2011. augusztus 6-án délután átruccantunk Balatonlelléről Keszthelyre, ahol a Festetics-kastély parkjában megtekintettük a Keszthelyi Nyári Játékok keretében bemutatott Pletykafészek című előadást.
Az előadás kezdete előtt már órákkal ott voltam a helyszínen, így alkalmam nyílt, hogy a közel 300 éves kastély 42 hektáros parkjában és Keszthely gyönyörű utcáin sétálhassak. A kezdés előtt fél órával bementem a “sminksátorba”, ahol a darab főszereplőivel, Liptai Claudiával, Nagy-Kálózy Eszterrel és Rudolf Péterrel találkoztam. Mind a hármójuktól kaptam aláírást a füzetembe, de legnagyobb bánatomra Básti Juli Kossuth-díjas színésznőnk még nem érkezett meg.
Kimentem és leültem az egyik padra, várva hogy mikor érkezik meg a színésznő. Körülbelül negyed óra elteltével pillantottam meg őt hátulról, éppen igyekezett egy konténer-wc felé, amikor leszólítottam. Meglepődve hátrafordult és beszélgetni kezdtünk a kastély parkjában egy fa alatt, a hatalmas színpad mögött. Természetesen kaptam tőle aláírást a füzetembe, és el kell mondanom, hogy Básti Juli gyöngybetűkkel ír, az egyik legszebb autogramom származik tőle. Egyébként elárulta azt is, hogy a legidősebb fiát is Mártonnak hívják, csakúgy, mint engem.
A színésznőt végül közel tíz percnyi beszélgetés után hagytam, hogy hagy végezze el a dolgát az illemhelyen, majd utána megkértem, hogy készítsünk egy közös képet.
– Jaj, nem lehetne azt az előadás után? Még nincs rajtam smink és a hajamat is most mostam meg – mondta és beletúrt szőke fürtjeibe.
– Ön mindig jól néz ki, ne mondja már… – mondtam neki, mire ő felnevetett.
– Ugyan már, ez nincs így. De azért köszönöm, menjünk csináljuk meg a képet. Hol van az a gép? – mosolygott a színésznő.
– Anyukám ott ül egy padon, nála van a fényképező.
– Menjünk és kérjük meg akkor! – mondta és elindultunk Anyához.
A legjobban az lepett meg, hogy ő maga előre köszönt Anyukámnak, ami szerintem emberileg egy nagy dolog, főleg egy ilyen elismert művésztől, de még egy átlagembertől is. Neki is elmondta, hogy ha nem fog jól kinézni a képen az csak azért lesz, mert most még smink nélkül van. Végül mégis megcsináltuk azt a képet, sőt hármat is. Utána elbúcsúzott és sietett be a sátorba, mert öt perc múlva kezdődött az előadás.
Hosszú ideig nem fogom elfelejteni, hogy ez a 53 éves színésznő milyen fiatalos volt az életben is, és azóta is hallom magamban azt a csodálatos hangját, amelyet már annyi filmben, színdarabban és albumon hallhattunk.
Maga az előadás este fél kilenckor kezdődött, addigra teljesen megtelt nézővel mind a huszonkét sor. A világ legismertebb színdarabírójaként jegyzett Neil Simon által írt darab egy igazán fergeteges bohózat, amely egy képtelen helyzetről szólt. A történet szerint egy házaspár a 10. házassági évfordulójuk alkalmából partit rendez az otthonukban, de amikor az első házaspár megérkezik az ünnepségre, akkor félájultan találják a házigazda férjet, aki fülcimpán lőtte magát pisztolyával, a feleségnek pedig nyoma veszett a személyzettel együtt. A vendégek időközben egyre csak érkeznek, ezzel újabb és újabb komikus jeleneteket szülve.
Az előadást még februárban mutatták be Básti Juli férjének, Puskás Tamásnak a rendezésében a pesti Centrál Színházban (volt Vidám Színpad), de idén augusztusban több napon keresztül játsszák a kastélyparkban Keszthelyen.
Az összes főszereplő remek alakítást nyújtott, különösen Rudolf Péter, a kétségbeesett Christ alakító Nagy-Kálózy Eszter és a televíziós szakácsnőt életre keltő Básti Juli játéka nyerte el a tetszésemet. Básti Julira egyébként rá sem lehetett ismerni, női hiúságát félretéve a karakter kedvéért szemüvegben, koránál öregebbnek kinéző bogaras asszonyt játszott a darabban. Egyébként a nő neve, Cookie (kiejtve: “Kuki”) is több mókás pillanatot okozott a nézők számára.
Liptai Claudiát illetően nehezen lehetünk tárgyilagosak (magánélet, médiában való szereplés, Playboy-vetkőzés, műsorvezetés, állandó bulvár címlapok), de a Pletykafészekben az ő alakítása sem volt rossz.

Básti Juli Kossuth-díjas magyar színésznővel a keszthelyi Festetics-kastély parkjában 2011. augusztus 6-án este