Nagyon kevés olyan színész akad a világon, aki annyira gondosan válogatná meg a szerepeit, hogy 95%-ban olyan filmben játsszon, amely abszolút nyereséges, és amely minden szempontból élvezetet nyújt a nézőnek is. Tom Hanks számára viszont ez nem jelent gondot, harminc éve tartó pályafutása során elérte, hogy csak értékes filmekben szerepeljen, és még azon filmjei sem rosszak, amelyek valamilyen okból kifolyólag az elmúlt években nem arattak eget rengető sikert. Új filmje, a Phillips kapitány (Captain Phillips) viszont egyértelmű jele annak, hogy helye van Hollywoodban, méghozzá újra a legkeresettebb férfi sztárok között.
Richard Phillips kapitány története igaz. Phillips Ománban vette át a Maersk Alabama amerikai teherszállító hajó parancsnokságát 2009 áprilisában azzal a feladattal, hogy Mombassába szállítja le az árut. Az útvonal azonban érintette a mélyszegénységben élő Szomáliát, ahol az emberek egyik legnagyobb bevételét a rablások, gyilkosságok és a különböző kalóztámadások teszik ki. A kapitány elővigyázatosságból gyakorlatot rendelt el, de néhány perccel később kénytelen volt észlelni, hogy hajóját szomáliai kalózok készülnek megtámadni. A drámai történet elmesélésével senkit nem fosztok meg a filmélménytől, ugyanis Richard Phillips története mára világszinten ismertté vált, elsősorban a nemzetközi média figyelme, másodsorban saját könyve miatt. A hajóskapitány, aki saját legénységét próbálta megmenteni, szomáliai kalózok fogságába esett, a kalózok pedig irracionálisan nagy váltságdíjat követeltek a kapitányért cserébe, akit betuszkoltak egy zárt mentőcsónakba saját maguk mellé. A Bourne-trilógia rendezője, Paul Greengrass ezt az esetet meséli el.
Filmjét azzal indítja, hogy a kalóztámadás előzményeit mindkét oldalról, a kapitány szemszögéből és a szomáliai kalózok szempontjából bemutatja. A szomáliaiakról szóló első jelenetekben Greengrass hitelességvágyát láthatjuk, amint a legvalóságosabban, már-már dokumentarista módon mutatja be, ahogyan a szegény halászok kiválasztják egymás közül a legalkalmasabbat a kalózkodásra. A film nagy pozitívuma, hogy egyenlő arányban adagolja számunkra a szomáliai és az amerikaiak helyzetének bemutatását, egy percig sem érezzük, hogy bármelyikük pártjára állna. A címszereplő Phillips kapitány sem a hollywoodi szuperprodukciók félistene, nem az a tipikus hős, amelyet számos filmben láthattunk, hanem mindvégig megmarad annak a valóságos, átlagembernek, éppen olyan furmányos, ám a helyzetben néha rettegésbe átcsapó érzelmű férfivé, mint amilyen a valódi hajóskapitány lehetett. A Phillips kapitány másik mérvadó előnye, hogy a kalózok feltűnésétől az utolsó jelenetükig egy komoly pszichológiai dráma, amelynek feszültsége nőttön-nő.
Az alkotásnak természetesen üzenete is van azzal, hogy olyan komoly ellentmondásokat állít elénk, minthogy a napi betevőért kalózkodó szomáliai férfiak éppen egy olyan hajón ütnek rajta, amely az ENSZ által küldött élelmiszersegélyeket szállít. Szintén elgondolkodtató utalás az a zaklatott, feszült jelenetsor, amelyben a tengeren hánykolódó kis lélekvesztőben négy kábítószer gyanánt száraz levelet rágcsáló, már kifáradt és ellentétekkel küszködő kalóz és szinte a teljes felfegyverzett amerikai haditengerészet áll szembe egymással. A Phillips kapitány alapszituációja lebutítva éppen ez a látszólagos pofonegyszerű helyzet, amelynek megoldása valójában igazán nehéz.
A Phillips kapitány utolsó egy órája maga a profizmus, a felfokozott feszültség, amely alatt a néző már a körmét rágva várja, hogyan oldódik meg ez a lehetetlen szituáció. Ebben nagy szerepe van az amerikai haditengerészetnek, valójában azért voltak olyan hitelesek, mert azok a haditengerészek többsége a való életben az Egyesült Államok Haditengerészetéhez tartozó SEAL-nek a kötelékében dolgoznak a való életben is, sőt még a szanitéc sem színész volt. Tom Hanks méltó partnere az ismeretlen Barkhad Abdi, a szomáliai kezdő színész, aki néhány éve egy amerikai egyetemet végzett el, viszont a film végén meglepően tapasztalhatjuk, hogy Phillips feleségét Catherine Keener, a kétszeres Oscar-jelölt amerikai színésznő játszotta, akinek minden bizonnyal ez a nyúlfarknyi megjelenése válik a legkevésbé emlékezetesebb szerepévé. A Phillips kapitány egyúttal egy olyan film, amely mindenképpen Oscar-jelölést fog hozni Tom Hanks számára, nem kis eséllyel arra, hogy hazavigye a díjat is. Mégis, a nézőben hiányérzet támadhat azért, mert a kapitány személyiségéről, jelleméről akár többet is el lehetett volna mesélni a több mint kétórás játékidő alatt. Azonban a Phillips kapitány még így is egy intenzív film, amely kétség nélkül emlékezetes lesz.
Mészáros Márton
A Phillips kapitány című film magyar nyelvű posztere
Mészáros Márton blogja 