Epikus kezdés és epikus befejezés – maga a film viszont átértékeli a trilógia befejezés eddig köztudatban lévő fogalmát. Átlagos filmnézők száját is gyakran elhagyja az alábbi kijelentés: „minden folytatás rosszabb az eredetinél” vagy a sokszor szajkózott „a harmadik rész mindig a legrosszabb.” A Másnaposok 3. (The Hangover Part III) nem cáfol rá erre, sőt még lealacsonyítóbbá teszi eddigi elképzeléseinket.
A Másnaposok harmadik része talán a legbrutálisabb és kétségkívül legunalmasabb a három film közül, hiszen itt a perverzió elég különös – méghozzá vontatott – formája elevenedik meg a filmvásznon: elszabadult kakasok támadása, madarak, zsiráfok és kutyák megölése, és ha nem lenne elég mindez, kapunk még számtalan gusztustalan jelenetet. A történet nyitóképsora már sejteti a közelgő káoszt: egy grandiózus börtönlázadás zajlik egy bangkoki fogdában, majd Alan – a „homártasis” szőrgombóc – okoz súlyos balesetet az autópályán, amikor hazafelé tart egy zsiráffal. Az állatot lefejezi egy baleset, amiben egy ember is életét veszti. Ekkor dönt úgy a férfi anyja és nővére, hogy barátaikkal együtt közbelépnek. A felnőtt testbe zárt gyereken csak a pszichiátriai kezelés segíthet. Ennyi elegendő alapot szolgáltat a sikerhez, hiszen az odatartó út során számtalan kalamajka akadályozza Alant és barátait, akik elkísérik.
A harmadik részben az első két filmben megismert baráti körből egyes karakterek teljesen elhanyagolható szerepet kapnak, némelyikük pusztán formális szerepet tölt be. A hangsúly ezúttal Alan-en (Zach Galifianakis) és Chow-n (Ken Jeong) van, azonban kettejük párosa kevesebb önfeledt percet okoz a nézőnek, mint azt az alkotók hitték. Egyszerűen Chow karaktere annyira idegesítő (tetőfokára akkor hág, mikor rémes akcentusán olyan klasszikusokat kezd el énekelni, mint Johnny Cash-től a Hurt, vagy az I believe I can fly), Alan pedig már az első részben kipakolta az összes zsebét, mostanra pedig nem maradt semmi eredetisége.
Todd Phillips rendező ezúttal nem a humorra fektette a hangsúlyt, elsődleges célja az lehetett, hogy tovább vigye a történetet. Ennek ellenére az akciójelenetek remekül megállják a helyüket: a csapat visszamegy az első film színhelyéül szolgáló Las Vegasba – ahogy mondják: utoljára –, s ezúttal is a Ceasers Palace luxusszálloda lesz az áldozatuk. A hajsza a tetőfokára hág Leslie Chow ellen, amikor Alan és Phil nem mindennapi megoldást választ az érkezésre, a kis kínai pedig szó szerint elrepül a palotából, majd egy csomagtartóba köt ki. Minden más erőltetettnek vagy élet idegennek hat.
Azt kell írjam, igazi meglepetést csak néhány jó zene (pl: Billy Joel), és a remek John Goodman jelenléte okozza a gengszter-vezér Marshall szerepében, mivel a megszokott szereplők nem sokat lendítenek a történeten. Az ígéretes Melissa McCarthy apró szerepében szinte felismerhetetlen, és még csak meg sem próbálja bizonyítani, hogy miért jelölték Oscar-díjra. Így van ezzel Bradley Cooper is, aki jól néz ki, férfias és vicces, karaktere megcsillogtatja az érzelmes oldalát is, mégis olyan semmilyen. Összességében tehát azt mondom, a Másnaposok olyan magasra tette fel a mércét 2009-ben, hogy azt nem lehetett fokozni, onnan csak lefelé vezetett az út. A Másnaposok 2. egy elszalasztott lehetőség volt, a most bemutatott harmadik rész pedig teljességgel felesleges volt. Szándékosan vártam vele másfél hónapot hogy megnézzem. Nem kellett volna.
Mészáros Márton
A Másnaposok 3. (The Hangover Part III) magyar plakátja
Mészáros Márton blogja 