Elvetélt a tizenhetedik gyermekét váró brit nő

2013. szeptember 16.

Úgy tűnik, egy brit pár mindenáron túl szeretne tenni Mária Terézia császárnő rekordján, akinek férjétől, Lotharingiai Ferenctől tizenhat gyermeke született. A Radford családnak jelenleg éppen tizenhat gyermeke van, de a tizenhetedikkel várandós édesanya most elvetélt – írja a The Daily Mail brit lap 2013. szeptember 16-án este.

A tizenhetedik gyermekével várandós anya azután vetélt el, miután előző napon legnagyobb örömmel nyilatkoztak születendő utódjukról a médiának. Radfordék a lancashire-i Morecambe-ben élnek, és egy pékséget üzemeltetnek. A 38 éves Sue legkisebb gyermeke 11 hónapos, első gyermeke pedig már 24 éves, tehát tizennégy évesen esett teherbe későbbi férjétől, Noeltől, akivel abban az árvaházban ismerkedtek meg, ahol mindketten éltek. A pár relatív fiatalkora ellenére már nagyszülők is, ugyanis lányuk, a 24 éves Sophie tavaly kislánynak adott életet.

Mészáros Márton

Sue és Noel Redford tizenhat gyermekükkel

Sue és Noel Redford tizenhat gyermekükkel

A Könyvesblogon olvasható a Lator-interjú

2013. szeptember 16.

Az egyik legnépszerűbb hazai irodalmi portálon, a Könyvesblogon olvasható 2013. szeptember 15-től a Lator László Kossuth-díjas költővel, irodalomtörténésszel készített mélyinterjúm. A mostani interjú az első írásom, amely publikálásra került a Könyvesblogon.

Ezúton is köszönöm mindazoknak, akik elolvasták, és annak a közel háromszáz embernek, akik a Facebook közösségi oldal segítségével másoknak is ajánlották a cikket. A beszélgetés ide kattintva olvasható el: Interjú Lator Lászlóval

Mészáros Márton

A Könyvesblogon jelent meg a Lator Lászlóval készített interjúm

A Könyvesblogon jelent meg a Lator Lászlóval készített interjúm

Mozi ajánló – Minden odavan

2013. szeptember 15.

A 10. Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál egyik legnagyobb dobása, hogy “elhozták” Robert Redfordot, az Oscar-díjas amerikai színész-rendezőt, akit a közönség a Minden odavan (All is Lost) című filmben láthatott. A cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában is vetített egyedi produkciót mindkét nap teltháznál is több ember előtt adták.

Az első filmjéért, a két éve bemutatott Krízispont (Margin Call) című drámáért már a legjobb forgatókönyv kategóriában Oscar-jelölést szerző J.C. Chandor mert nagyot álmodni: amikor első filmjét a Sundance filmfesztiválon vetítették, találkozott a filmes mustra alapítójával, Robert Redforddal. És a fiatalembernek nem kellett sok hozzá, hogy rávegye az egykori legmenőbb és legkörülrajongottabb színészt, hogy játssza el következő filmjének főszerepét, az abszolút főszerepet, pontosabban a filmben (egyetlen kezet leszámítva) az egyedüli szereplőt. És az, hogy Redford, az egykori Sundance-kölyök, igent mondott a szerepre, már csak azért is nagy dolog, mert tízévente öt filmben vállal szerepet. 

Megtévesztő az egyszerű alaptörténet: az, hogy egy idősebb férfi hajótörést szenved az Indiai-óceánon, és küzd a túlélésért, nem jelenti azt, hogy egy színész számára egyszerű feladat hitelesen megformálni ezt a karaktert. Nos, a film főszereplőjének, Redford karakterének még a nevét sem tudjuk meg a másfél óra alatt, de a hangját sem nagyon halljuk, mert egy káromkodáson kívül és egy narráción kívül egyetlen szó sem hagyja el száját. De a Minden odavan annak ellenére is jól működik, hogy bosszantóan kevés szó esik benne a karakter életéről, annak előzményeiről, és személyiségéről, gondolatairól sem tudunk meg jószerivel semmit a mérgelődésen kívül. Egyetlen zavaró tényező van csak: Robert Redford. Egy ilyen névtől ennél jóval többet várnánk még egy monodrámában is, de szegény öreg még csak árnyéka sem önmagának, pedig én bizony kedvelem, és elismerem, amit letett az asztalra az elmúlt évtizedekben. És látva jellegtelen játékát, kifejezéstelen arcát, amelyre csak néha-néha ül ki valami komoly drámai arckifejezés, azt gondolom, komolyan meg tudnám fojtani azt a kedves embert, aki úgy harangozta be az alkotást, mint a film, amiben Robert Redford élete legjobb alakítását nyújtja. 

De, hogy valami pozitívumot is mondjak a filmről, a forgatások alatt 76 éves Red fizikuma valóban elképedésre ad okot, és az is, hogyha már színészi játékát nem kamatoztatja, legalább annyit megtett, hogy kaszkadőr nélkül csinálta végig a filmet, gondolom, leszámítva az árbocra felmászást. A Minden odavan azért is érdekes egyébként, mert jól példázza az ember és a hatalmas, kiszámíthatatlan természet kapcsolatát. Hiába értünk el robbanásszerű sikereket számtalan téren, a természetet soha sem fogjuk tudni lepipálni.

Maga a film pedig előhozta belőlem egy másik film emlékeit (Nem, nem a Cápára gondolok), amely tulajdonképpen nem szólt másról, mint ahogyan egy pár együtt kapaszkodott a tengeren valamiben, miközben lábuk alatt már megjelentek a cápák. Nem vitás, hogy a Minden odavan-ból sem maradhattak ki a cápák, és a hajótöröttekre jellemző leleményesség, mindemellett örömömre szolgál, hogy nem árasztották el a filmet CGI-technikával, mint a hasonszőrű Pi életét. De akárhonnan is nézzük, a Minden odavan nem több, mint egy elszalasztott lehetőség egy túlságosan hosszú elmeséléssel. Az öreg halász és a tenger, csak egy kiöregedett halásszal és nem egy Hemingway tollából.

Mészáros Márton

Robert Redford amerikai színész a Minden odavan (All is Lost) című film egyik jelenetében

Robert Redford amerikai színész a Minden odavan (All is Lost) című film egyik jelenetében

 

Mozi ajánló – Adéle élete

2013. szeptember 15.

Talán nem fogja senki sem megkérdőjelezni, hogyha kijelentem, egy háromórásra nyújtott francia leszbidráma nem a legideálisabb mozifilm a magyar filmpiacon. A filmet stáblista nélkül, az első magyar vetítésen, a 10. Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon láttam. Egy hónappal a hivatalos francia és magyar bemutató előtt. De a téma és a játékidő ellenére, azért senki se gondolja, hogy egy bizonyos, értékesebb filmeket kedvelő réteg nem fogja megnézni, mert aki egy kicsit is jártas a mai európai filmben, az tudja, hogy az Adéle élete (La Vie d’Adèle) egy olyan film, ami nem véletlenül érdemelte ki a Steven Spielberg vezette nemzetközi zsűritől a cannes-i filmfesztivál fődíját, az Arany Pálmát.

Méghozzá a zsűri megosztva ítélte oda az elismerést Abdellatif Kechiche tunéziai származású francia filmrendezőnek és a főszerepet játszó két színésznőjének, az eddig ismeretlen Adele Exarchopoulosznak és Léa Seydouxnak. Fura egybeesés, hogy Adéle-t, a tizenhat éves gimnazista lányt egy olyan fiatal színésznő alakítja, akit az életben is Adéle-nak hívnak. Exarchopoulost eddig még nem igazán láthattuk semmiben, azonban az Adéle életében kétségkívül bebizonyítja, hogy igenis ott a helye a mai francia színésztársadalomban. A dráma három órája során színészi játéka olyan széles skálát ölel fel, amire pályatársai egy egész karrieren keresztül dolgoznak. És ami legalább ennyire fontos, hiába húzogatja feljebb a nadrágját állandóan, hiába folyik néha taknya-nyála össze, és hiába falánk, mégis szimpatikus marad.

A filmbéli szerelmét alakító, Léa Seydoux már jóval ismertebb, idősebb és befutottabb színésznő nála. Mégis, valamiért azt éreztem az egész film alatt, hogy ő, a maga rövidre vágatott, kékre festett hajával a leszbikus művész szerepében csak asszisztál a címszereplő életét bemutató filmhez. De a filmet nem csak az alakítások teszik naggyá, hiszen annyira hiteles minden képkocka, hogy az ember szempillantás alatt elfeledkezik róla, hogy Adéle és Emma nem hétköznapi emberek, hanem két francia színésznő, aki csak belebújt a bőrükbe. Az Adéle élete kétségkívül sokkoló a legtöbb ember számára, hiszen hosszú, negyedórás szexjelenetekben először láthatjuk a férfival szeretkező Adéle-t, majd számtalanszor lehetünk tanúi annak a naturalista, megosztó módszernek, amikor a rendező megoldja, hogy a szeretkezés eredetiként hasson a filmvásznon. A két fiatal nő pucér testének összefonódása, egymás nyalása, falása és megujjazása premier plánban éppen ezért olyan hiteles lett, hogy még azt is nehezen képzeljük el ezek után, hogy a kivillanó nemi szerv nem a színésznőé vaginája (pedig a hivatalos tájékoztatás szerint nem). Én egyébként nem teljesen értek egyet a hosszú és részletes szexjelenetek létjogosultságával, ha engem kérdeznek.

És maga az egész történet megállja a helyét úgy, ahogy van. Még akkor is szép szerelmi történet, ha két nőről szól, és ezzel sokan nem tudnak kiegyezni. Vannak szép számmal, akik azt vallják, hogy a legszebb, legérzékibb szerelem csak két nő között tud kiteljesedni, talán öntudatlanul is ezért választott két lányt a főszerepre Abdellatif Kechiche. Viszont az már biztos, hogy Adèle Exarchopoulos és Léa Seydoux egy ideig nem fog a rendezővel közös filmet készíteni, mert ahogyan néhány más stábtag is panaszkodott a rendezőre, akit jogsértéssel, zaklatással és ki nem fizetett túlórákkal vádolnak, ők is kikeltek sajátos munkamódszere ellenére.

Egészébe tekintve vissza a filmre, az Adéle élete egy olyasvalaki filmje, aki a filmkészítés, az egyenjogúság és a szerelem elkötelezett híve. A filmjének mozgatórugójává választott témát pedig olyan céltudatosan járja körbe, hogy ha néhol kicsit hosszú is, mindvégig leköti a nézőt, de a felesleges részletek és mellékszálak nélkül mutatja be egy saját szexualitására és nemi orientációjára ráébredő lány életét tizenöt éves korától körülbelül huszonnégy éves koráig.

Mészáros Márton

Az "Adéle élete" (La Vie d'Adèle) című film francia plakátja

Az “Adéle élete” (La Vie d’Adèle) című film francia plakátja

112 évesen meghalt a világ legidősebb férfija

2013. szeptember 15.

2013. szeptember 13-án, 112 éves korában meghalt Salustiano Sanchez, a világ legidősebb élő férfija. Spanyolországban született, majd Kubába emigrált, és kilencven éven keresztül, haláláig az Egyesült Államokban élt.

Sanchez-Blazquez 1901. június 8-án született a spanyolországi Salamancha provincia El Tejado de Bejar falvában. Fiatalkorában alkalmi zenészként keresett pénzt, falusi lakodalmakon zenélt. Tizenhét évesen bátyjával és barátaival települt át Kubába, ahol cukornád ültetvényeken dolgozott. 1920-ban költözött az Egyesült Államokba, ahol Kentucky állam egyik bányájában dolgozott. Felesége Pearl 1988-ban, ötvennégy évnyi házasság után halt meg. Ezután Sanchezt lánya, Irene vette magához, akivel 106 éves koráig élt, aztán beköltözött egy New York-i idősek otthonába.

2013 júniusában vált a világ legidősebb élő férfijává a 116 évesen elhunyt Kimura Dzsiroemon (Jiroemon Kimura) japán korrekorder halála után. A barátainak csak Shortyként becézett öregúr azt vallotta, a hosszú élet titka, a banánfogyasztás és a megfelelő gyógyszerek használata.

Sanchez halála után a legöregebb élő férfi címet az olasz Arturo Licata örökölte meg, aki idén töltötte be a 111. születésnapját.

Mészáros Márton

Salustiano Sanchez, a világ legidősebb élő férfija (1901-2013)

Salustiano Sanchez, a világ legidősebb élő férfija (1901-2013)

Mozi ajánló – Don Jon

2013. szeptember 14.

Joseph Gordon-Levitt az elmúlt néhány évben elég menő színésszé vált ahhoz, hogy harminckét évesen elkészíthesse az első filmjét, amelynek forgatókönyvét is maga írta, és a főszerepet is alakítja. Viszont a Don Jon-ra nem úgy fogunk emlékezni, mint a film, amiért egy színésznek a rendezésre kell adnia a fejét.

Eleve, egy olyan történetből, amely egy pornófüggő férfiről szól, kevés igazán ütős filmet lehet készíteni, különösen nem akkor, ha azt várjuk, hogy ezt a filmet a nézők is szeressék. Joseph Gordon-Levitt mégis egy olyan fiatalemberről ír, aki végtelenül tárgyilagosan, letisztultan szemléli az őt körülvevő életet: csak a lakása és annak tisztán tartása, a családja, a vasárnapi misék, az autója, a teste, és a nők érdeklik. Na meg persze, van egy függősége, a pornó. Mivel mindig tízpontos, vagy legalábbis akörüli pipiket szerez magának, barátai csak Don Jonnak becézik Don Juan után.

Aztán egyszer csak bejön a képbe a “Nagy Ő”, a tízből tizenkét pontos Scarlett Johansson képében. Mindaddig nagy is a szerelem, míg Jon egy ütős szeretkezés után ki nem kecmereg az ágyból, hogy kedvenc pornóiba merülve könnyítsen magán. A krach akkor üt be, amikor a lány, Barbara felébred, és nem találja maga mellett a pasit, és rajta kapja a maszturbáláson. Jonnak sikerül elhitetnie vele, hogy csak egy barátja küldte a videót, és a lány megbocsát neki. Viszont hamar kiderül, hogy őket mégsem egymásnak teremtették, mindketten más társadalmi réteget képviselnek, és a szőke bombázónak kínos, hogy barátja maga mossa fel a padlót a lakásában, és ragaszkodik bizonyos hagyományos formákhoz, sőt még az is szúrja a szemét, hogy a mi szívtiprónknak nincsen felsőfokú végzettsége.

A film ilyen szempontból jó kis társadalomkritika. Az idegbeteg vezetési kultúráról, a bulizásokról és csajozásokról, a pasijukat csicskáztató csinibabákról, a totálisan giccses és unalmas hollywoodi produkciókról, és az egyre nagyobb számban jelentkező különböző függőségekről. A főszereplősrác minden mise után meggyónja vétkeit az egyház emberének, de azt sem tudja, hogy ki gyóntatja, és hiába próbálja csökkenteni a rárótt Miatyánkok számát, ez nincs összefüggésben a bűnei számával, a pap pedig, akárcsak egy gép, automatikusan, futószalagszerűen sorolja a büntetést. Jon családja is hagy maga után némi kivetnivalót, húga az egész film során egyetlen egyszer szólal meg felpillantva a mobiljából, viszont akkor a legütősebb mondat buggyan ki a száján, az anyja csak arra vágyik, hogy a fia megtalálja élete szerelmét, az apa pedig semmibe veszi kölyökként kezelt fiát, és csak akkor kezdi elismerni, amikor bemutatja neki az álomnőt.

Scarlett Johansson alakja valóban vadító, de ribancos tipegése a magassarkúban, a flegma stílusa és a karaktere miatt érzett ellenszenv maximálisan unszimpatikussá teszi. És hogy milyen színésznő? Egy lapon nem lehet emlegetni a film másik női sztárjával, Julianne Moore-ral, aki szerepéből fakadóan, nem igazán tudja kamatoztatni csodás képességeit, de azért erőteljesen érezzük, hogy milyen jó színésznő valójában. Lelkem legmélyében jéghegyek omlottak össze, amikor először megláttam a vásznon smink nélkül, sírás közben, és sajnos – később érthetővé vált okok miatt – mindvégig make-up nélkül, természetesen játszik.

Gordon-Levit minden kétséget kizárólag egy igazán eredeti és őszinte filmet rakott össze, de a magabiztosság ellenére is hiányzik a Don Jonból az a fajta több, ami például megvan az ezzel a filmmel valamennyire szinkronba hozható korai Woody Allen-filmekkel. Azonban hiába minden jó ötlet és poén, valamiért mégis vérszegény számomra az egész, és nehezen áll össze egy komplett, egész filmmé. De legalább szerethető és elgondolkodtatja az embert, ahogyan maga a rendező-főszereplő remélte videoüzenetében, amelyet a 10. Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál vendégeinek küldött, akik akárcsak én, nyitófilmként tekintették meg az alkotást.

A földön ülő vendégekkel zsúfolásig megtelt teremből távozva valaki megfogta a barátnője kezét, és így szólt: “Nekem te vagy a vöröske (célzás Julianne Moore-ra), akibe belefeledkezhetek.” És valóban lehet, hogy nem feltétlen a legdögösebb nő a legideálisabb, hanem valaki olyan, akivel nem csak egyoldalúan működik a dolog. Mert a filmben szinte észrevehetetlenül a címszereplő elengedte pornófüggőségét, mert a nála húsz évvel idősebb osztálytársában megtalált mindent, amire vágyott.

Mészáros Márton

Joseph Gordon-Levitt és Scarlett Johansson amerikai színészek a Don Jon című filmjük egyik jelenetében

Joseph Gordon-Levitt és Scarlett Johansson amerikai színészek a Don Jon című filmjük egyik jelenetében

A család kicsi kincse felnőtt

2013. szeptember 12.

Abigail Breslin amerikai gyermekszínész A család kicsi kincse (Little Miss Sunshine) című 2006-ban bemutatott filmdrámában játszott szerepével vált ismertté, alakításáért pedig már tízévesen Oscar-díjra jelölték. Mostanra viszont a szeretni való kislány felnőtt, és érett nőként vonul a vörös szőnyegen.

A fiatal színészpalánta legújabb filmje, az August: Osage County című dráma bemutatóján jelent meg a 38. Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon 2013. szeptember 9-én. Tracy Letts azonos című színdarabját John Wells rendező ültette át filmre. A dráma főszerepét Meryl Streep háromszoros Oscar-díjas amerikai színésznő alakítja, aki a kritikusok szerint ha újabb Oscart nem is kap a rákban szenvedő asszony megformálásáért, jelölést mindenképpen szerez. A szereplők között van Julia Roberts, Chris Cooper, Juliette Lewis is, Braslin pedig az Ewan McGregor által megformált karakter lányát kelti életre.

“A szereplőtársaim és a stáb meg sem ismertek” – mosolygott a 17 éves Abigail Breslin, aki platinára festett hajjal érkezett a filmes mustrára. Az egykori kislány mára felismerhetetlen, még saját maga is viccelődött vele, hogy egy nagybevásárlóban majdnem felismerték a közelmúltban. Na de most már lássuk mi is a különbséget.

Mészáros Márton

Abigail Breslin A család kicsi kincse című film forgatásán 2005-ben és a vörös szőnyegen 2013-ban

Abigail Breslin amerikai színésznő A család kicsi kincse című film forgatásán 2005-ben és a vörös szőnyegen 2013-ban

Hitler monológja – Timur Vermes német író Budapesten

2013. szeptember 12.

Timur Vermes német író Nézd, ki van itt című regényének magyar megjelenése miatt érkezett Magyarországra. Az újságíróból lett bestseller szerző jelenlétében mutatták be könyvét a budapesti Bálint Házban 2013. szeptember 12-én. A könyvbemutatót Csáki Judit kulturális újságíró, színikritikus tartotta.

A magyar apától és német anyától született Vermes regénye szatíra, aminek alaptörténete az, hogy Adolf Hitler, a retteget náci diktátor 2011 nyarán egy berlini parkban találja magát, és szembe kell néznie a jelennel. Szinkrontolmács segítségével a szerző elmondta, hogy az alapötlet egy nyaralás során jutott eszébe. „Egy kis török faluban jártam, ahol egy piacon régi könyvekkel találkoztam. Angol nyelven megláttam Hitler második könyvét, és dacosan azt gondoltam, akár megírhatnám én a harmadikat.” – mesélte a szerző.

A 46 éves Timur Vermes, aki különböző bulvárlapoknak, magazinoknak és folyóiratoknak írt, korábban szellemíróként (ghostwriter, aki ismert személyiséges műveit, elsősorban memoárját írja) dolgozott, így nem jelentett számára nehézséget Hitler szemszögéből megírnia a történetet. Csáki Judit kiemelte, hogy a mű erőssége az, hogy Vermes hitelesen ábrázolja, ahogyan egy hatalommániás vezetőszemélyiségnek szembe kell néznie az 1945 óta eltelt idővel, és beilleszkednie a mai, demokratikus társadalomba. A Nézd, ki van itt szerzője erre reagálva az alkotás folyamatával kapcsolatban elmesélte, hogy párhuzamosan olvasta Hitler írásait, a főhadiszállásán lediktált monológjait, valamint a náci ideológia alapbölcsőjének számító Mein Kampf (Harcom) című könyvét.

A könyv nem váltott ki olyan éles felháborodást, mint amilyenre a szerző számított, ami szerinte azt mutatja, hogy Hitler személyére és eszméire a mai napig fogékony egy bizonyos réteg. Vermes elmondása szerint könyvét leginkább olyan kritika érte, hogy nem elég humoros, pedig mint mondta, számos szórakoztató jelenetet próbált belecsempészni. Timur Vermes egyúttal kiemelte a magyar fordítást, és köszönetet mondott a jelen lévő Nádori Lídia műfordítónak.

Timur Vermes a könyvbemutatót követően dedikálta a magyarul a Libri Kiadó gondozásában megjelent művét, majd interjút adott a jelenlévő sajtóorgánumoknak.

Mészáros Márton

A több mint 1 millió példányban eladott Nézd ki van itt című könyv szerzőjével, Timur Vermes német író Budapesten 2013. szeptember 12-én

A több mint 1 millió példányban eladott Nézd ki van itt című könyv szerzője, Timur Vermes német író Budapesten 2013. szeptember 12-én (Fotó: Mészáros Márton)

Alföldi Róbert dedikálása is nagy szám

2013. szeptember 12.

Több fővárosi helyszínen dedikálja könyvét Csáki Judit kulturális újságíró, színikritikus és Alföldi Róbert rendező-színművész, a Nemzeti Színház idén távozott igazgatója. A szerzők a Pozsonyi úti Láng Téka Könyvesboltban dedikáltak 2013. szeptember 12-én kora délután.

Csáki Judit újságíró, kritikus és Alföldi Róbert rendező, színművész dedikálja az Alföldi Színháza című kötetet a budapesti Láng Téka könyvesbolt előtt 2013. szeptember 12-én (Fotó: Mészáros Márton)

Csáki Judit újságíró, kritikus és Alföldi Róbert rendező, színművész dedikálja az Alföldi Színháza című kötetet a budapesti Láng Téka könyvesbolt előtt 2013. szeptember 12-én (Fotó: Mészáros Márton)

Az Alföldi Színháza című kötet a Libri Kiadó gondozásában éppen egy hete, szeptember 5-én jelent meg, azonban mostanra már több mint tízezer példányt adtak el belőle, amellyel a magyarországi könyvsikerlista második helyére ugrott. A hírt a Libri PR-vezetője megerősítette, és egyúttal bejelentette, hogy a kiadó megkezdte a kötet újranyomását a nagy érdeklődésre való tekintettel.

A ma délutáni dedikáláson már fél órával a kezdés időpontja előtt húsz ember várakozott a művész érkezésére, aki így is néhány perccel korábban érkezett a fél kettőkor kezdődő találkozóra. Aztán az érdeklődök száma hamarosan gyarapodni kezdett, mígnem a sor a fél kilométerre lévő Ulpius-ház Könyvesbolt bejáratáig nem ért. Az olvasók közül többen iskolából, munkahelyükről lógtak el egy kis időre, hogy itt lehessenek. Egy fiatal nő például csupán emiatt, hogy itt lehessen, ment be egy órával előbb dolgozni a munkahelyére.  A könyvekbe jórészt Csáki Judit írt személyes sorokat és neveket, Alföldi pedig csak alákanyarította nevét, de mindenkihez volt egy-egy kedves szava, és láthatóan nagyon meghatódott azon, hogy ilyen sokan gratuláltak neki, és biztatták. Egy hölgytől ezúttal egy saját készítésű karkötőt kapott ajándékba, amelyet boldogságtól sugárzó arccal tett el.

A most megjelent könyvben beszélt egyébként Alföldi Róbert először homoszexualitásáról. Az Alföldi Színháza azonban, ahogyan a cím is mutatja, nem a művészről, hanem a Nemzeti Színház 2008 és 2013 közötti időszakáról szól, amikor ő vezette a teátrumot. Csáki részletes beszámolóit számtalanszor Alföldi érdekes kommentárjai, személyes emlékei színesítik.

Alföldi Róbert legutóbb bemutatót rendezése, a Szörényi-Bródy páros István, a király című rockoperájának feldolgozása nullszaldós lett, ezt Rosta Mária producer jelentette be az előző napon. A 300 millió költségvetésű előadást Szegeden és Budapesten 40 ezer néző látta élőben, az RTL Klub közvetítésének teljes nézettsége pedig 730 ezer volt.

Mészáros Márton

Alföldi Róbert rendező, színművész dedikálja az Alföldi Színháza című kötetet a budapesti Láng Téka könyvesbolt előtt 2013. szeptember 12-én (Fotó: Mészáros Márton)

Alföldi Róbert rendező, színművész dedikálja az Alföldi Színháza című kötetet a budapesti Láng Téka könyvesbolt előtt 2013. szeptember 12-én (Fotó: Mészáros Márton)

Kétperces interjú Timur Vermes német íróval

2013. szeptember 12.

Timur Vermes német író a Nézd, ki van itt című magyarul most megjelent könyve kapcsán látogatott Magyarországra. Az újságíróval, akinek szatíráját csak hazájában 1 millió példányban adták el, rövid interjút készíthettem. Fekete humorral fűszerezett könyve 2011-ben játszódik, amikor egy napon Hitler, ötvenhat évesen, náci egyenruhában a mai Németországban találja magát. A diktátor nem halt meg, és szembe kell néznie az elmúlt hatvan év változásaival, s egyúttal be kell illeszkednie a mai kor társadalmába. Először is meg kell birkóznia azzal, hogy országának női kancellárja van, aztán elfogadtatni az emberekkel, hogy ő maga nem Hitler-imitátor, hanem maga a Führer.

Mészáros: Hogy látják a mai németek Hitlert?

Vermes: Talán a legutáltabb személy, és valamennyire ma is tabu a személye. Tulajdonképpen Hitler ma leginkább egy nevetséges figura: az emberek vagy egy vicc szereplőjeként, vagy egy őrült szörnyetegként gondolnak rá.

Mészáros: Mennyi ideig írta a Nézd, ki van itt című könyvét?

Vermes: Körülbelül egy évig.

Mészáros: Mit érzett, amikor elérte az egy millió példányszámos eladást a kötet?

Vermes: A nagy lépés tulajdonképpen az volt, amikor eladtam a kéziratot. Hihetetlen érzés, hogy megvették a regényemet, és kiadták. Az csak hab a tortán, hogy ilyen sikeres lett, aminek természetesen nagyon örülök.

Mészáros: Tervez még újabb regényeket?

Vermes: Először is, annyit tudok, hogy arról fogok írni, amiről szeretnék. Hogy ez az újságírás vagy a regény műfaján belül fog megszületni, nem tudom még, de attól tartok, nem valószínű, hogy újra szépirodalmat írok.

Mészáros: Magyar szerzőtől olvasott?

Vermes: Vaszary Gábor regényét, A nő a pokolban is úr (Wenn man Freunde hat… címmel jelent meg németül) olvastam. Egyébként sokszor érzem úgy a magyar irodalomnál és filmnél, hogy kicsit túl komor. Édesapám egyébként 1956-ban jött el Magyarországról, a magyar irodalomban mégsem mélyedtem el igazán soha.

Mészáros Márton

A több mint 1 millió példányban eladott Nézd ki van itt című könyv szerzőjével, Timur Vermes német íróval Budapesten 2013. szeptember 12-én

A több mint 1 millió példányban eladott Nézd ki van itt című könyv szerzőjével, Timur Vermes német íróval Budapesten 2013. szeptember 12-én