„Jó sok bogár repdes itt, de nem baj. Azt hiszem, szeretik a hajamat, a fehér hajam miatt szállnak rám ennyien” – nevetett jóízűen Sir Tom Jones, a walesi énekeslegenda az ausztriai Mörbischben (magyar nevén: Fertőmeggyes) lévő Fertő-tó vizén lévő színpadon, ahol kétórás koncertet adott. Már az is fejtörést okozott, hogy miért vállalt el élvonalbeli világsztárként egy fellépést az istenháta mögötti burgenlandi kis falucska szabadtéri tószínpadára, ahova az 1970-es, 80’-as évek magyar előadói is kétszer meggondolják, hogy eljöjjenek-e.

Sir Tom Jones walesi énekes koncertet ad az ausztriai Mörbischben 2012. augusztus 13-án (Fotó: Mészáros Márton)
Az előzenekar távozása után a lelkesedés és a teltház ellenére nem kezdődött el a Tom Jones-koncert, igaz a mikrofon megszólalt: félóra múlva kezdődik a koncert. Kis csúszással, de este 10 óra előtt valamivel felment a színpadra Jones tíztagú együttese, majd szokásához híven kocogva a színpad mögül megérkezett maga a Hang is. Az első szám, amit játszottak, az idén megjelent Spirit in the Room albumon lévő Hit or Miss című szám volt. Sir Tom kellően lázba hozta a közönséget ahhoz, hogy a következő két órában szabályszerűen tomboljon a régi klasszikusokra és az új dalokra is.
A tarsolyból előkerültek a legnagyobb Jones-slágerek, a Mama Told Me Not To Come, a Hard to Handle, az I’ll Never Fall in Love Again, az It’s Not Unusual, a Kiss, de helyet kaptak a műsorban a legutóbbi két stúdióalbumról származó részint gospeles dalok, köztük a Didn’t Rain, a Burning Hell, a Just Dropped In. Igazi meglepetés dal volt az Evil, amelyet Jones Jack White-tal közös 2012 tavaszán megjelent lemezén rögzített, s koncerten még egyszer sem énekelt el.

Sir Tom Jones walesi énekes koncertet ad az ausztriai Mörbischben 2012. augusztus 13-án (Fotó: Mészáros Márton)
A közönséget levette a lábáról Leonard Cohen dala, a Tower of Song is, s megállapíthattunk, hogy ez a gyönyörű szövegű dal sokkal jobban szól élőben, mint az albumon. A koncert közepén a közönség felállva táncolt és énekelt, a Chills and Fever és a Sex Bomb egymás utáni eléneklése után maga Jones is mondta a közönségnek, hogy nyugodtan lehet jönnie előre. Az emberek pedig jöttek, az utolsó dalok alatt már közel félezren álltunk a színpad előtt. Ráadásként az It’s Your Thing következett, a walesi aranyhang visszasasszézott a bandájához, elénekelte a dalt, név szerint bemutatta zenészeit, két háttérénekesnőjétől még egy-egy puszit is begyűjtött, majd egy kicsit megénekeltetett a közönségét, aztán a szokásos „God bless you all!” után kialudtak a fények.
Az is biztos, hogy sohasem láttam még koncerten ilyen jókedvűnek az egyébként mindig mókázó 72 éves énekest. Remek hangulatban volt, látszott rajta, hogy neki ez örömzene, szívvel-lélekkel csinálja, ez a mindene.
Életem harmadik Tom Jones-koncertjén is azt tapasztaltam, hogy ennek a férfinak nem öregszik semmit a hangja (erről nem voltam meggyőződve a Spirit in the Room albumot hallgatva, de mostanra minden kétely szertefoszlott), és a lendület sem fogyott ki belőle. Úgy dorombol, mint egy macska, és erőteljes hangja úgy szól, mintha egy tigris üvöltene. A szabad ég alatt, a csillagos éjszakában mindenkit levett a lábáról az öreg.
Mészáros Márton








