Lee Daniels filmrendező a feketék jogainak egyik élharcosa, és nyíltan támogatja Barack Obama amerikai elnököt, az első színesbőrű elnököt. A Precious – A boldogság ára című 2009-es filmdrámája egy harlemi gettóban élő fekete lány hányattatott sorsáról szól, és nem ok nélkül kapott Oscar-díjat a mellékszereplő (Mo’Nique) és a forgatókönyv is. Az alkotó legújabb filmje, A komornyik (The Butler) egy olyan színes férfiről szól, aki egész életén át a Fehér Házban szolgálta ki az elnököket.
A komornyik igaz történet alapján született mű, Eugene Allen (1919-2010) harmincnégy éven 1986-ig keresztül szolgált komornyikként a washingtoni Fehér Házban, miután felfigyeltek rá pincérként. A róla mintázott Cecil Gaines karaktere áll a film középpontjában. Mint ahogyan az ilyen filmeknél lenni szokott, kezdetben sanyarú körülmények között élt egy gyapotfarmon, ahol édesanyját megerőszakolták, apját pedig lelőtték a szeme láttára. Már itt említenem kell, hogy a film valódi sztár szereplőgárdát vonultat fel: a megtébolyodott anya villanásnyi szerepében Mariah Carrey Grammy-díjas amerikai énekesnő látható. A fiút a ház urának idős anyja (az Oscar-díjas Vanessa Redgrave-től elvárható hiteles alakításban) veszi magához, és házi niggerré teszi, de érzelmeit egyszer sem mutatja ki. A film bemutatja Cecil korai életszakaszát is, de a hangsúly nem a tanulóéveken és a feljutásán van, hanem a komornyikként töltött szolgálati idején, amelyet a rendező egy finom apa-fia konfliktussal szálazott át. Ez az al-történetet az 1960-as évek elején kibontakozó polgárjogi harcok mögé helyezte a rendező, így elevenedik meg előttünk az egyetemi lázadással, a Martin Luther King mellett folytatott küzdelemmel, a Malcolm X mozgalommal, majd a dél-afrikai apartheid elleni demonstrációval apja haragját kivívó fiú élete a komornyik portréja mellett. Sajnos Cecil életútja kevés izgalommal kecsegtet önmagában, ugyanis mást sem tesz évtizedeken át, mint szolgál, és némán kiszolgálja az elnököket. Forest Whitaker érzékeny és realisztikus alakítása kétségkívül a film, és saját életműve egyik legkiemelkedőbb teljesítményét nyújtja.
A történet egyoldalúságát a Fehér Ház történelmi figuráinak szerepeltetésével próbálja egyensúlyozni a film: Robin Williams gyér, ősz hajával Eisenhower elnököt, James Marsden a merénylet áldozatává vált Kennedyt, Minka Kelly a feleségét, Jackie Kennedyt, Liev Schreiber Johnsont, John Cusack Nixont, Alan Rickman és Jane Fonda pedig a Reagan-házaspárt kelti életre. Ezek a kis negyedórás szegmensek az elnökök regnálásából, némi betekintést nyújtanak az USA elnökeinek életébe: Kennedy özvegye nem volt hajlandó levenni a véres ruhát, amelyet férjének vére mocskolt be, Johnson a vécéről is utasításokat adott, Nixon keményen ivott, amikor már biztos volt az út a bukáshoz, Reagan pedig titokban támogatott nélkülözőket. Nancy Reagan volt az első személy, aki vendégségbe hívta a Fehér Házba Cecilt, akinek komoly dilemmát okozott, hogy kollégái (az Oscar-díjas Cuba Gooding, Jr. és a legendás zenész, Lenny Kravitz alakításában) ezúttal őt szolgálják ki. A színészeket illetően kifejezetten nagy meglepetést okozott Oprah Winfrey amerikai műsorvezető, médiakirálynő, aki 1998 óta nem szerepelt a mozivásznon. Oprah igenis tud játszani, méghozzá remekül hozza az iszákos, dohányzó feleséget az első megjelenésétől kezdve egészen az utolsó pillanatig, ahol már kilencven közeli állapotban oxigénpalack segítségével lélegezve szapulja menyét. A fiúkat alakító David Oyelowo szintén jól megállja a helyét.
Az alkotásról természetesen lerí, hogy szentimentális, és mindenképpen nagyszabású szeretne lenni. Sőt, egyesek egyenesen a feketék Forest Gumpjának titulálták a filmet, amely egy olyan elnyomott fekete férfiról szól, aki kemény munkával legalulról küzdötte fel magát. Talán Lee Daniels legnagyobb hibája az volt, hogy túlontúl részleteibe merülően próbálta ábrázolni a polgárjogi harcokat, és nyíltan elkötelezte magát a filmben Obama mellett, a befejezéskor még az is felmerült bennem, hogy akár a jelenlegi elnök alakja is megjelenik a hangján kívül. Mindenesetre a befejezés, amelyben az idős házaspár otthona Obama választási kampányának jelképeivel van feldíszítve, és amelyben az egykori lakájt az első színesbőrű elnök fogad, igazán szerethető. Remélem, hogy a film nem csak azért kap Oscar-díjat, mer az egyenjogúságról, az elnyomottakról, a szegény cseléd, rabszolga, komornyik feketék valóban komoly témájának feldolgozásáról szól, hanem azért, mert nagyszerű alakításokat láthatunk benne a Gaines-házaspárt alakító Whitaker és Winfrey játékában megelevenedni, és amiért a maszkmesterek hihetetlen módon átalakították őket.
A komornyik igenis hollywoodi alkotás, de ezúttal ez nem szab komoly akadályt a film élvezhetősége elé. A film két órás hossza és a témaválasztás számos rizikót tartalmaz, de Lee Daniels visszafogott, tudatos rendezése minden akadályon túllendült: A komornyik egy torokszorító, igazán szép alkotás lett, amely egy percig sem csap át a giccs, vagy az unalom kategóriájába.
Mészáros Márton

Lee Daniels A komornyik című filmjének plakátja