Mészáros Márton blogja

Magam is voltam már olyan helyzetben, hogy imádkoztak értem egy közösségben. Hiszek abban is, hogy a hitnek ereje van. Nem feltétlenül a vallásokra gondolok, nem kell római katolikusnak, görög katolikusnak, reformátusnak, zsidónak vagy muszlimnak lenni ahhoz, hogy hihessünk, legyen hitünk. Sőt még csak vallásosnak sem kell lenni; számtalan olyan beszámolót ismerünk, amikor a családtagok kitartása, a hit mentett meg egyes személyeket a biztos haláltól, vagy hozta vissza őket az ismeretlenből az életbe. Mindenkiben ott rejlik egy leírhatatlan, szinte elmagyarázhatatlan energia, amely hatással van ránk, és amelyet mi is használni tudunk, ha akarjuk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy habár a hit, az ima, a pozitív – sőt merem megkockáztatni a negatív – gondolkodás segítségével is képesek vegyünk cselekedni, cselekedetre sarkallni, vannak bizonyos dolgok, amelyek elkerülhetetlenek. Ilyennek vélem Erőss Zsolt és hegymászótársa, Kiss Péter elvesztését is.

Viszont úgy gondolom, mivel halálhírüket még nem jelentették be a hivatalos szervek, és két napja még élet jelet adtak, a remény pislákoló lángja mindaddig világíthat, még be nem következik a szörnyű információ közzététele róluk. A tény az, hogy a „Magyarok a világ nyolcezresein” expedíció sajtófőnöke, Vincze Szabolcs bejelentette Erőss Zsolt és Kiss Péter eltűnését, és azt is megerősítette, hogy a két hegymászót nem keresik tovább. Ugyanakkor a témában jártasság és minden szakértelem tudta nélkül bízhatunk benne, hogy a 8500 méter magas Kancsendzönga csúcsáról leereszkedő két hegymászó valami csoda folytán átvészelte a szörnyűséget és mostoha körülmények között várakoznak arra, hogy rájuk leljen a segítség, vagy már korábban megtalálta őket valaki, csak még nem volt alkalmuk az életjeladásra. Ezért arra kérek mindenkit, hogy imádkozzunk Erőss Zsoltért, aki elszántságával és kitartásával példát mutatott sokaknak épségben megkerüljön fiatalabb társával, Kiss Péterrel együtt!

Habár tudom, hogy a hit életeket nem menthet meg, és a halált nem lehet elkerülni, ha mégis életben vannak, tiszta szívből remélem, hogy a sok aggódás, reménykedés és pozitív gondolatok segítségükre vannak. Ha már bekövetkezett, amitől tartottunk, akkor a más világba történő útjukért és Zsolt feleségéért, kiskorú gyermekéért imádkozzunk!

Mészáros Márton

Erőss Zsolt magyar hegymászó

Júliusban lesz éppen tíz esztendeje annak a dátumnak, amit először ígért Demszky Gábor korábbi főpolgármester a négyes metró befejezésére. Az átadás céldátuma az elmúlt tizenöt évben szinte évenként változott, viszont most huszonnyolcadmagammal tapasztalhattam meg, hogy a projekt a tervek szerint halad.

A gimnáziumi osztályommal abba a kiváltságos helyzetbe kerültünk, hogy lehetőségünk nyílt lemenni egy látogatásra a négyes metró Rákóczi-téri állomására, ahol lassan a végéhez közelednek a munkálatok. Ezzel mi lettünk az első osztály, aki lemehetett a M4-es metróvonalra. Ehhez természetesem kötelező volt felvenni a védősisakot, mivel ez még munkaterület.

A metróba levezető mozgólépcsők és maga az egész metróbejáratnak otthont adó épület a Rákóczi-tér körút felőli részén épült meg, közel a 4-es 6-os villamos megállójától. A mozgólépcsőket már megépítették, de még értelemszerűen nem üzemelnek, éppúgy, mint a jegyszedő automaták és a szerelvény sem – bár próbafutáson voltak már a metrókocsik.

Az utasok szállítására több különböző liftet is elhelyeztek, az állomás falát pedig a megálló nevéhez híven a Rákóczi család birtokainak neve díszíti, valamint a nemesi család történetéhez köthető helyszínek. Lent alkalmunk volt sétálni nem csak a peronon, hanem a szerelvény pályáján, a síneken is megtehettünk egy kisebb sétát. A sötét alagútban bandukolás a Kontroll című filmet idézte, de a valóság kevésbé volt meseszerű és misztikus, mint amilyennek a film bemutatta a metrórendszert, viszont számos különleges információt kaptunk az építkezés jelenlegi, végső fázisáról és a kimagaslóan hatékonynak szánt védelmi rendszerről.

Már csak 2014 márciusáig kell várnunk arra, hogy átadják a négyes metrót és végigutazhassunk a közel 13 kilométeres távon. Akkor már nem lesz módunk rá, hogy ilyen nyugodtan végigsétálhassunk a Rákóczi téri peronon, ahol addigra már képzőművészeti alkotásokat fognak rejteni az üvegek, akkor már jegy nélkül le sem engednének és a jármű közlekedése miatt nem is ajánlott lelépni a peronról.

Mészáros Márton

A 4-es metró Rákóczi téri állomása Budapesten 2013. május 17-én (Fotó: Mészáros Márton)

Nem Angelina Jolie az első asszony a történelemben, akinek eltávolították a melleit orvosi indokok miatt, és sajnos nem is az utolsó, akinél fent áll az emlőrák kialakulásának igencsak aggasztó következménye. Ott van például Betty Ford, a tavaly elhunyt amerikai First Lady, akinél 1974-ben diagnosztizáltak mellrákot, és gyilkos korral szemben folytatott eredményes küzdelemben tanúsított őszinteségéért és bátorságáért elnyerte a közvélemény elismerését. Gerald Ford elnök felesége a betegség legyűrése után a mellrák elleni harc éllovasa lett és hosszú életet élt, 93 évesen halt meg.

Sajnos nem mindenki ilyen szerencsés, több ismert személyiség is az életével fizetett. A háromszoros Oscar-díjas svéd színésznő, Ingrid Bergman és Bette Davis, a kétszeres Oscar-díjas amerikai színésznő, valamint Dusty Springfield angol énekesnő, akit évszázada legnagyobb női hangjai között emlegetnek, mind a mellrák következtében halt meg. Viszont Nancy Reagan, a most 92 éves egykori First Lady, Anastacia amerikai énekesnő és ausztrál pályatársa, Kyle Minogue legyőzték a mellrákot.  A legismertebb mellrákkal diagnosztizált beteg azonban kétségkívül Olivia Newton-John ausztrál színész-énekesnő, a Graise című musical sztárja, aki elkötelezett szószólója a megelőzésnek és a mammográfia vizsgálatok fontosságának. A halálos kór elleni küzdelem lelkes aktivistája Christina Applegate amerikai színésznő is, akinek mindkét mellét el kellett távolítani a betegség miatt, de implantátumokat kapott, akárcsak Angelina Jolie és teljesen felépült.

A helyzet különösen kínos, ha a világ legcsodálatosabb nőjéről van szó. Mert Angelina Jolie nem csak külsőleg, hanem belső alapján is a legragyogóbb személyiségek egyike. Az Oscar-díjas világsztár tizenegy éve dolgozik az UNCHR jószolgálati nagyköveteként, dollármilliókkal támogatja a legkülönbözőbb rászorulókat és elnyomottakat, és mindig felemeli hangját azok érdekében, akik védelmezést érdemelnek. Éppen ezért értek egyet Jamie Lee Curtis amerikai színésznővel, aki azt írta blogjában pályatársáról mindkét melle eltávolításáról szóló cikkének megjelenése után, hogy „Jolie egy hősnő sokak számára. Én is közéjük tartozom. Ő bátor és merész. A mai kinyilatkoztatása, amelyet eleganciával, méltósággal és kegyelemmel tett, figyelemre méltó üzenet a világ összes nője számára.”

A színésznő döntése arról, hogy megírja személyes egészségügyi problémáit, igazán sokat jelent, hiszen ezáltal emberek millióinak mondta el, hogy meg lehet előzni is a betegséget. Különösen egy olyan világban számít igazán felelősségteljes lépésnek kiállni a nyilvánosság elé, és őszintén beszélni egy ilyen privát és nehéz témáról, ahol a hollywoodi sztároknak minden egyes lépését követi a média. Jolie-nak szerencséje volt, mert a februártól április végéig tartó műtétsorozat éppúgy nem szivárgott ki, mint a színésznő lábadozása. Annak ténye, hogy sem a limitált számú beavatottak, aki tudtak minderről, sem a színésznőt ápoló orvosok és nővérek nem kotyogtak ki egyetlen szót sem, hatalmas jelentőséggel bír. Szinte elképzelhetetlen a mai világban, hogy egy újság ne írna meg mindent, különösen ne Angelina Jolie-ról, amikor szemérmetlenül kiteregették mindenkinek a félrelépéseit, egészségügyi hanyatlását, közzétettek szigorúan magánterületen, nyaraláson készült félpucér fotókat, és még a leendő brit uralkodó nemét és születési dátumát is kiszivárogtatták annak ellenére, hogy a Buckingham-palota hagyományból semmilyen információt nem közöl a hírszomjas újságírókkal.

És ezek ellenére, igencsak meglepő módon, a világ legtöbbet fotózott és legismertebb nőjének, Angelinának mégis meg volt a lehetősége, hogy saját maga döntsön arról, hogy beszél-e a betegségéről vagy sem. Akadnak olyan hírességek, akik öt-hat év után vallották be, hogy ilyen és olyan rákot állapítottak meg náluk, de Jolie néhány héttel az utolsó műtét befejezte után az egyik vezető amerikai lap hasábjain tárulkozott ki. A hatgyermekes anya szavai mögött édesanyja iránti tisztelete, gyermekeinek szeretete és párja törődése miatt érzett hála húzódik meg. Hiszen Jolie azért vállalkozott nőként, és méghozzá nem is akármilyen adottságokkal rendelkező asszonyként gyönyörű melleinek eltávolítására, mert szerette volna, hogy megérje egészségesen, hogy imádott gyermekeit láthassa felnőni, velük lehessen még hosszú évekig és segíthesse őket ott, ahol csak tudja.

Hiába a világ húsz leggazdagabb színésznőinek egyike, hiába állócsillag és hiába van meg mindene, a betegség épp ugyanolyan súlyos gondot okoz számára, mint egy nincstelen asszony számára, akinek jóllehet még elektromos áram sincs a lakásában a világ másik végén. Kétség nem fér hozzá, hogy meghozni egy ilyen komoly döntést, nagy nehézséget okozott ennek az érző szívű, törődő teremtésnek. Ezért és azért az őszinte segítőszándékért, amiért felvállalta a történetet és elmesélte azt a világnak a megelőzés és a félelem eloszlatása céljából, nagyon nagy köszönet jár neki. Magam részéről, először értetlenül álltam a hír előtt, miszerint anélkül távolítatta el a melleit, hogy rákot diagnosztizáltak nála, de amikor elolvastam a részletes írását a témáról, megértettem, hogy a nyolcvanhét százalékos kialakulási lehetőség és a családi előzmény, édesanyja korai elvesztése elég indokot jelentett számára. Csodálom a bátorságát. Bámulatra méltó, amiért megelőzte a komolyabb bajt ahelyett, hogy kockáztatott volna, s halogatta volna a dolgot.

A történtek után Angelina Jolie csodálatra méltó tulajdonságainak hosszú listája egy újabb jelentős ponttal bővült. Lépése már most elérte a célját, hiszen nem csak a legnagyobb hollywoodi sztárok, énekesek és énekesnők, hanem még magyar politikusok is foglalkoznak az üggyel és ámulatukat fejezik ki a színésznő bátor döntése miatt. Jolie azzal zárja cikkét, hogy az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) jelentése szerint csak évente 458 ezer nő veszti életét emlőrák miatt, s éppen ezért a közepes- és alacsonyjövedelmű országokban is kiemelten fontos szerepet kellene biztosítani a megelőzésre. Csak reménykedhetünk, hogy ez be fog következni.

Mészáros Márton

Angelina Jolie Oscar-díjas amerikai színésznő

“A természet hatalmas, az ember parányi, ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel…”  – dr. Szent Györgyi Albert

1969 nem csak Woodstock és a Holdra szállás miatt volt jelentős, hanem ebben az évben vezette fel egy bizonyos John McConnell (1915-2012) az UNESCO San Franciscói konferenciáján a Föld napjának megtartását. A kezdeményezést először 1970-ben hívták életre, azóta viszont már a világ összes országában tartják és a világszerte kiterjedő eseménysorozatok mögött több ezernyi szervezet áll. Az ENSZ április 22-ét nyilvánította a „Földanya Nemzetközi Napjává”.

Szerencsére Magyarországon is tucatnyi rendezvényt tartottak és az elkövetkezendő néhány napban fognak még tartani a Föld napja alkalmábol. Csak 2013. április 22-én az ország mintegy ezer kijelölt helyszínén 60 ezer ember szedett szemetet, ezzel alsóhangon 10-12 ezer köbméternyi szeméttől szabadították meg a közutak közvetlen környezetét. A legtöbb magyarországi iskolában megemlékeztek a Föld napjáról, különböző látogatások, programok és előadások keretében. A világméretű megmozdulás különösen indokoltnak tartom egy olyan világban, amikor az ember egyáltalán nem becsüli környezetét, egyre jobban eltávolodik a természet közelségétől, kárt tesz a Földben, a világot pedig erőszak, háborúk dúlják fel. Éppen ezért kívánom, hogy mindenki töltsön ebben a szép, meleg tavaszias időben néhány órát a szabadban, lehetőleg szeretteivel és próbáljon valóra váltani egy-két környezettudatos ötletet.

Mészáros Márton

Csodálatos világ

2013. április 21-én tartották az Élet Menete felvonulást a magyar fővárosban. A zsidó holokauszt magyar áldozataira emlékezve körülbelül 10-15 ezer ember vonult végig a Margit-sziget budai hídfőjétől a Carl Lutz Rakparton. A menet indulását egy szakállas, középkorú férfi zavarta meg, aki egy Petőfi-versből kiragadott idézettel („Foglalod a kurvaanyádat, nem ám a mi hazánkat”) díszített Simon Peresz izraeli elnököt ábrázoló lobogót próbált lelógatni a Margit-hídról, de a környezete megakadályozta ebben.

A rövid dulakodás és a férfi előállítása után a menet megindulhatott a Dráva utcánál felállított színpad felé. A tömegben számos közéleti szereplő és politikus jelen volt, a kormány részéről Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere és Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője, a főváros hatodik kerületének polgármestere vonult a menettel. Az ellenzékiek között jelen volt Gyurcsány Ferenc korábbi szocialista miniszterelnök, aki pártja, a Demokratikus Koalíció gyűrűjében fiával érkezett, illetve az Együtt 2014 Mozgalom vezetője, Bajnai Gordon szintén ex-kormányfő is. Az MSZP-t Mesterházy Attila elnök és Horváth Csaba alelnök képviselte. A sort Eleni Tsakopoulos Kounalakis amerikai és Ilan Mor izraeli budapesti nagykövet vezette.

A menet előtt Frölich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga főrabbija köszöntötte a résztvevőket, a tömeg pedig a sófár ősi zsidó hangszer jelére indult meg. Az Élet Menete Alapítvány színpadához érve Geszti Péter és zenekara, a Gringó Sztár zenélt, Galkó Balázs átélve elszavalta József Attila Thomas Mann üdvözlése című versét, Gordon Gábor, az alapítvány elnöke pedig beszédében úgy fogalmazott, hogy a magyar nép különböző szörnyűségei (Trianon, Holokauszt) emlékének meg kell férnie egymás mellett. A színpadon köszöntötték a rakpart névadóját, Carl Lutz svéd diplomata leányát, Agnes Hirschi asszonyt, aki gyönyörű magyar kiejtéssel emlékezett meg édesapjáról, aki 60 ezer zsidó életét mentette meg Svájc budapesti alkonzuljaként és a magyarországi kitelepítésekről.

Az Élet Menete felvonulást tizenegyedik alkalommal tartották meg Budapesten. A menetről távozók az Újpesti rakparton található, tavalyi év során meggyalázott holokauszt-emlékmű mellé helyezték el nemzeti színű, izraeli, illetve svájci zászlóikat.

Mészáros Márton

Tízezres tömeg a Élet menete felvonuláson a Carl Lutz rakparton 2013. április 21-én (Fotó: Mészáros Márton)

A könyvfesztivál nyitónapján, 2013. április 18-án nem voltam ott, de az azt követő három napon – pénteken, szombaton és vasárnap is – kilátogattam a Millenáris Parkban megrendezett XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra. A szerzők dedikáltak – kinél többen, kinél kevesebben álltak sorba. Az idei fesztivál díszvendége, Michel Houellebecq megosztó személyiségnek számít, de népszerűsége kiemelkedő, hiszen mindhárom dedikálásán óriási sor állt előtte. Akadtak olyanok akik első magyarul megjelent művének szétolvasott példányát íratták alá vele, még a szintén műveit dedikáló Benedek Szabolcs (A vérgróf, A vérgrófnő, A vértanú és a Beatles-apokrif szerzője) és a többek között a Kádár leányait jegyző Tóth Eszter Zsófia történész is sorban állt, hogy nagy kedvencükkel aláírathassák a könyveiket.

A fiatalabb írónemzedék képviselői közül a legtöbben Háy János, Lackfi János és Varró Dániel műveire voltak kíváncsiak, de rengetegen dedikáltattak Konrád Györggyel, Vámos Miklóssal, Kukorelly Endrével, Csukás Istvánnal, Kányádi Sándorral, Keresztury Tibrral, Grecsó Krisztiánnal, Spiró Györggyel és még néhány tucat író-költővel. Dedikált Bornai Tibor zenész, Pintér Béla színész-rendező-drámaíró és Sándor György humorista is. Karinthy Márton, aki az Ördöggörcs című immáron svéd nyelven is olvasható kötetének új kiadását népszerűsítette családjával jelent meg: a múlt hónapban Kossuth-díjjal kitüntetett színigazgató, rendező és népszerű író bemutatott a legifjabb Karinthynek, Liza Jankának is, aki babakocsiban ül még. A kékszemű kisbaba egyszer még büszke lesz arra a képre, amelyen nagyapja leguggolva mellé mosolyog a kamerámba.

Karinthy Márton Kossuth-díjas színigazgató, rendező, író és 1 éves unokája, Liza Janka a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon 2013. április 20-án (Fotó: Mészáros Márton)

Jelen volt Lator László Kossuth-díjas költőlegenda is, igaz ő nem a kötetét dedikálta, mert nem szereti a nagy felhajtást és az aláíratást. Az érdeklődők között többek között felfedeztem Szinetár Dóra színésznőt és jelenlegi párját, Makranczi Zalánt, a Nemzeti Színház kiváló művészét, Pokorny Lia színművésznőt, Mécs Imre politikust, a Gálvölgyi-házaspárt és Balog Zoltán emberi erőforrás minisztert, aki interjút adott nekem. (A beszélgetés másnap kerül publikálásra.)

A mostani könyvhét szerencsére nagyon sok embert vonzott, ötszáz kiadó félszázezer kötete még azok érdeklődését is felkelti, akik nem is szeretnek olvasni. A szervezők által közzétett adat szerint az idei könyvfesztiválon rekord dőlt, 63 ezren keresték fel. Sok könyvet vettem és dedikáltattam magam is, alig várom, hogy elkezdhessem őket olvasni szabadidőmben.

Az alábbi könyveket vettem meg:

Kányádi Sándor válogatott versei
Tomas Tranströmer: Boltívek végtelenje
Karinthy Márton: Ördöggörcs I-II. 
Nuzzi Gianluigi: Őszentsége XVI. Benedek titkos iratai
Nádas Péter: Párhuzamos történetek I.-II.-III.
Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései
Murakami Haruki: 1Q84 (Ezerkülöncszáznyolcvannégy), I.–II.-III.
Lator László: A megmaradt világ
Charles J. Shields: Így megy ez – Kurt Vonnegut élete
David Mitchell: Felhőatlasz
Dr. Eben Alexander: A mennyország létezik
John le Carré: Suszter, szabó, baka, kém
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
Virgina Woolf: Mrs. Dalloway
Vámos Miklós: Apák Könyve
Michel Houellebecq: A térkép és a táj
Michel Houellebecq: Lanzarote

Mészáros Márton

A fesztivál díszvendége, Michel Houellebecq francia író dedikálására várakoznak a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon 2013. április 20-án (Fotó: Mészáros Márton)

A XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon a legnagyobb sort Michel Houellebecq generálta: a népszerű francia író nem véletlenül volt a könyvfesztivál díszvendége, az olvasók jelentős hányadát lázba hozta jelenléte. A francia szerzővel három napon keresztül találkozhattak a könyvbarátok: a nyitónapon, április 18-án pódiumbeszélgetésen vett részt, majd átvette a Budapest Nagydíjat Tarlós István főpolgármestertől. Másnap a Magvető/Líra kiadó közös standjánál dedikált, akkor olyan hosszú sor állt előtte, hogy a sor vége visszakunkorodott az elejére. Szombaton a Magvető Kiadó és a Francia Intézet közös szervezésében megtartott rendezvényen vett részt, majd délután fél hattól dedikált.

Az író egyáltalán nem tűnt barátságosnak, sőt inkább úgy festett, mint aki bárhol szívesebben lenne, mint a könyvfesztiválon. A mellette ülő hölgy szerint Houellebecq annyira kifáradt az elmúlt két nap során, hogy emiatt csak a nevét írja be a könyvekbe, ezért névre szóló dedikálással és közös képpel senki se zargassa. Valóban kimerültnek (talán másnaposnak?) tűnt a férfi, de nevét szorgalmasan belejegyezte az elé tett könyvekbe, néha-néha pedig hátrasandított és álmosan vette tudomásul a rá várakozó kígyózó sort. Elektromos cigarettáját szívva szorgosan írta alá a könyveket, bármiféle érzelem jele csak akkor jelent meg az arcán, amikor valaki franciául köszöntötte, vagy amikor megnézhette egy dedikáltató hölgy agyontetovált kezét.

A Goncourt-díjas 55 éves szerző a fesztivál zárónapjától távol maradt. Biztosan van mit pihenni, hiszen a könyvfesztiválos teendőin kívül mintegy két tucat lapnak adott interjút. Akik nem tudnák, azok figyelmébe ajánlom, hogy Houellebecq új könyve, a Lanzarote a könyvfesztiválra jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában.

Mészáros Márton

Michel Houellebecq francia író, a könyvfesztivál díszvendége dedikál a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon 2013. április 20-án (Fotó: Mészáros Márton)

2013. április 20-án rendezték meg a magyar fővárosban az utolsó Critical Mass kerékpáros felvonulást. Kilenc év után a szervezők úgy érzik, sikerrel jártak, rengetegen választják a biciklizést a tömegközlekedés és a személygépkocsi helyett, ezért úgy gondolják, a továbbiakban már nincs szükség a megmozdulásra.

Az utolsó Critical Mass menet délután 15 óra 55 perckor indult az újpesti Carl Lutz rakpartról, onnan lezárt utakon, 16 kilométer megtétele után jutottak el a résztvevők a hetedik kerületi Városligetbe, ahol mindenkit bevártak, majd bringaemeléssel koronázták a napot. A Critical Mass felvonulásokat 2004 óta évente kétszer rendezték meg Budapesten, először április 23-án a Föld napján, majd szeptember 22-én, az európai autómentes napon azzal a céllal, hogy népszerűsítsék a kerékpározást az országban. Az eddigi akciók mindig sikerrel jártak, minden alkalommal százezrek vettek részt az eseményen.

Sajnálatos, hogy az én életemben az első Critical Mass az utolsónak bizonyul. Utólag már bánom, hogy korábban megfosztottam magam ettől ez emlékezetes élménytől, amit a kerékpáros felvonulás okozott. Talán amikor kisebb voltam, azzal indokoltam a távolmaradásomat, hogy túl veszélyes egy ilyen százezres tömegben biciklizni, de ma láthattam, hogy kisgyermekek és családok is együtt tekertek, igazi családbarát körülmények között. Mindenesetre a mostani Critical Mass nagyon jó volt, köszönet érte, és csak annyit tudok mondani a nap végén, hogy kár, amiért ez volt az utolsó. Úgy gondolom, hogy Budapestnek igenis szüksége van az ilyen és ehhez hasonló biciklis rendezvényekre.

Mészáros Márton

Résztvevők távoznak az utolsó Critical Mass biciklis felvonulásról a budapesti Városligetben 2013. április 20-án (Fotó: Mészáros Márton)

Azóta, hogy kilenc éves koromban először pillantottam meg a filmvásznon, oda vagyok Gena Rowlandsért. A legendás amerikai színésznő fiatalkorában gyönyörű volt, nem véletlen, hogy már a középiskolában felfigyeltek szépségére. Aztán  beleszeretett John Cassavetes, a híres görög-amerikai színész is, aki idővel jobban szeretett a kamera mögött lenni, mint előtte. A többszörös Oscar-jelölt Cassavetes, akit az amerikai független film atyjának neveznek, 1954-ben vette feleségül a huszonnégy éves színésznőt. Gena végül tíz olyan filmben szerepelt, amit férje rendezett.

Kettő ezek közül kiemelkedően híres, hiszen a Gloria és az Egy hatás alatt álló nő főszerepéért Gena Rowlandset Oscar-díjra jelölték. Férje korai halála után sem hagyott fel a színészettel, azóta mintegy félszáz filmben szerepelt. A cannes-i filmfesztiválon bemutatott A neonbiblia emlékezetes főszereplője (énekel is a filmben), a Szeress, ha tudsz! című filmdrámában Sean Connery feleségét, Angelina Jolie édesanyját játssza, az Életem értelmében a gyilkos Sean Pennt faggatja, a Majd elválikban Sandra Bullock édesanyjaként próbálja helyrerázni lánya életét, a kultfilmnek számító Szerelmünk lapjaiban az idős Alice, az Életeken át című thrillerben pedig már csak azért sem tudjuk elfelejteni, mert meggyilkolják egy szállodai liftben (ekkor szerepelt Jolie-val másodjára közös filmben). A titok kulcsa című horrorban néhány félelmetes percet okoz nekünk, egyik legutóbbi filmjében, a 2006-ban bemutatott Párizs, szeretlek! című szkeccs filmben pedig ő az aranyos néni az étteremben. Persze ez csak néhány filmje az elmúlt tizenöt évből, de ez hétköznapiasságában is rendkívüli színésznő játékával és eleganciájával minden szerepet emlékezetessé tesz.

Gena Rowlands amerikai színésznő Budapesten 2013. április 18-án (Fotó: Mészáros Márton)

Az összetett szerepekben igazán brillírozó színésznő, az egykori vagány szőke szépség most igent mondott a világszerte nagy sikerrel futó Hat hét, hat tánc (Six Dance Lessons in Six Weeks) című színdarab első filmváltozatában a női főszerepre. Richard Alfieri megható vígjátékában ő fogja alakítani Lily Harrisont, az idős asszonyt, aki táncórákat akar venni az öregek otthonában lévő lakásában. Gena Rowlands tehát nyolcvankét évesen fogja eljátszani ezt az eredeti mű szerint hatvannyolc éves karaktert. A filmet április elején Budapesten kezdték el forgatni, többek között a fóti és mogyoródi stúdiókban, valamint belvárosi helyszínekben. Első alkalommal, hogy ellátogattam Rowlands budapesti szállodájába, nagy szerencsém volt, hiszen éppen ott vettek fel jelenetet, így amikor forgatási szünetben kinyílt a bálterem ajtaja, éppen megpillanthattam a kék estélyiben pompázó Gena alakját, aki éppen elengedte táncpartnere kezét és leült egy székre. Az asszisztense vizet hozott neki, aztán felállt és elkezdték újra felvenni a jelenetet. Az ajtó becsukódott, én pedig eljöttem, mert tudtam, hogy ott és akkor nem lesz esélyem arra, hogy találkozhassak vele.

Bő egy héttel később mentem vissza a szállodába, akkor már tudtam, hogy mikor viszik forgatni hétköznapokon. Némi várakozás után a hotel előcsarnokában megjelent Gena Rowlands a férje jelenlétében. Valóban igaz amit Sharon Stone mondott róla egyszer: „Figyelemre méltó. És van egy gyönyörű, pompás arca és neki van a legszebb haja, amit valaha láttam.” Az idős színésznő egy fekete kabátban és fekete sálban, napszemüvegben és pirosra lakkozott körmökkel beszélgetett férjével. Amikor odaléptem hozzájuk, a férje, Robert Forrest veterán üzletember széles mosollyal üdvözölt: „Hi, Miújság?” Az ember nem nagyon tud mit felelni az ilyen udvarias köszönésféleségre, ezért inkább elmondtam neki, hogy örülök, hogy végre találkozhatok velük, mert a felesége az egyik kedvenc színésznőm. Mosolyogva a felesége felé mutatott, Gena pedig kinyújtotta a kezét.

Ez a nagyszerű színésznő nem akármilyen aláírást adott a füzetembe, névre szólóan írt alá, majd odabiggyesztette, hogy a „legjobbakat” és még dátumot is írt alá. Utána mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hajlandó volt közös képet csinálni velem. A férjét meg sem kellett kérnem, hogy csinálna-e fotót, magától ajánlott a fel. Mivel biztosra akartunk menni, négy közös képet is lőtt az életvidám bácsi, aki a hatvanas évektől ismerte a sztárpárt (Cassevetes cimborája volt), de csak a férj halála után évekkel alakult közte és Rowlands között szerelemmé a kapcsolat. A pár egyébként igazán későn lelt egymásra: amikor „összejöttek” Gena már 66 éves volt. Igazán nagydolog volt, hogy mihelyt beálltam mellé, levette a napszemüvegét Gena. Filmcsillagokra, különösen színésznőkre, kiváltképp idős(ödő) nőkre egyáltalán nem jellemző. Hát Gena Rowlands bebizonyította, hogy a legnagyobbak valóban emberek, nem nagyképűek és felfuvalkodottak. Ő mindenesetre maga volt a kedvesség és a szerénység.

Mészáros Márton

Gena Rowlands amerikai színésznővel Budapesten 2013. április 18-án

A saját családját is meglepte az értesítés, miszerint a néhai Varga Gábort, az Alsóerdősori Bárdos Lajos Általános Iskola és Gimnázium nyugalmazott igazgatóját Vattamány Zsolt VII. kerületi polgármester posztumusz Erzsébetvárosa Díszpolgára címmel tünteti ki a nemzeti ünnepen, a 2013. március 15-én tartott ünnepségen.  A rangos elismerést Varga Gábor özvegye, Vargáné Fellner Magdolna vette át. (Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbit is ekkor ismerték el díszpolgári címmel.)

A díszpolgári cím átadása során elhangzott laudáció kiemeli, hogy a képviselő-testület a cím adományozásával elismeri Varga Gábor tanár úr múlhatatlan érdemeit Erzsébetváros fiatal nemzedékeinek nevelésében. A hosszantartó betegség után tavaly elhunyt Varga húsz éven keresztül volt 2011-ig bezárólag a hetedik kerületi Alsóerdősori Bárdos Lajos Általános Iskola és Gimnázium igazgatója.

Varga Gábor 1951. november 20-án Budapesten született. Az ELTE Természettudományi Karát matematika-fizika szakon végezte el, és már ekkor tudta, hogy pedagógus szeretne lenni. Eltökélten megtett mindent azért, hogy munkája során tanítványait és kollégáit is segítse, nagy erénye volt, hogy képes volt úgy háttérben maradni, hogy közben másokat tolt előre, és hagyta a siker fényében mások fürödhessenek. Varga Gábort leginkább önzetlennek lehetne nevezni, hiszen mindig segített mindenkinek, akinek csak tudott, és személyiségéből fakadt, hogy hagyott másokat érvényesülni minden körülmények között. Iskolájába – amelybe túlnyomórészt az ő igazgatósága alatt jártam – két évvel a nyugdíjba menetele után is szép emlékekkel gondolnak rá, mindig mosolygó, szolid, barátságos alakja kitörölhetetlen az intézmény múltjából.

Özvegye, Magdolna szerint sem ő, sem két lányuk nem tudta feldolgozni férje korai elvesztését. „A temetésén odajött hozzám egy férfi, és azt mondta, hogy nem ismerem, de amikor meghallotta a férjem halálhírét, eszébe jutott, hogy amikor tanította őket Gábor, mindig megtapsolták, annyira jól tanított” – mesélte, s ilyen élményekből nem csak az említett már felnőtt férfinak volt része. Varga Gábor diákok százaival szeretette meg a matematikát, a fizikát és az ábrázoló geometriát. Volt közoktatási szakértő, érettségi elnök, emelt szintű matematikából érettségi vizsgáztató. 2003. január 22-én Apáczai-Csere János-díj kitüntetésben részesítette a Magyar Köztársaság oktatási minisztere,   2004 szeptembere óta pedig az oktatási miniszter felkérésére a Kerettantervi Bizottság tagja, 2005 februárjától ugyancsak az ő felkérésére a Pedagógus Akkreditációs Bizottság elnöke volt.

Rendszeres szerzője volt a Móra Lexikonnak és a Magyar Nagylexikonnak, matematika és fizika témakörben publikált szócikkeket. Nyugdíjba menetelének évében, 2011-ben elsők között kapta meg az Erzsébetváros Jövőéért elismerést, ami szintén töretlen és sikerekben gazdag tanári pályafutásának hű példája. Emberi és pedagógusi nagyságát mutatja, hogy az ideális iskolát úgy képzelte el, ahol a gyerekek jól érzik magukat, s ahol minden gyerek abban tud jó eredményeket elérni, amihez ért. Neje szerint Varga Gábor úgy gondolta, hogy abban kell támogatni a diákokat, amiket szeretnek csinálni, nem kell mindent egyforma mélységben tanulni. „Borzasztóan hitt a diákok fejleszthetőségében. Hitt az ész diadalában, abban, hogy meglehet győzni embereket. Sokat számított neki a szülőkkel való együttműködés is, azt mondta, az iskolát nem lehet úgy jól működtetni, hogy a szülőkkel ne lenne jó kapcsolata az oktatóknak.”

Mészáros Márton

Varga Gábor Apáczai-díjas pedagógus, Alsóerdősori Bárdos Lajos Általános Iskola és Gimnázium nyugalmazott igazgatója