Mészáros Márton blogja

Ha maga a szerző, Vörösmarty Mihály színjátéknak nevezte drámai költeményét/drámai mesejátékát akkor nekünk sem lehet semmi okunk a tiltakozásra. Évtizedek óta sikerrel játsszák a színházak országszerte a darabot, azonban most egy újabb adaptációt kapunk: a fővárosi Nemzeti Színház új fénytörésbe próbálja helyezni a művet.

Az újszerű előadást 2012. október 6-án mutatták be a Nemzeti Gobbi Hilda színpadján a Vaskakas Bábszínház főrendezőjének, Tengely Gábornak a rendezésében. Az ötlet minden bizonnyal az ő fejéből pattanhatott ki, ugyanis a színészek számára is nagy kihívás a darab, hiszen úgynevezett kezes bábokkal játszanak.

Az előadás sajátosságát éppen ez a szokatlan báb-színész kapcsolat adja: a színész a karakter lelkét, a báb pedig annak testét hivatott életre kelteni a másfélórás darabban. A szereplők nem színpadon játsszák a Csongor és Tündét, csupán a remek Nagy Mari által megformált Éjnek van állandó helye, mindenki más itt-ott bukkan fel, emiatt a székek forgathatóak. Szükség is van rá, mert a cselekmény hol mögötted, hol a karzaton, hol közvetlenül a szemeid előtt bontakozódik ki.

Az előadás némi köddel és teljes elsötétüléssel veszi kezdetét, az Éj mondja el Nagy Mari ámulatba ejtően szép hangján a saját monológját. Tulajdonképpen ez az előadás fizikai mivolta, s ő az egyetlen szereplő, aki végig a színen marad – igaz, összegörnyedve, idejének nagy részében néma szemtanúként várva, hogy a végén még néhány szót intézhessen Tündéhez.

A közönségnek nehezére esik első perctől fogva elfogadnia a bábok jelenlétét, amelyeket a szereplők alkalom adtán egy zsákból csomagolnak elő. Elvárható lenne, hogy a két címszereplőt, Csongort és Tündét megformáló Földi Ádám és Martinovics Dorina kezében mozogjon legtermészetesebben a báb, mégis ők kevésbé ügyesen bánnak velük, mint például a Mirígy lányát játszó Tompos Kátya, akinek rövid magánszáma mindenkinek az arcára mosolyt csal. Azt már persze csak halkan kérdezem meg, hogy mennyire volt indokolt az a jelenet, de azt mondom, kellett ez ide.

Az előadás sikere a merészség, a közvetlenség és természetesen a szereplők profizmusa. Az állandóan zsémbelődő, intrikáló öregasszonyt, Mirígyet megformáló Molnár Piroska ahogy mondani szokás a legkisebb szerepekben is a legnagyobb. A szereplők közül külön dicséret illeti még Martinovics Dorinát, amiért képes olyan élethűen visszaadni Tündét, hogy nem tudunk kételkedni benne, hogy nem a Csongort oly odaadóan szerető hölgyet látjuk. A színésznő egyébként is elég szép és kislányos ahhoz, hogy eljátssza Tündét, az igazkönny, amit kiprésel magából, pedig csak hab a tortán.

A három ördögfióka (László Attila, Fehér Tibor és Farkas Dénes alakításában) jelenléte teszi még sokrétűbbé az előadást, feladatuk a szerelmesek életének megkeserítése, mégis jelenlétük a humor egyik fő forrása. A Csongor és Tündét csak Vörösmarty 19. századi nyelvezet veszélyezteti. A szöveg helyenként olyan nehéz, hogy azt még egy intelligens, felnőtt ember sem érti meg elsőre. A számomra erőltetett, oda nem illőnek talált énekelgetés ellenére az előadás egyáltalán nem kínlódás. Nem is sok, nem is kevés: elsőrendű darab.

Mészáros Márton

Martinovics Dorina és Nagy Mari a Nemzeti Színház Csongor és Tünde című előadásában (bemutató: 2012. október 6.)

Leonyid Zorin a Szovjetunió területén született és ott is élte le az egész életét. A Varsói melódia című műve sem játszódhat máshol, mint a kommunista diktatúra alatti Szovjetunióban. A történetet mindennek nevezhetnénk, csak eredetinek nem; szerelemről szól. Egy lengyel lány és egy orosz fiú egymásba szeretnek az 1940-es évek Szovjetuniójában, de a törvények értelmében nem házasodhatnak össze és miután a lány befejezte a tanulmányait, haza kell költöznie.

Ez a téma nem újdonság az irodalomban, jusson csak eszünkbe Shakespeare örökéletű műve, a Rómeó és Júlia vagy esetleg Schillertől az Ármány és a szerelem. Mindkét mű két olyan fiatal szerelmespárról szól, akik valamilyen okból kifolyólag nem lehetnek egymáséi.

Még a két említett műben a szerelmesek meghalnak, addig a Varsói melódiában a főhősök élik tovább a maguk életét. Persze keserű szájízzel és fájdalommal, elszakítva életük párjától. Aztán tíz év múlva újra találkoznak, és a férfi megpróbálná feleleveníteni a kapcsolatukat, de a nőnek már férje van. Utána még párszor találkoznak, de fájdalmas románcukból már sohasem lehet az a bizonyos mindent elsöprő szerelem, ami egykoron volt.

Gryllus Dorka Zorin: Varsói melódia című előadásában a budapesti Pince Színházban

Az általános műveltséggel rendelkező színházkedvelő emberek itt hasonlóságot vélhetnek felfedezni a Jövőre veled ugyanitt című Bernard Slade-darabbal. Szintén kétszereplős darab, amelyet először Sztankay István játszott Schütz Ilával, hosszú ideje pedig Gálvölgyi János és Hernádi Judit kelti életre a párost a színpadon. A másik hasonlóság pedig az, hogy a szereplőket évtizedek elteltével láthatjuk viszont különböző darabokban. További érdekesség, hogy a Varsói melódiát az 1960-as években Sztankay Törőcsik Marival játszotta nagy sikerrel.

Zorin művét egyébként nem véletlenül aposztrofálták a kommunizmus alatt a „szerelem himnuszának”: tény, hogy megható és keserédes történetnek lehetünk szemtanúi. A Varsói melódiának rejtett mondandója, morális üzenete is van. Csodálnám, ha akadna olyan néző, aki ne gondolkozna el az élet nagy dolgairól és a szerelemről a mű megtekintése után.

A melodramatikus előadásnak két szereplője van, Gryllus Dorka és Simon Kornél. Nem véletlen, hogy ennyire jól működik közöttük a kémia, ők az életben is párt alkotnak és az Európában is népszerű színésznő jelenleg az első gyermekét várja kollégájától. Kettejük szerelme tökéletesen tükröződik két másik ember bőrébe bújva is, ehhez pedig a Pince Színház barátságos, száz férőhelyes nézőtere is segítségükre van, valamint Varga Judit Bécsben élő zeneszerző, aki Chopin dalokkal és a saját szerzeményeivel hidalja át a különböző jeleneteket. Az előadás másik érdekessége a rendező személye, ugyanis Gryllus Dorka édesanyja, Kőváry Katalin instruálta a színészeket.

Dorka alakítása külön színfolt az előadásban, természetessége és a színészet iránt érzett alázata köszön vissza a színpadról. A lengyel Helgaként vétett nyelvtani hibái, szóösszecserélések és akcentusa csak még szerethetőbbé teszik a karaktert. Bevallom, Simon Kornélról nem sokat tudok, számomra ő teljesen jelentéktelenné vált a második felvonásban. Összességében viszont mindkét művész megállta a helyét, ami többek között azért ilyen nagy szó, mert az egész előadás alatt csak ketten vannak a díszletek nélküli színpadon.

A Varsói melódia egy egyedi és érdekes előadás lehetne, ha nem jönne el ilyen hirtelen a vége. Az egész előadás úgy ért véget, hogy még csak észre sem vettük, hogy közeledik a befejezés. Az előadás erőssége az, hogy szerelemről szól, a hátránya viszont az, hogy a történelem egyik nehéz és gyűlölt időszakában, egy letűnt korban játszódik.

Gryllus Dorka és Simon Kornél Zorin: Varsói melódia című előadásában a budapesti Pince Színházban

Kern András és Básti Juli főszereplésével 2010. január 30-án mutatták be a Centrál Színházban (volt Vidám Színpad) Neil Simon A 88. utca foglyai című vígjátékot.  A színdarabot Ilan Eldad rendezte.

Básti Juli és Kern András játszik Neil Simon: A 88. utca foglyai című darabban a Centrál Színház színpadán

2010. január 29-én, este 19 órakor fogják bemutatni a Figaró házassága című darabot, a Bánfalvy Ági International Studio produkcióját Thália Színházban.

A darab rendezője, Bánfalvy Ági színművésznő, a címszerepet pedig Rékasi Károly alakítja. Andalúzia alkormányzójának szerepében, az Improgroupos osztályfőnököm, Harmath Imre látható, még Rosina grófnőt a darab rendezője, Bánfalvy személyesíti meg.

A Figaró házassága című darab plakátja

2010. január 16-án, vagyis ma este mutatták be a budapesti Nemzeti Színházban a fiatal Rába Roland rendezésében Tábori GyörgyMein Kampf (Harcom) című 2 felvonásos bohózatát.

A mókás darab főszereplője az idén 70 éves Sinkó László, de az előadásban Adolf Hitlert Mátyássy Bence alakítja, a kómából felépülő Törőcsik Mari pedig Halál asszony szerepében tért vissza a színpadra.

Adolf Hitler és legendás műve, a Mein Kampf

2009. november 20-án mutatták be Tamás rendezésében Bernard Slade Jutalomjáték című színművét a Játékszínben. A Jövőre veled ugyanitt 70 éves írójának legújabb művében Gálvölgyi János, Hernádi Judit, Tóth Enikő és Balázsovits Edit játssza a főbb szerepeket.

2009. október 11-én, a Budapesti Kamaraszínház Tivoli Színpadán fogják bemutatni a Circus Hungaricus című monodrámát, melynek írója és egyetlen szereplője Földes László, vagyis a 63 éves Hobo, akivel az Akácfa utcai Old Man’s Pubban találkoztam az egyik koncertje után.