Mi jó születhet abból, ha összeáll egy drog- és alkohol problémákkal küzdő másodvonalbeli színésznő, egy pornósztár, egy erősen túlértékelt író és egy évtizedek óta semmi maradandót nem alkotó rendező?
Karrierjének kezdetén Paul Schrader ígéretes jövő előtt állt, a Robert DeNiro főszereplésével forgatott mindkét filmje, a Taxisofőr (Taxi Driver) és a Dühöngő bika (Raging Bull) is emlékezetes marad, azonban az 1990-es évektől egy olyan filmet sem készített, amelyre jó emlékekkel tekinthetnénk vissza. Valamiért úgy gondolta a 2010-es évek elején, hogy Bret Easton Ellis, az Amerikai Pszicho című sikerkönyv és az abból készült nagyszabású film írója az ő embere, ezért évek óta próbál összehozni vele egy filmet, de egyik filmtervük pocsékabb, mint a másik. Végül saját maguk és a nézők dobták össze a büdzsét a Vétkek völgye (The Canyons) című filmhez, mivel szinte senki nem akarta támogatni az erősen hiányos forgatókönyvet, amelynek megírásában Schrader segített Ellisnek.
A film romos, elhagyatott mozik, vetítőtermek bemutatásával kezdődik. Adott egy producerkedő férfi, és a barátnője, akik egy étteremben beszélgetnek egy másik párral a készülő gagyi horrorfilmjük kapcsán. Idővel kiderül, hogy a férfi swingerpartikat rendez barátnője számára, és minden lépését betegesen figyeli, némileg hasonló karakter, mint E. L. James Chritian Grey-je A szürke ötven árnyalata című szánalmas pongyvából, hiszen éppúgy birtokolni szeretné párját. Tara, a női főszereplő viszonyt folytat korábbi párjával, akit azért hagyott faképnél, hogy végre gazdag lehessen egy férfinek köszönhetően, aki feljebb viheti a ranglétrán. A történetről még a legbőbeszédűbb szerző sem tudna többet írni érdemileg. Egyetlen pillanatban sem érezzük a film komolyságát, a történet valódiságát, de még csak lehetőségünk sincs szimpatizálni egyik karakterrel sem, talán éppen azért, mert egyáltalán nem szimpatikusak, és mert nem is tudunk meg róluk szinte semmit néhány lapos információn kívül.
A főszereplő férfit alakító James Deen művésznevű pornósztár azzal vált híressé, hogy mióta tizennyolc évesen (2004-ben) betört a pornóiparba 22,8 centiméteres péniszével sorra dugott meg száznál is több hölgyeményt, ezért a teljesítményért pedig dollármilliókat összeszedve, és néhány a pornós szakmában sokat érő díjat összekalapozva napjaink legnépszerűbb pornószínésze lett. Az, hogy miért kellett neki nagyjátékfilmben debütálni, örök rejtély marad számomra. Hiába jók az adottságai, a Vétkek völgyében nem csinál egyebet, mint ugyanazzal az arccal néz, és ugyanazzal a hanglejtéssel ejti ki a szavakat a száján, méghozzá mindent rendkívül ellenszenvesen. Párját Lindsay Lohan játssza, aki valamikor a 90’-es évek végén, és a 2000-es évek legelején ígéretes gyermek-, majd fiatal színésznő volt, de az elmúlt években meztelen képein, közönséges botrányain, és mértéktelen alkohol és kábítószer fogyasztásán kívül csak börtönben töltött napjairól volt ismert. Merész húzás volt főszerepet szánni neki még egy ilyen filmben is, nem csak szétesett az arca, és nem csak a némi pluszfelesleg okoz gondot, hanem az, hogy alakítása szinte úgy, ahogy van értéktelen. Mégis elhisszük neki, hogy ő az egyszerű, közönséges ribanc, akit játszik – és ez inkább rossz rá nézve, mint jó.
Néhány szexjelenetet is tartalmaz a film, de talán csak a négyes gruppent leszámítva, ahol esély látszik a nő szerepének megváltozására, szinte mind éppolyan sekélyes, mint a film, szereplői, története. Azt mondják, a mozi haláláról szól ez a film. Szerintem ez a film a mozi halála, hiszen a Vétkek völgyénél még egy tévéfilm, vagy egy latin szappanopera is különb.
Mészáros Márton
A Vétkek völgye (The Canyons) című film plakátja
Mészáros Márton blogja 