Tracy Letts amerikai színdarabíró a 2008-ban Pulitzer-díjat nyert Augusztus Oklahomában (August: Osage County) című színdarabját dolgozta át filmforgatókönyvvé, amelyet most kiváló amerikai és brit színészek főszereplésével filmesítettek meg. Kritika.
Az Augusztus Oklahomában az elmúlt évek egyik legsikeresebb előadásaként fut az amerikai Broadwayen, és évek óta nagy sikerrel játsszák a Vígszínházban is. Azonban mindeddig várni kellett arra, hogy filmvászon is megelevedjen a Weston-család nyomasztó története. Az a bizonyos történet, amely önmagában nem hat az újdonság erejével, de a mesterien megírt karakterek tovább viszik. A nyitójelenetben már egy hatásos T. S. Elliot idézetet kapunk az Üresek című versből arról, hogy az élet túl hosszú, majd rövidesen megismerjük a kihullott hajú Violetet, a család tűzokádó anyját, aki szájrákja ellenére masszív dohányos és gyógyszerfüggő, és férjének, Beverlynek, az egykori díjnyertes költőnek a nyomorúságos jelenét. A férfi nem bírja tovább, egy napon elmegy és beleöli magát a közeli tóba. Ez az a pont a történetben, amikor a cselekmény kibontakozódni kezd: a családi drámával nyílik meg az út, ugyanis a férj halála után szép sorjában megérkeznek a rokonok, de ők is csak ideig-óráig bírják a mindenkin uralkodó Violet kegyetlenségét és különös szokásait.
A család szétszéledt tagjai között ott van az asszony elhízott nővére, annak béketűrő férje, és a család fekete bárányának tartott ügyetlen fiúk, Kicsi Charles. A legfiatalabb lány, Ivy érkezik meg először, őt a másik két lány is követi, egyiket éppen elhagyta a férje, hogy „Harisnyás Pippit dugja” (vagyis egy nála jóval fiatalabb nőt), velük van a lázadó és koraérett kamasz lányuk, a másik testvér pedig érzéketlenségével és egyszerűségével jeleskedik. Na meg persze azzal, hogy van egy dúsgazdag, nagymenő vőlegénye, akinek semmit sem jelent egy halotti tor, vagy egy családi rituálé. Minden karakternek van valami defekt az életében, egyik nyomorultabb, mint a másik: hiába keres, nem talál párt, megcsalta a férje, idióta szülőkkel él együtt, képtelen másról beszélni, mint magáról, alkoholista, vagy éppen gyógyszerfüggő még akkor is, amikor nincs betegsége. A cselekmény előre haladtával pedig még ennél is durvább epizódok szakítják meg a szokványosnak semmiképpen nem nevezhető „családi idillt.”
A filmre színdarab mivolta miatt az egy helyszín jellemző, méghozzá a család oklahomai háza, amely el van sötétítve a nap minden órájában, és ahol Violet Weston, ez a kőkemény nő uralkodik. Meryl Streep félelmetes alakítása libabőrössé teszi a nézőt. Amit nyújt az Augusztus Oklahomában című filmben, azt már nehéz lenne kategorizálni – erre a teljesítményre már nem elég, sőt igencsak kevés a nagyszerű, a fantasztikus, az oltári vagy a legjobb jelző. Még az Oscar-díjat is megérdemelné, bár a negyediket sajnos nem ebben az Oscar-szezonban fogja hazavinni. Éppen ezért támadt egy javaslatom az amerikai filmakadémia felé: hozzanak létre egy külön Meryl Streep kategóriát az Oscar-díj eddigi válfajai között, amelyet az adott év Meryl Streep-alakításai kaphatnának meg! Így igazságos, nem másik négy színésznővel versengve.
De azt ne higgye bárki, hogy az Augusztus Oklahomában nem több, mint egy újabb Meryl Streep mozi, amelyet egyedül visz a hátán. Meglepően jó partnerre lelt Julia Roberts személyében, aki negyvenes értelmiségi lányát alakítja – összes gyermeke közül azt, aki legjobban hasonlít Violetre, erre a szörnyetegre, akit képtelen utálni az ember. Mert akármennyire ambivalens érzés, a nézőben mégis kialakul valami szimpátia Violet iránt. Hiszen pokoli, de eszes nő. Kegyetlen, de humoros. Aljas és szemét, de mégis csak rákos. Gyógyszerfüggő, mitöbb, ezt nem is titkolja. Sőt, mindig is az volt, már akkor is, amikor nem volt még beteg. De vajon nem elgondolkodtató, hogy miért lesz valaki rabja valaminek? És azokban mégis csak van valami, amiket mond, akármilyen maró stílusban is teszi.
Az Augusztus Okhalomában ütős jelenetekben nem szenved hiányt, szívszorító a kis és a nagy Charles találkozása a pályaudvaron, emlékezetes pillanat a temetésre tartó, két lánya között ülő Violet és a lányok arckifejezése, éppúgy, mint Roberts „halevési” kirohanása („Edd a halat, te ribanc!”), vagy éppen az jelenet, amikor Violet az időmúlásának a nőkre gyakorolt hatásáról beszél. Azonban a legek legje mégis csak az a jelenet, amikor Beverly temetése után az asztalnál helyet foglal az egész család, az asztalfőn pedig a minden korábbinál kegyetlenebb anya pécézi ki magának családja tagjait, amely végül durva összecsapássá fajul. És ezt a családot a két főhősnő mellett Juliette Lewis, Ewan McGregor, Abigail Breslin, Margo Martindale, Chris Cooper, Benedict Cumberbatch, Sam Shepard, Dermot Mulroney és Julianne Nicholson alakítása teszi emberivé. Ezek a nagyszerű színészek soha életükben nem dolgozhattak ennyire keményen – az eredmény pedig egy energikus és kegyetlenül őszinte film az életről. Mert Westonék akár a mi családunk tagjai is lehetnének.
Mészáros Márton
Az Augusztus Oklahomában (August: Osage County) című film plakátja
Mészáros Márton blogja 