Andorai Péter: „Maximálisan meg vagyok elégedve”
Mészáros Márton interjúja Andorai Péter énekessel, akinek a közelmúltban jelent meg az első, Fénnyel szemben címet viselő lemeze.
Andorai Péter énekes Budapesten 2012. április 26-án (Fotó: Mészáros Márton)
Mészáros: Mennyire lett sikeres az albumod?
Andorai: Erre pont most nem tudok válaszolni, a menedzserem talán többet tudna mondani az eladási adatokról. Ő elvileg havonta kap számszerinti lebontást, hogy mennyi fogyott belőle. De állítólag keresik a lemezboltokban, valaki mondta, hogy rákérdezett, és eladó mondta, hogy szokták keresni. Remélem eljut az emberekhez, de egyelőre nincsen reklámja.
Mészáros: Mely lemezboltokban kapható?
Andorai: Nagyobb bevásárlóközpontokban, lemezboltokban kapható. Saturnban, Média Marktban például tudom, hogy biztosra kapható.
Mészáros: Milyen visszhangja van?
Andorai: Az a baj, hogy még elég lassan folyik az ismerkedés az albummal, és még a rádió sem játssza. Még csak várólistán van több olyan magyar dal között, amelyek esélyesek arra, hogy majd valamikor játsszák őket. De akik hallották, azok pozitív véleménnyel vannak róla.
Mészáros: Mikor vettétek fel a hanganyagot?
Andorai: Főleg ősszel, októberben kezdtük, de novemberben, decemberben és januárban is dolgoztunk rajta.
Mészáros: Mennyire vagy megelégedve a kész albummal?
Andorai: Maximálisan meg vagyok elégedve. Szakos Krisztinán profin hangszerelt, ő játszotta fel a legtöbb hangszert, őt szinte egyszemélyes stúdiónak is lehetne nevezni. Persze közben voltak nekem is ötleteim, de szerencsére azokat is sikerült megvalósítani. Volt, hogy én mondtam egy ötletet, amire ő előállt egy az enyémnél még sokkal jobb ötlettel, így épült egymásra a dolog. Az elején nem gondoltam volna, hogy egy ilyen egységes anyag jön létre. Tehát a szöveggel és a hangzással is elégedett vagyok.
Mészáros: Eleve mi volt az alapötleted, amiből kiindultatok?
Andorai: Olyan lemezt szerettem volna csinálni, ami popzene, de igényes is. Nem akartam elmenni nagyon tucat irányba, és szerettem volna, ha sokrétű lesz. Igazából azt sem szerettem volna, ha nagyon szétesős lett volna. Azt próbáltam, hogy pop-rock műfaj legyen, és a gitáros hangzásra, valamint az értelmes, de egyszerű dalokra is ügyeltem. Nem szerettem volna ilyen nagy dagályos mondatokat, mély filozófiákat, de számomra az is fontos, hogy szóljon valamiről egy dal.
Mészáros: Kinek a szerzeményei a dalok?
Andorai: Ezek a dalok nekem íródtak, és elvileg több ember lett felkérve arra, hogy dalt írjon a lemezre, és ezekből készítettek demófelvételeket, s közülük került ki az a tíz szám, amely végül rákerült a lemezre. Ebből hat dal Krisz Rudi szerzeménye, aki nagyon jó számokat ír, és a dalokat mind a saját stílusomra tudtam formálni. Szakos Krisztiánnak van rajta két szerzeménye, én egyetlen dallal képviselem magamat a lemezen, és a menedzseremnek, Hamza Zoltánnak szintén rajta van egy dala.
Mészáros: Miért csak egyetlen saját dalod került fel a lemezre? Nem vonz a szövegírás?
Andorai: Annyi az oka, hogy én nem tartom magamat dalszerzőnek: próbálok dalokat írni, de nagyon kritikus vagyok magammal szemben. Vagy nincsen hozzá türelmem, vagy nem tetszik annyira, amit írok. Vannak profi dal-, és zeneszerzők, inkább rájuk bízom ezt a munkát. Persze akadnak olyanok, akik saját maguk írják a zenéiket, de nekem nem menne. És ott vannak azok is, akik nagyon jó zenéket írnak, de nem tudják előadni.
Mészáros: Hogyan képzeljük el, milyen gyakran kezdesz el dalszöveget írni?
Andorai: Mondom, ritkán írok szövegeket, inkább, ha megtetszik egy dal, amit magaménak érzek mind szövegben, mind hangzásban, akkor előadom. Inkább ebben érzem magamat erősebbnek.
Mészáros: Kinek engedted meghallgatni először a cd-t?
Andorai: Először a nagyon szűk családi kör hallgatta meg a kész lemezt. Szüleim, néhány barátom, barátnőm hallgatta meg elsőként.
Mészáros: Milyen érzés volt ilyen ismert szülőkkel felnőni, mint Andorai Péter és Ábrahám Edit?
Andorai: Gyors ugrás! Én sohasem úgy tekintettem rájuk, hogy ők milyen ismert emberek…persze tudtam, hogy kicsodák. Tudtam, hogy édesapám hány magyar filmben szerepelt, meg Kossuth-díjas, de a szüleim ismertségéből sohasem csináltam ügyet. Inkább olyanról tudnék mesélni, hogy iskolában például a tanárok kicsit pikkeltek rám, de ezt leszámítva semmilyen hátrányom, előnyöm nem származott ebből. És ezt próbálom is megőrizni.
Mészáros: Mi volt a szüleid első reakciója, amikor meghallgatták a lemezt?
Andorai: Mivel a munkafolyamatot nem hallották, csak a kész lemezt, ezért teljesen el voltak ájulva. Tetszett nekik nagyon.
Mészáros: Szakmai tanácsokkal például elláttak?
Andorai: Nagyon nagy tanácsot nem tudtak adni, és igazából nem is kértem tőlük, éppen azért, mert nem szerettem volna, ha befolyásolnak. Örülök is neki, hogy rám bízták az egészet, és nem szóltak bele a lemez készítésébe.
Mészáros: Mostanában mivel foglalkozol?
Andorai: Most a Madách Musical Stúdióban egy zenész-színész órákat látogatok egy olyan osztályban, ahova tavaly januárba kerültem be. Jelenleg full time-ban ezzel foglalkozom. Aztán bizonyos időközönként a zenekarommal, a Magnolia Gardennel fel szoktunk lépni Budapest különböző klubjaiban, a lemezhez pedig most csinálok egy új zenekart. Velük most kezdünk majd próbálni.
Mészáros: Az új zenekarról mit lehet tudni?
Andorai: Még nem sokat, nem azért, mert titokban szeretném tartani, hanem mert annyira új, hogy nem tudok mit mondani. Eddig még csak két emberrel zenéltem együtt az új zenekarból. A többiekkel pedig most fogok először dolgozni, szóval örömmel várom.
Mészáros: Milyen fajta zenék, előadók hatottak rád?
Andorai: Van nagyon sok zenész, énekes, akit szeretek, de ezek főleg külföldi, amerikai popzenészek. Gyerekkoromtól kezdve nagyon sok zenét hallgattam, a Beatlestől kezdve Michael Jacksonon és Billy Idolon át Frank Sinatrát, de például Tom Jones az egyik kedvenc énekesem. Különböző korszakaim voltak, de ezek inkább a régi, igazi amerikai zenék az 1940-es évek swing korszakától a rock and rollon át egészen napjainkig.
Budapest, 2012. április 30.
Andorai Péter énekel a Magnolia Garden együttes koncertjén a budapesti Old Man’s Pubban 2012. április 29-én (Fotó: Mészáros Márton)
Mészáros Márton blogja 