Interjú napjaink egyik legtehetségesebb fiatal színésznőjével, Martinovics Dorinával
Mészáros Márton beszélgetett a Nemzeti Színház színésznőjével
Budapest, 2011 november
Martinovics Dorina magyar színésznő Budapesten 2011. november 29-én. (Fotó: Mészáros Márton)
Mészáros: Úgy tudom, nem nagyon szeretsz interjúkat adni.
Martinovics: Igen, izgulok előtte, és kicsit lámpalázas vagyok az interjúk alatt. Az is előfordul, hogy az interjú után jut eszembe, hogy esetleg máshogy kellett volna fogalmaznom. Érdekes viszont, hogy a színházban egyáltalán nem izgulok még a bemutatókon sem.
Mészáros: Most játssza a HBO a Társas játék című sorozatodat. Mesélnél róla, hogyan kaptad meg ezt a szerepet?
Martinovics: Herendi Gábor, a sorozat vezető rendezője hívott el a válogatásra. Ekkor már régóta folytak a castingok, de a női főszereplő, Havas Léna karakterére nem találtak megfelelő színészt. Mi már dolgoztunk együtt, 2002-ben a Valami Amerika című filmjében volt egy nagyon kis szerepem, és 18 éves koromban egy reklámfilmet forgattunk együtt. Aztán eltelt majdnem tíz év és meglátott egy újságban és eszébe jutottam, mint esetleges női főszereplő, akit be kellene hívni a válogatásra. Mondhatni az utolsó pillanatban csúsztam be a Társas játékba.
Mészáros: Mikor volt a sorozat forgatása?
Martinovics: Idén tavasszal Budapesten forgattuk a sorozatot. Kilencvennégy napos volt a forgatás, tehát három hónapot vett igénybe. Azokat a jeleneteket, amelyekben szerepelek harmincegy nap alatt vettük fel.
Mészáros: Összességében mit tudnál mondani magáról az alkotásról?
Martinovics: Csak pozitívumot. Nekem a Társas játék a legszebb forgatási élményem, igazán élveztem a munkát. Felszabadult, baráti légkör alakult ki a forgatásokon és nagyon megszerettük egymást a többi szereplővel. A stábot illetően a kellékesektől kezdve a világosítókig mindenki profi munkát végzett, és mindenki elképesztően nyitott volt a másik felé. Herendiék pedig nagyon nagy bizalommal voltak felénk, a szereplők felé – tulajdonképpen nem is utasításként, inkább útmutatásként kaptuk az instrukcióikat.
Mészáros: Láttad már az egész sorozatot?
Martinovics: Még nem láttam az egész sorozatot, csak az első három részt. Nekem nincs otthon HBO-m, de tervezzük a többiekkel, hogy egyszer összeülünk és megnézzük az összes epizódot. Addig még a tévé nem vetítette le az összes részt, addig mi sem tudjuk megnézni, mert nem kaptunk belőle anyagot a bemutató előtt. Amúgy nem nagyon szoktam tévét nézni, tévém és tévé-előfizetésem is csak pár hete van. Jó pár évig próbáltam magam távol tartani a televíziótól, de a Társas játék most kedvet csinált hozzá.
Mészáros: Egy kis visszaemlékezésre kérnélek, mikor döntötted el, hogy színésznő leszel?
Martinovics: Alapvetően nem akartam színésznő lenni. Gyerekkoromban nem voltam az a kimondott szereplős gyerek, féltem a versmondástól és a nyilvános szereplésektől is. Aztán a legjobb barátnőm elhatározta, hogy színésznő lesz, és annyira elválaszthatatlanul jóban voltunk, hogy én is követtem őt a Vörösmarty Gimnázium drámatagozatára. De még érettségi után sem gondoltam, hogy színésznő leszek. Mivel a biológia érdekelt, a Kertészeti Egyetemre mentem először, és csak egy évvel később jelentkeztem a Színház- és Filmművészetire. Úgy látszik, későn érő típus vagyok, mert azóta el sem tudnám képzelni magamat más foglalkozásban.
Mészáros: Sok rajongódat foglalkoztatja a magánéleted. Miért nem beszélsz róla?
Martinovics: Nem szeretném, ha a magánéletem miatt beszélnének rólam ahelyett, hogy a szerepeimet és az alakításaimat mérlegelnék. Nem hiszem, hogy fontos, hogy kivel élek együtt vagy, hogy magánemberként miket csinálok. Azt mindenhol elmondom, hogy van egy négyéves kisfiam, és persze bizonyos mértékig őt is óvom a médiától.
Martinovics Dorina magyar színésznő Budapesten 2011. november 29-én. (Fotó: Mészáros Márton)
Mészáros: Zavarna, ha követne a pályán?
Martinovics: Ha tényleg ehhez lesz kedve, akkor támogatni fogom, de remélem, hogy találni fog magának egy biztosabb lábakon álló szakmát. Nagyon szeretem a színészetet, de sajnos ez egy kiszámíthatatlan foglalkozás.
Mészáros: Mit gondolsz, jó döntés volt viszonylag ilyen fiatalon szülni?
Martinovics: Eddig nagyon jól össze tudtam hangolni a fiam nevelését és a színházat, remélem hosszútávon is sikerül.
Mészáros: Mivel szoktad tölteni a szabadidődet?
Martinovics: A szabadidőm 90%-kát a fiammal töltöm, de olvasni és biciklizni is nagyon szeretek. Az édesapám vízilabdaedző, és ez eléggé meghatározta a gyerekkoromat, rendszeresen sportoltam és néha még most is futok. Ha van rá időm, akkor szeretek kézzel bíbelődni mindenféle dolgokkal; dobozt dekopázsolok vagy varrok.
Mészáros: Én most olvastam, hogy harmincéves vagy és megmondom, nagyon meglepett. Tudod, hogy nem nézel ki huszonötnél többnek?
Martinovics: Jaj, köszönöm szépen. Most volt a születésnapom novemberben, de nem volt nagy ünneplés, csak családi. Anyukámmal találkoztam, mert a születésnapok számunkra mindig kettős ünnepek. Inkább az anya felé szeretnénk tolni a hangsúlyt, elvégre az édesanyának nagyobb szerepe van a születésben, mint a gyereknek. A barátaimmal rendezendő buli még várat magára.
Mészáros: A Nemzetiben színészlegendákkal dolgozol együtt. Kire nézel fel közülük a legjobban, illetve kivel a legjobb a kapcsolatod?
Martinovics: Miután elvégeztem az egyetemet, egyből a Nemzeti társulatához kerültem és boldoggá tesz, hogy vannak olyan kollégák, akik örömmel segítenek a fiataloknak. Ilyen művész például Básti Juli és Kulka János is. Denem szívesen emelnék ki neveket, mert ez egy nagyon jó társulat. Fantasztikus érzés egy színpadon állni Törőcsik Marival, vagy olyan nagy színészekkel, akiket egy egész ország ismer és nagyra tart.
Mészáros: Kialakulhatnak barátságok is, vagy ez csak amolyan munkakapcsolat?
Martinovics: A társulat összes tagja szinte baráti kapcsolatot ápol egymással. Inkább egyfajta családi légkör uralkodik bent, mindenki mindent tud a másikról és néha még találkozni is szoktunk.
Mészáros: Hogyan látod a jövődet, mit gondolsz meddig fog tartani ez a sikersorozat?
Martinovics: Most elégedett vagyok az eddigi sikerekkel, de remélem, hogy még sok mindenben, új szerepekben próbálhatom ki magamat. Forgatni is szívesen forgatnék újra, de tervbe van véve a Társas játék második évadjának elkészítése is. Ha minden jól megy, akkor jövő nyáron el is kezdhetjük forgatni.
Mészáros: Milyen szerepekben láthat a közönség most?
Martinovics: A Nemzeti Színházban több darabban játszom, az Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe, Az ember tragédiája, a Jó estét nyár, jó estét szerelem! és a Bánk bán – junior – című előadásokban láthat a közönség. Jövő februárban végre bemutatjuk Goda Krisztina rendezésében azt a Hard Candy / Cukorfalat című kétszemélyes darabot, amelyet Rudolf Péterrel csinálunk. Ezt a darabot néhány hétig próbáltuk, szövegeket írtunk át, de a bemutatót el kellett halasztanunk, mert a Merlin Színház átköltözik az egykori Átrium mozi helyére. Szintén februárban fogjuk bemutatni a Nemzetiben a Náthán gyermekei című előadást.
Mészáros: Van egy általam alapított elismerés, az Arany Medál-díj, amelynek a jelöltjei közé az olvasók téged is beszavaztak. Mit jelentenek neked az ilyen fajta közönségtől kapott visszajelzések?
Martinovics: Jelölve már voltam többször, de díjat még soha sem sikerült hazavinnem. Mindenesetre mindig örülök neki, ha valami olyanban vehetem ki a részemet, ami elnyeri a közönség tetszését.
Martinovics Dorina magyar színésznő Budapesten 2011. november 29-én. (Fotó: Mészáros Márton)
Mészáros Márton blogja 