Archive for the ‘Interjú’ Category

Nemere: “Tudom, hogy nem telt el hiába ez a 40 év!”

2011. június 29.

INTERJÚ NEMERE ISTVÁN MAGYAR ÍRÓVAL,

hazánk egyik legsikeresebb és legvitatottabb, ám kétségkívül legtermékenyebb szerzőjével

Az interjút készítette: Mészáros Márton

Nemere István magyar író Budapesten 2011. június 29-én (Mészáros Márton felvétele)

Nemere István magyar író Budapesten 2011. június 29-én (Mészáros Márton felvétele)

Mészáros: Köszönöm, hogy szakított rám időt. 16 éves vagyok, de lassan egy évtizede olvasom a műveit. A szobámban van egy egész Nemere-vitrin, amelyben közel 250 könyve sorakozik. Az első kérdéseim is ezzel kapcsolatos; hogy válhat valaki generációk kedvenc írójává?

Nemere: Egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy egész generációk kedvence vagyok, de előfordul, hogy egészen meglett korú emberek jönnek oda hozzám és azt mondják; „gyerekkorom óta olvasom magát”. Ilyenkor kicsit megijedek, hogy milyen öreg vagyok és egyáltalán mióta vannak ezek az emberek az olvasóim között. Ezek az emberek persze már több évtizede olvasnak. Ennyi év után már bevallhatom, hogy azért ebben volt egy kis tervezettség, a kezdet kezdetétől írtam felnőtteknek és kisgyerekeknek, pontosan azért, hogy kineveljek magamnak olvasókat, olyanokat, akik gyerekkorukban olvastak, és akiktől reméltem, hogy majd felnőttként is fognak olvasni. Aztán úgy tűnik, hogy ez a számítás bejött, ezt persze csak most látom, amikor kiderül, hogy legalább két nemzedék kezdettől olvassa a könyveimet. Az ember időközben ír ide is, oda is, közben pedig nőnek fel az olvasók is, majd öregszenek, s ez által összefonódik az életük a szerzővel. Nagy szavaknak tűnnek, de havonta egyszer jön egy olyan levél, hogy „köszönöm, hogy ennyi mindent írt” vagy, hogy valamelyik művemről azt mondják, hogy megváltoztatta az életüket, de volt olyan is, aki azt mesélte, hogy a gyerekei most kezdik olvasni a könyveimet. Ezek mind nagyon kellemes emlékek számomra, és egyben pozitív visszajelzések is, tehát tudom, hogy nem telt el hiába ez a negyven év.

Mészáros: Eleve hogy képes valaki ötszáznál (!) is több könyvet megírni? Elvégre ez világviszonylatban is hihetetlenül nagy szám!

Nemere: Most már nincsenek világviszonylatban ilyenek, de voltak. Volt egy angol hölgyemény, Barbara Cartlandnak hívták. Pár éve halt csak meg, majdnem 100 esztendős volt. Ő kéthetente írt egy rózsaszín leányregényt, a rózsaszínt most nem csak a stílusáért mondom, hanem állítólag ilyen színben is jelentek meg ezek a kötetek. Élete végén már nem tudott írni, akkor már magnóra mondta őket és azt hiszem 723 könyve jelent meg. És ne feledkezzünk meg Georges Simenonról sem, a belga íróról, aki csak krimiből írt közel 700-at és több száz más témában is alkotott. Matematikailag ő már megközelítette az ezret, de nem érte el. Szóval az egyetlen előnyöm velük szemben, hogy ők már kiestek a játékból, én viszont még élek! Visszatérve az eredeti kérdésre, természetesen lehetne azt mondani nagyképűen, hogy kérem szépen én ilyen okos, zseni és ügyes vagyok, de nem erről van szó, hanem arról, hogy tulajdonképpen nekem el kellett döntenem, hogy én erre a dologra ráállok, ezt fogom csinálni és szinte semmi mást. Ezt a semmi mást szó szerint kell érteni; nekem ez az életem és minden másról le kellett mondanom. Engem csak ilyenkor lehet látni, mint most itt a kávézóban vagy könyvheteken, könyvfesztiválon. Nem nagyon járok szórakozni, persze azért olykor-olykor elmegyek moziba, meg néha külföldre is utazok. Itthon, Magyarországon körülbelül 70-80 napot vagyok úton egy évben; egy héten egyszer eljövök Budapestre, a többi alkalommal pedig elmegyek író-olvasó találkozóra bárhova, ahova meghívnak. Egy évben mondjuk, írok húsz könyvet vagy többet, de azt ne 365 napba számítsuk, hanem abba a maradékba, amelyet otthon töltök. Kevesebb mind háromszáz napom van dolgozni, de akkor minden nap írok, még a saját szülinapomon, szombaton és vasárnap is. Például amikor az ország kómába van, akkor én reggel hatkor már leülök dolgozni és azt gondolom, hogy ezzel nem sokan vagyunk így.

Mészáros: Ha már itt tartunk, akkor a könyvei olvasottságával meg van elégedve?

Nemere: Nem. Nincs olyan író, aki meg lenne elégedve a saját könyvei olvasottságával. Ez olyan, mint a színész, aki nem hiszi el, hogy népszerű, pedig millióan ismerik, de ő azt szeretné, hogy 7 milliárdan ismerjék, elvégre majdnem ennyien népesítjük be a Földet. Én azt mondom, hogy nem panaszkodhatok, hiszen az országban az én könyveimet veszik meg a legtöbben, de ez mégsem az, amivel én elégedett lennék. Mondjak adatokat?

Mészáros: Megköszönném.

Nemere: Tavaly, vagyis a 2010-es naptári évben Magyarországon csak a nyomtatott könyveimből, – most a hangos könyvekről és az elektronikus formátumban lévő művekről nem is beszélek -, 411 ezer kötetet adtak el. Viccelődhetnék, hogy csak azért ilyen kevés ez a szám, mert gazdasági válság van, de ez nem kevés, mert az előző években 300 ezer körül volt mindig ez az éves adat. Számomra ez a szám viszont még mindig kevés. Egyébként az egész pályám során Magyarországon eddig közel 12 millió példányban keltek el a műveim. Ez azt sugallja, hogy minden magyarnak van 1,2 Nemere könyve a csecsemőket beleértve. Nyilván nem így működik, de ezen a statisztikán lehetne még javítani.

Mészáros: Melyik művének a megírása tartott a leghosszabb ideig ez az 550 könyv közül?

Nemere: Ez az 550 könyv már 571. De nem igazán tudom, hogy volt-e egyáltalán olyan művem, amelynek megírása különösen sok időt vett volna el. Tudniillik egyrészt a fejem már kezd szita lenni, kezdem elfelejteni a régi dolgokat, másrészt pedig az, hogy mennyi ideig tartott megírni egyik-másik könyvemet az sok olyan dologtól is függ, amelynek nagyon nincs is köze az egészhez. Tehát ez függ attól is, hogy abban az időben mennyire voltam elfoglalva, vagy, hogy mennyire foglalkoztatott az egész ötlet. Van millió olyan ötletem, amelyek már régóta foglalkoztatnak, de még egyetlen egy sort sem írtam le. A hegy című regényem máig az egyik kedvencem, ez a mű huszonvalahány évig egykötetes mű volt, aztán a 2000-es évek elején az egyik kiadó elkezdte mondani, hogy írjam meg a folytatását és tudom, hogy annak a gondolati szakasza is sokáig eltartott. Azt hiszem A hegy megírása tartott a legtovább. De van olyan könyvem is, amelyet néhány óra alatt írtam meg.

Mészáros: Úgy tűnik, mintha idén visszaesett volna a könyveinek száma. Nyugtassa meg az olvasóit, hogy ez nincs így!

Nemere: Igen. A tavalyi évben tényleg több jelent meg, de még nem lehet pontosan tudni, hogy mi lesz decemberig. Mindig is több könyvem volt a kiadóknál, most is huszonöt van náluk. Az is igaz, hogy van olyan kiadó is, ami olyan, mint a hörcsög; begyűjti a könyveket, de nem adja ki, mert nincsen elég pénze senkinek, hogy kifizesse az alkalmazottakat. Meg eleve a könyvforgalom is nagyon visszaesett, nem véletlenül vannak most olyan akciók a könyveimnél, hogy egyet fizet, kettőt kap és ehhez hasonlók. Nagyon kevés könyvet tudnak venni az emberek, tehát úgy néz ki, hogy nem lesz annyi könyvem, mint 2010-ben. Igaz, most dolgozok egy könyvsorozaton, amelynek kötetei kéthetente fognak megjelenni. Ez egyelőre viszont még nem publikus. Úgy néz ki, hogy szeptemberig még jó pár könyvem fog megjelenni, tehát még minden változhat.

Mészáros: Köztudott Önről, hogy hihetetlen munkabírású szerző. Hány oldalt képes megírni egy nap során?

Nemere: Most már nem oldalban számoljuk ezt, hanem karakterben. Reggel hat órától délután kettőig, egy nagyon rövid ebédszünettel megállás nélkül írok körülbelül 35-40 ezer karaktert. Ezzel még közel sincsen vége, mert délután mégegyszer bekapcsolom a gépet és könnyebb dolgokkal foglalatoskodom, például fordítok vagy novellákat írok. Tehát ehhez a 40 ezerhez ekkor még hozzájön 5-6 ezer karakter. Hat napon keresztül ez így megy a héten, a kivételt csak ez a szerdai nap képezi, amikor a fővárosba jövök. Hogy egyszerűbb legyen azoknak is, akik nem akarnak szorozni; ez a 35 ezer karakter 10-12 oldalnak felel meg a számítógépen, könyvben pedig 20-25 oldalnak. A lényeg és egyben a válasz a kérdésre az, hogy 10-20 oldalt tudok megírni egy nap alatt, ami szerintem egész jó arány ahhoz viszonyítva, hogy egy átlagos könyv 200 oldalas.

Mészáros: Kisgyerekként sosem értettem, hogy miért kell egy Nemere Istvánnak álnéven írnia.

Nemere: Az 1990-es évek közepéig egyáltalán fel sem merült bennem, hogy álnéven írjak, de kiderült, hogy túl sok könyvem van a piacon. A végén már volt olyan pillanat, hogy egy könyvesboltban akár húsz könyvem is volt és ekkor találták ki a kiadók, hogy kezdjek el írni álnéven. Először ezért kezdtem el írni álnéven, aztán kereskedelmi szempontból; legfőképpen azért lettek álneveim, mert például a náci Németország történetéről szóló könyvek jobban kaphatók, ha a borítón egy német nevet olvas a közönség és nem egy magyart. Legalábbis az olvasóknak úgy tűnhetett, hogy akkor egy német ír németről, tehát bennfentes, jobban tudhat egyet s mást. De azért teljesen nem voltak átverve az emberek, mert belül oda volt írva a nevem, csak sokan azt hitték, hogy én csak a fordító voltam. Aztán idővel jött a másik nagy álnevem, Melissa Moretti. Az egyik kiadónak merült fel, hogy mi lenne, ha írnék nőknek romantikus regényeket. Itt hagy szögezzem le, hogy ezek a könyvek nem olyan nyálasak, mint ebben a műfajban a legtöbb könyv és nem azt ecsetelik, hogy a herceg bekocog a fehér paripáján és oltár elé vezeti a hölgyet. Ezek mai európai nőknek a különböző komoly élethelyzetei és problémái, amelyek során egy gödörből kell kimászniuk. Miután megjelent néhány ilyen jellegű művem, több kiadó is érdeklődni kezdett és romantikus könyvem jelent meg különböző álnevek alatt. Melissa Moretti könyvekből rengeteg jelent meg, most írom az ötvenharmadikat. Ennek a névnek tényleg volt és még mindig van is sikere. Író-olvasó találkozókra, ha megyek, szinte mindig jönnek hozzám különböző életkorú hölgyek, akik Melissa Morettivel szeretnének találkozni, persze mindezt úgy, hogy tudják, hogy valójában az én vagyok.

Mészáros: Mint mondta, egész nap dolgozik, de azért gondolom, szakít időt a napi sajtó elolvasására is. Milyen lapokat olvas rendszeresen?

Nemere: Na ez egy nagyon cseles kérdés, mert ha az ember mond egy napilap címet, akkor egyből belövik az illetőt egy adott politikai oldalra, tehát napilap címet nem mondok. Egyet viszont rendszeresen olvasok, de olvasok mást is; a HVG-nek minden számát megvettem és elolvastam 1978 óta, tehát az első számtól kezdve a legfrissebbig. Tudom magának ez pattintott kőkorszak, de csak ezt akarom mondani ezzel, hogy rendszeresen olvasom a HVG-t. Egy regényem ötlete is az ott olvasott cikkből származott. Az Élet és Irodalom is gyakran van a kezemben, akárcsak különböző napi-, heti-, havilapok, történelmi és kulturális folyóiratok. A napirendem fontos részét képezi az újságolvasás, akárcsak a sétálás; orvosi utasításra napi 5 km-t lenyomok gyalog. Erdő környékén lakom, tehát ez nem rossz! Eshet az eső, lehet hóvihar, én mindig megteszem ezt a távolságot, utána pedig elolvasom az újságokat. Este pedig tévét nézek, általában filmeket.

Mészáros: Vannak olyan témák, amelyek foglalkoztatják, de még nem írt meg?

Nemere: Nagyon sok van. Rendesen gyűjtöm a különböző anyagokat több témában, persze ez nem jelenti azt, hogy meg is írom őket, de az a poén, hogy nem tudom, hogy melyikből születik majd könyv. Például van olyan, hogy évekig gyűjtök valamit, aztán egyszer csak előkapom azt a dossziét, amibe beletettem egy-két újságkivágást annak idején és most látom csak, hogy eltelt tíz év azóta. Akkor úgy tűnt, hogy ebből lehet könyv, de most már rájövök, hogy nem. Van, amikor csak gyűjtök, és egész szépen dagadozik a dosszié, már fognék is hozzá a könyv írásához, és mit sem sejtve benézek egy könyvesboltba és megpillantok egy azonos témájú könyvet. Hosszú ideig gyűjtöttem anyagot ahhoz, hogy mi a közös a Bibliában és a Koránban és egyszer csak megláttam ezt a könyvet a kirakatban. Úgyhogy fújhattam az egészet. Természetesen most is van több olyan témám, amelynél úgy érzem, hogy lassan el lehet vele kezdeni házalni a kiadóknál. Már közel 25 éve nem csinálom azt, hogy otthon ülök és írok várva, hogy majd valaki megveszi a könyvem. Ilyet csak az 500. könyvemnél, a Vismar és társánál csináltam, de az más eset volt, mert akkor a kiadó megmondta, hogy akármi is lesz az ötszázadik könyvem, ők ki fogják adni. Viszont volt olyan téma is, amivel évekig küszködtem, és még egyetlen betűt sem írtam le belőle, nem akartam feleslegesen dolgozni. Aztán egyszer csak igen mondtak és én megírtam a könyvet.

Mészáros: Szóba kerültek a filmek néhány kérdéssel ezelőtt. Magánemberként jár moziba? Vannak kedvenc színészei?

Nemere: Járok moziba, igaz tanyán lakom, még a legközelebbi falutól is messze, de ennek ellenére minden hónapban szakítok időt rá, hogy elmenjek moziba. Gyakorlatilag 15 éves korom óta nézek filmeket, azóta pedig visszaszámolva körülbelül 10 ezer filmet láttam. Néha filmen látom az életet is, s gyakran a leírásaim is filmszerűek. Már többen mondták, hogy olvassák a könyvemet és olyan számukra, mint ha egy film peregne előttük. Úgy látszik ez a filmmániám vetülete az írásban. Vannak olyan színészek, akiknek minden filmjét megnézem műfajtól függetlenül, kedvencnek pedig Clint Eastwoodot tudnám mondani, de Meryl Streepet és Robert DeNirot is szeretem. Nem vagyok annyira amerikomániás, nem csak amerikai alkotásokat nézek, nagyon szeretem az olasz és francia filmeket is. Manapság csak amerikai filmeket látunk, azok pedig már annyira hollywoodiak, hogy előre tudjuk, hogy melyik pillanatban mit fognak mondani a szereplők, és már unjuk, hogy hányszor mondják el egy filmben, hogy I love you. Szóval ezek olyan dolgok, amelyek egy kicsit elveszik az ember kedvét, mert szinte mind egy kaptafára készülnek ellentétben az európai filmekkel. Velük viszont az a baj, hogy kevésbé eseménydúsak, hiányolom belőlük azt a tempót, amely megvan egy amerikai moziban. Lassan már karikírozom a dolgot, de egy amerikai filmben lelőttek már nyolc embert, míg egy európaiban a vége a filmnek, mire valaki a fegyverhez nyúl.

Mészáros: Itt érdemes megjegyezni, hogy a Holtak Harca című könyvének a történetét ellopták és Sylvester Stallone és Sandra Bullock főszereplésével 1993-ban A pusztító (Demolition Man) címmel filmet forgattak belőle.

Nemere: Ez annyira biztos, hogy annak idején, amikor a filmet bemutatták Magyarországon akkor megnéztem és ötletadóként egy magyar név szerepelt a stáblistán. A férfi után nyomoztattam is, és megtudtam, hogy a pártállami időkben járt az Egyesült Államokban, valami titkosszolgálati spicliként. Tíz éve nem hallottam az emberről, akkor valamilyen panziója volt valamelyik megyénkben. A Holtak Harca esetében nem arról van szó, hogy az amerikaiak ellopták a művem, mivel ők teljesen jóhiszeműen vették meg az ötletet ettől az embertől, csak azt nem tudták, hogy az ötlet nem tőle származik. Amikor kiderült ez a turpisság, hogy megloptak, elmentem a szerzői jogvédő irodába, beadtuk a filmet és a könyvemet is a szakértőknek. Elolvasták, megnézték a filmet és adtak egy szakvéleményt, amely szerint a kettő között 75 %-os az egyezés. Azt is javasolták, hogy indítsunk pert, de az Egyesült Államokban kellett volna pereskedni kelet-európaiként egy hatalmas filmstúdióval és annak a jól fizetett ügyvédeivel, arról nem is beszélve, hogy a mi ügyvédünk is szinte megfizethetetlen óradíjjal dolgozott volna. Legyintettem és hagytam az egészet. Mindenesetre meg vagyok győződve, hogy az én könyvemből készült ez a film, annyi lehet csak, hogy a készítők nem tudták, hogy egy lopott témát visznek mozivászonra.

Mészáros: Kicsit kanyarodjunk el más téma felé. Vallásos embernek tartja magát?

Nemere
: Egyáltalán nem. Nem hiszek Istenben, ateista vagyok. Azt azonban kijelenthetem, hogy mint sokan mások, én is katolikusnak születtem, és kinyomoztam azt is, hogy minden ősöm az volt apám sváb származású családja részén és a Tolna megyei paraszt őseimen keresztül is. Engem annak idején még meg is kereszteltek, és templomi esküvőm is volt az első feleségemmel Lengyelországban. A lengyelek eleve nagyon katolikus nép. Apámmal sokat beszéltem a vallásról gyerekként, de mindezek ellenére nem lettem vallásos ember. Jelentek meg olyan könyveim is, amelyeknek kevésbé örült a magyar katolikus egyház, például ilyen könyvem a Vatikáni krimik is.

Mészáros: Mi a véleménye a magyar népbutító televíziós műsorokról?

Nemere: Rengeteg ilyen műsor van, néha én is nézem őket, persze nem konkrétan erre a Való Világra gondolok. Tényleg egyre szánalmasabbak, és már kezd elegem lenni belőlük. Néha én is beleakadok egy-kettőbe és 5 perc után már sikítva menekülök. Ha belegondolunk, akkor ez a Fókusz is gyakorlatilag ilyen típusú műsor; az se szól másról, csak egy-egy celebről, akit valamiért 5 percre annak neveznek ki és az ő teljesen jelentéktelen, idióta marhaságait taglalja. Magamban csodálkozom legjobban, hogy vannak állandó nézői az ilyen jellegű műsoroknak. Már bocsánat, de ennyi hülye ember lenne ebben az országban? Máskor pedig nem csodálkozom rajta, hiszen ezek a kereskedelmi tévék a legalacsonyabb szinthez szólnak. Piramisban él a társadalom, ezt el kell fogadnunk, ha tetszik, ha nem. A gondolkodók vannak felül, és ahogy megyünk lefelé egyre csak csökken az értelmes emberek száma. Gondoljunk csak bele a magyar társadalomba; kezdjük azzal, hogy van 1 millió totális alkoholista. Ezt nem én találtam ki, alá van támasztva megbízható, szakmai adatokkal. Tehát 1 millió magyar nem képes meglenni a mindennapi alkohol nélkül. Nekem az is alkoholistának számít, aki csak napi egy felest iszik meg, elvégre, ha egy dohányos is elszív napi egy szál cigit, akkor rá se mondja, senki, hogy nem dohányzik. Vidéken például van úgy, hogy majdnem egy egész falu indítja reggel ivással a napját. Ez az 1 milliós szám pedig csak nőni fog, most hogy lehet pálinkát főzni otthon és ezek az iszákos emberek megkapták a legalitás tényét. A társadalomban van még sok nagyon buta ember, akik nem önhibájukból buták, hanem mert nem voltak jó szüleik, vagy, mert nem művelődtek eleget, vagy, mert nem volt hozzá elég kedvük, affinitásuk. Ők megrekedtek egy szinten, és ők a Való Világ és a meghalt Mónika show állandó nézői. Sőt, nekik csak ez tetszik. Csak ez. Mást fel sem érnek ésszel, tegyük fel este ülnek a tévé előtt és megy a Híradó, elhangzik három idegen szó, egyből átkapcsolnak egy másik csatornára, mert nem is értik miről van szó. A rémes az egészben az, hogy ennél a társadalmi rétegnél a legszélesebb a piramis, az ország nagy része ilyen ember.

Mészáros: Mit tudna tanácsolni az én korosztályomnak, hogyan találja meg az igazi értéket egy ilyen világban?

Nemere: Nincs könnyű dolguk az biztos. Most mondok valami olyasmit, aminek kétségkívül nem fognak örülni a 16 évesek, de felnőtt segítsége nélkül nem fog sikerülni nekik értékes emberé válni. Nyilvánvaló, ha bejön egy új ember a társadalomba, akkor nehéz dolga lesz beilleszkedni. 16 évesen még a felnőtté válás szélén áll az illető, a felnőttek és a gyerekek között ingázik, mert ide is tartozik, meg oda is. Itt persze előnybe vannak azok a fiatalok, akiknek értelmes szülei vannak, azok a szülők meg tudják mutatni az utat a gyerekeiknek, de a többi szülő nem tudom, mit tud tanítani a gyerekének. Sajnos azok, akik pedig nem tudnak semmi hasznosat tanítani a gyerekeinek, azok újra termelik azt a bizonyos primitív réteget. Egyébként meg rengeteg veszély leselkedik erre a korosztályra, a lényeg, hogy valakinek meg kell számukra mutatni az utat. Ez olyan, mint ha mennénk egy úton, amely valahol elágazna kétfelé. Magunktól nem jönnénk rá, hogy merre kell mennünk, de ha ott ülne az útkereszteződésnél egy bácsika, akkor megkérdezhetnénk tőle, hogy merre kell mennie, és a segítségével megtalálhatnánk a megfelelő utat. Ha pedig nem ül ott senki, akkor magunkra kell hagyatkozni, és az a döntés pedig elég bizonytalan. Na így jár egy 16 éves, ha felnőtt segítsége nélkül próbál igazodni ebbe a világban.

Mészáros: A legfiatalabb társszerzője egy 4 esztendős kislány. Mit érdemes tudni róla és a vele írt könyvről?

Nemere
: Ez egy érdekes sztori, örülök, hogy feltette a kérdést. Egy vasárnap délután, amikor már túl voltam a napi karakterszámomon, csengett a telefon és egy kiadó jelentkezett, hogy van egy kislány, aki kitalált egy mesét. Ismertették a paramétereket, hogy a kislány mit és hogyan talált ki, az én feladatom pedig az volt, hogy megírjam a történetet. Gondoltam, hogy sietős a dolog, igazam is lett: estére kellett elkészülni. Leültem és megírtam ezt az Afrikai mesét a kis Hanna elképzelései alapján. A könyv már szerdán a kezemben volt, amikor a fővárosban jártam.

Mészáros: Az arab világban jelenleg dúló polgárháborúkról milyen véleménnyel van?

Nemere: Kadhafi elnökről a lehető leglesújtóbb a véleményem. Írtam én már róla többször, az egyik regényemben nagy b-vel csak a Beduinnak neveztem még a rendszerváltás után néhány évvel, azt hiszem A Rohamcsapat című könyvemben. Pontosan Líbiában játszódik a történetem is, ahol a regényemben egy gyógyszergyárat épített a Beduin, valójában pedig halálos vegyi gázokat előállító labort hozott ott létre, és az én kommandósaim azt semmisítették meg. Kadhafi a valóéletben is nagyon ellenszenves számomra, világéletemben ellene voltam. Azok a rossz előérzeteim vele kapcsolatban, amik a 80’-as, 90’-es években voltak, most mind valóra váltak. Nincs ő egyedül, sajnos vannak még a világon ilyen országok, ahol ilyen zsarnokság van, még akkor is, ha azok nem egy ember nevéhez kötődnek, legyen itt szó például a Kínai Népköztársaságról. Az egy rémisztő hely, ha politikus lennék, nem is tárgyalnék azzal az elszigetelt országgal. Ott a mai napig több tucat koncentrációs tábor van. Kínát remélhetőleg egyszer szétszakítják különböző országokra, eleve a nyelvük is több nép nyelvéből alakult és Tibet sohasem tartozott Kínához. Tehát Kína egy mesterséges ország. Mondhatnék egyébként egészen szélsőséges példákat is, mint mondjuk Észak-Korea, vagy mondhatnék olyan helyeket is, amelyekről 10-20 éve egyre kevesebbet hallunk, mégsem változott semmi ott. Ilyen több dél-amerikai ország, valamint Vietnám, Kuba, Kambodzsa és Szíria sem sokban különbözik.

Mészáros: Hisz Ön a reinkarnációban?

Nemere: Igen. Szeretném azt mondani, hogy tudom, hogy van ilyen, de hát ezt senki sem tudhatja biztosra. Rengeteg bizonyíték van rá, hogy létezik a reinkarnáció, ezek közül a legtöbb tudományos. A reinkarnációt meg lehet közelíteni regressziós hipnózissal is, nagyon érdekes, amikor ebben a tudatállapotban olyan emberek mesélnek letűnt korokról, akik egy előző életükbe mentek vissza. Később aztán az általuk elmondott információknak utána néztek és kiderült, hogy minden szó igaz. Valami tehát van benne!

Mészáros Hisz a világvége eljövetelében?

Nemere: Egyik verzióban sem hiszek, marhaság mind. Szerintem nem így lesz vége a világnak, bár én azt gondolom, hogy a világnak sosem lesz vége, nem is lehet. Amiben élünk az egy végtelen világegyetem, a végtelen világegyetemnek az egyes pontjain történhetnek katasztrófák, amik azoknak az embereknek a világ végét jelenthetik, de az igazi nagy világvége sosem következhet be. A világnak nem volt kezdete, ergo nem lehet végzete sem. Úgy vélem igazából ez nem fenyeget minket.

Mészáros: Mit gondol kellenek-e az embernek barátok, vagy egyedül is megállja a helyét?

Nemere: Vannak nagyon ismert példák, amikor X vagy Y egyedül is megállta a helyét a világban, de ezek az illetők inkább remeték vagy szentek voltak, mindenesetre nem hétköznapi emberek. Nagyon sok vallásalapító, köztük Buddha is magányosan élte le az életét, természetesen ez nem olyan rossz, de így nem lehet élni. Visszakanyarodva a kérdéshez nem erre vagyunk hivatottak, társadalomban élünk és egyedül nem állnánk meg a helyüket. Másodszor a logika is azt követeli, hogy az emberek ne egyedül éljenek, elvégre mindenkinek vannak lelki és testi szükségletei.

Mészáros: Szereti egyébként az embereket?

Nemere: Nagyon könnyű szeretni az emberiséget, de egy-egy embert elviselni lehetetlenség. Persze az ember könnyen rámondja, hogy szereti az embereket, de vannak sokan, akiket anonim nem szeretek, például ott van az 1 millió alkoholista, de a butákat se szeretem, tehát ha úgy vesszük, akkor a társadalom felét nem szeretem.

Mészáros: Végezetül az utolsó kérdésem az lenne, hogyan tudná saját magát jellemezni?

Nemere: Nem vagyok tökéletes én sem, de az ember igyekszik. Tegyünk meg mindent, amit megtehetünk!

Budapest, 2011. június 29.

Mészáros Márton és Nemere István magyar író Budapesten 2011. június 29-én

Mészáros Márton és Nemere István magyar író Budapesten 2011. június 29-én

Interjú Kelemen Marci bloggerrel

2011. május 12.

“A FIATALSÁG MÉG KERESI ÖNMAGÁT”

Mészáros Márton interjúja Kelemen Marci bloggerrel

Két évvel ezelőtt ráakadtam egy főként filmekkel foglalkozó blogra a világhálón, és annyira megtetszett, hogy több bejegyzéshez is írtam hozzászólást. Később felvettem a kapcsolatot az oldal üzemeltetőjével is és azóta barátok vagyunk Kelemen Marcival. Szinte minden nap beszélek vele, ez azonban csak az internet segítségével lehetséges, mivel ő a fővárostól 190 km-re, Kaposváron lakik. Nos, lássuk a Marcival készített interjúmat!

Kelemen Marci magyar blogger

Kelemen Marci magyar blogger

Mészáros: Szia! Örülök, hogy hajlandó vagy interjút adni nekem. Mesélnél valamit arról, hogy honnan jött az ötlet, hogy elindíts egy filmes blogot?

Kelemen: Ez nem feltétlenül csak egy filmes blog. Sok minden mással is foglalkozik, persze főként filmekkel és alakításokkal, de azért szerintem elég széles a paletta. Az ötletet, hogy elindítsak egy ilyen blogot, főként az adta, hogy a véleményem szerint mindennap ér minket a médiában valami hír, információ és én olyan ember vagyok, aki, ha valamit lát és hall, azt azonnal véleményezi. Ez a blog ezért született, hogy elmondjam a véleményeimet a lehető legtöbb témában.

Mészáros: Mennyi idődet veszi el a Kelemenmarc’s Weblog írása és szerkesztése?

Kelemen: Nem sokat. Amíg az ember élvezi, amit csinál, addig nem számít az idő és a belefektetett energia.

Mészáros: Az évek során milyen jellegű visszajelzéseket kaptál?

Kelemen: Általában pozitív visszajelzéseket kaptam, de evidens módon volt pár negatív is. Eme negatív kritikákat egyáltalán nem bánom, ezekből ugyanis sokat lehet tanulni. Minden kritikát szívesen fogadok.

Mészáros: Hogy ítéled meg a mai fiatalokat, pl. a korosztályodat?

Kelemen: Ebben a korban a fiatalság még keresi önmagát. Amit én tapasztalok a környezetemben az számomra nem szimpatikus, ezért egy kicsit tudatosan ki is lógok a sorból. Nekem más jelenti a szórakozást, mint a legtöbb mai fiatalnak. Nem hiszem például, hogy csak úgy lehet egy igazán jót bulizni vagy táncolni, hogy közben részeg az ember. Persze, meglehet inni egy pár sört, akár le is részegedhet valaki véletlenül, de attól egyenesen hányingerem van, ha valaki már józanon eldönti, hogy „ma már pedig ő bizony be fog rúgni”.

Mészáros: Mi a véleményed a magyar filmekről?

Kelemen: A régi magyar filmek kifejezetten jók, de az elmúlt tíz évben sajnos nagyon visszaesett a magyar filmgyártás színvonala. Gondoljunk csak az S.O.S Szerelem vagy a 9 és ½ randi című nevetségesen szánalmas filmekre.

Mészáros: Úgy tudom, elég gyakran nézel filmeket, mik a fő szempontok, ha megtekintesz egy mozifilmet?

Kelemen: Igen, jól tudod. Megmondom őszintén a legfőbb szempont nálam a színészek játékának milyensége. Lehet jó egy történet, kiváló a helyszín, de ha a színészek rosszak, akkor élvezhetetlen a film.

Mészáros: Van kedvenc mozifilmed?

Kelemen: Nyilván mindenkinek vannak kedvencei, így nekem is. Nálam Az órák és a Titanic című filmek a nagy favoritok ősidők óta.

Mészáros: Kik azok a színészek, akiket nagyon szeretsz és példaképednek tekintesz?

Kelemen: Nagyon örülök, hogy feltetted ezt a kérdést! Színésznőmániásnak vallom magam. A kedvenceim közé tartozik többek között Cate Blanchett, Julianne Moore, Meryl Streep, Kate Winslet és Jamie Lee Curtis is. Természetesen akad azért egy-két férfi színész is, akiket kedvelek, példának okáért megemlíthetem Leonardo DiCapriot vagy épp Jack Nicholsont. Példaképnek talán nem tartom egyik kedvencemet sem, úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy valakit példaképnek tekinthessünk, sokkal jobban kell ismernünk, bensőségesebb kapcsolatot kell vele ápolnunk.

Mészáros: Mesélnél valamit a díjadról, a Kelemenmarc díjról?

Kelemen: A séma ugyanaz, mint az Oscar-díjnál. Minden évben megnézek temérdek filmet és utána kihirdetem a jelöltlistát több kategóriában. Később pedig nyilvánosságra hozom, hogy az adott évben melyik filmeket és melyik alakításokat tartottam a legjobbnak. Annyi eltérés van a két díj között, hogy itt nem öt, hanem hat-hét jelölt van egy kategóriában. Ezt az általam kreált díjat negyedszerre „adtam át”, idén például megkapta az első Kelemenmarc díját a fantasztikus Anne Hathaway, a friss Oscar-díjas Melissa Leo, illetve James Franco és Andrew Garfield is.

Mészáros: Hogy képzeled el magad 10 év múlva?

Kelemen: Feleség, gyerekek, karrier, boldogság…. Persze én így képzelem el (szerintem a legtöbbünk), de az már sokkal inkább kérdéses, hogy ebből mi fog összejönni tíz év múlva… Mindenesetre én bízom a legjobbakban. Köszönöm szépen az interjút. Szép napot mindenkinek!

Mészáros: Én is köszönöm, sok sikert a továbbiakban is a Kelemenmarc’s Webloghoz!

Kelemen Marci magyar blogger

Kelemen Marci magyar blogger

Interjú a Miss Alpok-Adria Nemzetközi Szépségverseny győztesével

2011. március 31.

“Külsővel csak megszerezni lehet valakit, megtartani nem”

Interjú Barta Zsanettel, a Miss Alpok-Adria Nemzetközi Szépségverseny győztesével

Barta Zsanett, a Miss Alpok-Adria szépségverseny győztese

Barta Zsanett, a Miss Alpok-Adria szépségverseny győztese

Mészáros: Mesélnél valamit arról, hogyan nyerted meg ezt a Miss Alpok Adria elnevezésű szépségversenyt?

Barta: Ez egy nemzetközi verseny volt, amelynek a döntőjét Szlovákiában rendeztek meg. Igazából azt hiszem, hogy pozitív hozzáállásom es határozottságom miatt lettem én az első. Már nagyon régen készültem erre a versenyre. Elképzeltem mindig, hogy én milyen boldog vagyok, miután első lettem, aztán anyukám örömét is láttam, tulajdonképpen azt próbáltam sugározni, hogy megszeretném nyerni a versenyt; hogy nekem írja be a zsűri a maximum pontot, hogy én vagyok a legszebb, és állítólag ez le is jött. Sokan mondták, hogy milyen határozott és vidám ez a lány.

Mészáros: Milyen irányba változik meg az életed a győzelemmel?

Barta: Anyagilag is megváltozott, mert ezektől a versenyektől általában hasznom is származott és sok új ismeretséget is kötöttem. Szeretnék még ebből profitálni, hogy könnyebben boldoguljak a jövőben.

Mészáros: Régebben gondoltál arra, hogy egy napon majd szépségkirálynő leszel? És méghozzá egy ilyen nagy versenyen…

Barta: Igazán nagyon nem is vágytam sosem arra, hogy én szépségkirálynő legyek. Sosem tartottam magamat esélyesnek, mindig azt mondogattam, hogy majd egyszer. Persze kislányként, nagyon kicsiként mindenki elképzeli, hogy milyen lehet, ha megnyer egy szépségversenyt és a fején van a korona. Egyébként, ha megmondták volna 10 éves koromban, hogy 18 évesen megnyerek egy ilyen nagy versenyt, akkor nagyon meglepődtem volna.

Mészáros: Gondolom is. Amúgy te szépnek tartod önmagad?

Barta: Jó kérdés… Az ilyen szépségversenyeknek az a lényege, hogy a lányok bizonyságot nyerjenek a szépségükről, és én már régóta kacérkodtam ezzel az ötlettel, hogy benevezek egy szépségversenyre. Természetesen szépnek tartom magam egy bizonyos szinten, de vannak nálam sokkal szebb nők. A legfontosabb, hogy elégedettek legyünk magunkkal, én szerencsére az vagyok.

Mészáros: És a jövőt illetően mik a terveid?

Barta: Érettségizni fogok, most pedig a Fazekas Mihály Gimnáziumba járok. Fontos számomra a tanulás, később a BME építészmérnöki karára szeretnék bekerülni, de lehet, hogy jelentkezni fogok a Miss Hungary-re vagy A királynőre.

Mészáros: Kisújszálláson születtél. Hogyan kerültél fel Budapestre?

Barta: Hát úgy kerültem fel a fővárosba, hogy már nagyon kiskorom óta szeretem a matematikát. Kislányként is több rangosabb versenyen vettem részt, általában egész jó eredménnyel. Olyan iskolát szerettem volna választani, ami ebben tökéletesen tudna segíteni nekem, és erre a legalkalmasabbnak a Fazekas tűnt. Úgy gondoltam megpróbáltam hátha sikerül, és sikerült.

Mészáros: Én azt hallottam, hogy nem szeretsz beszélni a magánéletedről. Ez miért van? Csak sztárokat utánzod ezzel?

Barta: Engem megkeresett egynépszerű internetes portál, akik ezt írták rólam. Már régebben is hallottam róluk, hogy nagyon rosszindulatúak mindenkivel. Eleve már ahogy megkerestek engem is érdekes volt. Úgy vették fel velem a kapcsolatot, hogy azt mondták, hogy hívjam fel őket, mert csinálnak velem egy interjút. És olyan szemtelen kérdéseket tettek fel, hogy volt-e már komoly kapcsolatom, ha igen mikor, ha nem miért nem, akarok-e valakitől valami komolyabbat meg ilyesmiket. Ezek már túl vannak a normális érdeklődés határain.

Barta Zsanett, a Miss Alpok-Adria szépségverseny győztese

Barta Zsanett, a Miss Alpok-Adria szépségverseny győztese

Mészáros: Valamilyen ajánlatot kaptál férfimagazinoktól vagy kozmetikai cégektől a verseny óta?

Barta: Magazintól nem igen, de azt leszögezem, hogy vetkőzni férfimagazinnak nem szeretnék. Én vagyok egy elég híres körmös cégnek a reklámarca, folyamatosan kapok felkéréseket, de most nem nagyon tudok ezzel foglalkozni. Inkább a tanulásra összpontosítok!

Mészáros: Számodra mi a legfontosabb az életben?

Barta: Most a tanulás, aztán jön csak a modellkedés. Most csak közhelyekkel tudok élni, de azt kell mondjam, hogy a család, a szeretet, az egészség és a boldogság a legfontosabb. Csak arra vágyok, hogy rendbe legyen mindjen.

Mészáros: Mit gondolsz, mostantól befogsz robbanni a köztudatba, mint egy sztár vagy elfelejtenek szép csendben?

Barta: Nem tudok erre válaszolni. Nekem most az a legfontosabb, hogy építészmérnökké váljak.  Jó érzés, hogy tudod, hogy értesz valamihez, ha nem csinálod már tovább a szépségversenyeket és a fotózásokat.

Mészáros: Igen, ez is egy megoldás. Eleve mi motivált téged, amikor elhatároztad, hogy szépségversenyeken fogsz indulni?

Barta: Igazából ez már a harmadik forduló volt, amit megnyertem ezen az Alpok Adrián. Ez előtt is sok kisebb versenyen voltam, de először voltam ilyen nagy megmérettetésen. Mindig csak gondoltam, hogy hú tovább jutottam az elődöntőben, aztán ebben a fordulóban is, meg ebben is, meg az első három közé is bekerültem és végül csak arra döbbentem rá, hogy a fejemen van a korona.

Mészáros: Hogy készültél fel magára a versenyre?

Barta: Én személy szerint edzettem hetente többször. Nagyon fáradt voltam, sok időt is elvett az életemből, de megérte.

Mészáros: Ki az a nő, akit te nagyon szépnek tartasz a hírességek közül?

Barta: A legszebb? Szerintem nagyon szép a Victoria’s Secret modellei közül Adriana Lima, Magyarországon pedig talán Zimány Linda. Ő például nagyon tetszik, szépnek tartom.

Mészáros: Az utolsó kérdésem az lenne, hogy szerinted az átlagemberek egy szépségkirálynőben mást is láthatnak egy jó nőn kívül?

Barta: Ez egy érdekes dolog. Férfi szemmel, meg úgy általában is, a külső az első, ami megfog egy idegenben. Nyilván ha szép a barátnőd az egy jó érzéssel tölt el, de ha még szépségkirálynő is, akkor az csak emel a dolgon. Külsővel csak megszerezni lehet valakit, megtartani nem.

Barta Zsanett, a Miss Alpok-Adria szépségverseny győztese és Mészáros Márton Budapesten 2011. március 30-án

Barta Zsanett, a Miss Alpok-Adria szépségverseny győztese és Mészáros Márton Budapesten 2011. március 30-án

Interjú Irina Shayk orosz topmodellel

2011. március 23.

Ma délután interjút készítettem Irina Shayk (magyar átírásban: Irina Sajak) orosz topmodellel, Christiano Ronaldo portugál focista menyasszonyával. A 26 éves manökennel már korábban is beszélgettem, most azonban gyorsan készítettem vele egy rövid villáminterjút.

Irina Shayk orosz manöken a Sport Illustrated című amerikai képes sportmagazin fürdőruhákat bemutató 2011-es számában

Irina Shayk orosz manöken a Sport Illustrated című amerikai képes sportmagazin fürdőruhákat bemutató 2011-es számában

Mészáros: Szia. Örülök, hogy válaszolsz a kérdéseimre az interjúnkhoz. Elsőként az érdekelne, hogy milyen érzés, hogy te vagy a világ egyik legdögösebb nője?

Shayk: Remek érzés, igazán jó! Úgy érzem magam, mint egy királynő. Úgy értem minden férfi fantáziáját megmozgatom. Persze most csak viccelek, de komolyra fordítva a szót, nagyon remek érzés. Ennyi az egész.

Mészáros: Egyáltalán tudod te, hogy milyen szép vagy?

Shayk: Nem mindig. Általában akkor eszmélek rá, amikor a kedvesemmel vagyok.

Mészáros: Ha már itt vagyunk, említsük meg, hogy te vagy Christiano Ronaldo menyasszonya. Mi a helyzet az esküvővel?

Shayk: Igen, így van! Lesz esküvő. Minden idők legjobb esküvője lesz a miénk!

Mészáros: Hol ismerkedtetek meg?

Shayk: Ez egy olyan dolog, amiről nem szeretnék beszélni. Magánügynek tartom. De annyit elmondok, hogy már tavaly nyáron is együtt voltunk.

Irina Shayk orosz manöken

Irina Shayk orosz manöken

Mészáros: Tényleg most hol laktok? Mert te ugye orosz vagy, Ronaldo pedig portugál.

Shayk:  Igen így van, de ez nem akadály. Jelenleg New Yorkban élek.

Mészáros: Mit gondolsz ki a legszebb nő a Földön?

Shayk: Számomra egyértelműen Marilyn Monroe a legszebb és legtehetségesebb nő.

Mészáros: Te vagy a Sport Illustrated című amerikai képes sportmagazin fürdőruhákat bemutató 2011-es számának címlaplánya. Milyen érzéssel tölt el ez a tudat?

Shayk: Hihetetlen érzés! Komolyan az! Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen lehetőségem lesz, mint ez volt. Ezt köszönöm is mindenkinek, akik segített és mellettem állt.

Mészáros: Irina, jártál már Magyarországon?

Shayk: Nem még sosem voltam Magyarországon, de egyszer szeretnék elmenni oda. Sok jót hallottam rólatok.

Mészáros: Végezetül mit mondanál azoknak a lányoknak, akiknek te vagy a példaképe és akik a nyomdokaidba szeretnének lépni?

Shayk: Nos, azt tudom mondani nekik, hogy sose adják fel. Érjék el az álmaikat és tudják, hogy különlegesek!

Irina Shayk orosz manöken a Sport Illustrated című amerikai képes sportmagazin fürdőruhákat bemutató 2011-es számában

Irina Shayk orosz manöken a Sport Illustrated című amerikai képes sportmagazin fürdőruhákat bemutató 2011-es számában

Villáminterjú Farkasházy Tivadarral

2011. március 16.

A hosszú hétvégét idén Harkányban és Pécsett töltöttem ugyanabban a négycsillagos hotelben megszállva, ahova Farkasházy Tivadar humorista, újságíró is rendszeresen visszajár családjával. Teddy bácsival egy rögtönzött villáminterjút készítettem a szálloda étkezdéjében.

Mészáros: Elnézést, amiért reggeli után zavarom, de szeretnék készíteni egy rövid, kis interjút Önnel. Nem bánná?

Farkasházy: Nem! Foglaljon helyet. Mit szeretne tudni?

Mészáros: Elsőként arra a személyes indokra lennék kíváncsi, miért éppen ide, Harkányba jöttek a négynapos ünnep alatt?

Farkasházy: Több, mint tíz éve járunk ide. Nagyon szeretjük ezt a szállodát. Nagy érdeklődéssel figyeljük, hogy csinosodik és fejlődik ez a hotel. Úgyhogy évente két-háromszor eljövünk ide.

Mészáros: Most mennyi ideig vannak itt?

Farkasházy: Ó, most sokáig. Négy napig. Ilyen nagyon ritkán fordul elő.

Mészáros: Mi a helyzet a Hócipővel?

Farkasházy: Szerencsére még meg van, de nem olvassák elegen. Mimi, a feleségem nem nagyon örül neki, de itt is fogok egy kicsit – legalábbis fejben – dolgozni.

Mészáros: Oldottabb témákról kérdem: mostanában látott valami jó filmet?

Farkasházy: Tegnap majdnem láttam egy filmet. Megnéztük volna A király beszéde című filmet, amelyet Attila fiam elhozott DVD-n, csak nem tudtuk megoldani, hogy magyar feliratos legyen. Szinkronizálva pedig nem akartuk megnézni, elvégre ez a György király csak jobban dadog eredeti nyelven, mint magyarul. De ma már biztosan megnézzük pár futballmeccs között. Mondjam, hogy ezeknek a meccseknek Mimi nagyon örül?

Mészáros: Ha itt szállnak meg, Pécsre is ellátogatnak?

Farkasházy: Amióta itt vagyunk, még nem voltam. Ma megyünk be Pécsre, holnap pedig Eszékre. Nagyon szeretjük Eszéket. Kevesen tudják, hogy az egy milyen szép magyar város. Pontosabban magyarlakta település, már Horvátországban van. De nagyon sok magyar vonatkozása van, és sokáig magyar is volt. Sajnos sok várossal előfordult ez, hogy elcsatolták a Trianon idején. Erről szomorú beszélni, de együtt kell élni a tudattal. Annyit még elmondanék, hogy Eszéknek van egy főutcája, amely olyan szép, mint a pesti Andrássy út. Gyönyörű villákkal, kúriákkal és kis palotákkal van tele. Attila fiam le is fényképezte őket. Ezek azért szomorú képek, mert ott vannak még a háborúnak a lövésnyomai. Nagyon szép házak, de mind meg vannak szórva géppuskalövedékkel.

Mészáros: A Heti Hetes ugye még forog? Mi lesz a főtémája a következő adásnak?

Farkasházy: A Heti Hetes természetesen még mindig forog. A legújabb Heti Hetes ma lesz a tv-ben, de már felvettük. Hernádi Judit most visszajött közénk, eddig ugyanis az RTL Klub egyik tehetségkutatójának zsűrizett. Most sokat foglalkozunk március tizenötödikével, s kicsit félek attól, hogy megrónak minket a nézők, pedig mindaz, ami elhangzik benne, azt Hermann Róbert most élő hadtörténésztől, a ’48-as forradalom kutatójától és Katona Tamástól tudom. Nem minden úgy történt, ahogy azt tanítják az iskolákban. Az 1848-49-es szabadságharc alatt sok mulatságos és ironikus dolog megesett. Többek között volt háromórás ebédszünet is, elvileg Jókai álmos volt a forradalom napjának kezdetén, Táncsics Mihály, pedig miután kiszabadították a börtönből, elaludt és emiatt nem tudott megjelenni a Nemzeti Színházban tartott előadáson. És ezeket a dolgokat lehetne még sorolni. Egyébként meg nagyon remélem, hogy nem ítélnek el ezért. Mi nem akarjuk beszennyezni a magyarok hősök emlékét. A történelmet mindig úgy kell tanulni, hogy hallgassák meg amit mondanak, és azután vessék össze egyéb olvasmányaikkal vagy nézzenek utána, hogy biztos úgy történt-e minden, mint ahogy azt mondják.

Mészáros: Ha már történelemnél és a politikánál tartunk, akkor felteszem a következő kérdésemet. Mi a véleménye a médiatörvényről?

Farkasházy: Fogós kérdés. Az is nagyon mulatságos dolog. Ilyen még nem volt, hogy egész Európa ellen lett volna egy magyar kormány. Olyan persze már volt, hogy egy magyar miniszterelnök, Bárdossy László egyszerre üzent hadat a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak 1941-ben. De hát ez most egy nagyon kínos dolog, és remélem, hogy a lehető legjobban fogunk kikerülni belőle.

Mészáros: Végezetül az érdekelne még, hogy a felsoroltakon kívül mit jelent Önnek a márciusi nemzeti ünnep?

Farkasházy: Azt, hogy nagyon jó szándékú és nagyon tehetséges fiataloknak köszönhető az egész forradalmi megmozdulás. Nagyon érdemes az egésznek a történetét, lépéseit tanulmányozni. Hasznos utána olvasni egy-két dolognak. A forradalom kirobbantói közül sokan meghaltak vagy sajnos külföldre emigráltak. Kettétört a pályájuk ezeknek az embereknek, de mindezt jó cél érdekében vállalták.

Farkasházy Tivadarral Harkányban 2011. március 12-én

Farkasházy Tivadarral Harkányban 2011. március 12-én

Interjú Magyarország legidősebb emberével

2011. február 21.

„Én mindig Istenben hívő voltam, és vagyok is!”

Mészáros Márton interjúja Gallai Rezsővel, Magyarország legidősebb emberével

Mészáros Márton és Gallai Rezső, Magyarország legidősebb emberével Győrben 2011. február 12-én

Mészáros Márton és Gallai Rezső, Magyarország legidősebb emberével Győrben 2011. február 12-én

A múlt hétvégén levonatoztam Győrbe, hogy találkozhassak Gallai Rezsővel, Magyarország legidősebb emberével. Vannak, akik szerint nem Rezső bácsi az ország legidősebb embere, de mégis őt tartják annak (külföldön is). Az viszont tény, hogy Gallai bácsi a legidősebb férfi Magyarországon. A 107 esztendős idős úrral egy órán keresztül beszélgettem egy győri idősek otthonában, ahol a saját szobájában fogadott.

Mészáros: Gondolta volna valaha, hogy megéri ezt a szép kort?

Gallai: Hát nem úgy van az, nem lehetett azt tudni. Nem tudom érdekli-e… Elmesélném, hogy volt az életem.

Mészáros: Persze, hogy érdekel. Megköszönném, ha elmondaná.

Gallai: Én, mint szerencsétlen, kitaszított gyerek 9 hónapos koromtól lelencgyerek voltam 12 éves koromig. Engem Pápán neveltek, de Szombathelyen születtem 1904-ben. Egy munkáscsalád nevelt, nagyon rendesek voltak velem. Tetszett hallani róla ugye, hogy kik voltak a lelencek?

Mészáros: Igen.

Gallai: Szóval 1916-ban én voltam 12 éves, és miután betöltöttem a 12 évet, az állam már nem fizetett. 12 éves kortól már az állam nem fizet senkiért. Magamnak kellett boldogulni, mindenki ment ki ide, ki oda. Ezek a gyerekek elkerültek szolgagyereknek vagy már nem is tudom hova. Hát engem is elvittek a háború alatt gyermekmenhelyre. Tetszett lenni már Pápán?

Mészáros: Még nem. Mesélne róla?

Gallai: Na, Pápán a nagy templomot tetszik tudni hol van? A templommal szemben van az Esterházy grófi kastély. Akkor még éltek grófok, hercegek. Odajártunk a templom mellé iskolába, láttuk a grófokat lovagolni a szép lovaikon, és mint gyerekek megbámultuk őket. Megbámultuk őket és tessék elképzelni ezekben az időkben a nevelőszüleim visszavittek a veszprémi gyermekmenhelyre, mert nevelőanyám már nem kapott fizetést értem. Ott, tíz nap után jön közénk egy nővér. „Gyerekek! Ki akar lovász lenni?” – kérdezte tőlünk. Amint mondtam én Pápán láttam a szép fess lovakat, és a lovászfiúkat, tehát tetszett nekem ez. Egyedül én jelentkeztem a sok gyerek közül. Azt hittem én is amolyan grófi lovász leszek, így kerültem Alagra. Ott legalább harminc versenyistálló volt. Katonatiszteknek, grófoknak és ilyen méltóságos nagyuraknak voltak akkor versenyistállóik. De amint belekóstoltam kicsit, mindjárt rájöttem, hogy én nem ilyen lovász akartam lenni. Tudniillik, a lovaknak a nyomait kellett a homokos talajon gereblyézni, mi vittük a szalmákat, és minden egyebet. Tudtam, hogy én nem ilyen lovász szerettem volna lenni. Ha érdekli, mondhatom tovább?

Mészáros: Igen, köszönöm.

Gallai: Természetesen csak dióhéjban szeretném elmesélni a többit. Mint mondtam én is elkerültem egy ilyen versenyistállóba a sok zsoké és lovas közé. Én szerencsétlen lelenc voltam, őnekik pedig még az apjuk is ezzel foglalkozott. Apáról fiúra szállt ez a szakma, én viszont egyedül kerültem ide és két év után azt mondtam, hogy nem akarok tovább zsoké lenni. Nagyon kegyetlen volt. Tessék elképzelni minden reggel hajnalba kellett kelnie ennek a tizenkét éves gyereknek. Minden reggel ilyenkor felkelni! Mentünk a lovakat rendbe tenni, akkor magunkkal is kellett foglalkozni, no meg naponta öt óra lovaglás volt télen-nyáron. Szóval lényeg, ami lényeg, két év után megszöktem. Megint elmentem a veszprémi gyermekmenhelyre. Tessék elképzelni; ott sem fogadtak be. De volt ott egy mezőkomáromi parasztember, aki kis szolgagyerekért jött a menhelyre. Hát engem ez a parasztember elvitt szolgalegénynek. Igenrendes ember volt, és igen jó helyre kerültem. Megerősödtem és ennél a parasztgazdánál, az istállóban aludtam egy évig. Én mindig Istenben hívő voltam, és vagyok is és tessék elképzelni, én gyerekfejjel gondolkoztam, megint csak azon járt az eszem, hogy én zsoké szeretnék lenni. Gondolja el milyen világ volt akkor, azok baromi nagy emberek voltak. Elhatároztam, hogy visszamegyek, mert itt nekem se földem, se semmim nincs, és mindig más ember gazdája vagyok, mint a rabszolga. Elmondtam ezt a gazdámnak is, hogy visszamennék, és ha Isten is segít, akkor zsoké leszek. Jóvá is hagyta. Elmentem.

Mészáros: Milyen volt a visszaút?

Gallai: Ó, hát nem úgy volt az. Nehéz volt, de megtettem. Annak az istállónak, ahol voltam négy lova volt. Még ma is emlékszem mindnek a nevére, és egy olasz báróé voltak, aki az olasz követségen dolgozott. Az egyik lovat én kaptam meg, persze csak pucolni. Nagyon jól megértettük egymást, hogy is mondják…passzoltunk mi. Hát tudja, mint az emberekben is vannak – tisztelet a kivételnek – hisztis emberek, de állatban is vannak. Ez az itáliai báró látta, hogy én értek a lovammal, és megkérdezett, hogy nem-e volna kedvem nekem elmenni vele egy versenyre. Hogyne lett volna. Tessék elképzelni egy év alatt én versenybe lovagoltam, és egy nemzetközi egyesület versenyén holtversenybe lovagoltunk be. Mi nyertük meg a futamot még valakivel, és a sok drukker engem ünnepelt. „Ki ez az ember?” – kérdezgették egymástól. „Ez egy senki” – mondták, aztán idővel megismertek engem. Tehát egy senkiből lettem valaki. Végül végre zsoké lettem, és 924-ben, természetesen 1924-et mondom.

Rezső bácsi most abbahagyja a beszédet, és köhögni kezd. Miután egy pohár vizet ivott folytatja. A bácsi nagyon öreg, de mégis jól tartja magát. Éveket tagadhatna le. Egy idősek otthonában él, ahol ő a legöregebb, pedig mindenkinél fiatalabbnak fest.

Gallai: Elnézését. Hol hagytuk abba?

Mészáros Márton interjút készít Gallai Rezsővel, Magyarország legidősebb emberével Győrben 2011. február 12-én

Mészáros Márton interjút készít Gallai Rezsővel, Magyarország legidősebb emberével Győrben 2011. február 12-én

Mészáros: 1924-nél jártunk.

Gallai: Igen, 1924-ben Bécsben versenyeztünk ugyanezzel a lóval. És énnekem meg kellett volna nyerni ezt a versenyt, ami 1600 méter távon volt, de valaki jobb volt nálam. Döcikének becéztem a lovamat és tudtuk, hogy ez már nem fog sikerülni, pedig a nagyuraknak mondtam, hogy fogadjanak ránk, mert nyerni fogunk. Olyan dolgot tettem azért, hogy nyerni tudjak, hogy az én lovamnak az első csűrkivel belevágattam az előttem lévő jószágba. Az felbukott és engem meg kitiltottak a Nemzetközi Lovaregyletből. Még tíz napig tekeregtem Bécsben, a Práter környékén és elfogyott a pénzem is.

Az idős úr szemében könnyek futnak össze és elakad mondandójában. Összeszedi magát és sírva, könnyes szemmel próbálja meg folytatni.

Gallai: Gya-gyalog jötttem haza… Bécsből… Pápáig.

Rezső bácsi még mindig könnyezik és akadozottan beszél.

Gallai: Hogy hova menjek, nem tudtam. Szegény nevelőszüleimhez mentem, akik nyolc évig nem is tudtak rólam. Hozzájuk kopogtam be, és szegény nevelőanyám kérdezi: „ki az?” Mondom neki, én vagyok az, Rezső.  Akkor mondja neki a nevelőapám, hogy eresszen be. Beengedtek, és csak arra kértem őket, hogy csak szállást adjanak nekem. Nehéz, nehéz világ volt akkor. Ez az első háború után volt. Másnap nyakamba vettem Pápa városát és megpróbáltam elhelyezkedni, de csak olyan helyen, ahol kosztot is kapok, hogy ne kelljen tovább éheznem. Így akadtam egy suszterra, aki cipőket árult. Vagyis húsz éves koromban a susztermester felvett dolgozni, hogy új cipőket csinálhassak. Fél év után csupa vér és hólyag volt a kezem, elmentem az ipartestülethez. Ők csak néztek döbbenten, én meg panaszkodtam nekik. Éjjel-nappal dolgoznom kellett, hogy ne haljak éhen. Akkor az ipartestület azt a határozatot hozta, hogy vizsgára bocsátanak, és ha sikerül az, megszabadítanak a munkámtól. Meg tudtam felelni, és ekkor, 1926-ban jöttem Győrbe. Szerencsére akkor még nem így nézett ki, hanem nagy, gyáras szép város volt. Itt már akkor is voltak munkaközvetítők, és megint kiközvetítettek egy susztermesterhez, és megint suszterlegény lettem. Reggel héttől este hétig nála kellett dolgoznom. Egyszer tíz perccel később mentem, mint megállapodtunk vele, és akkor a munkakönyvem már ott volt az asztalán. „Fiatalember, itt a könyve, vigye! Nem tartotta be a megállapodást, Isten vele!” – mondta. Nem akarom már részletezni és untatni, de napokig egy parkban aludtam, majd betértem a karmelitákhoz és meggyóntam. Egy világi életben ismert atya, Prior atya írt levelet az ügyembe és segített munkát és szállást találnom.

Mészáros: Nagyon szépen köszönöm. Megkérdezhetnék még néhány dolgot?

Gallai: Természetesen. Miért is ne?

Mészáros: Elsőként arra lennék kíváncsi, hogy házas ember volt-e?

Gallai: Ó, én mindig is nagyon szerettem a másik nemet. Két feleségem volt. Az első feleségemet Győrben ismertem meg, majd kaptam egy házfelügyelői lakást. Később aztán a Magyar Királyi Folyómérnöki Hivatalhoz kerültem. Sokáig voltam házas mindkét asszonnyal. Mindkét házasságom harminckét évig tartott.

Mészáros: Hogyan élte meg a háborúkat?

Gallai: Magam mentem el katonának a második világháborúba és kértem a frontszolgálatot. Részt vettem a Felvidék és Erdély visszacsatolásában. 1941-ben Győrbe kerültem tizedesként a vadászlaktanyába, három év múlva pedig bombázások érték a várost. A bombázások idején egy kastélyban húztuk meg magunkat, de a háború alatt a menekülésre is gondoltam. Meg akartam csonkítani a saját kezemet, de idő előtt a partizánok felrobbantották a vonatunka, amin utaztunk. Kórházba kerültem, és később leszereltem.

Mészáros: Manapság mit szeret csinálni? Van olyan dolog, ami leköti?

Gallai: Örömem telik itt a társalgásban, itt van társalgónk is. Huszonhárman vagyunk itt, teljes ellátást kapunk. Igenjó hely ez. Havi 60 ezer forintot kell befizetni az ellátásért, de mindent megkapok. Szóval nagyon jó helyen vagyok.

Mészáros: Akkor nincs különösebb hobbija?

Gallai: Nincs már, öreg vagyok én már ehhez. (A bácsi felnevet)… Régen fényképeztem sokáig, de már elajándékoztam azt is. Nincs már fényképezőgépem.

Mészáros: Ne haragudjon, hogy félbe szakítom, de igaz az a hír, hogy ön volt Európa legidősebb aktív fotográfusa?

Gallai: Bizony, én voltam. De nemrég elajándékoztam. Smena nevű kisgépem volt. Remek orosz gyártmány volt. Bejártam vele egész Európát, meg a Kaukázust. Spanyolországot, Olaszországot, Törökországot végig fényképeztem, de voltam Oroszországban is, ott Szocsiban. Tetszik tudni, az egy üdülőváros, meg Jerevánba is utaztam. Az Örményországban van, az a főváros ott. Sok szép felvételt csináltam elhiheti.

Mészáros: Született-e gyereke?

Gallai: No kérem, mint mondtam nagy hódolója voltam a nőknek. A kérdés meg… igen. Született két gyermekem. Íróember lévén viszont én nagyon, nagyon ellene voltam a sok gyereknek. Az első gyerek a házasságunk tizenegyedik hónapjában született. Igencsak megijedtem, amikor megtudtam, hogy a nejem gyereket vár. Ekkor még apósoméknál laktunk, szegények voltunk. A gyerekek miatt be kellett évekig húznunk a féket, de boldogak voltunk. Később mondtam, hogy házmester voltam, és már a 20’-as évektől kezdve írtam, jelentek meg írásaim. Szóval jó sorunk lett a feleségemmel együtt. Aztán voltam én altiszt és a második világháborúban parancsnok is. Hetven éves koromig a vízügynél dolgoztam, de még húsz évig rendre visszajártam hozzájuk és még ma is örömmel látnak.

Mészáros Márton interjút készít Gallai Rezsővel, Magyarország legidősebb emberével Győrben 2011. február 12-én

Mészáros Márton interjút készít Gallai Rezsővel, Magyarország legidősebb emberével Győrben 2011. február 12-én

Mészáros: A mostani 107. születésnapjára kért valami ajándékot?

Gallai: Nem, nem. Megvan nekem mindenem. De pár éve kértem diktafont. Olyan, mint az öné. Nehezemre esett már a jegyzetelés, inkább arra mondogatom az életemet. Most csak a Jóistent kértem, hogy adjon erőt és egészséget. És látja, meg is adta. (Gallai bácsi megint elmosolyodik. Jó látni rajta, hogy még mindig vannak olyan dolgok, amik mosolyt csalnak az arcára.)

Mészáros: Még megkérdezhetem, hogy a szellemi frissességét hogy sikerült megőriznie?

Gallai: Én azt mondanám, hogy a Jóisten velem volt. Még mindig vissza tudok emlékezni a régmúltra, mint a jelenlegi dolgokra. Hála Istennek jó a memóriám.

Mészáros: Úgy látom fontos önnek a vallás.

Gallai: Természetesen, a nélkül nem ember az ember. Amikor bekerültem a karmelitákhoz és így van ez most is, csak a Miatyánkot és az Üdvözlégy Máriát tudtam. A hit nagyon fontos, amikor gyóntam a karmelitáknál, letérdeltem és azt kértem, hogy „Édes uram, segíts rajtam. Élni szeretnék!”. Úgy látszik meghallgatták, amit mondtam, mert még mindig itt vagyok.

Mészáros: Na de visszatérve az előző témához, alkoholt sokat fogyasztott vagy éppen az ellenkezőjét? Mert tudja van olyan ember, aki azt mondja, hogy annak köszönheti a hosszú életet.

Gallai: Nem fogyasztottam. Maximum egy féldeci bort megittam, régen viszont „Kisfröccsösnek” neveztek. De nem is dohányoztam sose.

Mészáros: Most már nem zavarom több kérdéssel.

Gallai: Ugyanmár, miért zavarna…

Mészáros: Ugye ön élt az 1929-es világválságkor és a mostani alatt is. Mit gondol melyik volt a nagyobb?

Gallai: Igen, így van. Most van nagyobb! Az egész világ él, szóval minden romba dőlt. Ez a mostani válság hatalmasabb.

Mészáros: Akkor figyelemmel követi a híreket?

Gallai: Igen. Minden eseményt figyelemmel követek. Van tévém, rádióm, meg újságom is jön. Szeretek tájékozódni a világ történéseiről.

Mészáros: Lát még olvasni?

Gallai: Csak nagyítóval és már nem olvasok olyan sokat, mint annak idején. De szemüveg még mindig nem kell. Elolvasom a leveleimet, meg az újságokat, és nézem a tévét.

Mészáros: Gallai bácsi, maga sok rendszerben élt. Monarchia, Szálasi, Horthy, Rákosi, Kádár, rendszerváltás…

Gallai: Mint közalkalmazott, aki napilapba írt, természetesen minden rendszernek meg kellett felelnem, de azt már nem tudnám megmondani, hogy melyik volt a jobb. Tudja könyvem is megjelent néhány éve Embermesék címmel.

Mészáros: Igen, hallottam róla, de még nem olvastam.

Gallai: Ott áll egy az asztalon. Ha nem sértem meg, Önnek adnám.

Mészáros: Nekem? Köszönöm szépen.

Gallai: A beszélgetés végén aláírom. Ahogyan én még tudok írni…

Mészáros: Köszönöm, nagyon hálás vagyok. És akkor ez a könyv után, már nem írt több művet?

Gallai: Nem. Ezt a könyvet a szerzőtársammal, a Jutkával, aki szintén újságíró, írtuk meg. 2006-ban jelent meg, és az ünnepi könyvhéten mutattuk be. Rengeteg régi újságcikket tettünk bele. A Judit azt mondta, hogy ezek igazi kincsek. Gondoltuk, ha neki örömet szereztek, másoknak is fog.

Mészáros: Tehát egyben ön a legöregebb írónk is.

Gallai: Így van, ahogy mondja. 102 éves voltam akkor. Én vagyok a legöregebb alkotó az országban. Oklevelem is van róla.

Mészáros: Gratulálok hozzá. Egyébként sokan járnak Önhöz interjút készíteni?

Gallai: Jaj, ne is mondja. Rengetegen. Egy filmszínészt nem foglalkoztatnak így, mint engem. Jön a tévé, rádió, meg minden. Sokat interjút le is mondtam már.

Mészáros: Akkor ez azt jelenti, hogy engem nem húzott le a listáról.

Gallai: Nem.

Mészáros: Köszönöm. A végső kérdésem az lenne, hogy mit üzenne a mai fiatalságnak?

Gallai: Ez egy jó kérdés. Nézze, én nem ítélkezhetek mások felett. Az nem az én dolgom. De akkor is annak a három lánynak, akik a diszkó tragédiában haltak meg nemrég… a gyilkosuknak, az üzemeltetőnek börtönben lenne a helye. Ezt nem szabadott volna hagyni. Meg az egyiptomi helyzet is nagyon különös. Nem értem a mai fiatalokat. Meg vannak bolondulva az emberek. Ennyi marhaság; diszkó és drog nem volt az én időmben. Jobb világ volt akkor.

Mészáros: Köszönöm a beszélgetést. Ennyire lettem volna kíváncsi. Köszönöm, hogy fogadott.

Gallai: Kérem szépen.

Mészáros Márton és Gallai Rezső, Magyarország legidősebb emberével Győrben 2011. február 12-én

Mészáros Márton és Gallai Rezső, Magyarország legidősebb emberével Győrben 2011. február 12-én

Interjú Bordán Lili magyar színésznővel

2011. január 13.

Bordán Irén neve egykoron nagyon sokat jelentett Magyarországon. Ma már a fiatalabb korosztály nem ismeri őt, de az 1970-es években szex szimbólumnak számított a kommunista Magyarországon. Egyszer csak az Egyesült Államokba költözött, és szült két gyermeket. A lánya, a csinos és értelmes Bordán Lili szintén színésznő lett, mintegy harminc filmben szerepelt már. Játszott a Vészhelyzet (ER) című amerikai sorozatban is, emellett több amerikai filmben is kapott már szerepet.

Bordán Lili magyar színésznő

Bordán Lili magyar színésznő

Mészáros: Szia Lili! Először is szögezzük le, hogy New Yorkban születtél, magyar szülőktől. Hol élsz most?

Bordán: Szia Marci! Igen, New York-ban születtem, és ott is nőttem fel. Nyaranta Magyarországra látogattunk, és az egyetem után pár évig folyamatosan Budapesten éltem. Most Budapest és Los Angeles között élek, de többnyire LA [Los Angeles – M. M.] szolgál a lakhelyemként.

Mészáros: Anyukád Bordán Irén, az 1970-es évek magyar filmjeinek egyik legmeghatározóbb színésznője, igazi szexikon volt. Milyen érzés volt az egykor csodált színésznő lányaként felnőni?

Bordán: Arra, hogy anya ki volt Magyarországon, s hogy mit hagyott maga mögött, csak akkor döbbentem rá, amikor haza mentem. Mindig tiszteltem őt, mert annyira jó ember és fantasztikus anya! Szerencsésnek érzem magam, hogy az ő hatása alatt nőhettem fel.

Bordán Lili magyar színésznő

Bordán Lili magyar színésznő

Mészáros: Hogy indult a filmes pályád? Mi motivált, amikor elkezdtél a színészet felé kacsintgatni?

Bordán: A pályám a színpadon indult. Gyerekként New Yorkban sok gyerekdarabban játszhattam, így szoktam rá erre a drogra, a színjátszásra. Azóta rájöttem, hogy ez mekkora áldozatot, szorgalmat, egyben könnyedséget és szeretetet követel. A filmes pályám is kiskoromban kezdődött egy vizsgafilmmel, amiben anyukámmal volt szerencsém szerepelni Manhattan utcáin. Azóta is arra vagyok a legbüszkébb, mert tüneményes voltam! Lisa Roberts (Julia húga) karakterének a kiskori énjét alakítottam, s az film egész egy visszaemlékezés arra a napra, amikor pontosan harminc évvel azelőtt, elütötte a gyönyörű filmbeli édesanyámat egy autó. 50-es évekbeli autók, New York dombos west-side utcái, és anya piros pöttyös lobogó ruhája a 125-os utcán heverve. A kislány meg csak néz…

Mészáros: Játszottál legalább harminc filmben, ezek közül több külföldi produkció. Melyik filmre vagy sorozatbeli szereplésedre vagy a legbüszkébb?

Bordán: Talán arra, amit már mondtam. A címe: The Curve of the Smile és Rodney Hunter rendezte.

Mészáros: Mik a jövőbeli terveid? Filmek? Férfiak? Családalapítás?

Bordán: Most lesz pár filmbemutatóm, mert tavaly elég sokat forgattam. Elvileg nyáron lesz egy film, de amíg nem írtam alá a szerződést, próbálok másra gondolni. Addig igyekszem minél több castingra járni, írni, és forgatni. Mozgásban kell maradni. Ami a férfiakat illeti….tanácstalan vagyok.

Mészáros: Az elmúlt hónapokban láttál valami jó filmet, ami tetszett?

Bordán Lili magyar színésznő

Bordán Lili magyar színésznő

Bordán: Most készülök moziba menni az Oscarok [az Oscar-díjakat 2011. február 27-én adják át – M. M.] előtt. Úgy szoktam, hogy befizetem magamat egyszerre három filmre. Havonta kétszer tartok ilyen mozi napot, nagyon élvezem! És igyekszem sok sorozatot nézni, mert ott is lehet találni kincseket. Sajnos a régi filmek jobban érdekelnek. Most Jim Jarmusch [kortárs amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, színész – M. M.] filmjeire vagyok rákattanva.

Mészáros: Erről jut eszembe vannak kedvenc színészeid?

Bordán: Anthony Hopkins, Emily Watson, Lena Olin, Joachim Phoenix és Bordán Irén.

Mészáros: Szerinted lehetsz még ennél is sikeresebb az Egyesült Államokban vagy Hollywoodban?

Bordán: Úgy legyen!

Mészáros: Hogy állsz a könyvekkel?

Bordán: Most egyszerre több könyvet is olvasok. Henry David Thoreaunak a Walden című könyve és David Mammetnek a True and False című könyve az, ami most a legjobban izgat.

Mészáros: Mint mondtad, többnyire Los Angelesben élsz. Filmrajongóként kötelező a kérdés: jártadban szoktál sztárokat látni az álomváros utcáin?

Bordán: Gyakran látok sztárokat, múltkor Katie Holmes vacsorázott mellettünk, Quentin Tarantino-t is láttam randevúzni Charlize Theronnal a La Poubelle nevezetű szórakozóhelyen, de Steve Carellt is láttam shoppingolni az egyik üzletben. Szinte naponta látok sztárokat.

Mészáros: És végül egy személyes kérdés. Láttad a blogomat, beleolvastál, mi a véleményed róla?

Bordán: Tetszik!

Mészáros: Köszönöm a beszélgetést, minden jót, Lili!

Bordán Lili magyar színésznő

Bordán Lili magyar színésznő

(Olvasnivaló: Egy színházi előadás kritikája, amiben Bordán Lili is játszik: Itt olvasható el)

Interjú Gregori Dórával, a Miss Hungary szépségverseny győztesével

2010. november 29.

2010. november 28-án Budapesten rendezték meg az idei Miss Hungary szépségversenyt. Az ország szépe idén Gregori Dóra lett, aki jelenleg 22 éves. A fővárosban élő szőke hajú, frissen “koronázott” lánnyal ma délután készítettem interjút.

Mészáros: Szia. Gondoltad volna, hogy te leszel az idei Miss Hungary?

Gregori: Titkon mindenki reméli, hogy az ő fejére kerül a korona, de az utolsó pillanatban mindenki elbizonytalanodik. Igazából, annyira szép lányokkal versenyeztem, hogy nem gondoltam volna, hogy pont én leszek…

Mészáros: Mit éreztél, amikor vasárnap este téged koronáztak meg Magyarország szépségkirálynőjének?

Gregori: Mikor kiderült, hogy én kaptam a legtöbb rózsát, óriási örömet éreztem, de még ma sem igazán fogtam fel, hogy én lettem Miss Hungary 2010.

Mészáros: Van-e valaki szépségideálod az ismert nők körül?

Gregori: Van szépség ideálom: Anna Kurnyikova [1981-ben Moszkvában született világhírű orosz teniszezőnő – MM. ]. Az én szememben ő a tökéletes NŐ! Sportos, okos, és gyönyörű természetes szépség.

Mészáros: Sokan írták nekem, hogy több meztelen kép is fent van rólad az interneten és tetoválásodból ítélve csak te lehetsz rajtuk…

Gregori: A képeket a volt párom csinálta, akiben anno megbíztam, és nem gondoltam, hogy képes ezt kiteregetni. Hát ez az ő szegénységi bizonyítványa. Egyébként a képek privát célra készültek, de hát sajnos az intimitását nem sikerült megőrizni. Ez az úriember már két hónapja is csinált egy hamis profilt a Facebookon, és feltette ezeket a képeket…

Mészáros: Ne haragudj a kérdésért, de úgy hallottam, hogy már több rendőrségi ügyed volt különböző lopásokért? Igazak ezek a hírek?

Gregori: Ha arról beszélsz, ami a Zalaihíreken van fent, akkor arról annyit tudnék mondani, hogy J. Pál, a régi párom miatt van ez, aki azóta próbálja megkeseríteni az életemet, amióta szakítottam vele. Sajnos mialatt együtt voltunk többször megvert, és bezárt a lakásába és mindent megtesz, hogy tönkre tegyen. Tudtam, hogy megint el fogja ezt kezdeni, ha megtudja a hírt. Sajnos ilyen világban élünk, hogy mindenki mindent megtehet a másikkal!

Mészáros: Hogyan tovább, mik a terveid?

Gregori: Ezek után szeretnék több időt szentelni a szépségiparnak, persze ezzel a megtisztelő címmel nem is lehetne másképp tenni, részt venni további versenyeken, és fotózásokon, de fontos számomra a tanulás is, és azt sem szeretném elhanyagolni. Remélem kielégítő válaszokat adtam.

Mészáros: Igen és köszönöm a beszélgetést.

Gregori Dóra, a Miss Hungary 2010 szépségverseny győztese 2010. november 28-án

Gregori Dóra, a Miss Hungary 2010 szépségverseny győztese 2010. november 28-án

Mészáros Márton interjúja John Carter Cash-el

2010. november 18.

A múlt hónapban több alkalommal volt szerencsém beszélni John Carter Cash-el, aki June Carternek (1929-2003) és a többszörös Grammy-díjas énekesnek, a néhai Johnny Cashnek (1932-2003) az egyetlen fia. A 40 éves férfi több filmben szerepelt édesapjával és énekelt is vele együtt, és producere volt a 2005-ben készült A nyughatatlan (Walk the Line) című filmnek, amely Cash életéről szól és a közelmúltban egy mesekönyvet is írt valamit, egy életrajzi könyvet édesanyjáról. Beszélgetésünk alatt szóba kerültek a világhírű szülei, a feleségei, a kedvenc színészei és véleménye néhány hírességről. A vele készült “interjúmból” csak részleteket közlök, mivel némelyik epizódja a társalgásnak személyes jellegű.

Mészáros: Szia. Te vagy az igazi John Carter Cash vagy csak rajongója vagy Johnny Cashnak?

Cash: John Carter vagyok, a rajongója Johnny Cash-nek és a gyereke Johnnak és Junenak. 🙂

Mészáros: Komolyan? Ezt örömmel hallom, Mr. Cash a kedvenc énekesem. Úgy vélem ő volt a legjobb férfi előadó a világon.

Cash: Köszönöm. Hiszem, hogy ők most már a mennyben vannak. Te hány éves vagy egyébként?

Mészáros: 15 éves voltam idén. Feltehetnék neked pár kérdést?

Cash: Miért ne?

Mészáros: Rendben. Van kedvenc színészed?

Cash: A legkedvesebb öt?

Mészáros: Igen.

Cash: Johnny Depp, Leo DiCaprio, Tony Shalhoub, Kris Kristofferson és Trond Kirkvaag.

Mészáros: Értem, de nem tudom, hogy kicsoda az utolsó férfi, meg Tony Shalhoub, viszont Deppet és Dicapriót én is kedvelem. Kristofferson ugye az apád jó barátja volt?

Cash: Igen így van és ő egy énekes, színész, író. Trond Kirkvaag pedig egy remek norvég vígjáték színész. 🙂 Tony pedig amerikai. Hallottál a Monk – Flúgos nyomozó (Monk) című sorozatról?

Mészáros: Igen, de nem szeretem.

Cash: Na a Monkban ő a főszereplő.

Mészáros: Értem. Találkoztál személyesen Johnny Deppel vagy Leonardo DiCaprióval?

Cash: Igen 🙂 De nem személyesen, hanem A Karib-tenger kalózai bemutatóján és Leo-val pedig az Eredet premierjén 2010-ben.

Mészáros: Ez pompás. És ki a kedvenc színésznőd?

Cash: Talán Jolie és Cameron Diaz.

Mészáros: Én nagyon szeretem Angelinát. Gyönyörű és jó színésznő, de nem bírom Diazt.

Cash: Egyszer találkoztam Jolie-val személyesen.

Mészáros: Mikor történt ez? Egyébként Angelina most Budapesten forgatja az első rendezését és szeretnék találkozni vele.

Cash: Nos, amikor a Sant vagy valami hasonló című mozifilmjét kezdte forgatni és beszéltem is vele.

Mészáros: A film címe Salt. Ez egy kémthriller.

Cash: Rendben, bocsi. Te láttad már?

Mészáros: Igen, és jó filmnek tartom. És mit gondolsz Jolie-ról?

Cash: Nagyon csinos, kedves és mellesleg egy jó színész („OK actor”)

Mészáros: Szereted a zenét, ugye? Tom Jones-t kedveled?

Cash: A zenét nagyon kedvelem, zenei producer is vagyok. Jonest, az énekest? Igen! Erőteljes, szép hangja van.

Mészáros: Igen őt. Tényleg jó hangja van, akárcsak édesapádnak volt. Készítettem egy videót a YouTube-ra Tom Jones egyik új dalához. Megnézed?

Cash: Láttam az a videót. Nagyon király! 🙂

Mészáros: Köszönöm. Nem is kérdeztem, hol vagy most?

Cash: Nashville-ben lakom jelenleg.

(Vége!)

John Carter Cash, a néhai Johnny Cash (1932-2003) amerikai énekes fia

John Carter Cash, a néhai Johnny Cash (1932-2003) amerikai énekes fia

Interjú a férfival, aki találkozott Angelina Jolie-val Budapesten

2010. augusztus 29.

Sikerült elérnem és interjút készítenem Csabai Mátyás autogramgyűjtővel, aki személyesen találkozott Angelina Jolie-val, amikor a színésznő a közelmúltban Pesten járt.

– Üdvözlöm! Úgy értesültem, hogy Angelina Jolie budapesti látogatásakor (2010. augusztus 19-20) Önnek sikerült elcsípnie a szépséges színésznőt. Ezzel kapcsolatban szeretnék feltenni Önnek pár kérdést. Hogy sikerült egy ilyen hatalmas világsztárt, mint Angelina Jolie elcsípnie?

– Mint a Lemezbörze,…plusz magazin tulajdonos-főszerkesztője, szerencsére  elég gyakran találkozom világsztárokkal. Mivel a lapunk mindenfajta zenei  stílussal foglalkozik, árgus szemekkel figyeljük mikor és ki érkezik hozzánk vagy a környező országokba, és igyekszünk minél több énekessel, együttessel, vagy olyan sportolóval, színésszel találkozni, akik kapcsolatba hozhatók a  zenével. Angelina Jolie filmjeinek soundtrack CD-jeinek borítóján szinte minden esetben ő látható, most is 2 ilyen kiadványra kaptunk tőle autogramot. Egyébként érdemes rámenni webünk galériájára, ott több mint 2000 fotó látható nagyon nagy ászokkal…

– Mi a benyomása a színésznőről? A valóságban is olyan gyönyörű?

– Közhely lenne most szebbnél szebb dolgokat írni róla, de tény, hogy életben sokkal kedvesebb, egyszerűbb, mint amilyen rideg kép kialakulhatott róla a médiákban…

 – Milyen társaságban volt a színésznő? Kik kisérték?

– Kíséretét személyes stábja alkotta, gondolom, akik vigyáztak a gyerekekre, és akik a programokat szervezték. Minden híreszteléssel ellentétben nem voltak vele testőrei, de volt egy kb. harmincasra tehető férfi, aki személyi titkárnak tűnt és a gyakorlati ügyeket intézte, pl. csomagok szállíttatását, a gépkocsik beállását a repülőtéri bejárathoz, stb. Mindössze négyen voltunk ott a helyszínen, plusz egy fotós az egyik bulvár laptól. Minket csak arra kért az említett úriember, hogy ne rohanjuk le Angiet, a művésznő úgyis először volt Magyarországon és ne legyenek rossz benyomásai.

– Önnek sikerült a színésznővel beszélnie vagy közös fényképet készíteni?

– Kedvesen, mosolyogva szólt hozzánk, ne haragudjunk, hogy nem jön fotózkodni, közben gyerekeire mutatott, az egyik a karján volt, a másik a kezét fogta. Mindenkitől elkérték amit alá szeretett volna íratni Angelina Jolie-val, és ő  ezt készségesen meg is tette.

Köszönöm szépen az interjút. Csabai Mátyást hallhattuk, akinek sikerült elcsípnie az Oscar-díjas dívát.

Az a bizonyos dedikált lemezborító, amit Angelina Jolie Oscar-díjas amerikai színésznő dedikált Csabai Mátyásnak 2010. augusztus 20-án