Mi, magyarok ritkán érezzük fontosnak a filmmusical műfajának ápolását. Azonban, amikor végre valahára megvalósul egy-egy próbálkozás, tisztességes filmet mutathatunk fel. Fazekas Csaba második rendezésének, a Swing című alkotásnak nem kell reszketve várnia a jövő évi Oscar-jelölések bejelentését, de a nézők szívébe könnyen belopja magát. Kritika.
Fazekas Csaba filmje, a Swing hiánypótoló alkotás, hiszen a Fenyő Miklósról szóló Made in Hungaria című musical 2009-es bemutatója óta egyetlen zenés/táncos magyar filmet sem tudnék megnevezni. Most viszont egy igényes közönségfilm áll elénk, amely büszkeségtől dagadó mellel lobogtathatja meg családfáját, amelyen sok más filmalkotás mellett feltűnik a 90’-es évek sikerfilmje, az Elvált nők klubja, és a Cher és Christina Aquilera főszereplésével készült Díva is. A történet középpontjában itt is magányos, a sors által egymáshoz sodort nők állnak: egyikük Kovács Kati, de nem a befutott és egy ország által a szívébe zárt énekesnő, hanem szintén éneklésből élő névrokona. A fővárosba felkerülve az éppen családi balhé közepette távozó fiatal óvónő csatlakozik hozzá, aztán a hatvanas éveit taposó énektanár, aki éppen rajtaütött férje titkos légyottján. Ez a három egymástól látszólag különböző nő, akit csak a zene szeretete köt össze, egy esős éjszakán a pesti Astoria szálloda kávézójában találkozik egymással. Amikor az idős swing-királynő kis híján összeesik a színpadon, ők hárman ugranak be a helyére.
A szentimentalizmus és meghökkentő között mozgó siker hatására az egykori sztár, Emmi úgy dönt: átengedi nekik a rivaldafényt. Hirtelen ötlettől vezérelve szárnyai alá veszi a három nőt és együttest alapít velük. Törőcsik Mari szép, apró gesztusokból és pillantásokból felépített alakításában ismerjük meg az egykor körülrajongott, elbűvölő dívát, aki mostanra csupán magányos, bárban éneklő betegeskedő csillag. Azonban, ha ő nem lenne, nem karolná fel a három főszereplőnőt, a történet zsákutcába futna. Természetesen ezzel együtt is néhol bicegő lábakon áll a Swing, ugyanis a történet valamelyest eltörpül a színészi játékok és a részletgazdag jelmez és díszlet mögött. Hiszen, szinte előre sejteni lehet, hogy az egyik énekesnőt egyedülálló édesanyaként gyermeke gátolja a fényes jövő elérésben, a legfiatalabb pedig a dolgok rendje és módja szerint beleszeret egy jóképű fickóba. Az alapszituáció magával hordozza a három nő eltávolodását is, amely oly sok együttes esetében vált különválási okká. Mégis mindezen kiszámíthatóság ellenére élvezettel nézzük, ahogy első közös fellépésük után balatoni turnéra indulnak a nyáron – kalandokkal, női vitákkal, veszekedésekkel és kibontakozó szerelmekkel együtt. Garas Dániel képi világa még szebbé teszi ezt a szokatlan utazást.
Ónodi Eszter a formáció legnagyobb zenei múlttal rendelkező tagját játssza, aki igencsak érzékelteti felsőbbségét társaival szemben. Mellette Csákányi Eszter brillírozik szokás szerint, neki köszönhetjük az egyik legütősebb produkciót is (bár az The Andrews Sisters-dalok is jól szólnak), amelyet férjének ad elő, majd kiveti magát a szálloda sokadik emeletének ablakából. A már több színházi és filmes szerepben helytálló Törőcsik Franciska ezúttal egy félszeg, visszahúzódó lány, aki állítólag olyan a színpadon, mint egy élettelen bábu. A film befejezése a logika elvét követve visszafogott örömujjongás lenne, de ehelyett csak szépen mosolygunk azon, hogy milyen szépen elvarrtak minden szálat. Katarzisról viszont szó sincs. Elismerő biccentést érdemel Törőcsik Franciska karakterének jellemfejlődése is, de az általa előadott For Once In My Life című sláger elől legendás névrokona, Törőcsik Mari viszi el a pálmát. Az idős színésznő, aki már hosszú ideje rutinból játszik, csodálatos átéléssel adja elő búcsúszámát abba az Őrült nők ketrecének nyugodt szívvel otthont adható lokálban, amelyet a Kulka János által játszott transzvesztita üzemeltet. A látványos színpadi show végére maga az énekesnő is köddé válik, így még érzékletesebbé téve távozását.
A Swing egy korrekt, de közel sem feddhetetlen film, ami elsősorban nőkről és nőknek szól. Hogy mi az, amiről igazán szól? Arról, hogy az álmokat nem elengedni, hanem grabancuknál fogva megragadni kell, meg finom humorról, kapcsolatokról és helytállásról. Néhol értetlenül pislogunk, mert a film maradéktalanul nem tudott felülkerekedni a magyar filmek buktatóin, mégis érezzük, a mozivászon előtt eltöltött két óra összességében szórakoztató volt. Persze, Magyarországon mindenki könnyen talál kritizálni valót, de a Swing biztosan bevonz néhány tízezer embert a mozikba. Optimista és pesszimista nézőket egyaránt.
Mészáros Márton

A Swing című magyar film plakátja