Hallottunk már olyat, hogy a filmstúdió, netán maga a rendező ragaszkodik hozzá, hogy a film szerény költségvetéssel készüljön el, azonban ezúttal egy olyan filmről van szó, amely azért olyan, amilyen, mert egyszerűen nem tudtak rá előteremteni 1,8 millió amerikai dollárnál többet, ami elképesztően kevés összeg annak fényében, hogy az átlag filmek az Egyesült Államokban minimum 20 milliós költségvetéssel rendelkeznek. Igaz, a gazdasági világválság következménye, több alkotónak meg kell húznia a nadrágszíjat. A messzi dél vadjai (Beasts of the Southern West) című film „hátrányos helyzete” ellenére szép karriert futott be: a Sundance Filmfesztivál fődíja után négy kategóriában jelölt az idei Oscarra.
A film rendezője, a harmincesztendős Benh Zeitlin profi kis stábot gyűjtött maga köré, az általa létrehozott független filmesek Court 13-on néven nevezik magukat. A filmesek a louisianai Montegut és a környék lakosainak segítségét élvezték A messzi dél vadjainak forgatása során, de maguk a szereplők sem hivatásos színészek. A főszereplő kislány, Quvenzhané Wallis mindössze öt éves volt, amikor szabályosan lenyűgözte a filmeseket a castingon hatalmas sikolyával, kiváló olvasási és meglepő módon, böfögési képességével (amelyet a filmben hasznosítottak). A messzi dél vadjainak másik főszereplőjét, Winket alakító Dwight Henry soha életében nem játszott még, s nem is volt álma, hogy színész legyen. A véletlennek köszönhető, hogy a korábban pékként dolgozó férfi elment az egyik válogatásra, és meg is kapta az édesapa szerepét. Ahogy később mondta, az is befolyásolta, amikor belement az egészbe, hogy a 2005-ös Katrina hurrikán idején nyakig érő vízben gázolt, gyermekkorában pedig házuk tetején vészelte át a New Orleanst víz alá temető hurrikán pusztítását.
A film cselekményét sértés lenne egyetlen mondatban, netán kettőben meghatározni. A hatéves kislány, Hushpuppy és iszákos apja közötti köteléket, a gyermek és szülő kapcsolatot, a feltétel nélküli szeretetet, a kisgyermeki őszinteséget és humánumot, a természet közelsége nyújtotta lehetőségeket és a fantázia mindent elsöprő hatalmát nem elég csak nézni, meg is kell érteni. Az egész alkotásból, akárcsak Hushpuppyból árad valami különös erő és bátorság…A filmet igazán hitelessé teszi az átlagszereplők (akár mondhatjuk azt is, hogy a hollywoodi szupersztár hiánya) jelenléte és ösztönössége, a kislány világának sérthetetlenségét és a harmónia egyik pillanatról a másikra történő felbomlása. Mégsem tudok teljesen elfogult lenni, mert hiába minden privilégium, tulajdonképpen nem sok újdonsággal kecsegtet a film, legfeljebb a már ismert, hasonló eseményeket, érzéseket más módon, sokkal egyedibben tolmácsolja, mint egy nagy álomgyári produkció. Erre viszont rácáfol, amikor Hushpuppy félelmeikor újra és újra felbukkanó általa kreált óriásállatok közeledni kezdenek. A számítógépes technika itt igazán visszafogott, mégis szép munkát végzett.
A messzi dél vadjait Quvenzhané Wallis, a főszerepben tündöklő színesbőrű kislány teszi emlékezetessé. Ez a helyes lányka angyali hangon szól hozzánk, érett, bölcs gondolatokat továbbítva, amelyek közül ne lepődjön meg senki, ha már hallott egy-két alapigazságot. De az ő tolmácsolásában minden más értelmet nyer, hiszen ez a gyönyörű lelkű kicsi zavartalan, játékos viselkedésével maga a tiszta ember, amilyennek mindnyájan születünk. Hogy megérdemli-e az „aranyembert”, nem tudom objektívan megítélni addig még nem láttam az idei Oscar-jelölt összes női főszereplői alakítást, de attól tartok, kilencévesen nem fog bizalmat szavazni neki az Akadémia. S nem is bánnám, mert szerintem túlzás is lenne egy kisgyermek díjazása. Mindazonáltal Wallis tehetségéhez kétség nem fér, de hagyjuk neki időt kibontakozni.
Akármennyire szeretnék ütköző lenni a negatív és az indokolatlanul pozitív kritikák között, az nem fog menni. Mert valljuk meg őszintén, a film egy elsőfilmes rendezőtől és elsőfilmes írótól nagyszerű annak tudtában, hogy a főszereplők is most debütáltak. Kiemelkedő alkotás a független filmek közül, de a film a kis költségvetés miatti gyenge képminősége miatt elmondhatatlanul sokat veszt értékéből. Az érzelmi töltet közvetítésében nagy szerepe van annak a zenének, amelyet szerintem méltatlanul feledett el az Amerikai Filmakadémia. Habár a film modorán van még némi csiszolnivaló A messzi dél vadjai figyelemre méltó film, ami egyszerre gondolkodtat el és csal könnyet a szemedbe.
Mészáros Márton
A messzi dél vadjai (Beats of the Southern Wild)
Mészáros Márton blogja 