Ha valaki igazán figyelemmel kíséri az Oscar-szezont, annak nem ismeretlen Kathyn Bigelow filmje, a Zero Dark Thirty, ami „A Bin Láden hajsza” alcímet kapta a magyar forgalmazóktól. A terrorizmus ellen folytatott amerikai háborúról, pontosabban az al-Káida terrorszervezet atyjáról, Oszáma bin Ládenről szóló alkotás az összes rangos filmes elismerésen jelen volt, a film Golden Globe-díjat hozott a főszereplő Jessica Chastainnek, és akár az Oscar-díjhoz is hozzásegítheti néhány óra múlva.
Az egyetlen Oscar-díjas rendezőnő, Kathyrn Bigelow és előző filmje, A bombák földjén (The Heart Locker) forgatókönyvírója, Mark Boal már a 2011 decemberi Tora Bora-i terrortámadás után összedugták a fejüket, de az elkészült forgatókönyvet végül nem valósították meg. A nemzetközi terrorizmus és annak megfékezése viszont tovább haladt az évek során, mígnem egy napon az Oszáma bin Láden ellen indított hajtóvadászatról született Kill Bin Laden (nyersfordításban: Megölni bin Ládent) című könyv került a rendezőnő kezébe, aki megvette az irodalmi alkotás megfilmesítésének jogait. A filmtervhez végül csak 2011 májusában nyúltak vissza az alkotók, miután bombaként robbant a hír, hogy amerikai tengerészgyalogosok rajtaütöttek az al-Kaida nemzetközi iszlámista terrorszervezet vezetőjén, és saját a pakisztáni Abbotábádban található otthonában meg is ölték Oszáma bin Ládent, a világ legkeresettebb emberét.
A film forgatási helyszínéül többek között Lengyelország egy jelenet erejéig, túlnyomó részben pedig India és Pakisztán szolgált – azonban számomra kész rejtély, hogyan kaptak engedélyt a filmesek arra, hogy abban a pakisztáni házban is forgassanak, – méghozzá nem is egy napot –, ahol megölték a terroristavezért. Még egyesek szerint a film politikai megrendelésre készült, addig mások úgy vélik, az a jelenet, amelyben Barack Obama az amerikai katonák által használt kínvallatást tagadja fricska Washingtonnak, hiszen a film nyitójelenete éppen egy kegyetlen kínzást mutat be. A Zero Dark Thirtyt – ami valójában egy katonai kifejezés – hivatalos oldalról is megtámadták, ugyanis nemzetbiztonsági szakértők szerint a filmben bemutatott kínzások erőltetettek, és nem fedik a valóságot.
Mindenesetre az embert nem a történelmi hitelesség érdekli, hanem az összkép. Az pedig a laikusok és a filmkritikusok szemszögéből is lenyűgöző, valóban professzionális munkára utal. Na de kérdezem én, hát mit vártunk egy olyan precíz személytől, mint Bigelow, mellesleg tudatában voltunk annak, hogy valószínűleg igencsak hasznos lehetett az egész évtized, amelyet az alkotók a filmre szántak, még akkor is, ha időnként sutba dobták a sztorit. A filmtől egyébként nem csak a szakértők dobták hanyatt magukat, az Egyesült Államokban a legtöbb látogatót vonzó film lett, miután széleskörben, több államban bemutatták.
Ha valamit tudunk az amerikaiakról akkor az az, hogy önérzetesek, becsületesek, demokráciaszeretőek és toleránsak. Ennek fényében nem is olyan nagy rejtély, hogyan menetelt a csúcsra az a film, amely annak a férfinak a felkutatásáról és megöléséről szól, aki kitervelte és végrehajtatta a 2001. szeptember 11-ei New York-i terrortámadást, amelynek során közel 3 ezer amerikai állampolgár vesztette életét. És akárhonnan is nézzük, a Zero Dark Thirty mégiscsak bosszú és az elégtétel megelevenedése, a dicsőség pillanata, amikor a tettes, korunk egyik legnagyobb tömeggyilkosa elnyeri büntetését gaztetteiért.
A Zero Dark Thirty tehát egy különleges film, amelyet dicséretre méltó módon alkotott meg egy vérprofi stáb. Kathryn Bigelow A bombák földjénnel már bizonyította, hogy ő a filmművészet „nem véres, robbantgató, háborús” női Tarantinója, aki teljesen képben van a katonai dolgokkal, és azzal, hogy mit jelent egy háború az emberiség számára. Itt meg kell, hogy jegyezzem: azon mozilátogatók számára, akik nehezen viselik a brutalitást és az erőszakot, a kínzásjelenetek, illetve a támadások sokkolóan fognak hatni. A film maga viszont gyorsan pereg, a történet pedig garantálja a pulzusszám növekedést. A Zero Dark Thirty az egyik legizgalmasabb film, amit az elmúlt évek során láttam, még úgy is, ha a végső akciójelenet végeláthatatlannak is tűnik.
Kathryn Bigelow filmjei alapvetően megállnák a helyüket nagy sztárok nélkül is, de éppúgy, mint A bombák földjénnek szüksége volt Jeremy Rennerre, úgy ez a film Jessica Chastain amerikai színésznőért kiáltott. A vörös hajú szépség, aki a nagy presztízsű Juilliard színművészeti iskolán kezdte karrierjét, az elmúlt évek legkeresettebb színésznőjévé lépett elő, miután az elmúlt két évben sorra bizonyította páratlan tehetségét. A bin Láden-filmben általa megformált kosztümnadrágos hölgy, Maya alakja egy valós személy, akinek kiléte államtitok, de a karakter a CIA kötelékben dolgozó összes nőnek emléket állít, ergo belőlük lett összegyúrva. Maya bőrébe bújva Chastain csodálatos alakítást nyújtott, de a karaktert megkedveltetni velünk nem sikerült.
Tulajdonképpen a karakterek csak mozgatható bábok, segédanyagok a filmhez Bigelow számára. A fókusz a terroristavezér elleni ádáz küzdelemről, a felkutatásának lépésről lépésre való haladásáról szól. Stílusosságának és elkötelezettségének hála a Zero Dark Thirty a 2012-es év legjobb öt legjobb filmjének egyikeként marad meg emlékezetünkbe, a film utolsó szentimentálisra sikeredett képkockáiért, ahonnan már csak az amerikai lobogó és a himnusz, vagy egy induló hiányzott volna, szemet hunyok. Oszáma bin Láden pedig akár létezett, akár a hírszerzés agyszüleménye volt, akár megölték, akár vidáman él valahol inkognitóban, tökéletes alapanyag a filmeseknek, és még sokáig az is marad.
Mészáros Márton
Jessica Chastain amerikai színésznő a Zero Dark Thirty című film egyik jelenetében
Mészáros Márton blogja 