Ha a 2013-as év egy alakításé, akkor az kétségkívül Matthew McConaughey alakítása a Mielőtt meghaltam (Dallas Buyers Club) című filmben. Az amerikai színész egy AIDS-es déli férfi szerepéért kiérdemelte szinte az összes létező filmes elismerést, amelyet az Oscar-díjjal tetőzött meg. Kritika a filmről.
1985-öt írunk, Dallasban, Texas állam nagyvárosában vagyunk. Ron Woodroof egy negyvenes éveiben járó egyszerű villanyszerelő, aki szabadidejében rodeókra jár, hol fogadni, hol versenyezni. Éppen az újság szalagcímét olvassa fel barátainak, amelyben először írják meg, hogy Rock Hudson, a népszerű hollywoodi sztár AIDS-beteg. Ekkor még meglehetősen új betegségnek számított az AIDS, és mindenki rettegett tőle, mint a pestistől. Ki gondolta volna, hogy életerős főhősünk egy napon összeesik és kórházba kerül. HIV-fertőzött, és ahogyan arról egy visszaemlékezésből információt nyerünk, védekezés nélküli szexuális úton fertőződött meg. Orvosa szerint csupán harminc nap van hátra az életéből. Woodroof ingerülten reagál a hírre, és minden oka meg is van rá, mert egyrészről, semmi esélye legyőzni a halálos kórt, másrészt maga sem észlelte, hogy komoly beteg, pedig csak rá kell nézni: csont és bőr. Ja, és ő nem valami mocskos buzeráns, fogalmazza meg kemény véleményét.
Ron Woodroof homofób, igazi tapló, aki kemény texasi akcentusával jó szívvel bárkit elküld a búsba. Ezzel a nyakassággal szembe megy mindenkivel, ahelyett, hogy otthon ülne, és a napokat számlálgatná. Létrehoz egy USA-ban nem engedélyezett gyógyszereket árusító „vásárlói klubbot” (innen a film címe: Dallas Buyers Club), hogy ezzel segítsen a környéken élő AIDS-betegeknek. Hol Mexikóba, hol Japánba utazik, ha kell, hogy kisebb-nagyobb sikerekkel beszerezze a hatékony tablettákat, amelyek nem illegálisak, csak az illetékes hatóságok még nem engedélyezték a forgalmazásukat. Időközben pedig drasztikus változáson megy át a karakter: külsőleg rettentően lefogy, és társául fogad egy transzszexuális személyt, akivel kezdetben még csak szóba sem kíván állni, annyira undorodik tőle. Matthew McConaughey Woodroof bőrébe bújva közel 20 kg-tól szabadult meg, pedig nem volt egy deka súlyfeleslege sem. Mert, hogy él az emberek emlékezetében McConaughey? Ondolált haj, kigyúrt test, szívtipró mosoly. Profi recept a közepes hollywoodi filmekhez, amelyet valószínűleg a művész is megelégelhetett, mert 2010 körül ráállt a szakmailag komolyabb filmekben való szereplésre. Nem kérdés, hogy a Mielőtt meghaltam főszerepében nagyon odateszi magát, és egy rendkívül látványos és emlékezetes drámai alakítást nyújt AIDS-esként, akárcsak partnere, Jared Leto, aki az utóbbi időkben elsősorban zenei karrierjére koncentrált, és a színészetet mellőzte, lévén főállású zenész. A 30 Seconds to Mars frontembere Rayon szerepében maga a nőiesség, mind lényében, mind külsejében, mind hanghordozásában. Természetesen tudtuk, hogy Jared Leto tud színészkedni, méghozzá nem is rosszul, ezért nem lep meg, hogy tisztességesen helyt áll a drogos férfiből nővé változott karakterként, de személy szerint némileg túlértékeltnek tartom a neki ítélt Oscar-díjat.
Azonban eltekintve a valóban jó színészi alakításoktól, Jean-Marc Vallée rendező filmje meglehetősen egysíkú tud lenni egy idő után. A történet személyes dráma egy ember jellemrajzával, aki fokozatosan elfogadja betegségét, és aki korábban megvetette azokat, akikért most harcot indít. Különösen szép motívum, hogy McConaughey karaktere nyíltan és betegségtől mit sem gyengítve szembe száll a gyógyszergyártó cégek pénzhajhász rendszerével, még akkor is, ha tudja, küzdelme csak szélmalomharc lehet. A film pozitívuma, hogy ez a már oly sokszor és sokféleképpen elmesélt történet minden lehetősége ellenére egyáltalán nem csúszik át az érzelgős, giccses kategóriába. A színészek alakítása ezúttal háttérbe szorítja a cselekményt is, McConaughey látványos átváltozása, bajusza, testtartása, kemény texasi akcentusa és csontsovány külseje mit sem ér átütő alakításához viszonyítva.
Mészáros Márton
Mielőtt meghaltam (Dallas Buyers Club)
Mészáros Márton blogja 