“Halottnak lenni annyi, mint csomagok nélkül utazni.”
/Idézet a könyvből/
Az élet örök. A halál örökre szól. Olvasható Chuck Palahniuk Kárhozott című könyvének előzéklapján. Frappáns megfogalmazás, és igaz is, de leginkább találó mottó a mű szemléletére vonatkozóan.
„Ott vagy Sátán? Itt Madison beszél.” – ezzel a hangzatos nyitánnyal indul minden fejezet, utalva ezzel Judy Blume amerikai írónő 1970-ben megjelent Are You There God? It’s Me, Margaret (nyersfordításban: Ott vagy Isten? Itt Margaret beszél) című regényére. A történet elbeszélője, Madison nem más, mint Maddy Spencer, az elkényeztetett amerikai kislány, aki nem csak túlsúlya, hanem világsztár szülei miatt is nehézségekkel találja szemben magát. És a felsorolásból csak a lényeget hagytam ki: Madison halott. Az Oscar-gála estéje éppen egybeesik a tizenharmadik születésnapjával, és miután laza erkölcsű, felelőtlen szülei elmennek átadni az aranyszobrocskákat a világ legrangosabb díjátadójára, a kislányuk – kinek még az életkorát sem tudják rendesen – szépen meghal. Maddy a Pokolban találja magát, és bizarr módon a Sátánt és saját halálának körülményeit kutatja miközben fájdalmasan őszinte önfelismerése során gyakran fanyar, cinikus bölcsességeivel látja el az olvasót.
Palahniuk képzeletében a Pokolban van szinte mindenki, aki valaha élt a Földön, legyen az illető énekes, római császár, amerikai elnök, vagy éppen náci diktátor. És persze a táj egyedisége is felülmúlhatatlan, a Kései Abortuszok Mocsaránál és az Elvesztegetett Sperma Hatalmas Óceánjánál „szebb” látványt csak a Rovarok Tengere, vagy a Korpa-sivatag nyújthat. No és ne feledkezzünk meg az elviselhetetlen szagról sem, ami büdösebbé teszi a Poklot a szeméttel elöntött Nápolynál is.
Maddison és társai rázós kalandjai közül a legérdekesebbet Psezpolnica és a vele való „orális csatározás” nyújtja. A kislány sokat tanul a Pokolban, például rájön, hogy a halottak milyen módokon üzenhetnek a még élő hozzátartozóiknak, ez valóban a könyv egyik legagyasabb, leghumorosabb része. A Kárhozott kemény kritikát fogalmaz meg mindenről, amit mi az „élet” halmazhoz sorolnánk, legyen az bármi. És a narrátorunk nem üresfejű annak ellenére, hogy hollywoodi sztárszülők egyetlen saját gyermeke. Szavain a reklámszövegírók hosszú időn keresztül gondolkoznának, ha nekik kellene ilyet alkotni.
Palahniuk egyedi írói stílusa utánozhatatlan, jól bevált módszeréhez híven a történetet a végéről kezdi el mesélni, s a narrációt a főhősre hagyja, aki tüzetesen elmondja, hogyan és mikor jutott oda, ahol most van.
A Kárhozat szatirikus ábrázolásmódú mű, amely megpróbál úgy figyelmeztetni minket világunk „elprostituálódására”, hogy közben a groteszk és az abszurdizmus peremén táncol. A könyv maga durva, obszcén, helyenként gusztustalan és nagyon beteg, de mindent összevetve kalapomat emelem az olyan szerző előtt, aki ilyen fekete humorú, elgondolkodtató és igazán érdekes könyvet tud írni.
Csak arra kérem az olvasót, hogy ne álljon meg a regény durvább részeinél, ne akadjon fent semmin, mert a végeredmény mindenért kárpótolni fogja. Vagy pokoli mérgessé teszi.
Mészáros Márton
Chuck Palahniuk Kárhozott (Damned) című könyvének magyar kiadása
