Wolf Kati énekesnő elköltözik Magyarországról, felelősségteljes diplomáciai feladatot ellátó férjét követi Hongkongba, tudatta rajongóival a szomorú hírt a sztár hivatalos Facebook videójában 2013. szeptember 19-én. Az énekesnőre 2010-ben figyelt fel az ország.
A most 39 éves Wolf Kati hátat fordítva gyümölcsöző karrierjének, a 7 millió lakosú Hongkongba költözik diplomata férjével, ahol újra főállású édesanya lesz.
Mészáros Márton
Wolf Kati énekesnő
Zac Efron amerikai színész, egykori Disney-sztár néhány hónapja elvonóra vonult kokainfüggősége miatt, írta meg a TMZ sztárokra szakosodott amerikai portál 2013. szeptember 18-án. A 25 éves híresség függőségének mibenlétéről és állapotáról ellentmondásos hírek jelentek meg a médiában.
Először arról írtak, hogy Efron alkoholproblémái miatt került elvonóra, ahova önszántából vonult be, hogy segítséget kérjen addikciójának orvosolására. Azonban az egykori tinisztárnak nem az ital okozza a legnagyobb gondot, hanem a kokain. Miután kiderült, hogy Zac Efron valójában kokainfüggő, számos egyéb részlet is napvilágot látott.
A TMZ információ szerint a művésznél akkor fajult el kábítószer fogyasztásának mértéke, amikor Seth Rogennel közösen forgatta a Neighbors című vígjátékot idén tavasszal. Az értesülések szerint Efron nem jelent meg a forgatási napokon, a felvételek szünetében pedig túlzott mértékben fogyasztotta kokaint. A stáb és a barátok igyekeztek titokban tartani a dolgot, de amikor a sztár önként vonult be egy rehabilitációs központba, nem volt kérdés tovább, hogy kitudódik a dolog. Zac Efron a kokain mellett előszeretettel fogyasztja a Molly nevű drogot is, ami az ecstasy egyik speciális fajtája.
Mészáros Márton
Zac Efron amerikai színész
Hiába sírnak a spanyolok a gazdasági válság miatt, nálunk sokkalta jobban élnek, boldogok és barátságosak, és igazi kincseket rejt országuk. Kevés ország kínál olyan széles skálán lehetőségeket a hasznos időtöltésre, mint Spanyolország: az idelátogató eldugott, nyugodt tengerpartok, nagy és zsúfolt strandok, nemzeti parkok, műkincsek, képzőművészeti alkotások, középkori óvárosok és világvárosok között választhat. Két hét alatt kilenc nagyvárosban szálltam meg, és tucatnyi helyen jártam.
Ha már valahova megyek, akkor a tengerparton fekvésnél egy leheletnyivel több érdekel az országból, ezért egy általam készített gondosan megtervezett, napra lebontott útitervvel indultunk.
A figueresi Dalí Múzeum (Fotó: Mészáros Márton)
Dalí földjén
Volt a világnak egyszer egy zsenije, akit úgy hívtak, hogy Salvador Dalí. A katalán festőművész Figueres városában született, ahol idővel felvásárolta a régi színház épületét, és múzeummá alakította. A tojásokkal díszített épület kívül-belül tökéletesen kifejezi a dalizmust, de csak a türelmeseké a bejutás kegye, ugyanis minden napszakban kígyózó sor áll előtte. Amikor mi voltunk a Dalí Múzeumban, még tetőzte a helyzetet a harminc fokos augusztusi hőség, amiben nem valami kellemes élmény másfél órát sorban állni. Viszont a szürrealista művész múzeuma kárpótlás minden fáradalomért: Dalí mesterművei közül egy sincs kiállítva, de az esős-taxi, a mögötte lévő ajtón át megközelíthető terem méretű festmény, a női arcot formázó szoba, Dalí sírja és a felső szintek csodái kárpótolnak.
Ha az ember ott jár, nem érdemes kihagynia Cadaquest, és a tőle alig néhány kilométerre lévő Port Ligatot, ahol Salvador Dalí élt. Mint Spanyolország nagyvárosaiban, úgy az üdülőtelepüléseken is lehetetlen leparkolni az autóval, a legtöbb helyen tiltva van, ahol meg nincs, ott úgysem találni helyet kilométerekig. A kacskaringós tengerparti szakaszon ki sincs táblázva a Casa-Museo Salvador Dali, ahol a művész 1930-tól felesége és múzsája, Gala 1982-ben bekövetkezett haláláig élt és alkotott. Amikor az asszony meghalt, Dalí szó nélkül elhagyta a házat, amit évtizedeken keresztül épített, csinosítgatott, és soha többé nem jött vissza. A ház páratlan, olyan, mint ahogyan egy különc, utánozhatatlan „csodabogár” házát képzeli el az ember, az ablakból pedig mesés kilátás nyílik a halászcsónakokra, fentebb újfent dalis tojások, egy teremben ő beszél hozzánk, a házának környékén készült videofelvételen mókázik. A csoportokban megtehető látogatás után a medencéken keresztül megy a kivezető út. Ha valaki egyszer elmegy ide, egy életre nem felejti el Dalí házát.
Salvador Dalí szobra előtt Cadaquesben (Fotó: Mészáros Márton)
Costa Brava
Európa egyik legszebb tengerparti szakaszaként emlegetik a Costa Bravát, a vad partot. 200 kilométer kiterjedésű, ezért mindenki kedvére válogathat a strandszakaszok közül: mi Loret de Mart választottuk. Tucatnyi szálloda szegélyezi a tengerpartot, az aranyhomokos strandon pedig egy percig sem tudsz egyedül lenni. A rendőrök motorral járják a parti utakat, látszik rajtuk, hogy tele vannak önbizalommal, élvezik, hogy tetszeleghetnek a szerepükben. Azonban hasznukat nem igazán tudjuk venni, mert azon rendőröknek, akikkel mi beszéltünk, nem volt fejlett nyelvérzéke az angolt illetően.
Costa Brava, a híres vadpart a spanyol tengerparton (Fotó: Mészáros Márton)
Madrid
A három millió lakosú spanyol fővárosra érdemes minimum három-négy napot szánni, különben úgy járnak, mint mi, akik az első nap délelőttől este tíz óráig, majd másnap késő délutánig jártuk a várost. A bevezető autópályáról előre látni, hogy hatalmas metropoliszba érkezünk. Régi, erős vonzalmam nem hogy lankadt volna a kisgyermekkorom óta eltelt idő óta, egyre erősödik a történelem, a királyi családok, a várak, paloták és egyéb történelmi emlékhelyek iránt, ezért nagy hangsúlyt fektettem a madridi program felépítésekor erre. A Palacio Realhoz, a madridi királyi palotához mentünk először. Az óváros egyik szegletében található ez az impozáns épület, a Manzaneres folyó fölé magasodó szirten évszázadok óta vár állott, amikor a Bourbon-házból származó V. Fülöp rendelkezésére 1738-ban elkezdték építeni. A csodálatos palota, amely már távolról is megidézi a látogatót, egyértelműen a világ elkápráztatására született: háromezernél is több szobát, és számos értékes műkincset, dekorációt tartalmaz. Nagy hatással volt rám az egész épület: a benti festmények, az uralkodóportrék, a hatalmas étkező, a porcelánterem, a Gasparini-terem, akárcsak az épület többi szárnya a kápolnával együtt. Csak búslakodtam, hogy a mai világ mennyire értéktelenebb, mint az a kor, mikor a palota épült.
A királyi lak után az óvárosban bandukoltunk, a palotával szemben lévő székesegyház és a mellette lévő szobrokkal teli park is szép. A Plaza de Cibeles valóban a város egyik legszebb tere, ahol Kübelé istennő trónol szekerén, amelyet két oroszlán húz. A Ritz Hotel alig néhány méterre van, azt XIII. Alfonz király építette, attól tartva, hogy a hozzáérkező vendégeknek legyen megfelelő luxushotelje. Vele szemben áll a Museo del Pradóban. Nem csaptunk fel Woody Allen-filmjeiből ismert önjelölt műelemzőnek, mégsem bizonyult elegendőnek a bent töltött négy óra ahhoz, hogy minden képet komótosan megnézhessünk. A világ legnagyobb képtárában két óra után már csak szédelegtünk a sok Rubens, Rembrandt, Bosh, Caravaggio, Goya, és Velázquez műremek között. Kétségkívül a világ legértékesebb festményeivel itt találkozhat az ember: a flamand, a spanyol, a francia, az itáliai festészet csodái itt találhatóak.
A madridi királyi palota (Fotó: Mészáros Márton)
Ha valakinek még mindig nem volt elég a képekből, tegyen úgy, mint mi: sétáljon át a szomszédos Thyssen-Bornemissza múzeumba. A magángyűjteményben Moholy-Nagy László, Dalí, Picasso, Miró, Goya, Van Gogh és Gaugin is van, és olyan ismert történelmi képek is, mint VIII. Henrik portréja. Meg sem közelíti a Prado színvonalát, de érdemes bemenni. A középkorban kivégzőhelyként funkcionáló Plaza Mayor minden spanyol nagyvárosban megtalálható, de egyik sem múlja felül az eredeti főteret, a madridit. Innen nincs messze a Puerta del Sol, a nap kapuja. Ennek közelében tapasztaltuk, amint egy ittas, hajléktalan asszony borosüveget vágott a földhöz. Később, egy végtelenül mocskos asszonyt láttunk a földön feküdni, a spanyolok pedig megvetően mondták rá, hogy gypsy. Spanyolországban nagyobb lélekszámban vannak cigányok, mint hazánkban, azonban balhés romákkal egyáltalán nem találkoztunk, és kéregetőkkel is csak a templomok bejáratánál.
Vétek kihagyni a Madridtól ötven kilométerre fekvő El Escorialt. II. Fülöp híres kolostorszerű szürke palotájára órákat kell szánni, hiszen Európa egyik legnagyobb uralkodócsaládjának lakhelye látogatható. A mindenkori trónörökös, Asztúria hercegének szobája olyan átlagos, hogy azt nem gondolná róla az ember, hogy a királyi család valamelyik tagja lakta, a királyi hálószoba pedig szintén puritán. Átjártuk az összes szerényen berendezett királyi lakosztályt, az alsó szinteket, a kápolnát, a 40 ezer könyvet tartalmazó könyvtárat és végül a királyi panteonba mentünk le, ahol az uralkodók, királynék, infánsok és infánsnők alusszák örök álmukat. Magát a komor, határozottan nagy és szép épületet kívülről is le szerettem volna fényképezni, de hiába mentünk fel az őt körülölelő kisváros legmagasabb pontjára, onnan sem sikerült panorámaképen megörökíteni.
A múlt emlékei és a tenger
Tucatnyi spanyol megyében jártunk, hosszan autóztunk kanyargós, kietlen hegyi utakon Alquézarba, az utolsó mór faluba. A nevadai utakhoz, vagy az afrikai szavannákhoz hasonlító úton tíz percenként jött szembe autó, ember egy szál sem, és száz kilométeren keresztül három benzinkút volt, mindhárom évek óta zárva.
Magával ragadó Segovia, Közép-Spanyolország egyik legszebb kisvárosa. A festői szépségű városkában minden utca rejt valami kincset. Felkerestük az Alcázar-kastélyt, de a San Miquel templomot, ahol Katolikus Izabellát, az egyik legnagyobb spanyol uralkodót királynővé koronázták, magunktól nem találtuk meg. A templomtól negyedórányi sétára tettük le az autót, parkoláskor egy helyi házaspárt kérdeztünk meg, hogy merre kell menni. Az asszony elkísért minket, mivel a közelben lakott, közben elmesélte, hogy egy kilométerre a lakástól tudják csak letenni az autót, mert a városból ki vannak tiltva az autók. Egyébként a spanyolok vendégszeretetéről csak annyit, hogy ez az ismeretlen, elegáns asszony búcsúzul puszit adott, és ha megkérdezel egy spanyolt, hogy merre van ez vagy az, inkább mond egy útvonalat, még ha nem is biztos benne, csakhogy segíthessen.
Segovia (Fotó: Mészáros Márton)
A Világörökség részét képező Ávila városkáját nyolcvannyolc azonos, kerek bástya zárja közre. Európa legszebb középkori várfalának címét nem véletlenül érdemelte ki Ávilai Szent Teréz szülővárosa, ahonnan másfél óra alatt eljuthatunk Alba de Tormesbe, az álmos kisvárosba, amely egykoron az ország kormányzásában nagy szerepet játszó Alba hercegeinek városa volt, ahol Szent Teréz földi maradványait lehet megtekinteni. A katolikus egyház szentjének csontjain kívül a szíve is ki van állítva, amely némileg bizarr. Fontos tudni, hogy a spanyolok nem a munka hősei, hétfőn zárva tartanak a múzeumok, és minden nap a szieszta időpontjában bezárnak az éttermek, üzletek és még a hivatalok is. Aki ilyenkor éhezik meg…
Zaragoza, Valladolid és Salamanca is rejt érdekességeket, de az utóbbitól nyolcvanöt kilométerre lévő Tordesillas a maga hangulatával szintén lenyűgöző. Itt írták alá az egyezményt, mely felosztotta a Kolumbusz által frissen felfedezett Újvilágot Spanyolhon és Portugália között, de nem erről híres, hanem a Santa Clara-kolostorról, ahol Őrült Johanna megpihent, miután férje, Szép Fülöp holttestét nyolc hónapon keresztül vonszolta magával körbe Spanyolországban. A monostort mór beütéssel bővítették ki, ezért mór boltívek, díszes csempék és fürdők tarkítják. A kolostorban a csoportvezető számos érdekes helyre kalauzolt el minket, többek között a rend különböző szobáiba, ahol eredeti 14. századi székek állnak, szentképek, hétszáz éves falfestmények, valamint Őrült Johanna hordozható orgonája is ki van állítva. Johanna királynő negyvennégy évet élt itt elborult elmével, és először a kolostorban temették el, csak később szállíttatták át Granadába. A palota, ahol lakott, már nem áll, nyomai sincsenek.
Ávila várfala (Fotó: Mészáros Márton)
Leónban, a középkori királyság fővárosában a katedrális és a királyi panteon mérvadó, a gótika fellegvárában, Burgosban pedig a székesegyház. Az óvárosban található katedrális több száz éven keresztül épült, hatalmas belülről, és itt nyugszik a spanyol nemzeti hős, El Cid is. Egészen más jellegű Bilbao, amely a félsziget északi részén található. Ez már Baszkföldhöz tartozik, és az előszeretettel lázongó baszkok székhelyüknek tekintik. A várost csak a ködös hegyekből lehet megközelíteni, de amikor leérünk, egyből elénk tárul a felüljáróra festett „Üdvözöljük Baszkföldön” köszöntéssel együtt. Amit meg kell nézni, az a Guggenheim-múzeum. Előtte Jeff Kaons 13 méteres virágkutyája őrzi a múzeumot éjjel-nappal, a modern és kortárs művészetek múzeumában pedig Warhol, Dalí, Miró, Matisse, Picasso, Gilbert és George, és bestiaként acsarkodó Hitler is van.
A leóni katedrális (Fotó: Mészáros Márton)
Nehéz két hétre besűríteni ennyi városnézést, ezért Bilbaóban már felkerestük a közeli tengerparti szakaszokat, a következő nap pedig az ország turizmusának központjában, San Sebastianban dolgoztuk fel a látottakat. Az agy szinte be sem tud fogadni annyi látnivalót, ismeretet, mint amennyit egy nap megnéztünk. San Sebastian kétségkívül az egyik legszebb tengerpart, ahol valaha jártam, ez pedig ahhoz viszonyítva, hogy mennyi mesés tengernél voltam, bizony nagy szó. Itt tetten érhető a spanyol jólét és elegancia, a luxus üdülővárosban a helyiek tip-topok, divatos ruhákat viselnek, a nők elegáns kosztümöket és kiegészítőket, mindenkinek jó autója van, és késő estig kint ülnek az éttermek, bárok teraszán és borozgatnak, csipegetnek valamit, s közben beszélgetnek. Spanyolországot a hagyományápolás, az élet szeretete teszi igazán emberivé, az emberek arcán tükröződik a belső harmónia, az elégedettség és a szenvedély. Csak a vezetési kultúrájuk hagy némi kivetnivalót maga után: nincs olyan spanyol rendszámú autó, amelyen ne lenne legalább egy-két kis horzsolás. De ezen nincs mit csodálkozni egy olyan országban, ahol rémesen szűk utak, és zsúfolásig telített mélygarázsok, parkolók vannak.
Mészáros Márton
San Sebastian tengerpartja (Fotó: Mészáros Márton)
2011 nyara átlagosnak tűnik mindaddig, míg egy berlini parkban magához nem tér Adolf Hitler. A Führer éppen annyi idős, mint amennyi volt, amikor meghalt a bunkerben 1945-ben. Náci egyenruhát visel, egészséges, tudatánál van – szóval egyáltalán semmi jel nem utal arra, hogy százhuszonkét éves. Mert hát születési anyakönyvi kivonata szerint ennyinek kell lennie, azonban valami véletlen folytán Timur Vermes Nézd, ki van itt című könyvében a Führer nem öregedett meg, csupán egy – az olvasó által mindvégig ismeretlenül maradt – jelenség folytán átkerült napjainkba a világháború végéről.
Természetesen, ha valakinek kiesett közel hetven év az életéből, annak nagy jelentőséggel bír a szembesülés a mai világgal. Éppen ezért, amikor Hitler magához tér, képtelen felfogni, hogy a parkban focizó gyerekek nem a Hitlerjugend tagjai, és szintén komoly fejtörést okoz számára a színes sajtó, a modern televíziózás, a LED-képernyő, az újkori számítógépek és az okostelefonok használata. Kezdetben nehezen szembesül azzal is, hogy a kis szatócsboltokat nagybevásárlók váltották fel, s univerzálissá vált kávéház-, illatszer-, és gyorsétteremláncok jelentek meg mindenütt. De ez nem egyoldalú dolog: az embereknek Hitlert nehéz elfogadniuk. És az abszurd ötletet továbbfűzve a német szerző Hitlert a médiába helyezi el, ahol a néhai náci vezér saját műsort kap, és hamarosan bulvársztárrá válik. Kísérteties helyzet alakul ki, az emberek ugyanúgy szeretik a Führet, mint 1933-as megválasztásakor, csüngnek a szavain, és jófej embernek tartják. Azonban egyikük sem gondolná, hogy valóban az a férfi áll előttük, aki halálba küldött 6 millió zsidót. Hogy is lenne ez valóságos? Hiszen az a személy már ’45-ben meghalt. Ezért marad az egyetlen lehetőség: főhősünket mindenki Hitler-imitátornak nézi. A szerző szerette volna, ha a könyvében megjelenő Hitlert elkülöníthetné a történelmi személy Hitlertől, ennek jelét is adta azzal, hogy habár fiktív karakterében jelen vannak a zsarnoki vonások, valamelyest mégis nagyon emberi magához képest. Mármint egy véresszájú diktátorhoz viszonyítva. Visszafogott még akkor is, ha nincs kezében hatalom.
A Nézd, ki van itt szatíra. Timur Vermes, a német újságíró számos regény létrejöttét segítette a háttérből, úgynevezett szellemíróként (ghostwriter), így magától adódott, hogy Hitler szemszögéből, E/1-es számban meséli el a történetet. A szerző a könyv egyéves megírása során elolvasta a nemzetszocializmus alapelveit magába foglaló Mein Kampf-ot, vagyis a náci vezér Harcom című testamentumát, amelynek néhány jellegzetes stílusjegyét, és az alapvető hitleri hangot megpróbálta átültetni saját könyvébe. A Nézd, ki van itt-ben Hitler maga szögezi le többször, hogy a „zsidótéma nem vicces”, azonban a holokauszt mégis megkerülhetetlen jelenség.
Hitler, ahogy a profi színészek is teszik, éjjel-nappal a szerepében marad. Vagyis nem tesz egyebet, minthogy magát adja. Csakhogy senki sem hisz, hogy ő valóban Adolf Hitler Braunauból, aki csődöt mondott a sörpuccs idején, majd 1933-ban kancellár lett, s elfoglalta fél Európát, miközben egy népet szakadékba vezetett. És a mi Hitlerünk, nem lévén más lehetősége a megerősödésre, amellyel megmentheti s újra dicsővé teheti a “Nagynémet Népet”, közéleti szereplőként egy televíziós műsorban kamatoztatja szónoki képességeit. Így már saját műsorában ekézheti a mai modern társadalmat. Bántóan fogalmazza meg sarkalatos véleményeit a demokrácia hátulütőiről is, ebben akad igazság. És ha már Hitlertől kell megtudnunk a tutit, akkor komoly baj van.
A könyv azonban elsősorban szórakoztatásra született, a humor főforrása pedig maga Hitler. Ez más világból érkezett, összeegyeztethetetlen nézeteket való, nagy ambíciókkal rendelkező alak a mai világban rendkívül mókás: megjelenése, avítt szóhasználata, nyelvi fordulatai és minden cselekedete megbotránkoztatja/mosolyra deríti az olvasót. Vermes nagy adag humorral parodizálta ki az illogikus helyzetet, és nem hagyja Hitlernek, hogy elmulasszon egy alkalmat is, amikor megcsillogtathatja műveltségét, vagy elmondhassa véleményét. Hitler nem érti a humort, abszolút nincs hallása rá. Mi viszont jókat tudunk nevetni rajta.
Mészáros Márton
A Nézd, ki van itt című könyv borítója
Jackie Chan kínai akciósztár tiszteletére parkot és múzeumot hoznak létre a kínai főváros Jizsuang külkerületében, jelentette be a kínai állami média 2013. szeptember 18-én. Az 59 éves hollywoodi sztár a kínai Weibón közösségi oldalon vezetett oldalán erősítette meg a híreket.
Az új témapark megnyitásának időpontját egyelőre még nem jelölték meg, de annyit már közöltek, hogy számos személyes tárgyát kiállítják Jackie Channek, köztük néhány antik kínai faházat. A részletek közül bizonyos, hogy ingyenes lesz a látogatás. Sanghaj, a legnépesebb kínai város ezzel párhuzamosan Jackie Chan-múzeumot hoz létre, ezzel tisztelegve az akciósztár, harcművész negyvenéves karrierje előtt.
Mészáros Márton
Jackie Chan kínai akciósztár
Nem igazán sokan mondhatják el magukról, hogy feltétel nélkül elnyerték a tetszésemet, és a szívembe zártam őket. Hogy érthetően beszéljek, ahhoz, hogy valami komolyan kivívja az elismerésemet, és megszeressem, nagyon jónak kell lenni. Talán én vagyok ilyen maximalista és szőrös szívű, de mindenhez így állok hozzá. Viszont az Eva Van End szűztelenítése számára mindig marad egy állandóan nyitva álló hely a szívemben. És ez így van rendjén.
Kertelhetnék tovább, de minek? Jobb az elején leszögezni, hogy az Eva Van End szűztelenítése című film az elmúlt évek egyik legütősebb európai filmje. Nem említek korábbi filmeket, amelyek valóban nagyon jók voltak, félő, hogy kihagynék egyet-kettőt, és azt bizony nem szívesen tenném. De akárhonnan is nézzük, ez a holland családráma tízből tízpontos film.
A cselekmény kezdetével egy átlagosnak ható holland család tagjainak élete tárul elénk: egy önfeláldozó anya, egy ezüstlakodalommal foglalkozó apa, egy balhés, fűtől pöfékelő kamasz, egy a saját szerepét túl misztifikáló fiatal, és egy komplexusos dagi kislány. A film elején látva a pufi gyerek szenvedéseit, azt, hogy még a saját családja is átnéz rajta, és az iskolában még a tanár is embertelenül bánik vele, attól tartok, hogy a következő két óra ennek a szociopata lánynak a nyűglődéséről fog szólni. De nem. Egy napon a leszegezett fejjel járó, szótlan Eva, a címszereplő hazahozza az első látásra külsőleg és belsőleg is legideálisabbnak tűnő fiút, Veitet, a német cserediákot, aki két hétig nála fog lakni. Az események itt felgyorsulnak. A családtagok mindeddig túlságosan is el voltak mélyülve a saját életükben, és saját kis gondjaik maximálisan lekötötték figyelmüket, de egy napon rá kell eszmélniük, hogyha nem tesznek semmit, pillanatok alatt szétcsúszik romladozó lábakon álló családjuk.
Az Eva Van End úgy mutat be egy komoly család és társadalom drámát, hogy alapvetően vígjátéki köntösbe csomagolja, ezért észre sem vesszük kezdetben, hogy milyen mély és komoly üzenete van. A nevettetés stílusa nagyon egyedi, már-már fekete humorba csap át, s néhol iróniába, ahogyan elmeséli a rút kiskacsa történetét, akire senki sem figyel, és ezáltal az egész Van End család drámáját. A címben utalt esemény is rémesen vicces, és mesteri pontossággal megalkotott jelenet.
A rendkívül jól felépített forgatókönyv az elsőfilmes Anne Barnhoorn munkáját dicséri. Michiel ten Horn rendezése kiforrott művészre utal, olyan alkotóra, aki tudja, hogy miért és milyen eszközökkel szeretne eljutni A-ból B-be, mindezt egy nagyon tiszta művészi többletjelentéssel ellátva. De azért ha alaposan kielemeznék a filmet, kiderülne, hogy talán a legutolsó részletek, minden mondat és a falon lógó képek is utalnak valamire, amire az átlagnéző nem figyel fel. Ráadásul, hiába mondja a rendező, hogy a történet bizonyos részei saját fiatalkorára utalnak vissza, mi érezzük Pier Paolo Pasolini klasszikusának, a Teoréma című 68′-as filmnek a hatásait is.
Összességében azonban az Evan Van End szűztelenítésének már csak a képi világa is magával ragadó, a film operatőre figyelemreméltó munkát végzett, a jelenetek ennél hatásosabban nem is készülhettek volna el. Látva egy ilyen igazán kellemes humorral fűszerezett, nagyszerűen adagolt és mesteri fokon kivitelezett történetet, az jut eszembe, hogy ha eddig nem is tudtam, most már tudom: a hollandok sem csak szélmalmot és fapapucsot tudnak készíteni. Filmet is, de nem is akármilyet!
Mészáros Márton
Eva Van End szűztelenítése
2013. szeptember 17-én egy polgári ceremónia keretében mondta ki a boldogító igent választottjának, Claire Lademachernek Félix luxemburgi herceg, Henri luxemburgi nagyherceg második legidősebb fia.
A nagyherceg fia 29 éves, felesége egy évvel fiatalabb. A menyasszony a németországi Baden-Württemberg tartomány Filderstadt városában született, édesapja telekommunikációs cég vezetője, és különböző kastélyokat birtokol Horvátországban és Franciaországban. A család később az Egyesült Államokba költözött, Claire itt tanult, és csak 1999-ben tértek haza Németországba. 2003-ban kezdte meg nemzetközi kommunikációs tanulmányait a Párizsi Amerikai Egyetemen. A most hercegnővé vált hölgy német anyanyelve mellett folyékonyan beszél amerikaiul, franciául és olaszul.
Félix herceg abban a svájci iskolában szeretett bele Lademacherbe, ahova mindketten jártak. 2012-től jelennek meg együtt közös eseményeken. A mostani hercegi esküvő a hagyomány szerint a leendő feleség lakóhelyén, Claire hercegnő esetében a németországi Königsteinben zajlott. Lademacher a szokásokat felrúgva fedetlen lábakkal, pontosabban lábait látni engedő ruhában vonult az anyakönyveztető elé. A menyegzőn Henrik nagyherceg és felesége is részt vett, de az ifjú férj nagyapja, a 92 éves János herceg, aki 2000-ben mondott le, meg nem nevezett okok miatt távol maradt.
Az egyházi ceremóniára szeptember 21-én fog sor kerülni Franciaországban. A frigy létrejöttétől az asszony hercegnői címet visel, hivatalos megszólítása pedig Ő királyi felsége.
Mészáros Márton
Felix luxemburgi herceg megcsókolja feleségét, Claire hercegnőt polgári esküvőjük után Königsteinben 2013. szeptember 17-én
2013. szeptember 18-én tartották a Kincsem című film sajtótájékoztatóját a Kincsem Lovasparkban, ahol az alkotók és a főszereplők is megjelentek. Az eseményen a film forgatókönyvét jegyző Bereményi Géza, a dramaturgként közreműködő Szőcs Géza költő, a miniszterelnök kulturális főtanácsadója, valamint két szereplő volt jelen.
Losonci Gábor, az alkotás producere elmondta, hogy a legyőzhetetlennek tartott csodalóról szóló film angol, orosz, német, amerikai és osztrák koprodukcióban készül. Hat főszereplője lesz, ebből két szerepet Oscar-díjas amerikai színészeknek szánnak, de nevüket nem árulták el. A sajtóeseményen viszont részt vett két szereplő: Elena Drapeko orosz színész, a duma kulturális bizottságának első elnökhelyettese, aki Kincsem trénerének feleségét alakítja a filmben, valamint Weisz Fanni hallássérült fotómodell, jószolgálati nagykövet. A filmben Oszter Sándor Kossuth-díjas színművész is szerepet kapott.
Az alkotók a film megrendezésére egy Oscar-díjas külföldi rendezőt szerződtettek, azonban kilétét még mindig a legnagyobb titokban tartják. A Kincsem 30-60 millió dollárból (6,5-13 milliárd forintból) készül, a költségvetés felét az Oscar-díjas rendező és a két szintén Oscar-díjjal elismert amerikai színész gázsija teszi ki. Az alkotást jövőre kezdik el forgatni, és 2015 tavaszán szeretnék bemutatni.
Mészáros Márton
Kincsem, a díjnyertes magyarországi versenyló, a legyőzhetetlen „csodakanca”
Brad Pitt amerikai színész jelenleg a buckinghamshire-i Pinewood stúdiók közelében forgatja új második világháborús filmjét, a Fury című alkotást. A népszerű filmsztár azonban még a szállodájában, a Maidenhead Hotelben sem pihenhet, ugyanis egy sasszemű vőlegény, Daniel Lingwood kiszúrta a hotel bárjában iszogató Pittet, és megkérte, hogy csatlakozzon hozzá és feleségéhez legalább egy fotó erejéig.
Az idén ötvenedik születésnapját ünneplő színész örömmel állt be egy közös fotóhoz, amelyet a legnagyobb brit lap, a Daily Mail is leközölt a 2013. szeptember 17-én megjelent számában. A kedves Brad Pitt a egyúttal gratulált a feleségnek az esküvői ruháért is. A felvételen megfigyelhető Pitt a filmszerepe miatt rövidre nyíratott haja és olvasószemüvege is.
Mészáros Márton
Brad Pitt amerikai színész Abi és Daniel Abi Lingwood esküvőjén Buckinghamshire-ben 2013. szeptember 15-én
Ha a rock and rollról beszélünk, nem kerülhetjük meg a „Killer”, vagyis az ördögien zongorázó, és nagyszerű dalokat író-éneklő Jerry Lee Lewis, és a műfaj úttörőjének, Chuck Berrynek a nevét. És ha a bluesról van szó, abszolút elsők között van B.B. King, a nagyszerű gitáros-blues énekes. A Saint Laurent divatház tervezője, Hedi Slimane a három zenei legendát kérte fel arra, hogy legyen a reklámarcuk a 2013 őszi szezonra.
A tervező szerint a mostani trió kifejezi, a divatház alapítójának, a néhai Yves Saint-Laurent (1936-2008) francia divattervezőnek a rockkal való kapcsolatát.
A 2013. szeptember 15-én bemutatott fotókon B.B. King, Jerry Lee Lewis és Chuck Berry látható kifejezetten nekik tervezett Saint Laurent öltönyben. A fekete-fehér felvételeket még ebben a hónapban kiplakátolják a világ különböző országainak fővárosába, és egészen jövő tavaszig gyönyörködhetünk az ízlésesen fotografált képekben.
Mészáros Márton
Jerry Lee Lewis amerikai énekes-dalszerző, zongorista a Saint Laurent divatház 2013 őszi reklámarca
Mészáros Márton blogja 