Adam Sandler az utóbbi években eléggé eltávolodott attól a szerethető és valóban vicces filmes vonaltól, amelyet talán soha, vagy valamikor régebben képviselt – új filmje, a Kavarás (Blended) viszont mégis visszakanyarodás a régebbi vígjátékaihoz. Nézhetőségben minden bizonnyal.
Az 1998-ban bemutatott Nászok ásza (The Wedding Singer) és a 2004-es Az 50 első randi (50 First Dates) című filmek után Adam Sandler végre újra Drew Barrymore amerikai színésznővel alkot párt a filmvásznon: a bájos Barrymore és a humorkirály Sandler ezúttal egy amerikai kisvárosban, majd egy afrikai luxusnyaraláson marhul egymással. A forgatókönyv nyilván nem fog Oscar-díjat kapni, ugyanis a cselekmény meglehetősen korlátozott tényleges valójában és érzelmileg is. Pedig a Kavarás című film műfaji besorolást tekintve családi vígjáték, de nyilván csak az olyan családok számára, akik nem kívánnak kisgyereket moziba vinni. Adam Sandlerre leginkább a közönséges humora, az előszeretettel használt altesti poénjai (a teljesség igénye nélkül: hányás, szellentés, hasmenés, ondó) miatt haragszom. Lássuk be, sznobizmus lenne azt mondani, hogy ezek egyike sem lehet nevettető a megfelelő módon kezelve, de kéttucatnyi filmet felvonultató életművet csak ezekre építeni, szégyen. Persze a filmjei között vannak humorosabbak és élvezhetőbbek, ilyen a Frank Coraci rendezte Kavarás is.
Drew Barrymore és Alyvia Alyn Lind a Kavarás című film egyik jelenetében
Jim özvegy apuka, aki három kislányt nevel, Lauren pedig elvált anyuka két fiúgyermekkel. Egy szörnyű vakrandi után Afrikában találják magukat, mindketten azon a luxusnyaraláson vesznek részt a családjukkal (vagyis összesen öt gyerekkel), ahova eredetileg nem is ők mentek volna. A film bővelkedik kalandokban: főhőseink struccokon lovagolnak, szafarira és quadozni mennek, de a gyermekeit féltő anya tesztképpen még a magasba is repül. Talán ez a jelenet a film egyik legnagyobb nevetést generáló része, ugyanis a talajhoz vészesen közeledő, levegőbe kalimpáló Drew Barrymore látványa, illetve az ejtőernyőt húzó jármű benzinjének kifogyását közlő Sandler arca és a gyerekek pillantásai is széles mosolyt érnek, akárcsak a földet érés előtti váratlan izgalom. Egyébként minden adott a filmhez, hogy mindenki szeresse: nagy család, aranyos gyerekek (a szőke öt-hatéves Alyvia Alyn Lind), a csúnya kislányból szép nővé változtatott legidősebb lány (Bella Thorne), állatok és egzotikus környezet, poénok családosoknak, poénok férfiaknak, poénok nőknek. Természetesen ne maradjon ki a felsorolásból az a lúzer, tapló férfi sem, akit Adam Sandler szinte a legtöbb filmjében eljátszik, és a Drew Barrymore személyében érkező álomnő sem, akit végül meghódít. Ha nem is elsőre, és nem is második alkalomra, de végül csak nem marad el a várva-várt happy end.
Sajnos az elején kapunk egy nem várt leveskihányást, de ezt leszámítva, a többi poén ül kezdve a dadusát az őrületbe kergető fiútól, a maszturbálás, a kínos vásárlás, az öt másodperces Tom felbukkanásán át a bankkártyacseréig és az afrikai útig. Azonban az elutazástól kezdve egyre nyersebb, kiszámíthatóbb és klisékkel telerakott lesz a film, de itt nem ez számít, csupán az, hogy képesek vagyunk harmadszor is nevetni azon, ahogyan Lauren véletlenül beveri a falba a fia fejét. Talán Drew Barrymore az egyetlen ember a világon, aki képes kihozni a legjobbat Adam Sandlerből. Még ha ez a “legjobb” sem elég jó, azt például sikerült elérnie, hogy a fingás-kaki problémakört csupán vizelésből származó poénra szűkítse, és több élettel és elfogadhatóbb tartalommal töltse meg a Kavarás jeleneteit.
Mészáros Márton
A Kavarás (Blended) című film magyarnyelvű posztere
Mészáros Márton blogja 