Tisztelt KT-fórumozók,
Alapvetően nem válaszolnék a megjegyzéseitekre több okból kifolyólag sem. Ezek közül az egyik, hogy véleményeiteket „humoros kritikának” fogtam fel a legtöbb esetben, a másik pedig az ismert latin mondás, miszerint a sas nem kapkod legyek után. Viszont nem hagyhatom szó nélkül egyrészről azt, hogy valaki pontatlanságokat állít rólam, másrészről pedig azt, hogy a nevemben írjon bárki is.
A fenti ismérvek miatt nem is szeretnék reagálni a kritikáitokra, csupán csak egy kérdést tennék fel: honnan veszitek, hogy hátszéllel érek el bármit is az életben? Felháborító, hogy a napnál is világosabbnak tartjátok, hogy mindent a szüleim segítségével – pontosabban Édesanyám segítségével – sikerül elérnem. Példaként éppen a Gálvölgyi Jánossal készített interjúmat említitek, de az összes többi interjúra is igaz, hogy Édesanyám és a családomból senki sem segített a megszervezésében. Érthetetlen, hogy miért gondoljátok, hogy rokoni kapcsolatok révén sikerül megszervezni egy-egy találkozót, vagy például Bicskey Lukács megnyerését az Emberség főszerepére.
A másik dolog, amiért tollat ragadtam az, hogy mérhetetlenül gusztustalan dolognak tartom, ha valaki más nevében ír akár egy sort is. A fórumotokon március 16-án tettetek közzé egy levelet, amelyet Mészáros Márton írt alá. Természetesen egyikőtök sem tudhatta, hogy nem én írtam a levelet, emiatt nem is terhel titeket a felelősség. Viszont felháborít, hogy valaki az én nevemben ír, méghozzá helyesírási hibákkal teletűzdelt szöveget, aláírva az én nevemet. Azok, akik ismernek, tudhatják, hogy a levél végére, a név mellé írt „mert vannak, akik kimerik írni a valódi nevüket” kezdetű mondatot soha sem vetném papírra.
Mostanra már hozzászoktam, hogy valótlan hírek keringenek rólam az interneten, éppen ezért szeretném kijelenteni, hogy nem vagyok fent a Kritikus Tömegen, sem egy felhasználónévvel, sem többel. Nem fogom a régi dolgokat emlegetni, de az a bizonyos kellemetlen ügy óta már nincsenek ilyenek dolgaim.
Próbálom belátni a hibáimat, és igyekszem kijavítani őket, de ez túlságosan időigényes feladat ahhoz, hogy egyik percről a másikra sikerüljön. A kritikákat (legyen az negatív, vagy akár pozitív hangvételű) mindig elfogadom, és hasznosítom őket. Aki rendszeresen figyelemmel követi a blogomat, láthatja, hogy képes vagyok a fejlődésre.
Szívélyes üdvözlettel:
Mészáros Márton
Budapest, 2012. március 17.














