Napjaink kétségkívül egyik legnagyobb hatású rendezője, az amerikai Martin Scorsese ötödik alkalommal hívta főszerepre Leonardo DiCaprio amerikai színészt, az elmúlt évtizedek ügyeletes házi kedvencét, aki a közelmúltban számos jó filmben bizonyította szakmaiságát és tehetségét. Új közös filmjük, A Wall Street farkasa (The Wolf of Wall Street) az idei év legnagyobb dobása a mozifilmek között.
Jordan Belfort az 1990-es években alapította a Stratton Oakmont nevű cégét, amellyel sikerei csúcsán 50 millió dollárokat keresett évente. Ezer brókert foglalkoztatott, akik telefonon győzködték a potenciális vevőket a részvényvásárlásra. A középosztálybeli szülők gyermekeként a csúcsra törő fiatalember egy idő után már nem tudta elverni a pénzét, és bármit megkaphatott, amit csak megkívánt. Belfort tömérdek pénzéből a kábítószerekre, a prostituáltakra és a versenyautókra mindig jutott, és féktelen életmódja kihívásaival képtelen volt leszámolni. A tőzsdefelügyelet vizsgálatot indított ellene, és 1998-ban pénzmosásért és értékpapírcsalásért letartóztatták.
Mivel hajlandó volt együttműködni az FBI-jal, négy év börtönbüntetésre ítélték, amelyből csak 22 hónapot kellett letöltenie egy szövetségi fogdában, míg 2006-ban szabadon engedték. A börtönben találkozott egy Tommy Chong nevű férfival, aki arra buzdította, hogy írja le szokványosnak egyáltalán nem nevezhető történetét: a Wall Street farkasa című memoár 2007-ben jelent meg, és rögvest a toplisták élén kötött ki. Művét azóta negyven ország tizennyolc nyelvén adták ki, és Martin Scorsese és Leonardo DiCaprio már a megjelenése évében megkereste a Warner Brotherst a film ötletével, de a piacvezető stúdió a nagy kockázat miatt elutasította a filmtervet. Végül a díjnyertes Boardwalk Empire – Gengszterkorzó című HBO-sorozatot jegyző Terence Winter forgatókönyvéből készült film, Winter pedig különösen jártas a brókertémában, ugyanis fiatalkorában kacérkodott a tőzsdével.
A nyitójelenet, amelyben ízelítőt kapunk Jordan Belfort aranyéletéből, amelyet még a „Nagy” Gatsby is megirigyelne, az utóbbi időszak filmjeinek legerősebb indítása, különb kedvcsinálót el sem tudnánk képzelni a filmhez. Belfort felemelkedésétől bukásáig életét egy olyan világ határozza meg, ahol semmi sem elképzelhetetlen, és ahol a pénz beszél, kutya ugat. Természetesen ő sem tudja elkerülni, hogy ne váljon a pénz rabjává, és életét ne változtassa meg a megszámlálhatatlanul sok pénz, amelyből már annyi van, hogy Belfort azzal béleli ki az ágyat, ahol feleségével hancúrozik. A film ilyen szempontból valóban dekadens, hiszen Belfort és az általa felemelt barátai nem abban a világban élnek, amiben az átlagember, ennek hangot is ad az egyik szereplő, amikor arról tesz említést, hogy nem a normális világban élnek. A Wall Street farkasát vígjáték kategóriába sorolták, ebbe a mezőnybe gyűjtött be elismeréseket, és habár valóban számos igazán nevettető jelenetet tartalmaz, egyáltalán nem vicces egy drog- és gyógyszerfüggő szétesését látni, vagy mániákus emberek harcát a pénzért. De emellett ott van korunk kritikája is, hiszen olyan világban élünk, ahol „nincs az a pénz”, amiért ne lehetne megvenni valamit, ahol a bankvilág akarata érvényesül a kisemberek fölött, ahol gátlástalanul meg lehet élni más pénzéből, és ahol csak merni kell nagyot álmodni. Talán utóbbi jelent az igazán rossz pontot a film számára, mert a főszereplő narrációja és kamerába nézése, valamint az Amerika, a lehetőségek hazája nem feltétlenül szerencsés egy ilyen kaliberű filmnél.
Martin Scorsese, aki Ridley Scottól vette át a rendezői stafétát, szeretett volna mindent a legmagasabb szinten megoldani, ahogyan ezt már megszokhattuk tőle. A filmjei vágójaként immáron hosszú ideje dolgozó Thelma Schoonmaker végezte a vágást, az operatőri székbe pedig a mexikói Rodrigo Prietót ültette, aki néhány sikerfilmet (Argo, Bábel, Túl a barátságon, Frida) fényképezett már. Az igazán szépen felvett képek mellett Scorsese egyik védjegyévé vált zseniális soundtrack is emeli a film fényét, Howlin’ Wolf, John Lee Hooker, Billy Joel és olyan klasszikusok, mint a Can’t Help Falling in Love, a Goldfinger, vagy a Sloop John B csendül fel.
A címszereplőt alakító Leonardo DiCaprio játszi könnyedséggel formálja meg Belfort ellentmondásos karakterét, amelyet az önzőség, a pénz és a cinizmus épít fel. Eszméletlenül jó minden pillanatban, de az a bizonyos, drog hatásától földön fetrengő, agyvérzés állapotát idéző jelenet mindent visz! Mellette Jonah Hill kiváló komikusi képességéről tesz tanúbizonyságot, és A némafilmes-ért Oscar-díjat nyert francia Jean Dujardint is jó látni a svájci bankár szerepében, de az epizódszerepben feltűnő Matthew McConaughey (Belfort mentora) és Rob Reiner (Belfort apja) is pályafutása legjobbját nyújtja. A női mezőny is kétségkívül erős: az méltóságteljes Emma nagynénit alakító Joanna Lumley brit színésznő mellett a 23 éves Margot Robbie ausztrál színésznő a címszereplő elragadóan szép feleségeként tökéletesen megállja a helyét, de nehéz elfogulatlan véleményt mondani róla úgy, hogy ne tökéletes külseje jusson eszünkbe, amelyet pucéran is megszemlélhetünk. Egyébként, ha már itt tartunk, a film hitelesen ábrázolja Jordan Belfort tivornyáit, a szexualitás meghatározó eleme a produkciónak.
A Wall Street farkasában egyébként Spike Jonze, Rob Reiner és Jon Favreau is feltűnik, akik első sorban rendezőként tették le védjegyüket. A produkció játékideje 180 perc lett, de ez a horrorisztikusan hangzó hossz nem lassítja le a filmet, a történet mindvégig dinamikusan halad előre. A történet kettőségét jelzi, hogy egy nem realisztikus cselekménnyel mutatja be annak életszerűségét. Martin Scorsese és Leonardo DiCaprio között olyan kölcsönhatása van, amelyre ritkán látni példát a filmtörténelemben. A kérdés már csak az, hogy a fiatalos energiával rendelkező Mester doppingolja-e DiCapriót, vagy a színész van ilyen fenomenális hatással a rendezőre. Én arra szavaznék, hogy egymás alkotóképességét fokozzák viszonzottan.
Mészáros Márton
A Wall Street farkasa című film magyar posztere
Mészáros Márton blogja 