Különös jelenség Eli Roth, mert hiába dolgozott színészként, rendezőként és producerként számtalan filmben, elsősorban Tarantino filmjeiben játszott mellékszerepeiről ismert. Hiába próbálunk nem megbántani senkit, el kell ismernünk, hogy a fickó nem egy nagy durranás, vagy ha igen, nagyon mélyen van benne az a kiugrási lehetőség, amit még mindig magában rejt. Most újabb filmet készített, az Utórengés (Aftershock) horror a javából.
Nicolás López chilei rendező Eli Roth-tal közösen írta a forgatókönyvet (és egy bizonyos Guillermo Amoedoval), Roth volt a producer, és az egyik főszereplő is. A film mégsem miatta és multifunkcionális jelenléte miatt izgalmas, ha valamiért emlékezni fogunk erre a katasztrófafilmre, akkor az nem más lesz, minthogy az Utórengés volt Osvárt Andrea első amerikai főszerepe.
Az Utórengés története a 8,8-as erősségű 2010-es chilei földrengés köré épül, amely szétzúzott városokat, kettétört épületeket és több mint félszáz embert megölt. A film fikció, azonban a jeleneteket valóban azokon a chilei helyszíneken vették fel, ahol a katasztrófa megtörtént. A történet szerint egy amerikai turista (Eli Roth) két chilei haverjával, a jófiúval (Ariel Levy) és a kissé különös, dúsgazdaggal (Nicolás Martínez) tölti nyaralását, amikor megismerkedik három fiatal lánnyal: a lelkesen bulizó Kylie-val (Lorenza Izzo), annak rideg és végletekig komoly nővérével, Monicával (Osvárt Andrea), és egy szemrevaló orosz manökennel, Irinával (Natasha Yarovenko). Aztán egyszer csak jön a földrengés, és végítéletszerű állapotok váltják fel a korábban békés perceket. Az embereknek nem csak a természeti katasztrófától, hanem az emberi erőszaktól is rettegniük kell.
A film nem is igazi horrorfilm, mivel arra alapoz, hogy a természetnél semmi sem tud félelmetesebb lenni. Ezt a valamelyest eredetiséget tudnám kiemelni, hiszen öröm úgy nézni egy horrort, hogy ne kelljen zombik, démonok és szörnyek felbukkanásától tartani. Viszont az első háromnegyed órában kevesebb történés van, mint egy szappanopera epizódjában, de azért van egy-két érdekes pillanat, mint például, amikor Eli Roth nem ismeri fel Selena Gomezt, aki „önmagaként” tűnik fel egy koncert utáni VIP-afterpartyn. A karakterek különböző jellemvonásai annyira ki van hangsúlyozva, hogy nehezen nevezhetnénk profi munkának az ő megalkotásukat.
A katasztrófa pillanatai akármennyire blőd és baromság helyenként, érdekesre sikeredett. A filmnek sajátos humora van, ezt a morbid humort az utolsó jelenettel csak megkoronázzák az alkotók. Csakhogy mégis kínosan pislogunk, amikor Eli Roth a zsidóságán poénkodik (ez Woody Allennek még jól állt), vagy amikor a magyar lányt, Monicát felvidítandó szerenádot adnak neki, az összes létező kínos poént elsütik (Hungary-hungry, gulyás, Budapest, Ciccolina). Viszont a végletekig vannak benne izgalmak, és nem csak Osvárt ízlésesen megvillantott mellére gondolok, hanem magára a konkrét befejezésre.
Nem kell ettől a filmtől sokat várni, és akkor nem fog csalódni az ember. A műfaj kevésbé ínyenc kedvelőinek tetszeni fog, mi meg csak bízunk benne, hogy Osvárt Andrea az első Amerikában rendes mozi forgalmazásba került filmjével nem ragad le ennél a kevésbé értékes műfajnál, és a B-kategóriás filmeknél, hanem második helyről az elsőre lép a neve a végefőcímnél.
Mészáros Márton
Jelenet az Utórengés (Aftershock) című filmből
Mészáros Márton blogja 