Mészáros Márton blogja

A Magyar Nemzeti Múzeum főbejárata előtti lépcsőkön koronázták magyar királynővé Mária Teréziát. Az eredetileg 1741-ben Pozsonyban tartott koronázás újrajátszása a szlovák fővárosban immáron tíz éve hagyomány, azonban a koronázási ünnepség színházi bemutatója 2012. szeptember 2-án Budapesten volt.

A nagyszabású koronázási szertartás újrajátszása minden évben jelentős esemény Pozsonyban, ahol ezrek gyűlnek össze, hogy saját szemükkel láthassák a kulturális eseményt, amelynek létrejöttét százhúsz színész támogatja. A korabeli kosztümökbe öltözött szereplőkkel ezúttal a pesti Nemzeti Múzeum lépcsőin elevenedett meg a show a Szlovák Kultúra Hete alkalmából.

Becse Szabó Helena énekesnő Mária Terézia királynő szerepében az uralkodónő koronázási szertartásának színházi bemutatóján a Nemzeti Múzeum lépcsőjén Budapesten 2012. szeptember 2-án (Fotó: Mészáros Márton)

Jana Tomková, a Szlovák Intézet igazgatónője az ünnepség kezdete előtt elmondta, hogy szeptember elsején vette kezdetét a Szlovák Kultúra Hete Budapesten a Pozsonyi Piknik elnevezésű rendezvénnyel és nagy örömére szolgál, hogy van érdeklődés a programsorozatra Magyarországon. Mint mondta tört magyarral elmondott beszédében, fontosnak tartja, hogy a két ország ne dulakodjon, hanem békességben, egymást támogatva éljenek szomszédságban.

A koronázási ünnepség másfél órás volt, részben magyarul, részben latinul beszéltek a szereplők. A Habsburg-dinasztiából származó uralkodónőt, Mária Teréziát (1717-1780) Becse Szabó Helena magyar származású szoprán énekesnő keltette életre. Kérdésemre felelve elmondta, hogy még csak egy hete játssza a szerepet, de nagyon élvezi.

Az ünnepséget megnyitó dr. Csorba László történésszel, a Nemzeti Múzeum igazgatójával beszélgettem az előadás után. – Az előadás nagyon szórakoztató volt a szó klasszikus értelmében, kellett hozzá egy kicsi türelem, hogy egy latin nyelvű ceremónia eredeti ritmusában kibontakozhasson. Remek adaptálás volt, a hangulat nagyszerű volt és a közönség is élvezte a jelek szerint – mondta a történész.

Arra a kérdésemre, amely a nézőszámmal való megelégedést firtatta, Csorba úr a következő feleletet adta: – Voltak pár százan, de lehettek volna többen is. A mostani sikerek minden bizonnyal hozzájárulnak majd ahhoz, hogy legközelebb ennél is sikeresebb legyen.

Mészáros Márton

Becse Szabó Helena énekesnő Mária Terézia királynő szerepében az uralkodónő koronázási szertartásának színházi bemutatóján a Nemzeti Múzeum lépcsőjén Budapesten 2012. szeptember 2-án (Fotó: Mészáros Márton)

A 99 éves Tarics Sándor építészmérnök, a legidősebb élő olimpiai bajnok, az 1936-os berlini játékokon győztes pólócsapat centere a londoni olimpia után hazajött Magyarországra. Az örökifjú sportemberrel Budapesten 2012. augusztus 21-én beszélgettem.

A 99 éves Tarics Sándor, a világ legidősebb élő olimpiai bajnoka, az 1936-os berlini játékokon győztes vízilabdacsapat játékosa Budapesten 2012. augusztus 21-én (Fotó: Mészáros Márton)

Mészáros: Hány napot tölt most Magyarországon?

Tarics: Tizennégy napot, a londoni olimpiáról jöttem. Varga Dániel, az olimpiai bajnok barátom a napokban nősült meg, és felkerestek a feleségével. Ma délben Schmitt Pállal ebédelek, aki ugyancsak kétszeres olimpiai bajnok barátom. Sajnálom, hogy a magyar média így lejáratta őt a köztársasági elnöksége idején. Továbbá vannak még hátralévő útjaim, az Árpád Gimnáziumba, a Műszaki Egyetemre, és felhívom Óbuda-Békásmegyer polgármesterét, Bús Balázst, aki hónapokkal ezelőtt kapcsolatot létesített velem, amikor megkeresett az Egyesült Államokban.

Mészáros: Ennyi év távlatából fakultak valamelyest az emlékei az 1936-os olimpiáról?

Tarics: Nem fakultak, minden részletesen él az emlékeimben. Szerencsére megáldott az Isten azzal, hogy az emlékezőtehetségem a korral mit sem változott, és semmiféle orvosi kezelésre sem szorulok. Máskülönben olimpiai sikert elfelejteni soha sem lehet.

Mészáros: Mennyit érzékelt a berlini olimpia légköréből, milyennek látta Hitlert?

Tarics: Azt kell megérteni, hogy 1936-ban nem volt háborús hangulat, csak a szelét lehetett érezni. Mindenhol horogkereszt, zászlók, egyenruhás katonák ezrei, az olimpiai falu egy katonai épület volt. A levegőben ott lógott a háború, de nem realizáltuk, hogy 1939-ben Hitler megtámadja Lengyelországot, és kitör a világháború. Láttam Hitlert, sőt az olimpia után három évvel hét gólt lőttem az egyetemi világbajnokságon Németországnak, és a nézők között ott ült Hitler is, gondolom bosszús volt a német vereség miatt.

Mészáros: Monarchiában született, élt király nélküli királyságban Horthy alatt, nyilas vezetés alatt, kommunizmusban és lehetne még sorolni. Melyik államformát tartja a legjobbnak?

Tarics: Egyiket sem, mind rossz. (Nevet)

Mészáros: Hogyan került kapcsolatba a vízilabdával?

Tarics: Az Árpád Gimnáziumban tanultam, és volt egy vízilabda csapata a gimnáziumnak. A jelenlegi Császár-Komjádi Uszoda melletti uszodába jártunk edzeni, mérkőzni. A Mátyás Gimnáziummal volt egy vízipóló mérkőzésünk: én centert játszottam, és már az ellenfél kapuja előtt voltam, amikor a kapusuk sikeresen kivédte egyik támadásunkat, de olyan maflán fogta a kezében a labdát, miközben jobbra-balra nézelődött, hogy hova dobja, hogy akkor valami hirtelen felvillant az agyamban! Mivel a labda a négyméteres tiltó vonalon túl volt, megtámadtam a kapust. Odaúsztam és bepofoztam a labdát a kapuba. Nem így születnek a gólok, amit tettem, az valami teljesen egyedi volt. Miután így gólt szereztem, valaki a partról rám kiabált: hogy hívnak fiam? Borzasztóan megijedtem, mert azt hittem, hogy valami szabálytalanságot csináltam és kidobnak a csapatból. Nem ez történt, Komjádi Béla, a magyar vízipóló sport megteremtője volt az. Járta az uszodákat és tehetséges fiatalokat gyűjtött, és felfigyelt rá, hogy elég szemfüles voltam ahhoz, hogy gólt teremtsek ott, ahol senki nem gondolt arra, hogy van még esély gólt lőni. Komjádi adott nekem egy cédulát, amire rá volt írva, hogy bemehetek a helyszíni cukrászdába, és gyümölcsös rizst ehettem. A mérkőzés után azonnal leettem, Komjádi pedig meghívott az ifjúsági válogatott úgymond edzőtáborába, ahol 13 és 16 év közötti diákokat tanítottak a vízipóló rejtelmeire. Ennek az ifjúsági keretnek lettem a tagja, és Komjádi Béla szeme mindaddig rajtam volt még be nem kerültem a válogatottba. Komjádi Béla, a magyar vízilabdasport úttörője azt már nem érhette meg, hogy olimpiai bajnokok lettünk 36’-ban.

Mészáros: Hogyan vészelte át a világháborút?

Tarics: Behívtak katonának, de nem lövészárokba, hanem a Magyar Optikai Művekhez kerültem, mint mérnök. Az optikai művek fele a németeké volt, lencséket, szemüveget, különböző alkatrészeket, katonai műszereket készítettek, az én feladatom pedig a gyártás és a szállítás ellenőrzése volt. Nem volt könnyű élet a világháború alatt, de egyszer csak vége lett annak is.

Mészáros: Mennyire jelentett nehézséget külföldiként beilleszkedni az Egyesült Államokba?

Tarics: Egyáltalán semmi nehézséget nem jelentett. Az én középiskolai és egyetemi oktatásom annyira kiemelkedő volt Magyarországon, hogy nem okozott nehézséget a beilleszkedés. 1941-ben már kint jártam Amerikában egy ösztöndíjjal, és ahhoz le kellett tennem egy angol nyelvű vizsgát, tehát egészen jól beszéltem már a kiköltözésem előtt is a nyelvet. Technikai, műszaki és matematikai téren is jártas voltam, az angol szakkifejezéseket is ismertem. Amikor az egyetemi tanári állást (több tantárgyat tanítottam) megkaptam, az olyan nívó volt, amelyet Magyarországon az Árpád Gimnáziumban tanultunk. Mindent egybevetve semmiféle nehézséget nem okozott a beilleszkedés, és szerintem angolul beszélő ember számára nem is okozhatna.

Mészáros: Milyen volt a kapcsolata a nőkkel?

Tarics: Olyan, mint a többi fiúnak. Amikor fiatal voltam, természetesen én is jártam táncolni, udvarolni lányoknak, de az uszodában is sok lány lógott körülöttünk. Az egyik kapcsolat olyan sikeres lett, hogy 1939-ben elvettem egy kislányt, akivel már gyerekkorunk óta ismertük egymást. Ebből a házasságból egy gyermek származott, akit miután a nejemmel elváltunk, én tartottam meg. Ez a kislányom tíz évvel ezelőtt egy autószerencsétlenségben meghalt. A válás után újra házasodtam, a második nejem is egy magyar lány volt, onnan is volt két gyerekem, akiket szintén én neveltem fel, miután az anyjukkal különváltunk. Apa voltam három gyerekkel és egy hatalmas vállalattal, aminek elnöke voltam.

Mészáros: Hogyan hódította meg a mostani nejét?

Tarics: Azt mondhatnám, hogy nem én hódítottam meg őt, hanem ő hódított meg engem. Erzsike 1956-ban került ki Amerikába, és negyven évvel ezelőtt találkoztam vele először. 1975-ben pedig összeházasodtunk. Talán ha korábban ismerem meg, akkor egy egész életen át vele lehetek, és nem lett volna szükség előző két feleségre. Az már más kérdés, hogy nehezen ismerhettem volna korábban, mert közel húsz évvel fiatalabb nálam.

Mészáros: Hogyan vélekedik a pozitív gondolkodásról?

Tarics: A pozitív tudat, a pozitív gondolkodás a legfontosabb az egész világon. Ez egy olyan kincs, ami keveseknek adatik meg, ezért mindig tanítom, magyarázom a fiataloknak, hogy a pozitív gondolkodás a legnagyobb adomány, amit ember kaphatott. Ezen kívül még az is nagyon fontos, hogy legyen egy célod, egy álmod, amiért küzdhetsz, különben olyan vagy, mint egy hajó, aminek nincs kormánya, amit a szél csak ide-oda dobál. Én például rengeteg könyvet olvastam gyerekkoromban Amerika felfedezéséről és az afrikai életről is, ezért fejembe vettem, hogy felnőttként elmegyek Afrikába, hogy vasutat építhessek a szegény feketéknek. Ezt nem teljesült be, de arra jó volt, hogy ezzel a hittel elvégezzem a Műegyetemet.

Mészáros: Van valami, ami bánattal tölti el, ha az életkorára gondol?

Tarics: Amikor az ember már elér egy bizonyos kort, elveszti az egyensúlyát és kénytelen visszavenni a sebességből. Ezért a sétabot mindig velem van, de csak segítségként. Máskülönben, ha lenne bármiféle nehézségem, fájdalmam, akkor se panaszkodnék, mert én nem az a fajta ember vagyok. Rendkívül optimista ember vagyok!

Mészáros: Vezetni szokott még?

Tarics: Oh, vezetni imádok! 103 éves koromig van megújítva a jogosítványom, semmi sem akadályoz meg abban, hogy ne vezessek. Jól látok, jók a lábaim és a reflexeim is megmaradtak jónak. Amerikában szinte semmi sincs elérhető közelségben ahhoz, hogy odagyalogolj, ezért mindenki autóba ül még akkor is, ha újságért megy. Ha vásárolni kell, gyorsan autóba szállok, elvégre a fűszerüzlet és az újságos is körülbelül két mérföldre van tőlünk. A vezetés a napi életem része, hol messzebbre, hol közelebbre megyek.

Mészáros: Milyen autója van?

Tarics: Egy Mercedesem van „Gold 36” rendszámmal. A San Francisco melletti Belvedere-ben, ahol élek, mindenki ismer engem és a kocsit is.

Mészáros: Mit szeret legjobban az életében?

Tarics: A nejemet, barátaimat és a családomat nagyon szeretem. Aztán mérnöknek lenni is szeretek, a matematika nagy szerelmem. Még most is dolgozom különböző problémákon. A matematikát az teszi széppé, hogy az egyszerű is nehéz benne, de mégsem kell hozzá más csak egy papír és toll, valamint agyi kapacitás, esetleg egy jó kis számológép. Világéletemben csapatjátékos voltam, a vállalatnál ötven-hatvan mérnököm volt, a vízilabdánál szintén csapatban voltam.

Mészáros: Mit gondol a ma nemzedékéről?

Tarics: Általánosságban azt gondolom, hogy minden fiatal agya olyan, mint egy csiszolatlan gyémánt. A nevelés és a tanulás tudja csak csiszolni, és ragyogó gyémánt válhat mindenkiből. Amikor tanítottam, sohasem tudhattam, hogy valamelyik padban nem ül-e egy fiatal Einsten, vagy Bill Gates. A tanításban egyébként az a szép, hogy kölcsönös folyamat: ők is tanítanak valamire, én is őket. A mai nemzedékek is nagyszerűek, egyéne válogatja, hogy ki milyen. Talán arra kellene vigyázniuk, hogy ne ártsanak maguknak ilyen sokat.

Mészáros: Hogyan látja, mi változott meg legjobban a világban az elmúlt évtizedek során?

Tarics: Jövőre leszek százéves, szóval azt mondhatom, hogy az elmúlt évszázadban legjobban az emberek mentalitása és a technika változott meg. A technika fejlődésének hála ma milliárdok képesek egymással kommunikálni írásban, hangban, képben. Számítógép, mobiltelefonok és különböző iPhone, iPadek, okostelefonok és táblagépek hatalmas segítséget nyújtanak.

Budapest, 2012. augusztus 21.

A 99 éves Tarics Sándor, a világ legidősebb élő olimpiai bajnoka, az 1936-os berlini játékokon győztes vízilabdacsapat játékosa Budapesten 2012. augusztus 21-én (Fotó: Mészáros Márton)

Interjú Závada Péterrel

„Túlságosan is elfogadónak tartom magamat“

Mészáros Márton interjúja Závada Péter költővel. Költővel. Mert írhattam volna rappert is. Ugyanis a 30 éves fiatalember az Akkezdet Phiai (röviden: AKPH) nevet viselő budapesti underground hip-hop duó alapító tagja is. Az Ahol megszakad című verseskötetének megjelenése óta még több megérdemelt figyelem szegeződik rá.

Závada Péter költő, az Akkezdet Phiai zenekar tagja Budapesten 2012. július 27-én (Fotó: Mészáros Márton)

Mészáros: Milyen fogadtatásban volt része az első kötetednek, az Ahol megszakadnak?

Závada: Nem olvastál kritikákat? Ha nem, akkor azt mondom, hogy jó. (Nevet) Nagyon sokan támadják a kötetet. Elolvastam pár kritikát, és nagyon érdekesnek tartottam, hogy szakmai oldalról születtek nem szakmai kritikák. Elég sok közülük kifejezetten személyeskedő, és viszonylag kevés bennük a valóban objektív észrevétel— az utóbbiakkal egyébként nagyrészt egyet is értettem. Egy szó, mint száz: érezni, hogy sokakat, és sok minden idegesít. Például, hogy zenei közegből érkezem, vagy, hogy más ez a könyv, mint a tőlem megszokott rapszövegek. Az olvasók viszont szeretik. Ha jól tudom, közel háromezer könyv fogyott el. Ez verseskötetből különösen jó eredménynek számít. Azt is tudom, hogy ezt elsősorban a zenekar népszerűségének köszönhetem, és nem magamnak, alanyi jogon mint költő. De az Akkezdet Phiait sem tolta senki a fenekem alá, azt is én csináltam.

Mészáros: Milyen kivetnivalójuk volt még a kritizálóknak?

Závada: Egy olyan költői áramlatot lovagoltam meg, amely manapság már kevésbé divatos. Az elmúlt tíz évben főként apám generációjának a költőit olvastam, a fiatalabb kortársaimtól kevesebbet. Petri György, Tandori Dezső, Parti Nagy Lajos, Tóth Krisztina, Eörsi István, Kántor Péter, Térey János, Kovács András Ferenc és Kukorelly Endre voltak meghatározóak. Amellett, hogy minden mondat „beszakítja a papírt”, jellemző rájuk az általános önirónia, a humor, a nyelvi játék és lelemény – ezeket szerettem viszontlátni huszonévesen egy költeményben. Ez pedig manapság rohadtul nem trendi. Hogy valami jót is említsek, Keresztury Tibor a Literán az egyik szöveget a hét versének választotta, valamint a Magyar Narancs kritikusok által összeállított Minimum 11-es! listájára is felkerültem.

Mészáros: Elárulnál részleteket a könyvről?

Závada: Volt rengeteg régi szövegem, amiket most elővettem. Körülbelül tíz éve írok verseket, körülbelül öt évvel ezelőtt pedig elkezdtem küldözgetni őket folyóiratoknak. Ha jól emlékszem, először 2009-ben publikáltam. Időközben találkoztam Simon Márton költővel az egyik slampoetry rendezvényen. Mint kiderült, külsősként dolgozik a Librinek: fordít, lektorál, szerkeszt. Mondta, hogy szinte biztos benne, hogy a Libri kiadná a könyvemet, erre azt feleltem neki, hogy de nekem nincs is könyvem. Aztán januárra mégis lett. A könyv 60 %-ka azért már készen volt, a többit pedig fél év alatt írtam hozzá. Utána következett a szerkesztés, a Könyvhétre pedig megjelent a kötet.

Mészáros: Hogyan lettek a rapszövegekből versek?

Závada: Már a húszas éveim elejétől érdeklődtem a versírás iránt, a dalszövegírás mellett mindig volt ez a verses projektem, amit sohasem vertem nagydobra. Meg akartam várni, hogy megérjenek a szövegek arra, hogy kiléphessek velük a nyilvánosság elé. Titokban, álnéven küldözgettem őket irodalmi folyóiratoknak. A vers és a dalszövegírás két külön világ, mégis úgy érzem, nagyon közel állnak egymáshoz. A verset olvassák: több idő van az értelmezésre, az utalások megfejtésére, a szintaktikai és szemantikai rétegek felkaparására. Az Akkezdet Phiai Kottazűr című albumán elrappeltem két versemet, melyeket korábban a Jelenkorban már lehoztak. Érdekelt a fogadtatás, mármint, hogy ezt most versként vagy dalszövegként fogják értelmezni.  Ez a két szöveg végül belekerült a kötetbe. Ebből lett is némi kavarodás: az egyik kritikusom azt hitte, hogy rapszövegek is helyet kaptak a versek között.

Mészáros: Melyiket tartod sikeresebbnek?

Závada: Egyelőre a dalszövegeimet. Nyilván több időm volt rájuk: tizenöt éve foglalkozom a rappel. Ez a könyv, bár nem kapott egyöntetűen pozitív visszajelzéseket, talán megkockáztathatjuk, hogy valamelyest felbolygatta az állóvizet. Sokan beszélnek róla, sok kritika születik, sokan tiltakoznak. Hatása van, és ez fontos. Ez „csak” egy első kötet, ígérem, idővel még okosabb és még ügyesebb leszek.

Mészáros: Milyen gyakran írsz verset?

Závada: Régebben szinte minden nap foglalkoztam szövegírással. Mostanában inkább fejben dolgozom, és ha már legalább egy-két mondat megvan, amiből el tudok indulni, akkor kezdem csak el leírni. Olykor két-háromnaponta, de van, amikor csak havonta egy-két alaklommal írok. Sem grafománnak, sem ritkán írónak nem tartom magamat.

Mészáros: Honnan kapsz inspirációt?

Závada: Gyakorlatilag bárhonnan. Elkapott félmondatok, beszélgetések, utcai feliratok, emlékek, tárgyak. Szeretek ötletet átmenteni más tudományterületekről is. Például ha a sejtbiológia témaköréből valaki az ozmózisról mesél nekem, akkor én egyből valamilyen személyes, lelki párhuzamra asszociálok. Szerintem nagyon jó, ha az embert az íráson kívül más szakmák is foglalkoztatják. Már második éve tanulok drámát – elméletet és történetet –, s némi filozófiát.

Mészáros: Milyen a rossz vers?

Závada: Túlságosan is elfogadónak tartom magam: majdnem minden szövegben megtalálom azt, ami tetszik. Azt hiszem, olyan szöveg, aminek nincs joga a létezéshez, nem létezik. Ha mégis rossznak ítélek valamit, akkor azt a szöveg közhelyessége, banalitása miatt teszem, vagy azért, mert már valahol hallottam ugyanazt, csak éppen jobban. A rossz vers, ha muszáj meghatározni, nyelvileg, gondolatilag gyenge, lehet rajta érezni a stílus esetleges hullámzását.

Mészáros: Hogyan juthat el valaki odáig, hogy elismerjék költőként?

Závada: Elsősorban tudnia kell írni – ez a minimum. Ezen felül kell egy saját nyelv, valamint egy magánmitológia, ami képes poétikai rangra emelni az élet kisebb-nagyobb motívumait. A siker kulcsa továbbá az, hogy az ember valamit kurvára konzekvensen csinál. Kitalál valamit, és tűzön-vízen át kitart mellette. Ha támadják, van ereje azt mondani, hogy ez vagyok én, és ha tetszik, ha nem, ezt csinálom.

Mészáros: A te verseiddel mi a baj?

Závada: Az, hogy állandóan újabb és újabb áramlatok, stílusok tetszenek meg. Nincs egy kialakult, állandó, következetes hangom.

Mészáros: Mire vagy a legbüszkébb?

Závada: Sok mindenre: a zenekarra – hogy viszonylag rövid idő alatt igen széles közönséghez eljutott, hogy van két albumunk, hogy állati sok helyen, fantasztikus előadók előtt koncertezünk. A kötetre, hogy ilyen sokan megvették, és hogy meg mertem lépni ezt a lépést azzal együtt vagy annak ellenére, hogy az apám híres, Kossuth-díjas író. Arra, hogy felkértek az ARC plakátpályázat zsűrizésére. Büszke vagyok arra is, hogy tavaly a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Kovács D. Dani rendezett egy darabot, aminek dramaturgja és szövegírója voltam, és hogy valószínűleg ugyanezzel a Kovács Danival dolgozhatom idén is egy újabb nagyszabású darabon.  Talán a legbüszkébb mégiscsak arra vagyok, hogy azok a költők, akikre gyerekként felnéztem, ma kollégának szólítanak.

Mészáros: Mit gondolsz, van igény a versekre a mai világban?

Závada: Azt gondolom, hogy másképpen van rájuk igény. Egy nagyon kicsit kell csak fenéken billenteni a verseket ahhoz, hogy ma is, szélesebb közegben is működjenek—feltéve persze, hogy akarjuk, hogy tömegek olvassanak verset. Végülis nem kötelező, és nem is lehet ez az elsődleges cél. Manapság minden a marketingről, a körítésről szól. A rap, a slam poetry sikere abban rejlik, hogy aktuális témákat aktuális nyelven jár körül, és mint ilyen, megszólítja a fiatalokat. A legfontosabb az, hogy nem szabad magad a közönség fölé helyezni. Sokan csak és kizárólag a szakmának írnak, aztán pedig panaszkodnak, hogy nem veszik a könyveiket. Hát, bassza meg, akkor egy kicsit ereszkedjenek le a közönségéhez. Akinek ez derogál – ezt is tökéletesen megértem- az fogadja el, hogy kevesen olvassák.

Mészáros: Gondolom, nem tudsz megélni a költészetből. Civilként mivel foglalkozol?

Závada: Négy éve fejeztem be az egyetemet, angol-olasz szakon végeztem az ELTE-n. Három évig tanítottam, két évet nyelviskolában, egyet gimnáziumban. A kérdésedre válaszolva a zenélésből élek, most már annyi koncertünk van, hála Istennek, hogy szerényen bár, de meg lehet belőle élni. Amúgy mindenféle alkalmi szövegírói melókat is vállalok, legutóbb éppen a Librinek lektoráltam egy Alessandro Baricco könyvet, a Mr Gwyn-t.

Mészáros: Ha valaki másnak a bőrében élhetnél, és saját magad alkothatnád meg ezt az új személyt, milyen lenne?

Závada: Szerintem ugyanilyen lennék, mint most. Csak előbb kezdtem volna el olvasni. Néha emiatt hátrányban érzem magam olyanokkal szemben, akik már 16 éves korukban elkezdtek versekkel foglalkozni. Ez olyan, mint a balett: nem lehet elég korán kezdeni.

Budapest, 2012. július 30.

Fodor Zsóka: „Talán mégsem olyan rossz ez a hetven”

Mészáros Márton interjúja Fodor Zsóka színésznővel, aki 1998 és 2009 között a Barátok közt Magdi anyusát alakította, azóta pedig a világot jelentő deszkákon kamatoztatja színészi képességeit. A művésznőt telefonon értem el, de megígérte, hogy a nyár végén személyesen is válaszol a kérdéseimre.

Fodor Zsóka színművésznő a Barátok közt című napisorozat Magdi anyusaként

Mészáros: 11 éven keresztül alakította Magdi anyust, van olyan alapkérdés, amit mindig feltesznek az interjú elején?

Fodor: Azt a kérdést, hogy van-e olyan kérdés… még nem tettek fel soha. Ötletes kezdés. Csak azt szokták kérdezni, hogy éreztem magamat Magdi anyusként, miért szálltam ki, visszajövök-e, és ezek az egy kaptafára készülő kérdések egy bizonyos idő után már unalmasak.

Mészáros: Nem zavarja, hogy mindig Magdi anyus a téma, és nem Fodor Zsóka?

Fodor: Amikor maga tényleg nagyon kedvesen és udvariasan megkért erre az interjúra, kicsit féltem, hogy Ön is olyan újságíró, aki csak a sablonokat kérdezi. Volt egy újságírónő, aki lejött az egyik vidéki színházba megnézni engem, de csak az előadásról kérdezett, mert arról olvasott, belőlem fel sem készült. Nem szeretem, ha egy interjú nyögvenyelős. Azóta, hogy 1998-ban a sorozatban kaptam szerepet, mondhatni több száz interjút adtam, és azóta, hogy 2009-ben ott hagytam a produkciót, továbbra is meg van a médiaérdeklődés, amiért nem győzök elég hálásnak lenni. Általában rólam írnak, és nem én mesélek magamról. Próbálok kitérni az interjúk elől, én már kinyilatkoztam magamat.

Mészáros: Elmesélné egy napját, vagy a napirendjét?

Fodor: Nagyon szívesen! Most úgymond vakáción vagyok, de tíz órára megyek egy úgynevezett üzleti megbeszélésre, majd kettőre jönnek értem kocsival, és Szarvasra megyek le, ahol a Békéscsabai Jókai Színház nyitó gálaestje lesz holnap. Ha nem Szarvason lennék, akkor a Négy férfi gatyában című előadásnak a következő állomására készülnék. A barátnőimmel, barátaimmal találkozok, akikkel évközben kevesebb alkalmam nyílt találkozni. Fodrászhoz megyek, bevásárolok. Unatkozásra még csak időm sincs.

Mészáros: A sorozat utáni távozása után miért pont a békéscsabai színházat választotta?

Fodor: Nekem Békéscsaba a szívem csücske! 1968-ban voltam először a Békéscsabai Színház tagja, majd 72’-ben lettem újra tag, végül 1979-ben 16 évre elszerződtem a Szegedi Nemzeti Színházhoz. Aztán feljöttem Pestre, ahol két évig szinkronból éltem. Tegnap néztem a tévében a Doktor Zsivágót, és el is felejtettem, hogy én abban is szinkronizáltam. Nem akarom untatni az egész életemmel, a lényeg a következő: még a sorozatban játszottam, amikor lementem Békéscsabára az egyik kolléganőm, Felkai Eszter jutalomjátékára, akivel annak idején nagyon sokat játszottam együtt. Akkor az újonnan kinevezett Fekete Péter színházigazgató megkérdezte tekintettel arra, hogy olyan sokan emlékeznek rám Békéscsabán, hogy nem volna-e kedvem ismét itt játszani a színházban. Azt mondta, hogyha találok olyan szerepet, ami beleillik a színház profiljába, ő örömmel bemutatja. Ez engem nagyon meghatott, de mondtam neki, hogy a sorozat miatt nem lehetne összeegyeztetni. Aztán amikor kiléptem a Barátok köztből, lementem megint, és akkor megint kérdezte az igazgató úr, hogy gondolkoztam-e. Ekkor mondtam neki, hogyha még mindig fent áll a kérése, szívesen elfogadnám a felkérést. Egyetlen kikötésem az volt, hogy olyan szerepet szerettem volna játszani, ami még köszönőviszonyban sincs Magdi anyussal, akit én nem tagadok meg. Az első szerepem így lett a Csárdáskirálynő című operett Cecília grófnője. Ez 2010 októberében volt, de az előadásnak olyan sikere lett, hogy huszonkét alkalom helyet harminckétszer kellett eljátszani. Csak azért ennyiszer, mert ez egy nagy operett nagy zenekarral és millió díszlettel. Mindesetre nagy átváltozás volt ledobni Magdi anyus otthonkáját, és átvedleni sminkbe, vörös parókába és primadonnaként viselkedni, táncolni és énekelni.

Mészáros: És mi következett ezután?

Fodor: Az igazgatóúr megint feltette a kérdést, hogy mit szeretnék a nagy siker után. Rávágtam, hogy valami olyan szerepet szeretnék eljátszani, ami köszönőviszonyban sincs a Csárdáskirálynő Cecíliával. Dürrenmatt világhírű műve, Az öreg hölgy látogatása volt a következő darab, amelyben szerepet kaptam. A címszereplő öregasszonyt alakítom, ami igazán „veretes” szerep. Idén január 13-tól láthatták a nagyszínpadon a nézők. Úgy néz ki, ősszel még tárgyalások vannak egy új darabbal kapcsolatban.

Mészáros: Publikus, hogy melyik lesz ez a darab?

Fodor: Különböző tárgyalások zajlanak a jogokról, de azt elárulhatom, hogy a Hat hét, hat tánc című színdarabról van szó, amelyet sikerrel játszanak a fővárosban Kulka János és Vári Éva főszereplésével. Ez egy viszonylag új darab, Amerikában talán öt éve mutatták be, de hatalmas siker a világ minden országában. Ha minden terv szerint halad, októberben lesz a premier.

Mészáros: Ha össze kellene hasonlítania, milyen érveket és ellenérveket tudna felhozni a fővárosi élet és a vidéki élet kapcsán?

Fodor: Hadd udvaroljak egy kicsit, ezt a kérdést még sohasem tették fel nekem. Gratulálok hozzá, fogós kérdés. Nagyon sok különbség van. Ha lemegyek Békéscsabára hat hétig próbálok, ez az idő számomra nyaralás. Hiába kell nagy főszerepet tanulnom, számomra ez kikapcsolódás. Kaptam Békéscsabán egy gyönyörű nagy lakást terasszal, szemben a színház épületével. Másrészről nagyon szeretem a békéscsabaiakat, baráti kört is kialakítottam velük. Itt legalább nem találnak meg olyan telefonok az újságoktól, amiket nem szívesen veszek fel. Jókat eszem, igazán jól alszom, remek kollegákkal vagyok körülvéve, akikkel kölcsönösen szeretjük egymást. Nekem ez valóban maga az idill, a sikerről nem is beszélve.

Mészáros: Magánemberként Ön mindig odafigyel az eleganciájára, külsejére. Hiúnak tartja magát?

Fodor: Nem tartom hiúnak magamat, mert például sohasem sminkelem magamat, ha utcára megyek – csak a számat szoktam néha kifesteni. Nem szeretek sminkelni, kozmetikushoz járni, én magamnak akarok megfelelni, ha elmegyek egy olyan eseményre, ahol megjegyzik hogyan nézek ki. Szeretek szépen öltözködni, de csak a magam örömére. Ez azóta van bennem, amikor még nem volt pénzem, egyébként imádok túriból öltözködni. Volt olyan, hogy egy rendezvényen valaki ugyanabban a ruhában ült, mint, amit én is viseltem. Tisztára, mint Elizabeth Taylor és Gina Lollobrigida, persze nem hasonlítom magamat ilyen nagy sztárokhoz, de ez olyan kényelmetlen volt nekem, hogy haza is mentem. Annyiban talán mégis hiúnak tartom magamat, hogy egyedi ruhát szeretek felvenni. Ilyeneket lehet találni elegáns second hand üzletekben is. Az embereket szeretem megtisztelni azzal, hogy szépen felöltözök.

Mészáros: Kinek szeretne tetszeni?

Fodor: Most meg fog lepődni, Kalamár Tamásnak, a Barátok közt producerének szeretnék tetszeni sokszor, vele még mindig nagyon jó barátok vagyunk. Múltkor elvitt engem Szentendrére, de gyakran elmegyünk vacsorázni is. Mérhetetlenül szeretem őt, és büszke vagyok rá, hogy még a sorozatból való távozásom után is megmaradt ez a jó barátság kettőnk között. Balogh Edina esküvőjén nagyon tetszettem neki, s az ő dicsérete boldoggá tesz. És persze azt is el kell mondanom, hogy természetesen Edinának is szerettem volna tetszeni.

Mészáros: Mit gondol, meddig lehet egy sorozatot úgy készíteni, hogy színvonalas maradjon?

Fodor: Jó kérdés, hű de jó kérdés. Hát komolyan sajnálom, hogy nincs időm személyesen találkozni. Én szerintem, ha például a Dallast, vagy a Dinasztiát, a két maratoni sorozatot vesszük alapul, akkor akár még évtizedekig lehet csinálni a Barátok köztöt. Tudja, ezt a sorozatot tizennégy éve 1,5-2 millió ember nézi naponta, s addig még fent lehet tartani az emberek érdeklődését, addig a Barátok közt menni is fog. Én azért léptem ki a sorozatból, mert nem akartam még nyolcvan évesen is Magdi anyus lenni. Még most is hiszek abban, hogy amikor nyolcvanéves leszek, akkor is fog futni a sorozat. Figyelembe véve a gazdasági válságot, a jelenlegi pénzügyi helyzetet, akkor ebben van még egy tíz-tizenöt év. Nagyon drukkolok nekik!

Mészáros: Mi a legnagyobb kihívás az életében?

Fodor: Talán akkor volt a legnagyobb kihívás az életemben, amikor tévébemondó voltam. 1972-73’-ban még gyerekcipőben járt a televíziózás Magyarországon, nagy kihívás volt a második férjem kedvéért diplomás színésznőként feljönni a fővárosba. Miatta jöttem el Békéscsabáról, Szinetár Miklós volt a televízió igazgatója, aki az én osztályfőnököm volt a Színművészeti Főiskolán. Úgy jöttem el Békéscsabáról, hogy nem keresgéltem színházakat, hanem felhívtam a Miklóst megkérdezni, hogy mit szólna hozzá, ha bemondó lennék. Támogatott, és egy évig tévébemondó lettem. Nagy kihívás volt tizenhat év után otthagyni Szegedet is, megelégeltem a sok igazgatóváltást: volt, akit szerettem, volt, akit nem. Az utolsót speciel egyáltalán nem. Úgy hagytam ott Szegedet, és jöttem fel Pestre, hogy se szerződésem, se állandó munkám nem volt. Két szinkronrendező, Dezsőffy Rajz Katalin és Somló Andrea volt az a személy, akik elhitették velem, hogy boldogtalan vagyok Szegeden, és miattuk jöttem fel szinkronizálni. Már korábban is szinkronizáltam, néha Szegedről is feljártam hozzájuk egy-egy szinkront megcsinálni. Pesten volt a 88 éves édesanyám, akit el kellett tartanom olyan kevés fizetésből, amelyet elmondani is szégyellek. Aztán hónapokkal később megjött a Pécsi Ildikó által kijárt szakmai nyugdíj, amely 19 ezer 600 forint volt.

Mészáros: Abból meg sem lehetett élni, ugye?

Fodor: Angyalom, ezért szinkronizáltam. De kapaszkodj meg, amikor eljöttem Szegedről nettó 24 ezer forintot kerestem, szóval nem kellett nagy bátorság a változtatáshoz. A pénz sohasem folyt ki a kezem közül, a Németországban élő keresztanyámtól örökölt márkából például vettem magamnak egy lakást Szegeden. Amikor feljöttem Pestre, eladtam azt is, éppúgy mint édesanyám balatoni nyaralóját. Pesten édesanyám mellett vettem egy 42 négyzetméteres lakást, így anyukámnak a falszomszédja lettem. Volt olyan hónap, hogy a szinkronnal 60-80 ezer forintokat kerestem azokban az időkben, ami nekem horribilis összeg volt. És ehhez jött még a 19 ezer forintos nyugdíjam. Emlékszem egyszer az utcán találkoztam Pécsi Ildikóval, és megköszöntem neki, hogy kijárta, hogy a színészeknek is legyen szakmai nyugdíja. Könnyes lett a szeme, és azt mondta, hogy még soha senkinek nem jutott eszébe, hogy megköszönje.

Mészáros: Akkor Ön egy igazi újrakezdő.

Fodor: Az vagyok, háromszor biztosan teljesen újra kezdtem az életemet úgy, hogy a jövő semmi jóval nem kecsegtetett. Jóval áron alul eladtam a lakásomat, és anyukámét is, majd kiléptem a sorozatból. Azt hittem ebből fogok élni innentől kezdve, nem is számítottam a felvidéki huszonkét fellépésre a Vadkerti Imrével (“Mit ér az ember, ha magyar?” című est), a szereplésre Bagi-Nacsával, és arra hogy színházban fogok újra játszani. Most is állandóan hívnak műsorvezetőnek, házigazdának, de még nyugdíjas klubokba is. Szerencsés voltam, mert ha nem egyedül vagyok, nem tehettem volna ezeket meg. Egyik oldalról nem egy mámoros boldogság, ha az ember egyedül van, másrészről több lehetőséghez jut, mint azok, akiknek párjuk, családjuk van. Azt viszont le kell szögeznem, hogy én imádok magam lenni, így legalább én dönthetek a sorsomról.

Mészáros: A közelmúltban Magyar Tolerancia Díjjal tüntették ki. Mennyire érte váratlanul az elismerés?

Fodor: Váratlanul ért, és nagyon jól esett. Nekem nem számít, hogy valaki zsidó, cigány, homokos, arab, vagy hajléktalan, én szeretem az embereket. Mindig abból indulok ki, hogy az illető milyen ember, és sohasem azzal törődöm, hogy milyen országból jött, vagy, hogy milyen felekezet tagja, vagy melyik nemhez vonzódik. Ez engem nem érdekel, ugyanolyan jóban vagyok az egyik vallás hívőivel, mint a másikkal, ugyanolyan a kapcsolatom a jobb oldali párt támogatóival, mint a baloldaliakkal. Mindig az embert nézem! Nagyon jó barátaim vannak mindenféle politikai, vallási irányzatból, és arra vagyok büszke, hogy ezt más is észrevette. Igazán szeretem az embereket, ez is kapom vissza lépten-nyomon.

Mészáros: Hogyan vélekedik arról, hogy a Fővárosi Törvényszék úgy döntött kezdetben, nem lehet melegfelvonulás idén?

Fodor: Én nem tudok ehhez hozzászólni, és nem is szeretnék erről véleményt foglalni. Egy színésznek nem feladata a politizálás.

Mészáros: Hogy látja mennyire toleránsak a magyarok a másságot illetően?

Fodor: Csak azt szeretném elmondani ezzel kapcsolatban, hogy nagyon sok jó barátom van az úgynevezett másságból: nő is, férfi is. Van olyan nő, aki nekem barátnőm 16 éves kora óta, és pontosan tudom a másságát. Sok barátom van, és mégis nagyon szeretem, azokat is, akik – zavarban vagyok, hagy mondjam így – melegek. Attól még, hogy valaki meleg, lehet nagyon jó humorú, kedves, nyílt, remek társaság. Soha nem volt bajom a mássággal, és nem is lesz. Nem szabad ebből kiindulni.

Mészáros: A születésnapja alkalmából voltak kívánságai?

Fodor: Borzasztóan féltem a hetventől, egyszóval hogy is mondjam…utálom! Rossz belegondolni, hogy rengeteg minden nem jöhet el már, amire még esélyt lát az ember a hatvanas éveiben. Győrben játszottuk a Négy férfi gatyában című darabot, az előadás végén Straub Dezső kilépett a közönség elé, leállította a tapsot, és elkezdte mondani, hogy elfogtak egy levelet, amiben az áll, hogy valaki nagyon nem szereti a születésnapját, de rájött arra, hogy barátok közt van. Ekkor már mind a négyszáz ember tapsolt, volt torta, tűzijáték is. Annyira meghatott, hogy elsírtam magamat. Ez volt az egyik köszöntésem, a másik meg Békéscsabán, ahol a színház záró gálaestjén megjegyezték, hogy itt ülök a nézők között, és a születésnapomat ünneplem ma, szeretnének felköszönteni engem is. Ötszáz ember olyan hosszan, vastapssal köszöntött, hogy azt mondtam magamnak: „Talán mégsem olyan rossz ez a hetven.”

Budapest, 2012. június 19.

Fodor Zsóka Kálmán Imre: Csárdáskirálynő című operettjének előadásán a Békés Megyei Jókai Színházban 2010. október 18-án

Horgas Eszter fuvolaművész fejéből pattant ki a Hét boszorka van – Szentivánéji tüzek és szerelmek éjszakája című előadás megvalósításának ötlete, amelyet Puskás Tamás rendezésében 2012. június 22-én mutatnak be a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. 

A rendhagyó koncert ötlete Horgas Esztertől származik, akit felkértek, hogy az eredeti időpontban adjon koncertet. A művésznő találta ki, hogy a tüzek és a szerelmesek mágikus estéjén hét díva, hét igazi egyéniség álljon színpadra, ne csak ő egyedül. A végeredmény igazán jól hangzik: Básti Juli, Botos Éva, Falusi Mariann, Polyák Lilla, Horgasz Eszter, Tompos Kátya és az idei Megasztár nyertese, Radics Gigi fogja szórakoztatni a közönséget.

Puskás Tamás, a Centrál Színház igazgatója, az előadás rendezője így fogalmazott a blogomnak adott rövid interjújában:

– Amikor kialakult ez a ritka és teljesen egyedi alapötlet, Eszter felkért, hogy rendezzem meg a koncertet, egy korábbi közös munka sikeréből kiindulva. Elmélyültünk, kezdődhetett a gondolkozás, hogy ki is legyen a másik hat boszorkány. Juli neve azonnal felmerült, felsorolni a munkáit kész programajánló lenne, de mégis felkértük, és igent mondott. Gondoltuk, jó indítás egy Kossuth-díjas a csapatban. A többiek őket követték, végül jött a hosszú fejtörés: ki legyen a hetedik? Sokan felmerültek, de a legjobb utolsó boszinak a 15 éves Radics Gigi tűnt, mindnyájan felfigyeltünk a lenyűgöző hangjára. Szerencsére ekkor még nem ígérkezett el, bár lehet, ha a Megasztár megnyerése után keressük meg, akkor már foglalt lett volna. Na így állt össze a nagy csapat. Már a nevek alapján olyasvalami van készülőben, ami egyedülálló a nyári színházi kínálat palettáján, nem beszélve arról, hogy egyszeri alkalomról van szó. 

A próbák Horgas Eszter lakásán és a Puskás általa irányított Centrál Színházban zajlanak gőzerővel. Az esten olyan ismert slágereket hallhatunk majd, mint a Halleluja, a What a Wonderful World, a Szomorú vasárnap, az I’ll Always Love You, a Quando Quando, a Fever, vagy a Say a little prayer for you.

Básti Juli harminc hosszú év után újra elénekli a Zakatol az expresszt vagy a híres Mein Herr-t, Falusi Mariann pedig rappelni fog az Almát eszek előadása közben. Ha a koncert valóban nagy siker lesz, akkor átalakítva, akár a Centrál Színház is műsorra tűzheti. De addig még sok víz fog lefolyni a Dunán, minden a június 22-i koncert sikerétől függ. 

Az előadásig már csak két hét van hátra, és jegyek még mindig kaphatók, többek között az interneten, online is lehet jegyeket vásárolni. Kapható olyan egyedi kombinált belépőjegy is, amelynek az ára tartalmaz egy hajójegyet, amely beviszi az érdeklődőt a Margit-szigetre, és előadás végeztével a visszaviszi a kiviláglott fővárosba. Szóval, a koncert fergetegesnek ígérkezik, már biztos, hogy én is ott leszek! Gyere te is, ha az igényes zenét kedveled!

Megjegyzés: Csak holnap, vagyis 2012. június 13-án, szerdán 20%-os kedvezménnyel kaphatóak jegyek a koncertre. Jegyvásárlás az alábbi linkre kattintva. Továbbá sorsolás útján is jegyet lehet szerezni a produkció Facebook-oldalán: itt. Minden héten 2 páros belépőt sorsolnak ki ingyen az oldalt lájkolók és megosztók között! 

Mészáros Márton

Básti Juli, Botos Éva, Falusi Mariann, Horgas Eszter, Polyák Lilla, Tompos Kátya és az idei Megasztár fiatal tehetsége, Radics Gigi – Hét boszorka van – Szentivánéji tüzek és szerelmek éjszakája

Megszokhattuk, hogy Medveczky Ilona kortalan, büszke nő. Van is mire büszkének lennie, kevesen futottak be ilyen fényes karriert, és keveseknek adatik meg, hogy 71 évesen is így nézzenek ki. Azonban a revütáncosnőnek egészségügyi problémái vannak, heti több alkalommal kell infúziót kapnia az egyik fővárosi gyógyintézményben.

Medveczky Ilona a közelmúltban elájult a népligeti Strázsa kutyaiskola előtt, és mentővel szállították kórházba, ahol kiderült, hogy nem első alkalommal fordult elő, hogy a művésznő elveszti eszméletét. Az orvosok keringési problémákat diagnosztizáltak nála. A mostani ájulásakor agyrázkódást kapott, és megsérült a válla és a csuklója is.

A művésznőt a Blikk 2012. június 1-i cikkének megjelenése utáni este, telefonon értem utol. Szűkszavúan fejezte ki a nemtetszését az egészségi állapotát firtató szövegről.

– Tele van az a cikk pontatlanságokkal, már az elején 72 évesnek írnak, holott két hónapja töltöttem be a hetvenegyediket. És a gyógyszerek nevét, amiket kapok, sem írták le helyesen. Kapok valamit a feledékenység ellen is, de istenem, nem készülök sem meghalni, sem megőrülni! – mondta felháborodottan.

Medveczky Ilona megköszönte a jókívánságokat is, amelyeket tisztelőitől kapott.

– Jól esik, hogy ilyen sokan gondolnak rám. Egész nap hívnak az ismerőseim, újságírók, riporterek, ma például az Aktív volt nálam, de alig bírtam türtőztetni magamat még itt voltak. Tudom, hogy az újságírók ezért kapnak fizetést, de akkor is van egy határ, amelyet mégis mindig átlépnek. Nekik csak addig fontos az interjúalany, még szóba nem áll velük, aztán várhatja az ember, hogy valaha megkeressék őket. Még csak fel sem hívnak az újságírók, hogy mikor jelenik meg a cikk, arról nem is beszélve, hogy hibákkal teli szövegeket küldenek nyomdába – nyilatkozta a blogomnak Medveczky Ilona.

Mészáros Márton

Medveczky Ilona táncosnő, érdemes művész a Szombat esti láz című műsor zsűritagjaként 2006-ban

A Lotus Ladies Cup versenysorozat 2012. május 5-i futamának második körében rémisztő baleset ejtette kétségbe a Hungaroringen szurkoló nézőket. A kizárólag hölgyek számára szervezett, 2011 tavaszán indult autóversenysorozat egyik résztvevője, Kapócs Zsóka színésznő több száz kilométerórás sebességgel belehajtott az előtte haladó Kőváry Anett rádiós műsorvezető autójába, átrepült a jármű felett, s versenyautója a feje tetejére állva ütközött a gumifalnak.

Az elképesztő karambol után a színésznő kikecmeregve a kocsiból integetett a nézőknek, megnyugtatásképpen, hogy életben, eszméleténél van. Habár elmondása szerint nem lett komoly baja, mentősök vizsgálták meg.

– Lehetett volna nagyobb baj is, de szerencsére csak a hátamat, a vállamat és a nyakamat fájlalom. 1 hónapja kezdtem az egészet, ez volt a második futamom. Viszont ez már a harmadik balesetem, legutóbb például a jobbhátsó kereke tört ki az autómnak. Ennél rosszabb már úgysem lehet, azt mondják minden autóversenyző legalább három balesettel kezdi… – nyilatkozta a blogomnak adott mini interjúban Kapócs Zsóka.

Meg nem erősített híreink vannak arról is, állítólag a baleset után fogadásokat kötöttek arra, hogy vajon folytatni fogja-e az autóversenyzést a színésznő. Elmondása szerint, habár felmerült benne, hogy búcsút kéne inteni a versenyzésnek, nem fogja abbahagyni új hobbiját, s a gyógyulási idő leteltével újra volán mögé ül.

Mészáros Márton

Kapócs Zsóka színész-énekesnő

Andorai Péter: „Maximálisan meg vagyok elégedve”

Mészáros Márton interjúja Andorai Péter énekessel, akinek a közelmúltban jelent meg az első, Fénnyel szemben címet viselő lemeze.

Andorai Péter énekes Budapesten 2012. április 26-án (Fotó: Mészáros Márton)

Mészáros: Mennyire lett sikeres az albumod?

Andorai: Erre pont most nem tudok válaszolni, a menedzserem talán többet tudna mondani az eladási adatokról. Ő elvileg havonta kap számszerinti lebontást, hogy mennyi fogyott belőle. De állítólag keresik a lemezboltokban, valaki mondta, hogy rákérdezett, és eladó mondta, hogy szokták keresni. Remélem eljut az emberekhez, de egyelőre nincsen reklámja.

Mészáros: Mely lemezboltokban kapható?

Andorai: Nagyobb bevásárlóközpontokban, lemezboltokban kapható. Saturnban, Média Marktban például tudom, hogy biztosra kapható.

Mészáros: Milyen visszhangja van?

Andorai: Az a baj, hogy még elég lassan folyik az ismerkedés az albummal, és még a rádió sem játssza. Még csak várólistán van több olyan magyar dal között, amelyek esélyesek arra, hogy majd valamikor játsszák őket. De akik hallották, azok pozitív véleménnyel vannak róla.

Mészáros: Mikor vettétek fel a hanganyagot?

Andorai: Főleg ősszel, októberben kezdtük, de novemberben, decemberben és januárban is dolgoztunk rajta.

Mészáros: Mennyire vagy megelégedve a kész albummal?

Andorai: Maximálisan meg vagyok elégedve. Szakos Krisztinán profin hangszerelt, ő játszotta fel a legtöbb hangszert, őt szinte egyszemélyes stúdiónak is lehetne nevezni. Persze közben voltak nekem is ötleteim, de szerencsére azokat is sikerült megvalósítani. Volt, hogy én mondtam egy ötletet, amire ő előállt egy az enyémnél még sokkal jobb ötlettel, így épült egymásra a dolog. Az elején nem gondoltam volna, hogy egy ilyen egységes anyag jön létre. Tehát a szöveggel és a hangzással is elégedett vagyok.

Mészáros: Eleve mi volt az alapötleted, amiből kiindultatok?

Andorai: Olyan lemezt szerettem volna csinálni, ami popzene, de igényes is. Nem akartam elmenni nagyon tucat irányba, és szerettem volna, ha sokrétű lesz. Igazából azt sem szerettem volna, ha nagyon szétesős lett volna. Azt próbáltam, hogy pop-rock műfaj legyen, és a gitáros hangzásra, valamint az értelmes, de egyszerű dalokra is ügyeltem. Nem szerettem volna ilyen nagy dagályos mondatokat, mély filozófiákat, de számomra az is fontos, hogy szóljon valamiről egy dal.

Mészáros: Kinek a szerzeményei a dalok?

Andorai: Ezek a dalok nekem íródtak, és elvileg több ember lett felkérve arra, hogy dalt írjon a lemezre, és ezekből készítettek demófelvételeket, s közülük került ki az a tíz szám, amely végül rákerült a lemezre. Ebből hat dal Krisz Rudi szerzeménye, aki nagyon jó számokat ír, és a dalokat mind a saját stílusomra tudtam formálni. Szakos Krisztiánnak van rajta két szerzeménye, én egyetlen dallal képviselem magamat a lemezen, és a menedzseremnek, Hamza Zoltánnak szintén rajta van egy dala.

Mészáros: Miért csak egyetlen saját dalod került fel a lemezre? Nem vonz a szövegírás?

Andorai: Annyi az oka, hogy én nem tartom magamat dalszerzőnek: próbálok dalokat írni, de nagyon kritikus vagyok magammal szemben. Vagy nincsen hozzá türelmem, vagy nem tetszik annyira, amit írok. Vannak profi dal-, és zeneszerzők, inkább rájuk bízom ezt a munkát. Persze akadnak olyanok, akik saját maguk írják a zenéiket, de nekem nem menne. És ott vannak azok is, akik nagyon jó zenéket írnak, de nem tudják előadni.

Mészáros: Hogyan képzeljük el, milyen gyakran kezdesz el dalszöveget írni?

Andorai: Mondom, ritkán írok szövegeket, inkább, ha megtetszik egy dal, amit magaménak érzek mind szövegben, mind hangzásban, akkor előadom. Inkább ebben érzem magamat erősebbnek.

Mészáros: Kinek engedted meghallgatni először a cd-t?

Andorai: Először a nagyon szűk családi kör hallgatta meg a kész lemezt. Szüleim, néhány barátom, barátnőm hallgatta meg elsőként.

Mészáros: Milyen érzés volt ilyen ismert szülőkkel felnőni, mint Andorai Péter és Ábrahám Edit?

Andorai: Gyors ugrás! Én sohasem úgy tekintettem rájuk, hogy ők milyen ismert emberek…persze tudtam, hogy kicsodák. Tudtam, hogy édesapám hány magyar filmben szerepelt, meg Kossuth-díjas, de a szüleim ismertségéből sohasem csináltam ügyet. Inkább olyanról tudnék mesélni, hogy iskolában például a tanárok kicsit pikkeltek rám, de ezt leszámítva semmilyen hátrányom, előnyöm nem származott ebből. És ezt próbálom is megőrizni.

Mészáros: Mi volt a szüleid első reakciója, amikor meghallgatták a lemezt?

Andorai: Mivel a munkafolyamatot nem hallották, csak a kész lemezt, ezért teljesen el voltak ájulva. Tetszett nekik nagyon.

Mészáros: Szakmai tanácsokkal például elláttak?

Andorai: Nagyon nagy tanácsot nem tudtak adni, és igazából nem is kértem tőlük, éppen azért, mert nem szerettem volna, ha befolyásolnak. Örülök is neki, hogy rám bízták az egészet, és nem szóltak bele a lemez készítésébe.

Mészáros: Mostanában mivel foglalkozol?

Andorai: Most a Madách Musical Stúdióban egy zenész-színész órákat látogatok egy olyan osztályban, ahova tavaly januárba kerültem be. Jelenleg full time-ban ezzel foglalkozom. Aztán bizonyos időközönként a zenekarommal, a Magnolia Gardennel fel szoktunk lépni Budapest különböző klubjaiban, a lemezhez pedig most csinálok egy új zenekart. Velük most kezdünk majd próbálni.

Mészáros: Az új zenekarról mit lehet tudni?

Andorai: Még nem sokat, nem azért, mert titokban szeretném tartani, hanem mert annyira új, hogy nem tudok mit mondani. Eddig még csak két emberrel zenéltem együtt az új zenekarból. A többiekkel pedig most fogok először dolgozni, szóval örömmel várom.

Mészáros: Milyen fajta zenék, előadók hatottak rád?

Andorai: Van nagyon sok zenész, énekes, akit szeretek, de ezek főleg külföldi, amerikai popzenészek. Gyerekkoromtól kezdve nagyon sok zenét hallgattam, a Beatlestől kezdve Michael Jacksonon és Billy Idolon át Frank Sinatrát, de például Tom Jones az egyik kedvenc énekesem. Különböző korszakaim voltak, de ezek inkább a régi, igazi amerikai zenék az 1940-es évek swing korszakától a rock and rollon át egészen napjainkig.

Budapest, 2012. április 30.

Andorai Péter énekel a Magnolia Garden együttes koncertjén a budapesti Old Man’s Pubban 2012. április 29-én (Fotó: Mészáros Márton)