Prof. Dr. Czeizel Endre orvos-genetikus, az orvostudományok akadémiai doktora, címzetes egyetemi tanár. A hetvennyolc éves professzor több, mint 42 ezer kisgyermek megszületését segítette, tudományos ismeretterjesztésével generációk életét könnyítette meg. Szerepelt az Amerikai Egyesült Államok Nobel-díjra felterjesztett tudósainak listáján is, azonban számára nem az elismerések a mérvadóak, hanem az, hogy minél többeken segíthessen.
Czeizel Endre a Szent László Kórházban adott interjút, ahol leukémiával kezelik, amelyet májusban diagnosztizáltak nála.
Czeizel Endre orvos-genetikus Budapesten 2012. november 28-án (Fotó: Mészáros Márton)
Mészáros: Manapság mennyire élnek az optimális családtervezéssel, és a magzatvédő vitaminokkal, amelyek az Ön nevéhez fűződnek?
Czeizel: Szomorúan kell azt mondanom, hogy nagyon kevesen. Amikor 1998-ban elmentem nyugdíjba, akkor a leendő várandósok 12 százaléka használta a magzatvédő vitamint. 2011-ben az Európai Unió tartott egy egészségpolitikai konferenciát Brüsszelben, ők úgy gondolják, hogy Európa minden országában el kellene terjeszteni az optimális családtervezést. Jogos, hiszen rettentő kevés gyerek születik Európában, másrészt, ha nem is mondja ki senki, nagy a félelem, hogy Európát elfoglalják az arabok, vagy egyéb népek. Hogy lehetne rávenni az „igazi” európaiakat, hogy gyereket nemzenek? Már az félsiker, ha tudatosítjuk, hogy orvosi eszközökkel lehet segíteni egészséges gyermekek megszületését. Ezt a rendszert, az Optimális családtervezési szolgáltatást mi csináltunk meg Magyarországon először. Az 1980-as években megdöbbenve olvastam az Egészségügyi Minisztérium adatait, a magzatvédő vitamint szedő várandósokat összegző listán Magyarország az utolsó helyen volt, Hollandiában volt a legnagyobb sikere. Úgy gondolom, ma azért élnek kevesebben ezzel a lehetőséggel, mert ellentétben a nyugat-európai országokkal, nálunk semmiféle kampánya nincsen. Amikor az ember az élete végén visszatekint a pályájára, nagyon elkeserítőnek találja, hogy rendszerváltáskor 34 ilyen központ volt Magyarországon, jelenleg csak kettő van. Eredetileg azt szerettük volna elérni, hogy egész Magyarország térképe le legyen fedve intézményeinkkel.
Mészáros: Mi lehet az oka az említett tényezőn kívül a magzatvédő vitaminok háttérbe szorulásának?
Czeizel: A magzatvédő vitamin nagy problémája az, hogy minimum egy hónappal a fogamzásgátlás előtt kell elkezdeni szedni. Az optimális családtervezés viszont olyan szempontból is hasznos volt, hogy a cigarettáról leszoktathattuk a leendő kismamákat. A hozzám jövő nők 30 százaléka dohányzott, jelenleg Magyarországon a várandósok 20 százaléka dohányzik, de ennek a lecsökkenésében mi is szerepet játszottunk. Egyrészt ilyenkor az ember elmondja, hogy a dohányzás mennyire veszélyes a magzatra és az anyára, tízszer több a gyerekkori daganat, háromszor több az úgynevezett bölcsőhalál – egyéves koráig álmában meghal a kisbaba – és elmondhatjuk, milyen módszerek vannak a leszokásra. Ez ugyanúgy vonatkozik az alkoholra, drogra. Fantasztikus előrelépést lehetne elérni, de sajnos nem sikerül ma megvalósítani ezt. Úgy képzeltem, egy háromszintű kampányt kell indítani: első az iskola, ezét vállaltam el a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet főigazgatóságát 1996-ban, miután a magyar parlament elfogadta a Nemzeti Alaptantervet, amelyben benne volt, hogy az iskola feladata felkészíteni a fiatalokat a családi életre. Létrehoztunk egy harminchárom órás tantárgyat, aminek a családi életre való felkészítés volt. Az emberi testtel, a fütyivel és puncival már nem akartam foglalkozni, csak a szerelemmel, emberi kapcsolatokkal, fogamzásgátlással, egészséges kisbaba tervezésével. Jól indult, ezeregyszáz pedagógust képeztünk ki, tankönyv és tanári segédkönyv is született. Az első két évben ötszáz iskola csatlakozott, aztán jött a kormányváltás, ami számomra óriási csalódás volt: a Horn-kormányt váltó Orbán-kormánnyal először nem volt gond. Pokorni Zoltán lett az oktatási miniszter 1998-ban, elmentem hozzá, és támogatott, hogy fontos, amit csinálunk. Számomra érthetetlen okokból az ügy átkerült a szociális és családügyi minisztériumba, ott Harrach Péter volt a miniszter. Amikor az meglátta a tankönyvet, és hogy miről van szó, elkezdett kiabálni, hogy megrontjuk a fiatalokat. A gyerekeknek szexről, óvszerről, abortuszról beszélni? Hát mit képzelünk mi? Az iskolaigazgatók mindig úgy forognak, ahogy felülről a szél fúj, így nagyon hamar lőttek a tervünknek. A második lépés a havi médiaprogram lett volna. A harmadik pedig az optimális családtervezési szolgáltatás. Egy ilyen rendszerben el tudtuk volna érni azt, amit a hollandok.
Mészáros: Pedig nagy szükség lenne mindezekre.
Czeizel: Most sajnos a Szent László Kórházban vagyok, de előtte negyven éven át végeztem tanácsadást, és még fogok is. Az a borzasztó rossz érzésem, hogy ma a várandósok nem áldott állapotban vannak, hanem neurotikus terhesek. Mindenfélét hallanak a gyógyszerekről, fertőzésekről, sugárzásokról és halálra vannak rémülve. Az első gyerek alapvetően megváltoztatja egy pár életét. Addig szabadok, függetlenek, de ha még plusz bejön ehhez, hogy még ez egy veszélyes vállalkozás… Ma átlagosan 1,3 gyermek születik családonként, de majdnem a duplája szükséges ennek az aránynak, hogy fent maradjon a magyarság változatlan számban. A magyar statisztika ezt elfedi, mert állandóan jönnek Erdélyből, Kínából és minden honnan.
Mészáros: Mennyire hat ki a mai fiatalok érzelmi és értelmi fejlődésére a rendszeres bulizás, az alkoholfogyasztás?
Czeizel: Az elmúlt tíz év keserű meglepetése volt, hogy évente négy-öt olyan fiatal pár jött el hozzám, akik elmondták, hogy drogoztak. Kokaintól kezdve az LSD-ig mindent kipróbáltak, és nem gondoltak arra, hogy teherbe esnek. Az egyik hölgy a kimaradó havi vérzés kapcsán jött rá, hogy terhes. Na most akkor mit csináljon? – kérdezte tőlem. Nem értettem, mert korábban ilyennel nem találkoztam. – Miért kell maguknak drogozni? – kérdeztem vissza. Sosem felejtem el, hogy azt felelte, hogy egy úri társaságba kábítószer nélkül nem vagy senki, ezt felelte. Legszívesebben mondtam volna, hogy akkor ilyen társaságba ne menjen. A droghatás a terhesség második felében veszélyesebb, így ha időben abba hagyja, már az is valami. Az alkohollal ugyanez a helyzet. A felkészülés a családi életre tantárgyban egy külön szekció volt arra, hogy elmagyarázzuk, ha a leendő édesanya iszik, akkor károsodás alakul ki a magzatban. Ez azt jelenti, hogy a gyerek értelmi szintje az italtól függően sokkal alacsonyabb lesz, de a fiúknak is árt, mivel az ondósejtek termelése csökken az alkohol és a dohányzás hatására. A cigaretta például rettentően árt a potenciának. Kialakítottak egy olyan vérnyomásmérőt, amellyel a fütykösön mérték a vérnyomást. Egy éves cigarettázás után lehetett igazolni, hogy romlik a vérállapot. Van egy vicc, miszerint megkérdezik a fiatal gyereket, hogy mire jó a fütyi. Aztán megkérdezik az öreg dohányost, mire jó a fütyi. – Én már tudom, hogy csak pisilésre – feleli a bácsi. Hiába humorról van szó, sajnos így igaz. Amikor mentem tanítani, hogy kedvükbe járjak a kölyköknek, mindig mondtam nekik, ha nem jó a bizonyítványuk, kérdezzék meg otthon, hogy nem cigizett-e az anyjuk. Ha igen, akkor lehet őt okolni a rossz jegyekért. Kifejezetten csökkenti a gyerekek átlagos értelmi képességét a dohányzás, az alkohol pedig még drasztikusabban szól bele az agy fejlődésében.
Mészáros: Hogy kell ezt érteni?
Czeizel: Azt szoktam mondani, hogy a várandóság alatt semmit nem szabad fogyasztani. Emlékszem egy amerikai konferenciára, ahol egy nagy kutatócsoport beszámolt arról, hogy állatkísérletekkel igazolták, hogy a legkisebb mértékű alkohol is csökkenti az agysejtek számát. A kísérletet embereken is végrehajtották. Még a kevés szeszesital fogyasztás is káros, harminc éves korunktól kezdve csökken az agysejtjeink száma, nem kellene tovább rontani a helyzetet. Az a személy, aki a magzati életben ilyen károsodást elszenvedett, az eleve rosszabb helyzetből indul, és idősebb korában fog kijönni, hogy azért hülyült el korábban, mert az édesanyja a várandóság idején szeszesitalt fogyasztott.
Mészáros: Több interjúban őszintén beszélt arról, hogy lehetett volna jobb apa, és az unokáival is többet foglalkozhatott volna, pedig Ön számára fontos a család. Mi az ellentmondás oka?
Czeizel: Csíkszentmihályi Mihálytól származik a „flow”, vagyis a sodródás, áramlás elmélete. Ha az ember rátalál az életében egy olyan szakterületre, amely megfelel a tehetségének, és úgy érzi, azt sikeresen csinálja, akkor az embert elkapja egy hév, és már nem munkának, hanem szenvedélynek tekinti. Az én életemben is csak másodrendűvé vált a család. Nagyon szerettem és szeretem a gyermekeimet, de a munka volt a legfontosabb. Most már bánom. Ha végiggondolom, a legnagyobb értékeim az életben a gyermekeim. Shakespeare mondása: „A Kaszással, ki holnap elragad, /Csak úgy dacolhatsz, ha gyermeked marad!” Az ember a gyermekeiben él tovább, ott van bennük a kromoszómáim 50 százaléka a génjeimmel együtt. Ez a betegség abban sokat segített, hogy a gyermekeimmel kapcsolatos érzelmi kapcsolatot felmelegítsem.
Mészáros: Jó a kapcsolata a családjával?
Czeizel: Jó. Ez sosem volt gond, csak a családi életemben is szigorú beosztás szerint éltem. Reggel hattól este hatig dolgoztam, szombaton mentünk kiállításra, vasárnap pedig kirándulni. Eleget szerettem volna tenni az apai kötelességeimnek, de volt ebben némi kényszer, rá kellett venni magamat, hogy többet foglalkozzak velük is. Gyakran jöttek hozzám az unokáim, és sokszor néhány perc után udvariasan megkértem őket, hogy hagyjanak dolgozni. Ezek miatt most van bennem némi lelkiismeret-furdalás.
Mészáros: Felnőttek az unokái?
Czeizel: A legidősebb unokám, Benjamin huszonegy éves. Kicsit haragszom rá, mert elindult az orvosi egyetemen, és megbukott anatómiából, pedig nagyon okos gyerek. Tudom használni a számítógépet, de az internet azért nem az erősségem. Ezért mindig imponál, hogyha szólok neki valami miatt, öt percen belül utána néz, felhív, vagy elhozza az anyagot. A következő unoka közgazdász. A harmadik, Dániel most érettségizett. Aztán jön a Jakab – Jaksi –, aki 1997-ben született. Ő képzőművészeti szakközépiskolába megy, a legkisebb unokám, Julcsi pedig még csak most kezdi a középiskolát. Egy házban lakunk, ha akarom, minden nap látjuk egymást.
Mészáros: Pályája elején nagy küzdelem volt alulról felküzdeni magát a csúcsra?
Czeizel: Ebben rengeteg a szerencse és a véletlen. Nem akartam orvos lenni. Történész szerettem volna lenni a futball mellett, de apám meggyőzött. Később nőgyógyász akartam lenni, de amikor harmincévesen megcsináltam a kandidátusit, elmentem ahhoz a professzoroz, akit kinéztem magamnak. Azt mondta, szívesen fogad, de ha nem vagyok párttag, nem tud állást szerezni. Nagy szerencsémre Hruscsov akkor ment el Amerikába, ahol rájött a hibrid kukorica jelentőségére. Addig a genetika tiltott tudomány volt, ekkortól lehetett vele foglalkozni. Első generációs orvos-genetikus lettem. Nem voltak nagyöregek a szakmában, ami egyben előny és hátrány. 1969-71-ben dán-angol-skót ösztöndíjat kaptam, tiszta forrásból tanulhattam meg a genetikát. Rá kellett jönnöm, nekem meg kell találnom a saját utamat. A laboratóriumi kutatásokban nem lehet versenyezni a nagy országokkal, mert az annyira pénzfüggő dolog, ezért a közegészségügyi genetikát találtam ki magamban. Magyarországon csináltuk meg először a fejlődési rendellenességek nyilvántartatás, az optimális családtervezést és mindezeket. Az élet irányított. Az eredeti álláspont szerint szülésorvos lennék, de akkor kevesebbet tudtam volna a kutatások terén elérni.
Mészáros: Számos külföldi felkérést kapott, miért nem költözött el Magyarországról?
Czeizel: 1982-ben Atlantában létrehoztak egy intézményt, és megkérdezték, hogy nem akarok-e ott igazgató lenni. Éves állásajánlat volt, de nyolc évet garantáltak volna. Akkor voltak a gyerekeim tizenévesek. Azt gondoltam, ha akkor kimegyek a családommal, ők biztos nem jönnek vissza. Ott nőnek fel, ott kezdenek iskolába járni, ott lesznek szerelmesek, ott jönnek rá mennyivel könnyebb Amerikában élni és ott pénzt keresni. Akkor hittem abban, hogy Magyarország nem egy süllyedő hajó. Olyan szempontból rossz kérdés volt az Ön részéről, mert két gyermekem is mondta, hogy „Apu, ez egy nagyon rossz döntés volt.” A színházi fiam, a rendező Gábornak nincs állandó állása, a tipográfiában dolgozó Balázs fiam, aki könyveket ad ki, teljesen tönkrement. Hiába ő tervezte Esterházy, vagy Nádas Péter könyveinek borítóját, hiába voltak tizenegyen a vállalkozásban, jelenleg ketten vannak. A munkahelyét is fel kellett számolni, mert a bérleti díjat sem tudta kifizetni. Nagyon el vannak keseredve, és ezért kárhoztatnak engem.
Mészáros: Évtizedek óta hazánk legismertebb orvosa. Soha nem szállt a fejébe a dicsőség?
Czeizel: Nem. Az 1970-es években, amikor valamivel jobb volt a kádári korszak, teljesen véletlenül belecsöppentem a televíziózásba. Akkor egy csatorna volt, mindenki azt nézte, úgyhogy rögvest híres ember lettem. Ennek következtében sokak hiszik, hogy nekem az ismertség fontos volt. Persze valamelyest az volt, már József Attila is vágyott rá, hogy népét „nem középiskolás fokon” taníthassa… Nálam úgy oszlott el százalékban, hogy 60%-ig a kutatásnak éltem, 35 %-ig orvos voltam, és a maradék 5 % tette ki az ismeretterjesztést. Kutatóként szerettem volna helytállni. A tudományos teljesítmény mérésére is van egy rendszer. Az impaktfaktor azt mutatja, hogy mennyit idéznek a szakfolyóiratok valakit, és 1998-ban nagy meglepetésemre, én voltam az első. Furcsa, hiszen annyi akadémikus van. Engem az nyugtatott meg, hogy nemzetközileg jól helyt állhattam a saját szakterületemen. Szívesen adok interjút még a kórházban is, mert egy orvosnak nem az a feladata, hogy csak a közvetlenül a hozzáfordulókon segítsen, hanem az ismeretátadás is, hiszen a modern orvoslás alapja a megelőzés. A megelőzés viszont részben az Ön dolga is. Nekem el kell mondanom mindent, magának meg le kell írnia, hogy eljuthasson többekhez.
Mészáros: Időseink, ha a világháborúban nőttek is fel, úgy emlékeznek vissza gyermekkorukra, mint egy felhőtlen, boldog időszakra. A mai fiatalok viszont máshogy élik meg ezt az időszakot.
Czeizel: Tény, hogy több megpróbáltatás volt a mai idősek életében, de a mostani korosztályok élete is nagyon nehéz. Apukám szobafestő, mázolómester volt. Nagyon rátermett ember volt, még a rákosi rendszerben is meg tudta úgy szervezni a munkát, hogy ne szegényedjünk el. Édesanyám otthon maradt. Reggel, amikor elmentem, mindig búcsúztatott, délben, amikor hazajöttem, pedig ennivalóval várt. Egy olyan családban nőttem fel, ahol jó volt élni, és nagyon sokat köszönhetek a szüleimnek. Fiatalon jó focista voltam. A Fradiba szerettem volna menni, de apám a Vasast javasolta. Apámat kapitalistának nyilvánították, én hiába érettségiztem kitűnően, X-es lettem, így nem mehettem egyetemre. Ezt a Vasasban elpanaszoltam. Ott elküldtek az akkori sportvezérhez, Hegyi Gyula, aki írt egy levelet, és felvettek az egyetemre, mint élsportolót. Sose felejtem el az utolsó évfolyamban mi nyertük az ifi bajnokságot, és Fradit 3-2-re vertük meg. Két gólt rúgtam, amikor bementem az öltözőbe, sokan leköptek. Azóta nem igazán szeretek meccsekre járni.
Mészáros: A szülő nők életkora egyre jobban kitolódott, ez milyen veszélyekkel jár? Mi az ideális kor egy szülni vágyó nő számára?
Czeizel: Mindig külön kell választani a biológiai és társadalmi optimumot. Nem vitás, az lenne a jó, ha a nők húsz és huszonkilenc év között szülnének. Húsz év alatt még nem érett a nő az anyaságra, harmincöt év felett pedig emelkedni kezd a genetikai kockázat. De azóta, hogy a nőkről két bőrt húznak le, bosszúból megbüntetik a társadalmat. Sokkal kevesebb utódot szülnek, és kitolódik az életkor, amikor szülnek. Meg vannak bolondítva a nők azzal, hogy ugyanúgy kell dolgozniuk, mint a férfiaknak. Először rangot, sikert akarnak elérni, és csak aztán jöhet a családalapítás. Bár én ezt nem látom olyan tragikusan. Nagyon érdekes, a nyugati kutatások mutatják, hogy a női életkor előrehaladtával egyre okosabbak a gyerekek. Egy negyvenéves asszony többet tud nyújtani a gyerekének. Ez viszont azzal jár, hogy maximum egy, netán két gyereket vállal az ilyen korban szülő anya. Minden gyereknek örülni kell, de az lenne a jó, ha a biológia és a társadalom igényeit összhangba rázhatnánk.
Mészáros: Létezik sírig tartó, örök szerelem?
Czeizel: Nem. A szerelem három évig tart átlagosan. Amikor elmúlik, az a nehéz. Az ember a szerelmes állapotába úgy gondolja, hogy a szerelem egy életre szóló dolog, de aztán rá kell eszmélnie, hogy az érzelmek enyhülnek. A kérdés az, hogyan tovább kicsit takaréklángon szeretetben, mégis egymást tisztelve, esetleg gyerekkel az életünkben. Régen a férfiaknak mindent szabad volt, nőknek semmit, most viszont a nők kivívták az egyenjogúságukat, így már oda jutottunk, hogy a nők gyakrabban akarnak válni, mint a férfiak. El kellene mondani a gyerekeknek, hogy a szerelem bizony elmúlik. Az igazi nagy kihívás az, hogy tud két ember emberségesen együtt maradni. Ha már megszülettek a gyerekek, az ő szempontjukat kellene első helyre tenni. Az apa és az anya szerepe mérvadó, nem szabadna hagyni, hogy csonka-családokban nőjenek fel gyerekek.
Mészáros: Genetikai szempontból hogyan látja azt a jelenséget, hogy a mai uralkodócsaládok már polgári személyekkel is házasságot kötnek, annak ellenére, hogy korábban évszázadokig tartották magukat ahhoz, hogy kizárólag a kékvérűek közül válasszanak párt?
Czeizel: Természetesen nagyon becsülöm, hogy az angol konzervativizmus is eljut oda, hogy a trónörökös fia feleségül vehetett egy polgári származású lányt. Ahhoz, hogy a királyi családok népszerűek maradjanak, ügyesen kell politizálni is. Vilmos hercegnek egyébként kifejezetten helyes ez a nem arisztokrata felesége. Régen a föld a földdel házasodott, rang a ranggal, ma viszont szerencsére ez nem számít. A zeneszerzőkről írok most könyvet. A legnagyobb géniuszok szinte alig csinálnak gyereket. A humángenetika megalapítója, Francis Galton – aki Darwin unokatestvére volt – a darwinizmust szerette volna átvinni az emberi orvoslásba. Nagyon sokat törte a fejét, hogyan lehetne az emberiséget genetikailag javítani. Neki az volt az elképzelése: akiknek nagy a genetikai terheltsége, azok önként mondjanak le a gyerekeikről. Például, ha eljön hozzám valaki, és kiderül, hogy súlyos genetikai betegsége van, akkor kötelességem közölni vele, hogy 50 százalék az esélye arra, hogy az utódjának is legyen ilyen gondja, amellyel akár az egész élete tönkre mehet. A hemofíliás gyermekszáma nagyon alacsony: csak férfival fordul elő ez a betegség, és tudja magáról a hemofíliás, hogy minden lányának átadja a hibás gént, és unokáiban fog megjelenni. Az értelmes ember megérti, hogy neki felelőssége van a gyerekkel szemben. A baj az, hogy az értelmetlen ember el sem jön tanácsot kérni. Galton másik ötlete a pozitív eugenika: azoknak az emberek, akik a társadalomból kiemelkednek, sok gyereket kellene nemzeniük. A géneknek is nagyon nagy szerepe van abban, hogy ilyen értelmesek lettek. Egy ilyen művész-, vagy értelmiségi családban a gyereknevelés körülményei is jobbak, mint egy cigány putriban, ami szintén sokat jelent.
Mészáros: Mi befolyásolja még, hogy kiből válik értelmes ember?
Czeizel: Az emlősöknél van egy genetikai kiválogatás. Amikor eljön a párzás ideje, a hímek megküzdenek egymással, és a legjobb hím dugja meg a nőstényt. Az életképes emberré válás feltétele volt a család kialakulása. Óriási kihívás volt, hogy egy szűkfalú medencével hogyan lehet egy nagyfejű gyereket világra hozni… Máskülönben az emberi agy kétharmada a születés után alakul ki, ezért a csecsemő életképtelen. A kiscsikó viszont kijön, feláll, és arrébb megy. Ez a különbség köztünk és az állat között. Egy gyermek felneveléséhez egy anya kevés volt, kellett egy másik személy, aki hozza az ennivalót, vigyáz rájuk, gondoskodik, példát mutat a fiúknak. Ez volt a gyermek apja, a nő társa. Az állatok csak a nemi ösztön miatt szexelnek, az ember viszont a szerelem bűvöletében talál egymásra. A jó édesanya babusgatja, szeretgeti a kisbabáját, így annak harminc százalékkal több idegi összeköttetése lesz, mint azoknak, akik intézetben nőnek fel. Az anyai inger dús szeretet éreztetése igazán fontos.
Mészáros: Miért jobb a nők énekkészsége?
Czeizel: Ez egy nagyon összetett választ igényelne. Azoknak a nőknek, akiknek jó volt a beszédkészsége, daloltak a kisbabának, annak életben maradt a csecsemője. A férfiak azért jobbak térbeli tájékozódásban, mert évezredeken keresztül harcoltak, vadásztak. Az a férfi, aki nem vette észe, hogy jön a dárda, nem ugrott el, ott halt meg, és nem lett gyereke. Mindig kiválogatódtak a jó térbeli tájékozódású egyének, például ezért jobbak a fiúk a matematikában (algebrai gondolkodás). Valószínűleg a férfiak ennek következtében jobbak a zeneszerzésben is, példaként ott fejben össze kell rakni térben és időben egy szimfónia különböző tételeit. Visszatérve jelenlegi munkámhoz, az 1700 és 1945 közötti zeneszerzők életét fedtem le eddig, és kijelenthetem, hogy nincs nagy női zeneszerző.
Mészáros: Kimutatható a kapcsolat a zenei és matematikai talentum között?
Czeizel: Az túlzás lenne. Van a kettő között kapcsolat, de nem bizonyított. Inkább úgy mondanám, a verbalitás és az éneklés női irányba finomodott, még a térbeli tájékozódás a férfiak felé mozdult el.
Mészáros: Valaha lesz arra esély, hogy bármilyen módszerrel meghosszabbítható legyen az élőlények egészséges élettartama?
Czeizel: Azt mondják, elvileg 120 évig élhetne az ember, ha teljesen kihasználná a lehetőségeit. Ha nem lenne semmi betegség, akkor még hosszabb ideig is élhetnénk. Végül is az elmúlt évtizedekben a haladás útjára léptünk, egyre hosszabb ideig élünk, nő az átlagos élettartam. Nagy kutatások zajlanak most is a világban, de azt nem szabad elfelejteni, hogy erősen genetikailag meghatározott az élettartam. Galtonnak van is egy formulája: ha az anya és apa átlagos élettartalmát összeadjuk, kiszámoljuk az átlagot, három évet hozzá teszünk, akkor a várható élettartamot kapjuk meg. Úgy tapasztaltam, ez néhány kivételtől eltekintve, szinte mindig megközelíti a valóságos értéket. Ugyanakkor azt mondom, sokkal fontosabb lenne az emberhez méltó öregkor megteremtése. Az idős emberek nagy része elhülyül (pl: Alzheimer-kór), rengeteg a mozgáskorlátozott idős is. Amikor szembesülök a halállal, az jut eszembe, hogy csak addig tartson az életem, míg emberhez méltó életet tudok élni. A holland eutanázia törvény nem egy rossz döntés. Nem érdemes tovább nyújtani egy kilátástalan életet. Csak azért élni hagyni valakit, hogy minden nap bekakáljon, bepisáljon embertelenség. A legjobb barátom, aki szintén orvos, három éve nincs tudatánál. Buda Béla barátom is most halt meg: egy vasárnap este lett rosszul, hétfő reggelre meghalt. Vukán György barátom eredetileg fogorvos volt, aztán lett csak zeneszerző. Nem tudni, hogy halt meg, mert holtan találtak rá, de biztos vagyok benne, nem volt fájdalmas halála. Ha lehet ilyet mondani, ezek mind olyan módjai a távozásnak, amelyet kegyesnek nevezhetünk. Fontosnak tartom éppen ezért az idős kort megkeserítő betegségek korlátozását.
Mészáros: Sokan aggódnak Önért, és jó kívánságuk tolmácsolását kérték. Mielőbbi gyógyulást!
Czeizel: Nagyon szépen köszönöm. Viszont az én helyzetem bonyolult. Ez olyan leukémia, amiből nem lehet meggyógyulni. A harmadik csontvelő-biopszia után azt mutatták az adataim, hogy nincs ráksejt a szervezetemben, de az őssejt mégis csak ott van valahol. Az én betegségem átlagos túlélési ideje két év, de én mindent megteszek, hogy kitoljam ezt, ameddig csak lehet. Amíg az ember tud valami hasznosat tenni, addig küzdenie kell. Rosszul érintett a betegség, nem számítottam rá, annyi tervem van még.
Budapest, 2013. november
Mészáros Márton
Czeizel Endre világhírű orvos-genetikussal Gross Arnold Kossuth-díjas grafikusművész kiállításának megnyitóján a budapesti Medence Szalonban 2012. november 28-án
Mészáros Márton blogja 