Liberális korban élünk. Olyanban, ahol még a főgonosznak is lehetősége nyílik arra, hogy megmutathassa benne lakozó jobbik énjét. A Demóna (Maleficient) című film a Disney harmadik próbálkozása egy ismert mese újraértelmezésére – több-kevesebb sikerrel.
A Hófehér és a vadász (Snow White and the Huntsman) után a Disney egy olyan klasszikust választott, – történetesen a Csipkerózsikát –, amelyet minden gyermek és felnőtt betéve tud. Azonban mielőtt bárki is azt gondolná, a Demóna a Grimm-fivérek által ismertté tett tündérmese cselekményét követi, hanem az 1959-es Disney-produkcióban feltűnt rajzolt karakter, Demóna történetének históriáját tárja elénk. A Demóna sajátos szemszögből meséli el az ismert és a félig ismert történetet: Csipkerózsika neve Auróra hercegnő, a némi ármánykodással hatalomra került király leánya. A királylányt viszont Demóna, az uralkodó gaztette által gonosszá változott tündér megátkozza, s ezáltal kezdetét veszi két erős egyéniség – Demóna és Lipót király – harca, illetve a címszereplő érzelmi változásainak folyamata is.
A történet nagy erénye Demóna lelki formálódásának bemutatása: kezdetben a mesebeli, elvarázsolt tájon – Muriának nevezik – idilli életet élő ifjú és gyönyörű tündérlány örömteli pillanatainak lehetünk tanúi. A sajátos világ összes különc lényével, és a természet minden apró rezdülésével harmonikus kapcsolatot ápoló leány legnagyobb kincsét, a szárnyait egy napon éppen szerelme, a szegénysorból származó árva fiatal, Lipót vágja le – mindezt azért, hogy a haldokló király elé vitethesse, aki trónját adja a skalpért. A becsvágy tehát erősebb a mindent elsöprő szerelemnél is, mi mást üzenne ezzel a film?! A mese főhőse éktelen haragra gerjed, és a Teréz anyai életvitelt ádáz gonoszság váltja fel, ördögi terveiben pedig egy holló képében őt követő segítő támogatja Demóna fortélyait. A film érzelmi csúcspontja az a jelenet, amikor sötét királynői pompájában Demóna hívatlanul megérkezik az ünneplő kastélyba, ahol éppen az éppen most született trónörökösnő, Auróra tiszteletére sereglett össze mindenrangú ember. A szárnya fosztott gonosz is ajándékkal érkezik: sötét átkot hint a hercegkisasszonyra, aki mély álomba zuhan ettől, amint betölti tizenhatodik életévét. Addig azonban meglepő fordulat megy végbe: Demóna megmenti a kislány életét, és jégszíve megenyhülni látszik, mert egyre több időt tölt a kislánnyal, akit már „szörnyinek” (az angol beasty becézés utáni magyarosítás) becézget.
A Demóna mozifilmet a címszereplő Angelina Jolie jelenléte dobja meg, a harmincöt felett is “tündéri” szép színésznő rendkívül hiteles a hófehér bőrű, beesett arccsontú, szarvakat viselő és feketében járó főgonosz képébe. Eredeti fátyolos hangja szintúgy passzol a megjelenéshez, és habár alakítása egysíkú, a követelményeknek tökéletes profizmussal megfelelő. Ez a film nem a gyerekek filmje, ez Angelina Jolie filmje. Talán ez a kijelentés nem igazán pontos, inkább úgy mondanám, ha ez a film a gyerekek filmje, akkor a négy év után újra mozivásznon látható Jolie filmje is. Hiszen nem csakhogy ő akarta ezt a szerepet, amiért gyerekkorában rajongott, a szerep is akarja őt, hiszen más hollywoodi színésznőt elfogulatlanság nélkül sem tudnánk elképzelni helyére (egyaránt tökéletes a boldogságban úszó égi lényként, és a megkeseredett gonosz nőként is), de ha valaki alaposabban megkaparja a felszínt, mindenféle más többletjelentést is találhat a karakter és megformálója között. Példának okáért olyan életrajzi utalásként is felfoghatjuk Demóna pozitív és negatív irányú fejlődését, mint a vadóc, szex- és mindenféle bizarr dolog mániás, féktelen életvitelű és fékezhetetlen szájú fiatal Jolie életét, amelyet botrányok, tetoválások és számos férfi és női partner tarkított, majd amelyet egy jószolgálati nagyköveti pozíció, hat gyermek és egy évek óta tartó hűséges, mintaszerű párkapcsolat váltott fel. Az sem mellékes, hogy állítólag nem találtak más gyermeket a forgatáson, aki ne ijedt volna meg a lebegő és szarvat viselő Jolie-tól, így a színésznő és Brad Pitt kislánya, Vivienne Jolie-Pitt tűnik fel Auróra hercegnő négy-öt éves énjeként a vásznon. A film jelentős részében viszont Elle Fanning Auróra, de könnyű dolga van, hiszen jószerivel csak fodros szőke fürtjeit, szűzies küllemét és Bambi-nézését kell adnia.
Azonban az, hogy ki a Demóna célközönsége, fogós kérdés. Kétség nem fér hozzá, látványos és valamelyest giccses lett a film, de ahhoz túl erőszakos és gyors tempójú, hogy azt igazán kisgyermekek élvezzék, a nagyobb korosztály számára pedig túlontúl mese – ezért talán csak a tíz és tizennégy év közötti generáció élvezheti gyermeki szívből. Persze örök-gyerek felnőttek is nézik, nézhetik, hiszen amiről szól, azt inkább ők értik meg, és nem a kisebbek. De, ha ma ilyen egy gyermekeknek szóló mese, vajon milyenek lesznek a mesék később, s milyenekké válnak a gyermekek? Családi film a Demóna, de vajon az építő jelleg felett nem terül szét a sötétség, a bosszúvágy, az ijesztő harcok és az a cseppet sem elhanyagolható tény, hogy a mese végén a jó tündérré visszaváltozott tündér nagynéni egyszerűen kihajítja az ablakon Csipkerózsika papáját?
Mészáros Márton
A Demóna (Maleficent) című film plakátja
Mészáros Márton blogja 