem. Szerencsére minden jól ment, de én nagyon izgultam előtte. Az első munkanapom előtt annyira izgultam, hogy nem is bírtam aludni.

Mészáros: Hogyan tudtál beilleszkedni új szereplőként?

Nagy: Ez egy nagyon jó csapat, nem okozott gondot a beilleszkedés. Befogadtak, és mindenki kedves volt velem.

Mészáros: Hogyan váltál a Barátok közt szereplőjévé?

Nagy: Eljöttem egy castingra, de akkor még nem a mostani karakteremet keresték. Akkor egy német tanárnő karakterére kerestek szereplőt; eljöttem és megcsináltam. Utána felhívtak, hogy bent vagyok még egy fordulóban, és amikor eljöttem újból a válogatásra, akkor már egy másik név szerepelt a szövegemben. Fekete Aliz szerepére válogattak, párosban kellett játszanom Németh Kristóffal egy jelenetet. Nem sokkal később megint megkerestek, akkor már szerződéssel. Mondhatni gyorsan ment.

Mészáros: Megünnepelted, hogy megkaptad a szerepet?

Nagy: Igen-igen, a barátaimmal ünnepeltük meg.

Mészáros: Mióta modellkedsz? Még mindig vállalsz fotózásokat?

Nagy: Már nem modellkedem. Sokan írtak rólam, hogy modellkedtem, de el kell mondanom, hogy nem voltam profi modell, viszont amikor szembe jött egy modellmunka, elfogadtam. Fotózásokra, reklámokba hívtak elsősorban, de inkább csak hobbiszinten foglalkoztam ezzel. Sohasem szerettem volna topmodell lenni, elsősorban mindig is színésznő szerettem volna lenni. Egyébként is, nincs elég önbizalmam ahhoz, hogy csak a modellkedésből éljek: idősebb is vagyok, nem vagyok olyan szép, nem vagyok olyan vékony. Rengeteg nálam sokkal szebb lány akad.

Mészáros: Hány évesen csöppentél bele a modellkedésbe?

Nagy: Talán 16 éves lehettem.

Mészáros: A vezetékneved eléggé elterjed név Magyarországon. Nem fordult meg a fejedben a névváltoztatás?

Nagy: Amikor kicsi voltam, akkor meg akartam változtatni a nevemet. Igazából most már nem zavar egyáltalán.

Mészáros: Mióta foglalkoztat a színjátszás?

Nagy: Egészen fiatalkorom óta. Azt hiszem az egész kislánykoromban alakult ki bennem: akkor összehívtam a szomszédokat, és kiselőadásokat rendeztem nekik. Mondanom sem kell, minden szereplőt én játszottam, hol ide álltam, hol oda. Később már az iskolába versmondóversenyekre jártam, és az iskolám színjátszó csoportjában is szerepeltem. Néhány előadást megcsináltunk a színjátszósokkal, utána meg Földessy Margithoz kerültem. Már gimnázium alatt elhatároztam, hogy színésznő leszek.

Mészáros: Hol tanultad a színészmesterséget?

Nagy: Földessy Margit Színjáték- és Drámastúdiójában és a Shakespeare Színművészeti Akadémián. Utána játszottam még társulatokban, szerintem ott is nagyon sok mindent magába szívhat az ember. Persze, voltak filmes munkák is, amelyek szintén plusz tapasztalatokat adtak. Na és persze a Barátok közt miatt is millió tapasztalattal lettem gazdagabb, elvégre minden nap kamera előtt vagyok.

Mészáros: A közönség nem nagyon ismer a Barátok köztben játszott szerepeden kívül. Igazi színésznőnek tartod magadat?

Nagy: Mindent megteszek azért, hogy a munkám a lehető legjobb legyen és a feladatomat az elvártak szerint teljesítsem. Nem mondom, hogy én vagyok a legjobb színésznő, mert egyrészt ezt nem érzem igaznak, másrészt a fejlődés nagyon fontos a számomra. Viszont azt semmiképpen se szeretném, ha az emberek abban a hitben élnének, hogy a sorozatbeli szereplés lenézendő dolog. Sokan nem is gondolnák, hogy mennyi koncentrációt igényel.

Mészáros: Nem félsz a sorozatban játszott szereped miatt a beskatulyázástól?

Nagy: Sokan hiszik azt, hogy az a színész, aki szerepet vállal egy sorozatban, az nem jó színész. Ez nincs így, általában a valós eredményekről kevesen tudnak. Valójában ez nagyon kemény munka, amit csak teljes erőbedobással lehet csinálni. Minden apró dologra figyelni kell, különben az egész jelenetet újra kell venni. Nem hinném, hogy bárki képes lenne megcsinálni azt, amit mi csinálunk naponta. Ezzel nem magunkat akarom fényezni, csak szeretném, ha az emberek tudnák, hogy milyen nagy munka van egy néhány perces epizódban. Természetesen kicsit tartok attól, hogy életem végégig ezzel a szereppel fognak azonosítani, de bízom benne, hogy ez egy olyan állomása az életemnek, ami később még hasznos lehet. Sőt, csak rajtam múlik, hogy mi mindnet tudok még megmutatni magamból. Örülök, hogy itt dolgozhatok! Nagyon nehéz manapság olyan munkát találni, amelyet örömmel végzel. Számomra a sorozat nem tévedés, nem hiba – csak tanulni tudok az itt eltöltött idő alatt is.

Mészáros: Mikre kell leginkább figyelned?

Nagy: Gyakran nagyon sok szöveget kapunk, de figyelni kell a beszédünkre is. Fontos, hogy érthetően, artikulálva beszéljek, s néha reggel hétkor még nem vagyok képes arra, hogy tökéletesen beszéljek. Viccesen hangzik, de ilyenkor be kell melegíteni a beszélőkénket. Erről jut eszembe, hogy van olyan nap, amikor hajnali fél ötkor indulok el otthonról. Meg kell felelnünk annak ellenére, hogy van magánéletünk is, külön kell választani a magán szféránkat a munkától.

Mészáros: Kapsz rajongói leveleket?

Nagy: Leveleket állandóan kapok. Akadnak köztük olyanok is, amelyben azt írják, hogy ne kavarjak Ádámmal, ne Gézával járjak, hanem Mikivel, és még lehetne sorolni. Egyszer kaptam olyan levelet is, amiben azt írták, hogy 10 ezer forinttal szívesen beszállnának a lakbérbe. Akkortájt mentek a tévében azok a jelenetek, amelyben Aliznak nem volt pénze lakbérre. Vannak olyan emberek, akik képtelenek különválasztani a szerepet a színésztől. Aliz és én nagyon különbözőek vagyunk, de pont ez jelenti a kihívást a karakteremben. Ha például az utcán a saját ruháimban vagyok, akkor annyira nem ismernek fel, mintha Alizként lépnék ki az emberek közé.

Mészáros: Milyen színpadi darabokban játszottál eddig?

Nagy: A Nevenincs Színház társulatában játszottam, de tagja voltam egy dunakeszi társulatnak is. Az Oscar Színtársulat darabjában, a Páratlan páros című vígjátékban az egyik feleség, Barbara Smith szerepét játszottam. 2010-ben volt a bemutató, és Rami (Kiss Ramóna színésznő, a Barátok közt című sorozat Zsófija – MM.) is játszott benne. Imádtam azt a kis hárpiakaraktert. Szívesen csinálnám még azt a darabot, kicsit hiányzik a színpad.

Mészáros: Született előrelépés a neten a nevedet használó csaló ügyében?

Nagy: Azt követően, hogy megjelent a cikk az egyik hetilapban, megszűnt ez a bizonyos oldal a világhálón, ahol a nevemben írtak. Én örülök neki a legjobban.

Mészáros: Mennyire tartod magadat az internet, és a közösségi oldalak függőjének?

Nagy: Jaj-jaj…(Nevet)…Bevallom, hogy rendszeresen használom őket. De hát, ez egy nagyon jó dolog! Sok emberrel (leginkább a külföldi barátaimmal) csak az interneten tudok kapcsolatot tartani.

Mészáros: Mesélnél a párodról?

Nagy: Egy német fiatalemberről van szó. Daniel Düsseldorfból érkezett Magyarországra, és végre már itt lakik. 31 éves, tehát ő az idősebb a kapcsolatban. Mit szeretnél még tudni róla?

Mészáros: Például a legpozitívabb tulajdonságait!

Nagy: Ő tényleg egy csodálatos ember, és ezt komolyan mondom. Nagyon jólelkű fiú, és igazán pozitívan áll az emberekhez. Van benne valami, ami erőt ad neki ahhoz, hogy sohase keseredjen el: egyáltalán nem hajlamos a szomorúságra. Egyébként, mint mondtam német, és emiatt rendkívül precíz. Kicsit jing-jang vagyunk, mert én az életben a munkát leszámítva lazább, szétszórtabb személyiség vagyok, ő pedig az a fajta ember, aki mindent alaposan megfontol. Kiegészítjük egymást, és ez így van rendjén. A lényeg pedig az, hogy szeret és törődik velem: kényeztetve vagyok. Mindig fel tud dobni, ha el vagyok szontyolodva. Már máshol említettem, de amikor egyszer borzasztó rossz kedvem volt, akkor csinált nekem egy papírkoronát. Valami kis aprósággal mindig megszokott lepni, gyűjtöm a gumikacsákat, és néha innen-onnan hoz nekem egyet.

Mészáros: Miket gyűjtesz egyébként?

Nagy: Hűtőmágneseket és gumikacsákat, bár korábban próbálkoztam mackógyűjtéssel is, de ahhoz nagyon sok hely kell. Talán az anyukámtól kaptam az első gumikacsámat, és annyira odavoltam érte, hogy aztán kaptam még egyet, és még egyet. Végül egész sokan lettek. Képzeld, nemrég olvastam róla, hogy valami szerencsétlenség történt egy óceánjáró hajóval, és a rajtalévő több ezer sárga gumikacsa a tengerben kötött ki. Utána pedig sorjában érkeztek a jelentések, hogy melyik országok partjainál találkoztak a gumikacsákkal. (Nevet)

Mészáros: Hány darab kacsád van otthon?

Nagy: Számban olyan körülbelül negyven-ötven darab.

Mészáros: Hogyan birkóztatok meg a barátoddal a távkapcsolat nehézségeivel, amikor külön éltetek?

Nagy: Daniel nagyon sokat volt Magyarországon, hétköznap itt dolgozott, hétvégén pedig hazament. Ilyenkor mindig hotelben lakott, és nekem volt kellemetlen, hogy reggeltől estig dolgozott, és este beállítottam hozzá egy „Helló, itt vagyok! Most itt alszom veleddel”. Láttuk egymást eleget, de nem volt komfortos a kapcsolatunk. Végül ideköltözött Magyarországra, lett egy lakása, szóval most már egyből más. Nem kell a hotelszobával bajlódni, hol én alszom nála, hol ő alszik nálam.

Mészáros: Komolyabb tervek vannak?

Nagy: Sohasem tervezek előre, nem tudhatom. Másrészről felelőtlenség lenne bármit is kijelenteni, elvégre ezek a dolgok nem csak rajtam múlnak, meg mint minden kapcsolatban, nálunk is vannak hullámvölgyek. Hiába vagyok 28 éves, nem állok még készen az ilyen dolgokra.

Nagy Alexandra magyar színésznő, a Barátok közt szereplője Budapesten 2012. április 3-án (Fotó: Mészáros Márton)

Mészáros: Mi az a három feltétel, amit birtokolnia kell az általad kiszemelt férfinek?

Nagy: Legyen jó humora, legyen udvarias és nagyon szeressen engem. Az úgymond „hőstípusú” pasikért vagyok oda, az olyan férfiakat részesítem előnyben, akikre támaszkodhatok, ha baj van. Ha azt mondom neki, hogy „Úristen, ez és ez a baj”, akkor legyen képes segíteni, és előállni egy megoldással.

Mészáros: Mi a legcikisebb dolog, amit valaha csináltál?

Nagy: Nagyon sok cikis sztorim van, de most egy konkrét eset sem jut eszembe. Eleve Mr. Bean-i alkat vagyok, elcsúszok, megbotlok, neki megyek dolgoknak. Arra emlékszem, hogy a legcikisebb dolgok akkor történtek velem, amikor egy fiúért nagyon oda voltam. Szinte mindig beégettem magamat a srác előtt, aki tetszett. Egyszer bejött nekem egy fiú, és annyira azt figyeltem, hogy mit beszélnek rólam, hogy nem előre néztem, hanem véletlenül nekisétáltam az ajtófélfának. Tényleg nagyon sok cikis sztorim van, nehéz most csipegetni. Gondolkozok rajta, és ha megadod a számod, küldök neked egy sms-t.

Mészáros: Szenvedélyed az utazás. Hogyan és mikor alakult ki nálad ez a hatalmas világjárás?

Nagy: Már a családommal is sokat utaztam annak idején, a végén pedig már egyedül is útra keltem. Persze szoktam barátokkal és a párommal is külföldre menni. Mindenki azt hiszi, hogy az utazáshoz sok pénz kell, de ez nem igaz. Természetesen kell hozzá valamennyi pénz, de az utazás nem feltétlenül annyira drága szórakozás. Ha az ember több hónappal korábban kinézi a repülőjegyet, vagy busszal, vonattal megy, akkor már olcsóbb. Létezik egy úgynevezett „kanapészörf”, amelynek az a lényege, hogy összebarátkozhatsz külföldi emberekkel, és ők a saját otthonukban szállást adnak neked, te pedig ugyanígy hálálhatod meg nekik, hogy befogadod őket. Ez bizonyos szintig olyan, mint a cserediák program. Én egyáltalán nem ódzkodok ettől, én is adtam már szállást a saját otthonomban.

Mészáros: Nőként nem tartottad veszélyesnek az egyedül utazást?

Nagy: Egyáltalán nem. Vagyok már olyan nagy, hogy érzékeljem, mikor kerülhetek veszélyes szituációba.

Mészáros: Melyik külföldi országba vezetett a legutóbbi utad?

Nagy: Szilveszter környékén jártunk Németországban, utána pedig Londonban voltunk.

Mészáros: Hol töltötted a leghosszabb időt az eddigi úti céljaid közül?

Nagy: Ázsiában. Imádom az egész kontinenst, többször vissza is mentem oda. Thaiföld teljesen elvarázsolt. Ázsia annyira más, mint Magyarország, Tokióban teljesen más az élet, más az emberek viselkedése, a nép kultúrája. A japánoknál minden annyira tiszta és szabályszerű, igazán fegyelmezett és udvarias emberek, arról nem is beszélve, hogy gazdaságilag jóval előrébb tartanak, mint mi. Az éremnek itt is két oldala van, mert ők például nem annyira nyitottak és befogadóak, mint mi.

Mészáros: Miért szeretsz utazni?

Nagy: Minél többet utazol, annál többet ismersz meg a világból, és a tőlünk eltérő kultúrákból. Emiatt egyből másképp látod a világot.

Mészáros: El tudnád magadat képzelni külföldön?

Nagy: Igen, szívesen élnék külföldön. Persze előtte nyilván bebiztosítanám magamat, hogy ne érjenek meglepetések.

Mészáros: Hogyan vélekedsz, melyek azok a félrelépések, amelyek megbocsáthatóak egy párkapcsolatban?

Nagy: Na vajon miért kérdezed ezt? Szerintem minden párkapcsolat és személyiség függő. Egy kívülálló nem tudhatja, hogy milyen dolgokon mentetek keresztül, nem tudhatja, hogy mit, miért teszel. Ezért nem szeretem, ha valaki elhamarkodottan mond véleményt. Gyakran egy fontosnak tűnő dolognak egyáltalán nincsen jelentősége.

Mészáros: Mennyire tartod magadat bevállalós lánynak?

Nagy: Nem tudom, hogy mire célzol, így nehéz válaszolnom. Spontán és laza vagyok, azt elismerem. Ha valamit szeretnék, azért teszek is, és természetesen vállalom a felelősséget a dolgokért.

Mészáros: Megfontoltnak tartod magadat?

Nagy: Az igazság az, hogy nem tudom. Szeretnék megfontolt lenni, de sajnos nem mindig jön össze.

Mészáros: Mit gondolsz, hátrány vagy előny a csinos külsőd?

Nagy (mosolyogva): Nagyon jó, hogy azt mondod, csinos vagyok. Ha valaki azt mondja, hogy egyáltalán nem vagyok szép, képes elvenni ezzel az önbizalmamat, s akkor beborulok. Bizonyos esetekben lehet hátrány a csinosság, de akár  előnyt is kovácsolhatsz a külsődből. Önbizalmon múlik minden. Személy szerint én nem érzem magamat szépnek, emiatt nem tudom megmondani, hogy számomra előny, vagy hátrány-e a külsőm.

Mészáros: Mit tartasz a legfontosabb dolognak, amit mindenképpen szeretnél megemlíteni magadról, de kevesen tudnak?

Nagy: Ha van rá lehetőség, akkor én inkább kérnék. Szeretném, ha az emberek nem elsőre ítélnének meg dolgokat. A spontaneitás mellett őszinte lány vagyok, és szeretném, ha előbb megismernének, és csak azután mondanának véleményt. Ez nem csak rám vonatkozik. Az eredeti kérdésre visszatérve kevesen tudják, de nagyon szeretek csocsózni és boxolni.

Mészáros: Mit gondolsz, mennyi ideig lehet játszani egy sorozatban? Mikor fog kifulladni a karaktered?

Nagy: Ez elsősorban a sorozat íróin, és csak másodsorban rajtam múlik. Én mindenesetre megpróbálom a legjobbakat kihozni.

Budapest, 2012. április 5.

Nagy Alexandra színésznővel, a Barátok közt című magyar napisorozat szereplőjével Budapesten 2012. április 3-án

Törőcsik Mari: „Virulok, mint a bazsarózsa”

Mészáros Márton interjúja Törőcsik Mari Kossuth-díjas színművésszel, a Nemzet Színészével

Törőcsik Mari színművész, a Nemzet Színésze Budapesten 2012. március 22-én (Fotó: Mészáros Márton)

Mészáros: Milyen gyakran szokott interjúkat adni?

Törőcsik: Mostanában nevetve azt mondom, hogy mióta kicsit „elmentem”, azóta másodvirágzásomat élem. Sohasem voltam elhanyagolva, de azóta, hogy visszatértem, nagyon sok munkafelkérést kapok. Az összes megkeresést próbálom elhalasztani, a márciusiakat áprilisra és így tovább. Most is csak azért ülök itt szembe magával, mert megígértem Önnek, hogy adok interjút. Máskülönben nagyon szép és jó dolog, hogy ebben a korban még ilyen érdekesnek találnak. Őszintén meg vagyok hatódva emiatt. Hiszen, nem vagyok már fiatal leány, és mégis ennyi szerep, meghívás, kitüntetés, interjú, beszélgetés….

Mészáros: Azt nyilatkozta, hogy túlhajszolta magát az utóbbi időben. Sikerült pihennie?

Törőcsik: Nem sokat, de sikerült. Negyven éve nem csináltam olyat, hogy végigdolgoztam a nyarat. Azóta is megállás nélkül dolgozok és dolgozok, s ez most jön ki rajtam.

Mészáros: Most hogy van, művésznő?

Törőcsik: Virulok, mint a bazsarózsa. A jobb kezem az egyetlen, amit nem tudok használni, egy színésznek pedig nélkülözhetetlen a keze. Viszont ennek ellenére nem állt meg az életem, megtanultam együtt élni vele. Mit ne mondjak, a kezem mostanában nagyon fáj valamiért. Remélem, hogy valamit tudnak majd vele csinálni. Én sajnálom a legjobban, hogy így tönkrementem.

Mészáros: Hogyan képes ilyen sokat vezetni a beteg kezével?

Törőcsik: Lecseréltem a kocsimat automatára, mert csak azzal tudok közlekedni már. Régen Saabom volt, most Opelem van. Igaz, vérzik is érte a szívem. Nem tudnék élni autó nélkül, muszáj vezetnem. Igaz, nem úgy vezetek, mint két kézzel, de így is el tudok menni bárhova. A lányoméktól kaptam Angliából egy kormányra szerelhető gombot, az segít a kormányzásban.

Mészáros: Mikor járt legutóbb Velemben? Köztudott, hogy ott van háza.

Törőcsik: Március elején lent voltam tíz napig, mert a Nemzeti főtitkárasszonya annyira kedves volt hozzám, hogy azt mondta: „Mari, muszáj egy picit pihenned, tíz napig te Velemen leszel!”.

Mészáros: Hogyan viseli az öregkort?

Törőcsik: Azt jól, inkább csak az elmúlás zavar. Leéltem az egész életemet, és olyan hamar elmúlt ez a pár évtized. Szeretek élni, és még szeretnék is sokáig! A korral meg ki foglalkozik? Én sohasem törődtem vele.

Mészáros: Milyen kérdések foglalkoztatják mostanában?

Törőcsik: Mindig más. Állandóan visszatérő gondolataim nincsenek, nincs olyan dolog, ami mindig nyomasztana. Aggódom a családomért, a férjemért, a gyerekeimért, a kollégáimért, de más nincs.

Mészáros: Sok fiatal tehetséggel játszik együtt a Nemzeti Színház társulatában. Gondolom neveket nem fog mondani arról, hogy kit tart a legtehetségesebbnek.

Törőcsik: Nem. Egyrészről olyan, hogy legtehetségesebb nincs, másrészről igazságtalan lenne kiemelni egy-két nevet, holott itt mindenki tehetséges a maga módján. Öreg vagyok már, és megvannak a magam rigolyái: nem viselem el a tehetségtelenséget, és az időpocséklást. Mindenki tehetséges, legfeljebb valaki sokkal kirívóbb, mint a társai. Máskülönben féltem a mai fiatal színészgenerációkat, nincs könnyű dolguk. Nem mondom, hogy nekünk, a mi korosztályunknak minden könnyen ment, de ebben a megváltozott mai világban nehezebb talpon maradni. Egyre többen vannak a szakmában, a Színház és Filmművészeti Egyetem csak úgy ontja ki őket, holott pénz meg egyáltalán nem is jut a művészetekre.

Mészáros: Van még valami, ami nem tetszik Önnek ezzel kapcsolatban?

Törőcsik: Talán csak az, hogy mindenki megpróbálja a saját emberét vinni, előre tolni.

Törőcsik Mari Kossuth-díjas színművésznő, a Nemzet Színésze, miután átvette tőlem az Arany Medál-díjat 2011. december 20-án (Fotó: Mészáros Márton)

Mészáros: A technika vívmányait mennyire használja?

Törőcsik: Mobilom van, tudok rajta telefonálni, és sms-t küldeni, leolvasni. És itt meg is állt a tudományom. Nem számítógépezek, nem laptopozok, nem internetezek.

Mészáros: Emlékszik valamire, azokból a napokból, amikor kómában volt?

Törőcsik: Már annyit beszéltem erről, hogy nem szeretném, ha ebben az interjúban is központi téma lenne. Ismert a történet: klinikai halott voltam, és csodával határos módon visszatértem. De a kérdésre felelve, látomásom vagy bármi ilyesmi nem volt, nem láttam azt a bizonyos fényt.

Mészáros: Valakitől azt hallottam, hogy Ön igazi túlélő.

Törőcsik (nevetve): Jaj, ez aranyos. Akik szeretnek, tényleg örülnek neki, hogy még itt vagyok. Simon Zoltán karmester mondta egyszer nekem, hogy igazi tűrő bajnok vagyok. Sok energiám van, mindent kibírok.

Mészáros: Milyen kompromisszumokat kötött a betegsége után?

Törőcsik: El kell viselnem a fájdalmat a kezem miatt, és le kellett tennem a cigarettát. Muszáj volt megígérnem, hogy egy slukkot sem szívok el, pedig előtte közel hatvan éven át szenvedélyem volt a dohányzás.

Mészáros: Sohasem szállt a fejébe a dicsőség?

Törőcsik: Egyáltalán nem. Bár dicséretben sosem volt hiány sem itthon sem külföldön; például tízszer voltam Cannesban, és a világ tizenkét Cannes-i életműdíjas színésznőjének egyike vagyok, s megkaptam az Arany Pálmát is. Magyar színésznőként büszke voltam az ilyen nagy díjakra, de mindig tudtam, hogy nem szabad elszállnom az ilyen jellegű elismerésektől sem.

Mészáros: Imádták a férfiak, azonban Ön nem tartotta kimagasló szépségnek magát.

Törőcsik: Így igaz, sohasem tartottam magamat valami földöntúli szépségnek. Nézze, ide jártam a budapesti Alkotmány utcai Közgazdasági Technikumba, s az egyik osztálytársam, Demény Mariann után minden fiú megfordult, velem pedig nem is foglalkoztak. Az biztos, hogy feltűnő szépség nem voltam soha. A ruha, a stílus és az elegancia persze csodákra képes.

Mészáros: Mit gondol, mégis miért dobogtatott meg ennyi férfiszívet?

Törőcsik: Kérdezzen meg néhány férfit, aki szerelmes volt belém. Mindenki mondhatja, hogy imád engem. Gátlástalanul mondhatják a szemembe, hiszen megtehetik. Amúgy megvallom, jól esnek a bókok is, de egy idő után az ember már nem foglalkozik velük.

Mészáros: A férje, Maár Gyula tavaly télen eltörte a jobb vállát, hogy van ő?

Törőcsik: Köszönöm szépen, most már sokkal, sokkal jobban van. Mondhatni „jó törésről” beszélhetünk az esetében, mert nem mozdult el semmi.

Mészáros: Szabó István egy brit színésznő, Helen Mirren főszereplésével forgatta le Szabó Magda Az ajtó című könyvének filmadaptációját. Olvasta a könyvet?

Törőcsik: Igen, gyönyörű könyv! Tudom, hogy most mutatták be a filmet.

Mészáros: Többen mondták, hogy Törőcsik Mari az egyetlen színésznőnk, akit el lehetne képzelni Emerenc szerepére. Megkeresték a szerep miatt?

Törőcsik: Felesleges már erről beszélni, hiszen végül Emerencet egy fantasztikus angol színésznő játszotta el a filmben. Ez a hölgy egy igazán kivételes, nagyszerű színésznő.

Mészáros: Elvállalta volna?

Törőcsik: Miért ne vállaltam volna el? Kétségkívül nagy munka lett volna, de örömmel játszottam volna el. 

Mészáros: Milyen munkákra készül most?

Törőcsik: Még nem tudom mit hoz a jövő, próbálok kicsit visszavenni a tempóból. Jelenleg a Maladype Színházban, a Centrál Színházban és a Nemzetiben is játszom. A 2009-es kaposvári „búcsúelőadásom”, a Naphosszat a fákon című darab után azt hittem pihenni fogok, de tévedtem. Most már csak mellékszerepeket játszom, de ki tudja, mire bólintok rá egy rossz pillanatomban: állandóan hívnak színházba és filmezni is. Korai lenne még ezekről beszélni.

Mészáros: Idén nyáron nem fog dolgozni?

Törőcsik: Elég volt ebből a nagy hajtásból, nyáron pihenni fogok. Azt pedig még nem döntöttem el, hogy mit vállalok el a felkínált szerepekből.

Mészáros: A közelmúltban kerültek kalapács alá a “Fogadj örökbe egy macit!” kampány során hírességek által felajánlott tárgyak, játékok. Ön milyen plüssmackóval járult hozzá az akcióhoz?

Törőcsik: Amikor kritikus állapotban kórházban feküdtem az intenzív osztályon, akkor senki nem látogathatott a családtagjaimon kívül. Makk Karcsi [Makk Károly filmrendező – M.M.], aki nagyon jó barátom, beküldött nekem egy mackót, hogy vigyázzon rám. Amikor megkerestek a kampány miatt, rögtön felhívtam Karcsit, hogy nem haragudna-e meg, ha odaadnám a tőle kapott mackót. Azt mondta, mivel jó célt szolgál az ügy, megtiszteltetésnek venné.

Mészáros: Vissza szokta nézni az alakításait?

Törőcsik: A kritikákat néha elolvasom, de az alakításaimat sohasem nézem meg. Sőt általában a filmjeimet sem szoktam.

Mészáros: Tavaly átvette tőlem az általam alapított Arany Medál-díjat. Jelentenek Önnek az ilyenfajta közönségdíjak még valamit?

Törőcsik: Ne vicceljen már, persze, hogy jelentenek! Ez a legnagyobb elismerés, amit egy művész kaphat. Otthon ki is állítottam a díjat a többi mellé. Addig színész az ember, még a közönség igényt tart rá. Ha már nem kell a nézőknek, akkor megszűnt létezni.

Mészáros: Mivel tölti a szabadidejét?

Törőcsik: Úristen, erre nem lesz könnyű választ adni. Sok mindennel el vagyok maradva: gyalogolok, teszek-veszek, olvasok, próbálok délutánonként pihenni. Mindig kitalálok valamit, sohasem ülök csak úgy tétlenül.

Mészáros: Miket olvas mostanában?

Törőcsik: Perpillanat egy Ingrid Bergmanról, az Oscar-díjas svéd színésznőről szóló életrajzi könyvet olvasok, de amikor így be vagyok fogva, mint most, akkor gyakran csak előveszek egy Maigret könyvet, és elolvasom egy nap alatt. Nyáron lesz időm bepótolni az irodalmi elmaradásomat is.

Mészáros: Látott valami olyan filmalkotást, ami igazán elnyerte a tetszését?

Törőcsik: Nem igazán, inkább azt szeretném magának mondani, fájlalom, hogy ennyire lenézik az embereket: főműsoridőben mindenféle szemetet játszanak a tévék, és az értékes filmek pedig csak éjjel mennek.

Mészáros: Szokott még izgulni előadás, interjú előtt?

Törőcsik: Beszélni nem szeretek, kicsit feszélyez a helyzet, hogy nekem szegeznek kérdéseket, és gondolkodási idő nélkül felelnem kell. Színházi előadás előtt már nem izgulok, az ember megszokja ennyi idő után, hogy a közönség is ugyanolyan ember, mint a színész. Az igazság az, hogy én mindig rossz vagyok a premiereken, de a tizedik előadás után beérek. Néha meg kérdezem magamat, hogy vajon szabad-e még ennyi idősen kilépnem a színpadra. De szerencsére a közönség mindig megnyugtat.

Budapest, 2012. március 28.

Törőcsik Mari színművésznő, a Nemzet Színésze Budapesten 2012. március 22-én (Fotó: Mészáros Márton)