Politikai okokból nyilvánították őrültnek II. Lajos bajor királyt, írja egy a 2013 decemberi History of Psychiatry hasábjain megjelent új tanulmány. A „Hattyúkirálynak ” is nevezett uralkodó „viselkedése időnként furcsának hathatott, és zavarodottság jeleit is mutatta, ám ezek önmagukban nem az elmebaj tünetei. Uralkodásának utolsó napjaiig kompetens módon irányította országát” – írják.
Az idealista, Wagner zenéjéért rajongó, a történelemben leginkább építkezéseivel kitűnő uralkodót 1886-ban elmebetegségére hivatkozva fosztottak meg a tróntól, de valójában semmiféle komoly mentális betegség tünetei nem mutatkoztak rajta – derül ki a History of Psychiatry tanulmányából. Heinz Häfner német pszichiáter, a Mannheimi Elmegyógyintézet igazgatója tíz évvel ezelőtt, 2004-ben kapott engedélyt arra, hogy a Wittelsbach-ház, a bajor királyi család magánarchívumában kutasson II. Lajos feltételezett elmebajára vonatkozó adatok után. A teljes részletességgel most publikált anyag más dokumentumok feldolgozására is kiterjedt, amelynek során a pszichiáter a diagnózis és a trónfosztás körülményeit vizsgálta meg.
A mostani, legfrissebb kutatás alátámasztja, hogy az uralkodóról adott kedvezőtlen orvosi diagnózis egy cselszövés része volt, amelynek a célja az volt, hogy Lajos királyt megfosszák trónjától, elsősorban annak érdekében, hogy a nőktől való ódzkodása, és szexuális elferdüléséből fakadó kellemetlenségeket elkerüljék, valamint az ország további eladósodását, amelyet Lajos extravagáns és hatalmas kiterjedésű kastélyai veszélyeztettek. Erre utal az is, hogy amikor az orvos őrültnek nyilvánította, majd letartóztatta a királyt, Lajos magából kikelve vonta kérdőre Bernhard von Gudden elmegyógyászt: „Mi alapján jelenti ki, hogy őrült vagyok? Hisz még meg sem vizsgált!”
Von Gudden doktort, a kormányzása alatt aranykorát élő Bajorországot vezető Luitpold régensherceg bízta meg a feladattal, hogy vizsgálja ki a különc uralkodó elmebetegségét. A von Gudden által 1886-ban gyűjtött információk, valamint az uralkodó még abban az évben bekövetkezett halálát követő halottszemle jegyzőkönyvének adatai alapján a mostani vizsgálat nem talált elmebetegségre utaló megdönthetetlen bizonyítékokat. Az állami okiratok szintén azt támasztják alá, hogy a király mindvégig teljesítette adminisztratív kötelezettségeit. Viszont II. Lajos naplóiból kiderül, hogy homoszexualitása miatt kialakult bűntudata és szégyenérzete súlyosbította eleve meglévő szociális fóbiáját, és fokozatosan visszavonult a közélettől. Trónfosztását követően a Münchentől nem messze, a Starnbergi-tónál található Berg kastélyba vitték. 1886 nyarán holttestét Guddennel együtt rejtélyes körülmények között a víz sekély vízében találták meg, amelyet ma egy kereszt jelez. Több, mint egy tucat feltevés van halálának okáról, egyesek szerint elképzelhető, hogy lelőtték.
A kutatást végző Häfner szerint valószínűbb, hogy Luitpold tervelte ki II. Lajos őrültségét és annak elterjesztését, hogy az ne okozzon több kárt Bajorországnak a pénzszórásával és magánéletével. Természetesen Lajos nem volt átlagos, hiszen számos királyi őrülete volt, nem szerette az embereket, félt a nők érintésétől, magában beszélt és harsányan nevetett, ha egyedül volt, hóesésben szeretett enni, a legnagyobb hőségben fázott, és egy emberét háromszor is elküldte Capri szigetére, hogy ellenőriztesse vele, a Kék Barlang valóban kék-e még mindig. Emellett az uralkodó érzékeny volt, rajongott a költészetért és Wagner zenéjéért is.
Mészáros Márton
II. Lajos bajor király (1846-1886)
Mészáros Márton blogja 