2012. április 22-én a Thália Színház színpadán elevenedett meg valami csoda. Pontosabban egy csoda öröksége, egy páratlan tehetségű művész hagyatéka. A 2009-ben elhunyt Cseh Tamás úgy tette át a székhelyét az árnyvilágba, hogy valami maradandó értéket, igazi művészetet hagyott hátra maga után. A páratlan tehetségű előadóművészre emlékeztek a „Születtem Magyarország 2.” nevet viselő Cseh Tamás emlékesten, amelyet nem első alkalommal adtak elő idén.
A kommunista érában határokat feszegető dalok szerzője, Bereményi Géza rendezte zenés színházi előadáson való szereplést Udvaros Dorottya az utolsó pillanatban mondta le, pedig az ezt megelőző esteken részt vett. A Kossuth-díjas színésznőt Kálloy-Molnár Péter helyettesítette, az eredeti fellépők, Szegezdi Róbert, Nagy Péter, Holecskó Orsolya, Für Anikó, Tompos Kátya, valamint Cserhalmi György és Básti Juli viszont teljes erőbedobással világítottak rá Cseh Tamás emberi és művészi nagyságára. Én még a képzetlen fülemmel (annál nagyobb lelkesedéssel kompenzálva) is megállapíthattam, hogy mindnyájan nagyszerű munkát végeztek a gazdag koncert létrejöttében.
Für Anikó tolmácsolásában a Somlai Margit dal volt a leghatásosabb, de a fiatal férfi kollégái (Szegezdi és Nagy) is megállták a helyüket. Számomra különösen tetszett Cserhalmi György, Básti Juli, és Tompos Kátya előadása, a dalok eléneklésével nemcsak színészi tehetségükre kontráztak rá, hanem bebizonyították azt is, hogy hangjuk is van. Méghozzá nem is akármilyen. Nem szorul magyarázatra Básti és Cserhalmi kiemelése, magától értetődő, hogy amihez fognak, azt szívvel-lélekkel, szívből jövően adják elő. Némelyik dal olyan katartikus érzést vált ki a nézőből, hogy az már képtelen leplezni a szemében gyülemlő könnyeket.
Számomra itt bizonyosodott be, hogy Tompos Kátya mennyire jó színésznő: nagyszerű tehetség, csodás énekhanggal párosítva. Egyszerűen feledhetetlen, ahogyan ez az élettel teli nádszál vékony nő előadja a Dosztojevszkij (F. M. Dosztojevszkij és az ördög) című dalt. Ez nem is puszta éneklés, ez több annál. Minden tiszteletem előtte!
Cseh Tamás sokak szemében egy meg nem értett zseni, egy elvont hírnök, akinek az üzenete nem jut el mindenkihez. Azok számára, akik úgy tartják, hogy nincs értelmük a dalainak, el kell mondanom: a művei igenis szólnak valamiről, méghozzá nem is akármiről. Többről, mint amit kimondott. Az emlékeit, az életét használta fel a művei megalkotásához, éppen ezért időtálló az ő művészete.
A Cseh Tamás emlékkoncert minden nemzedéknek szólt. Szertenézve nem csak azokat az ötven, hatvan éves embereket láttam, akik valaha odáig voltak Cseh Tamásért, hanem szinte minden korosztály jelen volt a közönség soraiban.
Mészáros Márton
Holecskó Orsolya, Für Anikó, Udvaros Dorottya, Básti Juli és Tompos Kátya a januári Cseh Tamás-emlékesten
