Reklámok

Archive for the ‘Interjú’ Category

Interjú Gallai Rezsővel, Magyarország legidősebb személyével

2014. február 11.

Gallai Rezső, Magyarország legidősebb férfija 2014. január 29-én ünnepelte 110. születésnapját. Két évszázad embere Szombathelyen nőtt fel, lelencgyermek volt, majd lovászfiú, zsoké, suszterinas, cipész, házmester, később újságíró lett. 96 éves korában vált meg végleg a munkahelyétől, a győri vízügyi igazgatóságtól, az utóbbi éveit egy idősek otthonában tölti.

A 110 éves Gallai Rezső, Magyarország legidősebb férfija Győrben 2014. január 19-én (Fotó: Mészáros Márton)

A 110 éves Gallai Rezső, Magyarország legidősebb férfija Győrben 2014. január 19-én (Fotó: Mészáros Márton)

– Néhány éve úgy fogalmazott, nem tartja elképzelhetőnek, hogy 110 évig fog élni. Mennyire lepte meg, hogy végül mégis elért idáig?

Most is úgy gondolom, szerintem meg vannak számlálva az óráim. Mindig arra kérem a Jóistent, inkább ma, mint holnap haljak meg. Nekem már nincsen semmi tervem az élettel kapcsolatban, csak az elmúlás. Bármikor aláírtam volna, hogy elmenjek az életből.

– Milyen a lelki állapota most?

Nagyon rossz, el lehet képzelni, hogy már semmit sem tudok csinálni. Most például a jobb fülemmel van valami, eddig úgy, ahogy hallottam rá, de most bedugult ez is. Egyébként minden óhajom az, hogy elmenjek önök közül. Ha tőlem függött volna, már nagyon régen meghaltam volna. Körülbelül egy évvel ezelőtt öngyilkosságot is megkíséreltem, a csaphoz vonszoltam magamat és felvágtam az ereimet. A nővérek időben érkeztek. Rezső bácsi mit csinál? – kiabálták. Mivel a zsebkésem nem volt valami éles, megmentették az életemet. Ettől függetlenül úgy gondolom, nem érdemes már nekem élni. Az én napjaim unalmasak, szinte semmi nem történik.

– Elmesélné, hogyan alakul egy napja?

Reggel négy, vagy öt órakor szoktam felkelni. A nővér ilyenkor már vár, átöltöztet a nappali ruhámba. Ha kell, megborotvál, és segít minden másban. Szép csendben vagyok a szobámban, nem zavarok senkit, ilyen korán még a rádiót sem hallgatom. Elüldögélek hét óráig, akkor kimegyünk reggelizni, elbeszélgetek az öreg társaimmal. Viszont szinte mindnyájuknál öregebb vagyok húsz-harminc évvel, az otthon második legidősebb lakója kilencvenkilenc éves. A nap többi része is egyhangúan, ilyen öregesen telik.

– Képes még televíziót nézni, vagy olvasni?

A látásom, a hallásom nagyon-nagyon romlik. Tévét sem nézek, hiába van a szobámban. Sajnos nem látok már, maximum hallgatom, de nem mindig értem, hogy mit mondanak. Olvasni évekkel ezelőtt még nagyítóval tudtam, de csak néhány oldalt. Már csak az újság címlapját nézem meg. Láttam már annyi mindent, mi jöhetne még a történelemben? Amikor én születtem, még Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchia része volt, Ferenc József uralkodott. Nekem az is nagy változás volt, hogy nincs többé király, hanem államfők vannak.

– Hogyan vészelte át két világháború borzalmait?

Mindkét háborúról vannak emlékeim. Ezzel kevesen vannak így, de én tízéves voltam, amikor lelőtték a főherceget, és kitört az első világháború. A második világháború alatt már felnőtt, érett férfi voltam. 1942-ben soroztak be katonának. A munkahelyem, a Magyar Királyi Főmérnöki Hivatal vezetője behívatott az irodájába és felolvasott egy rendeletet, amit a minisztériumtól kapott. Úgy szólt, hogy csak olyan embert nevezhetnek ki felelős pozícióba, akinek meg van a frontszolgálata. Rögvest kimentem a vadászlaktanyába és jelentkeztem, küldjenek ki a frontra. Postatiszt lettem, katonai küldeményeket, leveleket szállítottam Magyarország és Oroszország közötte. Egy alkalommal felrobbantották az összekötő hidat, így folyón kellett közlekedni. Ott körülnéztem a kikötővárosba, és egy épületbe tértem be, mert az nagyon emlékeztetett egy győri épületre. Magyar katona létemre elvegyültem a népzenét játszó orosz civilek között. Nem is tudom, miért nem lőttek agyon. Annyira borzasztó volt a háború, hogy elhatároztam, nem csinálom többé. Viszont hadbíróság elé állítottak volna, ha csak elszököm, ezért kitaláltam, hogy feláldozom az egyik kezemet, és hadisérültként majd kórházba kerülök. Úgy gondoltam a vonatok két ütközője közé teszem a kezem, az egyiket majd összelapítja. Azt gondoltam, a háborúnál még fél kézzel élni is jobb. Éppen, amikor már megtettem volna, felrobbantották a szerelvényünket. Végül így kerültem kórházba. A lengyel hadikórházból István király napján vittek haza sebesült vonattal.

– Hogyan élte túl ezt a szörnyű megpróbáltatás?

 

– Hittem és hiszek Istenben. Ez a magyarázat.

– Biológiai csoda, hogy 110 évesen ilyen jó egészségben van, képes tisztán gondolkodni, járókerettel közlekedni és vendégeket fogadni. Minek köszönhető a hosszú élet?

Mindig azt feleltem erre, hogy az Úrnak köszönhetem, hogy százöt évet szinte gond nélkül, rendkívüli állapotban élhettem le. Százhat évesen költöztem be az idősek otthonába, és még kilencvenévesen is vissza-visszajártam a munkahelyemre, a vízügyesekhez. Száz éves elmúltam már, amikor megjelent az Embermesék című könyvem, amelynek köszönhetően én lettem az ország legidősebb aktív írója. Habár a legtöbb történet a könyvben évtizedes, Harcsás Judit ekkor rendezte őket könyv formájába.

A 110 éves Gallai Rezső, Magyarország legidősebb férfija Győrben 2014. január 19-én (Fotó: Mészáros Márton)

A 110 éves Gallai Rezső, Magyarország legidősebb férfija Győrben 2014. január 19-én (Fotó: Mészáros Márton)

– Kötött barátságokat az otthonban?

Igen, főleg az idősebekkel. Különösképpen nőkkel barátkozom, ők vesznek körül. Mindig jól elbeszélgetünk. Tudják, hogy én vagyok a legidősebb magyar férfi, érzem is, hogy tiszteletben tartanak. Két feleségem volt, de már a sírban vannak, akárcsak mindkét fiam, az egyik elvesztése tavaly rázott meg. Az unokám szokott látogatni, már ő is negyvenéves lesz.

– Mit bán az életben?

Annyi minden történt velem az elmúlt száztíz esztendőben, hogy magam sem tudom. Viszont azt sajnálom, hogy ilyen nehéz sorom volt gyermekként. Anyám, Galajda Teréz Miskolcon élt, szerelembe esett egy ügyvédbojtárral, és mindenki elől eltitkolta, hogy terhes. Szombathelyre ment engem megszülni, majd utána Bécsbe. Lelencházban nőttem fel, nem ismertem a szüleimet. Tizenkét évesen Alagra kerültem lovászgyermekként, onnan két év után megszöktem, mert rosszul bántak velem. Mezőkomáromra kerültem szolgálófiúként, egy igenrendes családnál dolgoztam. Egyszer azt mondtam a gazdámnak, hogy tisztelettel elmegyek, mert itt mindig csak szolga leszek, soha nem lesz birtokom, nem fogok tudni miből megélni. Visszatértem Alagra a versenyistállóhoz, ahonnan elszöktem, de nem fogadtak vissza, azonban egy cseh istállónál örömmel foglalkoztattak. Olyan sorom volt, mint egy kiskirálynak, fél év múlva versenyben lovagoltam, és jól is kerestem. 1924-ben egy bécsi versenyen parancsra felbuktattam egy másik lovast, ezért visszavették tőlem az első címemet, és örökre eltiltottak a versenytől. Bécsből gyalog jöttem haza Pápára, ahol a nevelőszüleimtől kértem szállást.

– Voltak valaha káros szenvedélyei?

Nem dohányoztam, pedig a zsokék között nagy divat volt a pöfékelés. Inni is csak mértékkel ittam. A rossz példát mindig kerültem ilyen szempontból. Idős koromban is inkább fényképeztem a Smena nevű fotógépemmel, vagy körbeutaztam Európát.

– Milyen élettanáccsal látná el az olvasókat?

Azt kívánom, legyenek tanult, szófogadó, engedelmes emberek. Nagyon fontos megszerezni a felsőoktatásban elsajátítható tudást, de fontos az is, hogy a családjukat is szeressék. Amikor még láttam a tévét, folyton azt láttam a hírműsorokban, hogy az emberek nem dolgoznak, hanem az utcán vannak, mert állandóan tüntetnek. Még a diákok is tüntetnek. Ez világviszonylatban így van, ami elkeserítő. Nem csak követelni, tenni is kell valamit.

– A közelgő választásokon fog szavazni?

Nem megyek el. Ha kell, leadom itt a voksot, de nem igazán foglalkoztat. Úgy számolom, életem során már ötven miniszterelnök alakított kormányt Magyarországon.

– Vannak félelmei, fél a haláltól?

Nem félek semmitől, csak a szenvedéstől. Nem szeretnék még egy évet élni.

Győr, 2014. január

Mészáros Márton

A 110 éves Gallai Rezső, Magyarország legidősebb férfija Győrben 2014. január 19-én (Fotó: Mészáros Márton)

A 110 éves Gallai Rezső, Magyarország legidősebb férfija Győrben 2014. január 19-én (Fotó: Mészáros Márton)

Reklámok

Réti Tamás költő: “Emberemlékezet óta írok”

2013. december 21.

Réti Tamás első kötetes költő. A harminchét éves poéta Gyöngyösön él, főállásban informatikai vezetőként keresi kenyerét, eredeti végzetségét tekintve is mérnök-informatikus. Rólunk című decemberben megjelent verseskötete kapcsán beszélgettünk, amelyet a David Arts szervezésében megtartott rendezvényen mutattak be 2013. december 8-án.

Mészáros: Mióta írsz verseket?

Réti: Emberemlékezet óta. Az viszont bizonyos, hogy az általános iskola végén már rivalizálva írtunk egyik osztálytársammal, ezáltal nem kis rosszallását kiváltva, mivel mivel a “célhölgy” azonos volt. A kilencvenes évek eleje viszont egyértelműen aktív éveknek tekinthetők, már vállalhatóak is. Szoktam mondani, hogy mindenki ír verset ifjú korában, de rajtam valahogy ott ragadt ez az alkotói csillámpor.

Mészáros: Hogyan indult a rímfaragás nálad?

Réti: Természetes, hogy az első nagy szerelmek szülték meg! A hétköznapi beszéd kevésnek bizonyult, hogy kifejezhessek olyan – számomra legalább is – komplex érzéseket, vágyakat, életlenyomatokat, amelyekre csak az alkotás lehetett a válasz. A verselés aztán “praktikussá” vált, hogy leplezhessem erős gátlásaim. Ezen a terepen igazán otthon éreztem magam, mert ez valóban én voltam és vagyok. Korán elvesztett bátyám novellákat írt, édesanyám is verselgetett, édesapám vonala révén pedig a humán vonal igen erős családunkban, szóval adott volt az alap, de nyilván mikor tollat vagy éppen egy zongorát ragadsz, jó eséllyel olyan dolog születik, amelyet így és ilyen formában senki nem írt meg vagy tett meg ezelőtt. Igazából ez a szép benne. S most már örökre velem marad.

Mészáros: Most megjelent köteted hogyan készült?

Réti: 2012 elején ismertem meg Putnoki A. Dávidot, a David Arts alapító-főszerkesztőjét, aki pár hónap után jelezte szándékát, hogy szívesen segítene egy esetleges verseskötet megjelentetése kapcsán. Mint költőtársaimnak, nekem is dédelgetett álmom volt egy saját verseskötet kiadása. Dávidban találtam meg azt a jó értelmű megszállottságot, ami egy ilyen dologhoz igazán kell. Ő az irodalom mecénás napszámosa, s e kötet készítésekor sem hazudtolta meg önmagát. A versek húsz év merítései, mélységek és magasságok, de Istennek hála ez utóbbi tombol már régóta az életemben Simon Tímea Nóra spirituális gyógyító mester szó szerint áldásos tevékenysége lévén. Ő az üzemanyag az egyes hiperugrásokhoz, mikor egy-egy vers elkészül, kimeríthetetlen fény- és energiaforrás, nélküle ez sem ment volna. A családom, nagyszerű feleségem és angyali leányom folyamatosan mellettem áll és támogat, így aztán minden adott a sikerhez. Az pedig már rajtam múlik, hogyan élek vele.

Mészáros: Tehát akkor általad egyberosált verseket tartalmaz a kötet?

Réti: Igen, mint említettem korábban viszonylag nagy időszak átölelése a kötet. Ezzel már igen régen tartoztam magamnak, és hogy nagy szavakat használjak: a világnak is.

Mészáros: Formájukat tekintve milyen versekről beszélünk?

Réti: Rímes versek és szabad versek. A kezdeti időszakra főleg a rímesek voltak jellemzőek, ám mostanában egyre több a szabadvers. Téma az örök szerelem, de több versem foglalkozik a sorssal, az élettel (az összessel…), az újrakezdéssel, a pozitív szemlélettel.

Mészáros: Mikor tudsz időt szakítani a versírásra?

Réti: Ifjú koromban sokat utaztam, kollégium, ingázás, remek alkalom volt a körmölés például egy pályaudvar várótermében. Most pedig, amikor elcsendesedik a ház akkor szakítok időt rá – az éjszaka jó társ ebben. Tény, hogy iparkodni kell, mert munka és család mellett az alkotásra kevés idő marad, de ezt nem élem meg problémaként. Írni mindig jut idő.

Mészáros: Mivel foglalkozol főállásban?

Réti: Bizonyára meglepő lesz a válasz, de informatikai vezető vagyok Magyarország és a térség meghatározó szállítmányozó és logisztikai cégénél, idestova tíz éve. Nagyon jó lenne zenét szerezni, amit erősen műveltem is középiskolás koromban. A nyolc év zeneiskola megszerettette velem a zongorát, illetve mindazt, ami fekete-fehér billentyűs. Szóval sok minden érdekel, és sok mindent csinálnék is, de sajnos a nap nekem is huszonnégy órából áll. Nem tudsz véletlenül valami bővítési lehetőséget?

Mészáros: Magától értetődik a kérdés: első kötetes szerzőként költőnek tekinted-e magad?

Réti: Ez jó kérdés… Úgy gondolom, nagy biztonsággal költőnek nevezni a műértő közönség fog majd, ha tetszenek majd verseim és elismerően szólnak róla. Talán így az első kötet után már jobban kihúzza magát az ember, és ez talán a vízválasztó, ahonnan tényleg nincs visszaút. Persze eszem ágában sincs visszafordulni.

Mészáros: Hány példányban jelent meg a könyv?

Réti: Ötszáz példánnyal kezdtük első kötet lévén, de van egy nagyon pozitív tulajdonsága: folyamatosan rendelhető!

Budapest, 2013. december

Mészáros Márton

Réti Tamás költő a Rólunk című debütáló kötete bemutatóján Budapesten 2013. december 8-án (Fotó: Mészáros Márton)

Réti Tamás költő a Rólunk című debütáló kötete bemutatóján Budapesten 2013. december 8-án (Fotó: Mészáros Márton)

A Könyvesblogon olvasható a Nemere-interjú

2013. november 24.

2013. november 23-án a Könyvesblog irodalmi portálon jelent meg a Nemere István íróval készített, legfrissebb interjúm. Akiket érdekel, azok ide kattintva tudják elolvasni az ezúttal kevésbé terjedelmes írást: Nemere-interjú

Mészáros Márton

A Könyvesblogon jelent meg a Nemere Istvánnal készített interjúm

A Könyvesblogon jelent meg a Nemere Istvánnal készített interjúm

Czeizel Endre: “A modern orvoslás alapja a megelőzés”

2013. november 18.

Prof. Dr. Czeizel Endre orvos-genetikus, az orvostudományok akadémiai doktora, címzetes egyetemi tanár. A hetvennyolc éves professzor több, mint 42 ezer kisgyermek megszületését segítette, tudományos ismeretterjesztésével generációk életét könnyítette meg. Szerepelt az Amerikai Egyesült Államok Nobel-díjra felterjesztett tudósainak listáján is, azonban számára nem az elismerések a mérvadóak, hanem az, hogy minél többeken segíthessen.

Czeizel Endre a Szent László Kórházban adott interjút, ahol leukémiával kezelik, amelyet májusban diagnosztizáltak nála.

Czeizel Endre orvos-genetikus Budapesten 2012. november 28-án (Fotó: Mészáros Márton)

Czeizel Endre orvos-genetikus Budapesten 2012. november 28-án (Fotó: Mészáros Márton)

Mészáros: Manapság mennyire élnek az optimális családtervezéssel, és a magzatvédő vitaminokkal, amelyek az Ön nevéhez fűződnek?

Czeizel: Szomorúan kell azt mondanom, hogy nagyon kevesen. Amikor 1998-ban elmentem nyugdíjba, akkor a leendő várandósok 12 százaléka használta a magzatvédő vitamint. 2011-ben az Európai Unió tartott egy egészségpolitikai konferenciát Brüsszelben, ők úgy gondolják, hogy Európa minden országában el kellene terjeszteni az optimális családtervezést. Jogos, hiszen rettentő kevés gyerek születik Európában, másrészt, ha nem is mondja ki senki, nagy a félelem, hogy Európát elfoglalják az arabok, vagy egyéb népek. Hogy lehetne rávenni az „igazi” európaiakat, hogy gyereket nemzenek? Már az félsiker, ha tudatosítjuk, hogy orvosi eszközökkel lehet segíteni egészséges gyermekek megszületését. Ezt a rendszert, az Optimális családtervezési szolgáltatást mi csináltunk meg Magyarországon először. Az 1980-as években megdöbbenve olvastam az Egészségügyi Minisztérium adatait, a magzatvédő vitamint szedő várandósokat összegző listán Magyarország az utolsó helyen volt, Hollandiában volt a legnagyobb sikere. Úgy gondolom, ma azért élnek kevesebben ezzel a lehetőséggel, mert ellentétben a nyugat-európai országokkal, nálunk semmiféle kampánya nincsen. Amikor az ember az élete végén visszatekint a pályájára, nagyon elkeserítőnek találja, hogy rendszerváltáskor 34 ilyen központ volt Magyarországon, jelenleg csak kettő van. Eredetileg azt szerettük volna elérni, hogy egész Magyarország térképe le legyen fedve intézményeinkkel.

Mészáros: Mi lehet az oka az említett tényezőn kívül a magzatvédő vitaminok háttérbe szorulásának?

Czeizel: A magzatvédő vitamin nagy problémája az, hogy minimum egy hónappal a fogamzásgátlás előtt kell elkezdeni szedni. Az optimális családtervezés viszont olyan szempontból is hasznos volt, hogy a cigarettáról leszoktathattuk a leendő kismamákat. A hozzám jövő nők 30 százaléka dohányzott, jelenleg Magyarországon a várandósok 20 százaléka dohányzik, de ennek a lecsökkenésében mi is szerepet játszottunk. Egyrészt ilyenkor az ember elmondja, hogy a dohányzás mennyire veszélyes a magzatra és az anyára, tízszer több a gyerekkori daganat, háromszor több az úgynevezett bölcsőhalál – egyéves koráig álmában meghal a kisbaba – és elmondhatjuk, milyen módszerek vannak a leszokásra. Ez ugyanúgy vonatkozik az alkoholra, drogra. Fantasztikus előrelépést lehetne elérni, de sajnos nem sikerül ma megvalósítani ezt. Úgy képzeltem, egy háromszintű kampányt kell indítani: első az iskola, ezét vállaltam el a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet főigazgatóságát 1996-ban, miután a magyar parlament elfogadta a Nemzeti Alaptantervet, amelyben benne volt, hogy az iskola feladata felkészíteni a fiatalokat a családi életre. Létrehoztunk egy harminchárom órás tantárgyat, aminek a családi életre való felkészítés volt. Az emberi testtel, a fütyivel és puncival már nem akartam foglalkozni, csak a szerelemmel, emberi kapcsolatokkal, fogamzásgátlással, egészséges kisbaba tervezésével. Jól indult, ezeregyszáz pedagógust képeztünk ki, tankönyv és tanári segédkönyv is született. Az első két évben ötszáz iskola csatlakozott, aztán jött a kormányváltás, ami számomra óriási csalódás volt: a Horn-kormányt váltó Orbán-kormánnyal először nem volt gond. Pokorni Zoltán lett az oktatási miniszter 1998-ban, elmentem hozzá, és támogatott, hogy fontos, amit csinálunk. Számomra érthetetlen okokból az ügy átkerült a szociális és családügyi minisztériumba, ott Harrach Péter volt a miniszter. Amikor az meglátta a tankönyvet, és hogy miről van szó, elkezdett kiabálni, hogy megrontjuk a fiatalokat. A gyerekeknek szexről, óvszerről, abortuszról beszélni? Hát mit képzelünk mi? Az iskolaigazgatók mindig úgy forognak, ahogy felülről a szél fúj, így nagyon hamar lőttek a tervünknek. A második lépés a havi médiaprogram lett volna. A harmadik pedig az optimális családtervezési szolgáltatás. Egy ilyen rendszerben el tudtuk volna érni azt, amit a hollandok.

Mészáros: Pedig nagy szükség lenne mindezekre.

Czeizel: Most sajnos a Szent László Kórházban vagyok, de előtte negyven éven át végeztem tanácsadást, és még fogok is. Az a borzasztó rossz érzésem, hogy ma a várandósok nem áldott állapotban vannak, hanem neurotikus terhesek. Mindenfélét hallanak a gyógyszerekről, fertőzésekről, sugárzásokról és halálra vannak rémülve. Az első gyerek alapvetően megváltoztatja egy pár életét. Addig szabadok, függetlenek, de ha még plusz bejön ehhez, hogy még ez egy veszélyes vállalkozás… Ma átlagosan 1,3 gyermek születik családonként, de majdnem a duplája szükséges ennek az aránynak, hogy fent maradjon a magyarság változatlan számban. A magyar statisztika ezt elfedi, mert állandóan jönnek Erdélyből, Kínából és minden honnan.

Mészáros: Mennyire hat ki a mai fiatalok érzelmi és értelmi fejlődésére a rendszeres bulizás, az alkoholfogyasztás?

Czeizel: Az elmúlt tíz év keserű meglepetése volt, hogy évente négy-öt olyan fiatal pár jött el hozzám, akik elmondták, hogy drogoztak. Kokaintól kezdve az LSD-ig mindent kipróbáltak, és nem gondoltak arra, hogy teherbe esnek. Az egyik hölgy a kimaradó havi vérzés kapcsán jött rá, hogy terhes. Na most akkor mit csináljon? – kérdezte tőlem. Nem értettem, mert korábban ilyennel nem találkoztam. – Miért kell maguknak drogozni? – kérdeztem vissza. Sosem felejtem el, hogy azt felelte, hogy egy úri társaságba kábítószer nélkül nem vagy senki, ezt felelte. Legszívesebben mondtam volna, hogy akkor ilyen társaságba ne menjen. A droghatás a terhesség második felében veszélyesebb, így ha időben abba hagyja, már az is valami. Az alkohollal ugyanez a helyzet. A felkészülés a családi életre tantárgyban egy külön szekció volt arra, hogy elmagyarázzuk, ha a leendő édesanya iszik, akkor károsodás alakul ki a magzatban. Ez azt jelenti, hogy a gyerek értelmi szintje az italtól függően sokkal alacsonyabb lesz, de a fiúknak is árt, mivel az ondósejtek termelése csökken az alkohol és a dohányzás hatására. A cigaretta például rettentően árt a potenciának. Kialakítottak egy olyan vérnyomásmérőt, amellyel a fütykösön mérték a vérnyomást. Egy éves cigarettázás után lehetett igazolni, hogy romlik a vérállapot. Van egy vicc, miszerint megkérdezik a fiatal gyereket, hogy mire jó a fütyi. Aztán megkérdezik az öreg dohányost, mire jó a fütyi. – Én már tudom, hogy csak pisilésre – feleli a bácsi. Hiába humorról van szó, sajnos így igaz. Amikor mentem tanítani, hogy kedvükbe járjak a kölyköknek, mindig mondtam nekik, ha nem jó a bizonyítványuk, kérdezzék meg otthon, hogy nem cigizett-e az anyjuk. Ha igen, akkor lehet őt okolni a rossz jegyekért. Kifejezetten csökkenti a gyerekek átlagos értelmi képességét a dohányzás, az alkohol pedig még drasztikusabban szól bele az agy fejlődésében.

Mészáros: Hogy kell ezt érteni?

Czeizel: Azt szoktam mondani, hogy a várandóság alatt semmit nem szabad fogyasztani. Emlékszem egy amerikai konferenciára, ahol egy nagy kutatócsoport beszámolt arról, hogy állatkísérletekkel igazolták, hogy a legkisebb mértékű alkohol is csökkenti az agysejtek számát. A kísérletet embereken is végrehajtották. Még a kevés szeszesital fogyasztás is káros, harminc éves korunktól kezdve csökken az agysejtjeink száma, nem kellene tovább rontani a helyzetet. Az a személy, aki a magzati életben ilyen károsodást elszenvedett, az eleve rosszabb helyzetből indul, és idősebb korában fog kijönni, hogy azért hülyült el korábban, mert az édesanyja a várandóság idején szeszesitalt fogyasztott.

Mészáros: Több interjúban őszintén beszélt arról, hogy lehetett volna jobb apa, és az unokáival is többet foglalkozhatott volna, pedig Ön számára fontos a család. Mi az ellentmondás oka?

Czeizel: Csíkszentmihályi Mihálytól származik a „flow”, vagyis a sodródás, áramlás elmélete. Ha az ember rátalál az életében egy olyan szakterületre, amely megfelel a tehetségének, és úgy érzi, azt sikeresen csinálja, akkor az embert elkapja egy hév, és már nem munkának, hanem szenvedélynek tekinti. Az én életemben is csak másodrendűvé vált a család. Nagyon szerettem és szeretem a gyermekeimet, de a munka volt a legfontosabb. Most már bánom. Ha végiggondolom, a legnagyobb értékeim az életben a gyermekeim. Shakespeare mondása: „A Kaszással, ki holnap elragad, /Csak úgy dacolhatsz, ha gyermeked marad!” Az ember a gyermekeiben él tovább, ott van bennük a kromoszómáim 50 százaléka a génjeimmel együtt. Ez a betegség abban sokat segített, hogy a gyermekeimmel kapcsolatos érzelmi kapcsolatot felmelegítsem.

Mészáros: Jó a kapcsolata a családjával?

Czeizel: Jó. Ez sosem volt gond, csak a családi életemben is szigorú beosztás szerint éltem. Reggel hattól este hatig dolgoztam, szombaton mentünk kiállításra, vasárnap pedig kirándulni. Eleget szerettem volna tenni az apai kötelességeimnek, de volt ebben némi kényszer, rá kellett venni magamat, hogy többet foglalkozzak velük is. Gyakran jöttek hozzám az unokáim, és sokszor néhány perc után udvariasan megkértem őket, hogy hagyjanak dolgozni. Ezek miatt most van bennem némi lelkiismeret-furdalás.

Mészáros: Felnőttek az unokái?

Czeizel: A legidősebb unokám, Benjamin huszonegy éves. Kicsit haragszom rá, mert elindult az orvosi egyetemen, és megbukott anatómiából, pedig nagyon okos gyerek. Tudom használni a számítógépet, de az internet azért nem az erősségem. Ezért mindig imponál, hogyha szólok neki valami miatt, öt percen belül utána néz, felhív, vagy elhozza az anyagot. A következő unoka közgazdász. A harmadik, Dániel most érettségizett. Aztán jön a Jakab – Jaksi –, aki 1997-ben született. Ő képzőművészeti szakközépiskolába megy, a legkisebb unokám, Julcsi pedig még csak most kezdi a középiskolát. Egy házban lakunk, ha akarom, minden nap látjuk egymást.

Mészáros: Pályája elején nagy küzdelem volt alulról felküzdeni magát a csúcsra?

Czeizel: Ebben rengeteg a szerencse és a véletlen. Nem akartam orvos lenni. Történész szerettem volna lenni a futball mellett, de apám meggyőzött. Később nőgyógyász akartam lenni, de amikor harmincévesen megcsináltam a kandidátusit, elmentem ahhoz a professzoroz, akit kinéztem magamnak. Azt mondta, szívesen fogad, de ha nem vagyok párttag, nem tud állást szerezni. Nagy szerencsémre Hruscsov akkor ment el Amerikába, ahol rájött a hibrid kukorica jelentőségére. Addig a genetika tiltott tudomány volt, ekkortól lehetett vele foglalkozni. Első generációs orvos-genetikus lettem. Nem voltak nagyöregek a szakmában, ami egyben előny és hátrány. 1969-71-ben dán-angol-skót ösztöndíjat kaptam, tiszta forrásból tanulhattam meg a genetikát. Rá kellett jönnöm, nekem meg kell találnom a saját utamat. A laboratóriumi kutatásokban nem lehet versenyezni a nagy országokkal, mert az annyira pénzfüggő dolog, ezért a közegészségügyi genetikát találtam ki magamban. Magyarországon csináltuk meg először a fejlődési rendellenességek nyilvántartatás, az optimális családtervezést és mindezeket. Az élet irányított. Az eredeti álláspont szerint szülésorvos lennék, de akkor kevesebbet tudtam volna a kutatások terén elérni.

Mészáros: Számos külföldi felkérést kapott, miért nem költözött el Magyarországról?

Czeizel: 1982-ben Atlantában létrehoztak egy intézményt, és megkérdezték, hogy nem akarok-e ott igazgató lenni. Éves állásajánlat volt, de nyolc évet garantáltak volna. Akkor voltak a gyerekeim tizenévesek. Azt gondoltam, ha akkor kimegyek a családommal, ők biztos nem jönnek vissza. Ott nőnek fel, ott kezdenek iskolába járni, ott lesznek szerelmesek, ott jönnek rá mennyivel könnyebb Amerikában élni és ott pénzt keresni. Akkor hittem abban, hogy Magyarország nem egy süllyedő hajó. Olyan szempontból rossz kérdés volt az Ön részéről, mert két gyermekem is mondta, hogy „Apu, ez egy nagyon rossz döntés volt.” A színházi fiam, a rendező Gábornak nincs állandó állása, a tipográfiában dolgozó Balázs fiam, aki könyveket ad ki, teljesen tönkrement. Hiába ő tervezte Esterházy, vagy Nádas Péter könyveinek borítóját, hiába voltak tizenegyen a vállalkozásban, jelenleg ketten vannak. A munkahelyét is fel kellett számolni, mert a bérleti díjat sem tudta kifizetni. Nagyon el vannak keseredve, és ezért kárhoztatnak engem.

Mészáros: Évtizedek óta hazánk legismertebb orvosa. Soha nem szállt a fejébe a dicsőség?

Czeizel: Nem. Az 1970-es években, amikor valamivel jobb volt a kádári korszak, teljesen véletlenül belecsöppentem a televíziózásba. Akkor egy csatorna volt, mindenki azt nézte, úgyhogy rögvest híres ember lettem. Ennek következtében sokak hiszik, hogy nekem az ismertség fontos volt. Persze valamelyest az volt, már József Attila is vágyott rá, hogy népét „nem középiskolás fokon” taníthassa… Nálam úgy oszlott el százalékban, hogy 60%-ig a kutatásnak éltem, 35 %-ig orvos voltam, és a maradék 5 % tette ki az ismeretterjesztést. Kutatóként szerettem volna helytállni. A tudományos teljesítmény mérésére is van egy rendszer. Az impaktfaktor azt mutatja, hogy mennyit idéznek a szakfolyóiratok valakit, és 1998-ban nagy meglepetésemre, én voltam az első. Furcsa, hiszen annyi akadémikus van. Engem az nyugtatott meg, hogy nemzetközileg jól helyt állhattam a saját szakterületemen. Szívesen adok interjút még a kórházban is, mert egy orvosnak nem az a feladata, hogy csak a közvetlenül a hozzáfordulókon segítsen, hanem az ismeretátadás is, hiszen a modern orvoslás alapja a megelőzés. A megelőzés viszont részben az Ön dolga is. Nekem el kell mondanom mindent, magának meg le kell írnia, hogy eljuthasson többekhez.

Mészáros: Időseink, ha a világháborúban nőttek is fel, úgy emlékeznek vissza gyermekkorukra, mint egy felhőtlen, boldog időszakra. A mai fiatalok viszont máshogy élik meg ezt az időszakot.

Czeizel: Tény, hogy több megpróbáltatás volt a mai idősek életében, de a mostani korosztályok élete is nagyon nehéz. Apukám szobafestő, mázolómester volt. Nagyon rátermett ember volt, még a rákosi rendszerben is meg tudta úgy szervezni a munkát, hogy ne szegényedjünk el. Édesanyám otthon maradt. Reggel, amikor elmentem, mindig búcsúztatott, délben, amikor hazajöttem, pedig ennivalóval várt. Egy olyan családban nőttem fel, ahol jó volt élni, és nagyon sokat köszönhetek a szüleimnek. Fiatalon jó focista voltam. A Fradiba szerettem volna menni, de apám a Vasast javasolta. Apámat kapitalistának nyilvánították, én hiába érettségiztem kitűnően, X-es lettem, így nem mehettem egyetemre. Ezt a Vasasban elpanaszoltam. Ott elküldtek az akkori sportvezérhez, Hegyi Gyula, aki írt egy levelet, és felvettek az egyetemre, mint élsportolót. Sose felejtem el az utolsó évfolyamban mi nyertük az ifi bajnokságot, és Fradit 3-2-re vertük meg. Két gólt rúgtam, amikor bementem az öltözőbe, sokan leköptek. Azóta nem igazán szeretek meccsekre járni.

Mészáros: A szülő nők életkora egyre jobban kitolódott, ez milyen veszélyekkel jár? Mi az ideális kor egy szülni vágyó nő számára?

Czeizel: Mindig külön kell választani a biológiai és társadalmi optimumot. Nem vitás, az lenne a jó, ha a nők húsz és huszonkilenc év között szülnének. Húsz év alatt még nem érett a nő az anyaságra, harmincöt év felett pedig emelkedni kezd a genetikai kockázat. De azóta, hogy a nőkről két bőrt húznak le, bosszúból megbüntetik a társadalmat. Sokkal kevesebb utódot szülnek, és kitolódik az életkor, amikor szülnek. Meg vannak bolondítva a nők azzal, hogy ugyanúgy kell dolgozniuk, mint a férfiaknak. Először rangot, sikert akarnak elérni, és csak aztán jöhet a családalapítás. Bár én ezt nem látom olyan tragikusan. Nagyon érdekes, a nyugati kutatások mutatják, hogy a női életkor előrehaladtával egyre okosabbak a gyerekek. Egy negyvenéves asszony többet tud nyújtani a gyerekének. Ez viszont azzal jár, hogy maximum egy, netán két gyereket vállal az ilyen korban szülő anya. Minden gyereknek örülni kell, de az lenne a jó, ha a biológia és a társadalom igényeit összhangba rázhatnánk.

Mészáros: Létezik sírig tartó, örök szerelem?

Czeizel: Nem. A szerelem három évig tart átlagosan. Amikor elmúlik, az a nehéz. Az ember a szerelmes állapotába úgy gondolja, hogy a szerelem egy életre szóló dolog, de aztán rá kell eszmélnie, hogy az érzelmek enyhülnek. A kérdés az, hogyan tovább kicsit takaréklángon szeretetben, mégis egymást tisztelve, esetleg gyerekkel az életünkben. Régen a férfiaknak mindent szabad volt, nőknek semmit, most viszont a nők kivívták az egyenjogúságukat, így már oda jutottunk, hogy a nők gyakrabban akarnak válni, mint a férfiak. El kellene mondani a gyerekeknek, hogy a szerelem bizony elmúlik. Az igazi nagy kihívás az, hogy tud két ember emberségesen együtt maradni. Ha már megszülettek a gyerekek, az ő szempontjukat kellene első helyre tenni. Az apa és az anya szerepe mérvadó, nem szabadna hagyni, hogy csonka-családokban nőjenek fel gyerekek.

Mészáros: Genetikai szempontból hogyan látja azt a jelenséget, hogy a mai uralkodócsaládok már polgári személyekkel is házasságot kötnek, annak ellenére, hogy korábban évszázadokig tartották magukat ahhoz, hogy kizárólag a kékvérűek közül válasszanak párt?

Czeizel: Természetesen nagyon becsülöm, hogy az angol konzervativizmus is eljut oda, hogy a trónörökös fia feleségül vehetett egy polgári származású lányt. Ahhoz, hogy a királyi családok népszerűek maradjanak, ügyesen kell politizálni is. Vilmos hercegnek egyébként kifejezetten helyes ez a nem arisztokrata felesége. Régen a föld a földdel házasodott, rang a ranggal, ma viszont szerencsére ez nem számít. A zeneszerzőkről írok most könyvet. A legnagyobb géniuszok szinte alig csinálnak gyereket. A humángenetika megalapítója, Francis Galton – aki Darwin unokatestvére volt – a darwinizmust szerette volna átvinni az emberi orvoslásba. Nagyon sokat törte a fejét, hogyan lehetne az emberiséget genetikailag javítani. Neki az volt az elképzelése: akiknek nagy a genetikai terheltsége, azok önként mondjanak le a gyerekeikről. Például, ha eljön hozzám valaki, és kiderül, hogy súlyos genetikai betegsége van, akkor kötelességem közölni vele, hogy 50 százalék az esélye arra, hogy az utódjának is legyen ilyen gondja, amellyel akár az egész élete tönkre mehet. A hemofíliás gyermekszáma nagyon alacsony: csak férfival fordul elő ez a betegség, és tudja magáról a hemofíliás, hogy minden lányának átadja a hibás gént, és unokáiban fog megjelenni. Az értelmes ember megérti, hogy neki felelőssége van a gyerekkel szemben. A baj az, hogy az értelmetlen ember el sem jön tanácsot kérni. Galton másik ötlete a pozitív eugenika: azoknak az emberek, akik a társadalomból kiemelkednek, sok gyereket kellene nemzeniük. A géneknek is nagyon nagy szerepe van abban, hogy ilyen értelmesek lettek. Egy ilyen művész-, vagy értelmiségi családban a gyereknevelés körülményei is jobbak, mint egy cigány putriban, ami szintén sokat jelent.

Mészáros: Mi befolyásolja még, hogy kiből válik értelmes ember?

Czeizel: Az emlősöknél van egy genetikai kiválogatás. Amikor eljön a párzás ideje, a hímek megküzdenek egymással, és a legjobb hím dugja meg a nőstényt. Az életképes emberré válás feltétele volt a család kialakulása. Óriási kihívás volt, hogy egy szűkfalú medencével hogyan lehet egy nagyfejű gyereket világra hozni… Máskülönben az emberi agy kétharmada a születés után alakul ki, ezért a csecsemő életképtelen. A kiscsikó viszont kijön, feláll, és arrébb megy. Ez a különbség köztünk és az állat között. Egy gyermek felneveléséhez egy anya kevés volt, kellett egy másik személy, aki hozza az ennivalót, vigyáz rájuk, gondoskodik, példát mutat a fiúknak. Ez volt a gyermek apja, a nő társa. Az állatok csak a nemi ösztön miatt szexelnek, az ember viszont a szerelem bűvöletében talál egymásra. A jó édesanya babusgatja, szeretgeti a kisbabáját, így annak harminc százalékkal több idegi összeköttetése lesz, mint azoknak, akik intézetben nőnek fel. Az anyai inger dús szeretet éreztetése igazán fontos.

Mészáros: Miért jobb a nők énekkészsége?

Czeizel: Ez egy nagyon összetett választ igényelne. Azoknak a nőknek, akiknek jó volt a beszédkészsége, daloltak a kisbabának, annak életben maradt a csecsemője. A férfiak azért jobbak térbeli tájékozódásban, mert évezredeken keresztül harcoltak, vadásztak. Az a férfi, aki nem vette észe, hogy jön a dárda, nem ugrott el, ott halt meg, és nem lett gyereke. Mindig kiválogatódtak a jó térbeli tájékozódású egyének, például ezért jobbak a fiúk a matematikában (algebrai gondolkodás). Valószínűleg a férfiak ennek következtében jobbak a zeneszerzésben is, példaként ott fejben össze kell rakni térben és időben egy szimfónia különböző tételeit. Visszatérve jelenlegi munkámhoz, az 1700 és 1945 közötti zeneszerzők életét fedtem le eddig, és kijelenthetem, hogy nincs nagy női zeneszerző.

Mészáros: Kimutatható a kapcsolat a zenei és matematikai talentum között?

Czeizel: Az túlzás lenne. Van a kettő között kapcsolat, de nem bizonyított. Inkább úgy mondanám, a verbalitás és az éneklés női irányba finomodott, még a térbeli tájékozódás a férfiak felé mozdult el.

Mészáros: Valaha lesz arra esély, hogy bármilyen módszerrel meghosszabbítható legyen az élőlények egészséges élettartama?

Czeizel: Azt mondják, elvileg 120 évig élhetne az ember, ha teljesen kihasználná a lehetőségeit. Ha nem lenne semmi betegség, akkor még hosszabb ideig is élhetnénk. Végül is az elmúlt évtizedekben a haladás útjára léptünk, egyre hosszabb ideig élünk, nő az átlagos élettartam. Nagy kutatások zajlanak most is a világban, de azt nem szabad elfelejteni, hogy erősen genetikailag meghatározott az élettartam. Galtonnak van is egy formulája: ha az anya és apa átlagos élettartalmát összeadjuk, kiszámoljuk az átlagot, három évet hozzá teszünk, akkor a várható élettartamot kapjuk meg. Úgy tapasztaltam, ez néhány kivételtől eltekintve, szinte mindig megközelíti a valóságos értéket. Ugyanakkor azt mondom, sokkal fontosabb lenne az emberhez méltó öregkor megteremtése. Az idős emberek nagy része elhülyül (pl: Alzheimer-kór), rengeteg a mozgáskorlátozott idős is. Amikor szembesülök a halállal, az jut eszembe, hogy csak addig tartson az életem, míg emberhez méltó életet tudok élni. A holland eutanázia törvény nem egy rossz döntés. Nem érdemes tovább nyújtani egy kilátástalan életet. Csak azért élni hagyni valakit, hogy minden nap bekakáljon, bepisáljon embertelenség. A legjobb barátom, aki szintén orvos, három éve nincs tudatánál. Buda Béla barátom is most halt meg: egy vasárnap este lett rosszul, hétfő reggelre meghalt. Vukán György barátom eredetileg fogorvos volt, aztán lett csak zeneszerző. Nem tudni, hogy halt meg, mert holtan találtak rá, de biztos vagyok benne, nem volt fájdalmas halála. Ha lehet ilyet mondani, ezek mind olyan módjai a távozásnak, amelyet kegyesnek nevezhetünk. Fontosnak tartom éppen ezért az idős kort megkeserítő betegségek korlátozását.

Mészáros: Sokan aggódnak Önért, és jó kívánságuk tolmácsolását kérték. Mielőbbi gyógyulást!

Czeizel: Nagyon szépen köszönöm. Viszont az én helyzetem bonyolult. Ez olyan leukémia, amiből nem lehet meggyógyulni. A harmadik csontvelő-biopszia után azt mutatták az adataim, hogy nincs ráksejt a szervezetemben, de az őssejt mégis csak ott van valahol. Az én betegségem átlagos túlélési ideje két év, de én mindent megteszek, hogy kitoljam ezt, ameddig csak lehet. Amíg az ember tud valami hasznosat tenni, addig küzdenie kell. Rosszul érintett a betegség, nem számítottam rá, annyi tervem van még.

Budapest, 2013. november

Mészáros Márton

Czeizel Endre világhírű orvos-genetikussal Gross Arnold Kossuth-díjas grafikusművész kiállításának megnyitóján a budapesti Medence Szalonban 2012. november 28-án

Czeizel Endre világhírű orvos-genetikussal Gross Arnold Kossuth-díjas grafikusművész kiállításának megnyitóján a budapesti Medence Szalonban 2012. november 28-án

Villáminterjú Szenes Iván gondozójával

2013. november 6.

Takács Éva akkor döntötte el, hogy szociális gondozó lesz, amikor imádott nagymamája betegeskedni kezdett. A miskolci hölgy két éven keresztül, Szenes Iván 2010-ben bekövetkezett haláláig állt a legtermékenyebb magyar dalszerző szolgálatában.

Mészáros: Mikor döntötte el, hogy szociális ápoló lesz?

Takács: Amikor 2000-ben betegeskedni kezdett a nagymamám, akihez erősen kötődtem kislány korom óta, elhatároztam, hogy ezt a pályát választom. Egyszerűen kötelességemnek éreztem, hogy segítsek az időseken. Korábban Amerikában is hasonló munkakörben dolgoztam.

Mészáros: Hogyan került kapcsolatba a Szenes-családdal?

Takács: Annak idején munkát kerestem, az interneten pedig felfigyeltem Szenes Iván lánya, Andrea hirdetésére, amelyben munkaerőt keresett. Elküldtem neki a jelentkezésemet, nem sokkal később pedig felhívott telefonon, és megkért, hogy menjek fel hozzájuk Pestre elbeszélgetésre. Szimpatikus lehettem nekik, mert felvettek.

Mészáros: Mikor kezdett el Szenes Ivánnál dolgozni?

Takács: 2008. szeptember 1-től kezdtem el a nyolcadik kerületi házukban dolgozni. Hivatalosan archívum kezelői minőségben alkalmaztak, a feladatom az összes zenei anyag kezelése volt, de tulajdonképpen én voltam az egész rezidenciának az egyik vezetője, aki felelt az összes munkáért, és a szervezésért. A Szenes-estek alkalmával enyém volt a takarítók beosztásától kezdve az alkalmazottak munkájának ellenőrzése, és még tucatnyi házi feladat. A művész úrék a rákbetegségek megelőzése, gyógyítása szempontjából fontos Gerson-terápián éltek, ezt és a hozzá szükséges anyagokat mindig én készítettem el.

Mészáros: Valamelyest az ápolás is beletartozott a munkakörébe?

Takács: Az ápolás csak az utolsó időkben vált a feladatommá, amikor a művész úr már betegeskedett. Egymást váltva dolgoztunk az ápolónőkkel. Sokan nem tudják elképzelni, hogyan egyeztettem össze a magánéletemmel, de akkor Miskolcról felköltöztem hozzájuk a fővárosba, s míg nála dolgoztam, a művész úrtól kaptam egy önálló, kétszobás lakást.

Mészáros: Az ott töltött évek alatt milyen embernek ismerte meg Szenes Ivánt?

Takács: Nagyformátumú művész, aki a való életben nagyon segítőkész, toleráns, kedves ember volt, akárcsak a lánya. Mindketten végtelenül humánusak voltak velem, és megszerettek. Rosszat nem tudok róluk mondani.

Mészáros: Szenes Iván minden idők legtermékenyebb magyar szövegírója, és napjaink legtöbbet játszott szerzője. Esetleg dalt írt Önnek?

Takács: Dalt nem írt nekem, nem is vártam volna el. Viszont születésnapomra írt egy szép verset nekem, és közös képeket is őrzök kettőnkről.

Mészáros: A művész úr halála után hogyan alakultak a dolgok?

Takács: Sajnos rosszul. Nem gondolta az ember, hogy meg fog halni, csak az utolsó napokban fordult nagyon rosszá az állapota. Amikor bekerült a kórházba, az ügyeletet nem tudtam folytatni az ágya mellett, mert a kórház nem engedélyezte, hogy éjjelente bent maradjak. Andrea kissé haragudott is rám, hogy nem tudtam ott lenni éjszaka vigyázni az édesapjára. Eljöttem, de nem haraggal váltunk el.

Mészáros: Bánja, hogy ott hagyta a Szenes-rezidenciát?

Takács: Természetesen, hiszen nagyon élveztem az ott töltött időt. Két nagyszerű embernek dolgoztam, gyönyörű kutyáik voltak, hatalmas házuk, ahol mindig volt tennivaló, kaptam szolgálati lakást, és nagyon jól kerestem. De ráment volna az egészségem, ha tovább maradok, mert tizenöt-húsz órákat dolgoztam naponta. Később volt időszak, amikor Andrea újra hívott. Úgy tudom, a mai napig emleget, hogy ilyen munkaerő nem lesz nála többé, mint én voltam.

Mészáros: Szenes halála után visszatért Miskolcra, ahol újra idősekkel foglalkozott. Dolgozott a nagyszüleimnél is, hogyan emlékszik azokra az időkre?

Takács: 2010 szeptemberében, a művész úr halála után jöttem haza, Mészáros Sámuelnél és feleségénél, Nagy Kláránál 2011-től dolgoztam. Emlékszem az első napra, február 17-re, amikor mentem a nagyszüleihez dolgozni. Samu bácsi akkor nyolcvanegy éves volt, Klárika néni pedig hetvenhét. Amikor Klári néni kórházba került, sokszor ott aludtam náluk, hogy Samu bácsi valamilyen szinten biztonságba érezhesse magát, ne féljen egyedül. Ilyenkor mindig megfőzött, rejtvényt fejtett, kint ült a kertben, meccset nézett, de egyedül nem érezte jól magát. Erre határozottan emlékszem, de ez természetes, mert a kettejük szerelme csodálatos volt.

Mészáros: Samu bácsit tavaly hivatalosan is elismerték Magyarország legidősebb pályakezdő költőjének, gondolta volna valaha, hogy Szenes után újra egy tollforgató öregúrnál köt majd ki?

Takács: Nem. Meg is lepett, amikor a nagyapja először olvasta fel a költeményeit, írásait. Samu bácsi és Klári néni nagyon kedves emberek voltak, az első hónaptól kezdve éreztem, hogy teljesen befogadnak a családjukba, szinte majdnem úgy tekintettek rám, mintha a lányuk lettem volna. Sokszor éreztem úgy, hogy többet kellene dolgoznom náluk, de Klári néni nem engedett, mindig próbált kímélni. Először azt is nehezen viselte, hogy elmegyek a pékségbe, vásárolni neki, vagy takarítok náluk, netán segítek Samu bácsinak a kertben. A nagyanyja mindig tudta érvényesíteni az akaratát, és nagy szíve volt, ezért nem szerette volna, ha sokat dolgozom náluk. Samu bácsi ugyanaz a jószívű kisöreg. Boldog voltam, amikor rólam is írt verset.

Mészáros: Jelenleg hol dolgozik?

Takács: Újra Miskolcon, a Martinkertvárosban végzek a református egyház alkalmazásában házi segítségnyújtást.

Miskolc, 2013. október

 Mészáros Márton

Takács Éva szociális gondozó

Takács Éva szociális gondozó

Interjú a kajak-kenu utánpótlás reménységével

2013. október 14.

Somogyi Szilvia még csak tizennyolc éves, de már most jelentős sikereket ért el kajakozásban. Legutóbb éppen ezüstérmet nyert Szilágyi Anettel 1000 méteres pároson a lengyelországi Poznanban megrendezett ifjúsági és U23-as kajak-kenu Európa-bajnokságon. Eltökélt, kitartó és határozott tervei vannak a jövőről.

“Jobbá és jobbá válni”

Interjú Somogyi Szilvia kajakozóval

Somogyi Szilvia (b) a dobogón az ifjúsági Európa-bajnokságon

Somogyi Szilvia (b) a dobogón az ifjúsági Európa-bajnokságon

Mészáros: Mikor tudatosult benned, hogy a sportot választod?

Somogyi: Karatéztam, mielőtt elkezdtem kajakozni, de egy műtéttel járó csípősérülés miatt abba kellett hagynom. Választanom kellett, ültünk a szüleimmel a tévé előtt, és fogalmam sem volt, hogyan tovább. Mindenképpen sportolni akartam, és akkor egyszer csak jött a kajak, és tudtam, hogy ez a sport, amiben eredményes tudnék lenni.

Mészáros: Hány éves voltál ekkor?

Somogyi: Tizenegy. Nemzetközi versenyeken nem voltam a karatéval, de magyar bajnok voltam abban is.

Mészáros: Nálatok kérdés volt a családban a sport, esetleg a szüleid akarata érvényesült?

Somogyi: Részben szülői behatásra jött a sport, részben meg magamtól. Mindig sportos, vasgyúró testalkatú voltam, így adott volt, hogy sportoljak. Zongoráztam is, de a művészet soha nem kötött le igazán. Nem mondom, hogy nem szerettem azt csinálni, de az én utam a sport.

Mészáros: Kik támogattak, biztattak?

Somogyi: Igazándiból csak a szüleim voltak, akik igazán mellettem álltak mindig. Elkezdtem, és aztán előtört bennem az érzés, hogy még többet szeretnék, még jobb akarok lenni.

Mészáros: És ehhez van elég erőskezű edződ?

Somogyi: Ez most egy érdekes kérdés, mert éppen most váltottam edzőt. Hét évig egy másik edzőnél voltam, akivel mindezidáig nagyon jól ment a közös munka, remek edzéseink voltak, mindig nagyon jó hangulatban teltek el a felkészülések, viszont az utolsó évre ez a kapcsolat megromlott, és az edzések sem voltak már olyan jók. Arra kényszerültem, hogy edzőt váltsak, így most már Kőbán Rita kétszeres olimpiai bajnokkal készülök a jövőben.

Mészáros: Számos versenyed volt, idén az Ausztrál Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon (AYOF) aranyérmet szereztetek, az ifjúsági kajak-kenu Európa-bajnokságon pedig ezüstérmet nyertetek.

Somogyi: Így van. Kétszer voltam Európa bajnokságon, tavaly Portugáliában, ott ötszáz méteren párosban másodikok lettünk, idén pedig Poznanban ezer méteren úgyszintén másodikak lettünk. Ott nagyon kicsin múlt az arany, ezt a mai napig bánom!

Mészáros: Sokan nincsenek is tudtában annak, hogy párosban versenyzel. Mit kell tudni a párodról?

Somogyi: Velem egy idős, egy korosztályban vagyunk. Idén még ifi, viszont jövőre már U23-as korosztály leszünk. A páromról annyit kell tudni, hogy Baracskán lakik, az egyesülete pedig a Velencei-tavi Vízi Sportiskola. Az eddigi közös munkáink során jó barátok lettünk, sokszor beszélünk edzésen kívül is.

Mészáros: Mit ad neked egy verseny?

Somogyi: Elmondhatatlanul jó érzés, hogy ott vagy a versenyen, hajtasz, és végül megtudhatod, miért dolgoztál. Meglesz az eredménye annak, hogy mentél minden nap reggel hatkor úszni, ahogyan annak is, hogy nem mentél el ide, vagy oda, és helyette edzettél. Nekem azt mutatja meg, hogy mire vagyok képes, és azt is, hogy miről maradtam le. Az edzőm kedvenc mondása, hogy lehet, nem tudja, milyen egy osztálykiránduláson részt venni, de tizenhét évesen már Párizs utcáin sétált. Én például még soha nem jártam Párizsban, de számos szép helyen – köztük Sydneyben – viszont már voltam.

Mészáros: Milyen országokba jutottál el a sport révén?

Somogyi: Ezen nem szoktam konkrétan gondolkozni, nehéz is sorra venni. Voltam versenyek kapcsán Horvátországban, ott volt életem első Európa-bajnoksága, de akkor még nagyon fiatalok voltunk. Nyolcadikak lettünk ötszáz méter párosban. A rákövetkező évben Portugália jött, de voltam közben Szlovákiában is. Idén Ausztráliában és Lengyelországban versenyeztünk.

Mészáros: Ennyi dobogós helyezés után, nem érzed csalódottnak magadat, ha nem vagy benne a legjobb háromban?

Somogyi: Csalódást érzek legfőképpen. Elgondolkozom azon, hogy mi hiányzott, mit nem tettem meg azért, hogy jobb legyek és nyerjek. Mindig arra sarkallom magamat, hogy jobb és jobb legyek, arra, hogy ezt a csorbát kiküszöböljük, és legközelebb jobban alakulhasson minden.

Mészáros: Kik kísérnek el a versenyekre?

Somogyi: A szüleim minden alkalommal, ők a kabaláim. Természetesen az edzőm is, és ha úgy alakul, valami rokont, barátot is elhívunk, ha érdekli őket a szereplésem, a verseny.

Mészáros: A szüleid is sportoltak?

Somogyi: Apukám cselgáncsozott, anyukám pedig jégtáncolt. Igazándiból mindketten hobbiszinten űzték a sportot, de apukám néha versenyeken is indult, de nem igazán volt meg bennük a kitartás. Most viszont mindketten sárkányhajóznak, eredményesen. Mivel, egyesületet nem, csak edzőt váltottam, az ottani sárkányhajó csapatnál voltak, most pedig az A-Híd nevű vállalkozás színeiben indulnak.

Mészáros: A testvéred sportol valamit?

Somogyi: Féltestvéreim vannak. A nővérem és a bátyám cselgáncsoztak, de csak hobbiszinten.

Mészáros: Mennyire vagy maximalista?

Somogyi: Az vagyok, naná! Talán ez az egyik legfőbb ismertetőjelem. Mind a tanulásban, mind a sportban igyekszem a maximumot nyújtani, és ha ez nem sikerül, hajlamos vagyok magamba zuhanni. Mindig a legjobbra törekszem, arra, hogy a legjobbat hozzam ki magamból, és megmutathassam, mit tudok.

Mészáros: Milyen előnyökben részesülsz aktív sportolóként?

Somogyi: Nem voltam magántanuló, mert nem érte volna meg nekem, hogy minden év végén vizsgázzak. Most viszont, ha megvannak a jegyeim, amelyekkel a tanáraim lezárhatnak, akkor nincs erre szükség. De a sport sok egyéb lehetőséget nyújt számomra. A tanárok például mindig segítőkészek, támogatnak. De csomó érdekes és sportban nagy teljesítményt elért embert ismerhetek meg, ami szerintem mindenképpen előny.

Mészáros: Kit tartasz a világ legjobb női kajakozójának?

Somogyi: Ez majdnem olyan, mint ha azt kérdezted volna, ki a példaképem. Sosem szoktam senkit megemlíteni, mert minden olyan embert példaképemnek tekintek, akitől meg lehet tanulni valamit, akitől el lehet lesni jó dolgokat. Szerintem nem fontos, hogy valakinek legyen egy külön példaképe. Tisztelni kell az embereket, és mindenkitől a legjobbat ellesni.

Mészáros: Találkoztál már Janics Natasával?

Somogyi: Persze. Sokat nem beszéltünk, azt nem mondanám. Igazándiból a legnagyobb élményem az volt vele, hogy egyszer lent táboroztunk Szegeden, és mivel ismeri az edzőmet, meglátogatott minket. Éppen az Európa-bajnokságra készültünk, és ő megnézte a párosunkat, és elmondta a véleményét rólunk, javasolta, hogy min kellene javítani. Alapvetően pozitív véleménnyel volt rólunk.

Mészáros: Mi volt a legjobb tanács, amit valaha kaptál?

Somogyi: Ezúttal is az edzőmet fogom idézni. „Ha az élet citromot ad, csinálj belőle limonádét” – ő ezt mondja, és szerintem ez tök jó. Ezt nevezhetjük életfelfogásnak is, mert ha valami rosszat kapsz az élettől, akkor fontos, hogy igyekezz belőle valami jót csinálni.

Mészáros: Sok élsportoló vallja, hogy a siker érdekében lemondott a fiatalságról, az életről. Te hogyan látod ezt a problémát?

Somogyi: Igazándiból úgy gondolom, hogy az, aki ismer és tudja, hogy sportolok, képes elfogadni ezt a helyzetet. Tudnia kell, hogy nekem ez az életem egyik fontos része, és ezért áldozatokat kell hoznom. Ha ezt ő nem tudja elfogadni, akkor nem mondhatom barátnak. Ezt el kell fogadni, ez velem együtt jár. De sok pozitív dolgot is biztosít a sport, legutóbb éppen pályázat alapján nyertem, aminek nagyon örülök. Viszont valóban sokszor van, hogy elmennék valahova, de nem érek rá. Neked elmondhatom, tényleg fáj néha a szívem, hogy nem tudok elmenni egy olyan eseményre, ahova szívesen mennék. Szeretem a színházat, de ritkán van lehetőségem elmenni megnézni egy előadást. De mindig az lebeg a szemem előtt, hogyha majd felnőtt világbajnok, vagy olimpiai bajnok leszek, akkor ezek majd mind eltörpülnek.

Mészáros: Hogy alakul egy napod?

Somogyi: Minden nap van edzésem a vasárnapot leszámítva. Telenként néha reggel, az iskola előtt is megyek úszni. Tavaly például reggel hattól hét óráig úsztam, ami elég korán van. Idén egyáltalán nem biztos, hogy fogok tudni úszni járni iskola előtt, leginkább azért nem, mert az órarendem nem feltétlen engedi majd. Egyébként egy átlagos napon, reggel felkelek, elindulok a suliba, ott vagyok délutánig. Persze vannak jobb és rosszabb napok az órarend szempontjából, de mihelyt végzek, utána rögtön edzésre megyek. Az edzés körülbelül két-három órát vesz el, aztán otthon tanulok. Hétvégén igyekszem többet tanulni, és valamilyen szinten kikapcsolódni, hogy feltöltődve kezdhessem a hetemet. Na, ez a pihenés nem mindig jön össze.

Mészáros: Hogy vélekednek rólad az osztálytársaid?

Somogyi: Eleinte úgy érzetem, nem előny számomra a sport az iskolában. Mivel az osztályomban még nem volt olyan ember, aki aktívan sportolt volna olyan szinten, mint én, nem igazán tudtak befogadni elsőre. Mostanra úgy gondolom, elfogadtak és tudják, hogy az velem jár, ha néha hiányzok, vagy nem mindenben van lehetőségem részt venni.

Mészáros: Mik a terveid?

Somogyi: Ilyenkor szoktam mondani, hogy nagyon bízom benne, hogy nem hat nagyképűségnek, ha már most leszögezem: olimpiai bajnok szeretnék lenni. Vannak emberek, akik szerint ez kérkedés, mások viszont úgy gondolják, ezt kell mondani, mert az hajt előre, ha kitűzzük magunknak a célt. Tanulásban érettségi az elsődleges cél, de az utána következő lépést még nem álmodtam meg teljesen. De azt hiszem, mindenképpen a TF felé fogok elindulni. Most ősz van, véget ért a kajakos szezon, jön a téli felkészülés, és remélem idén el fogok jutni meleg vizű edzőtáborba. Aztán jövő tavasztól újra kezdődik minden. Először a válogatóversenyek, utána a világbajnokság, Európa-bajnokság, és így tovább…

Budapest, 2013. október 14.

Mészáros Márton

Szilvi a vízen

Szilvi a vízen

Csak hobbiszinten modellkedne a tiszaföldvári szépség

2013. október 8.

Júliusban robbant a hír, hogy a Tiszaföldváron élő Kis Zsanettet választották a párizsi Charles De Gaulle repülőtér új terminálja reklámarcának. A lány a Divatjárat Párizsban elnevezésű szavazást megnyerve jutott lehetőséghez, azóta kint vannak a képei a francia főváros repterén, és számos ajánlatot kapott.

A tizenkilenc éves Zsanettért a fiúk is odavannak, a Facebook-oldalát kétszáznál is többen követik. Elsősorban sikereiről faggattam.

Kiss Zsanett, a párizsi Charles De Gaulle repülőtér új termináljának reklámarca

Kis Zsanett, a párizsi Charles De Gaulle repülőtér új termináljának reklámarca

Mészáros: Nánási Pál készítette a Da Gaulle repülőtéren látható fotókat rólad. Milyen volt vele dolgozni?

Kis: Ez egy Air France által meghirdetett szépségverseny volt, amit megnyertem. Elküldtem két fotót magamról, az interneten lehetett szavazni, és végül én nyertem meg a versenyt. A jutalmam az volt, hogy kirepülhettem Párizsba, ahol Nánási készített rólam egy mini-portfóliót. A képeim most a Párizsban, a Charles De Gaulle reptér megújult termináljában vannak kiállítva. Természetesen nagyon élveztem vele dolgozni, nagyon profi stábunk volt.

Mészáros: Ezt megelőzően volt már modellmunkád?

Kis: Nem, ez volt a legelső profi munkám.

Mészáros: Jutott időt a városnézésre a francia fővárosban?

Kis: Csütörtökön mentem, és már péntek délelőtt indultunk is vissza. A fotózás hat óra hosszat tartott, utána visszamentünk a hotelbe, ahol interjút adtam, majd csak ezek után mentünk be a városba. Megnéztük a Notre-Dame-ot, elmentünk vacsorázni, de sajnos az Eiffel-toronyig nem jutottunk el, de majd legközelebb hátha lesz rá alkalmam.

Mészáros: Mit gondolsz, minek köszönheted a sikeredet?

Kis: Kezdetben nem tudtam, de aztán elmesélték, hogy annak, hogy egyszerű és nagyon természetes vagyok. Nem olyan képeket küldtem be a pályázatra, amiben több százezer forintos ruhában vagyok, hanem egyszerű farmerben, ingben készült fotókat. A hajam sem volt felturbózva, még smink sem volt rajtam, és ez nagyon tetszett nekik.

Mészáros: Mennyire használsz sminket?

Kis: Nem igazán használom, csak az igazán alapokat. Ha tehetem, nem sminkelem ki magam, csak akkor, ha szórakozni megyek valahova, vagy rendezvényre. Egyébként akkor is csak alapozót, vagy egy kis szempillaspirált használok.

Mészáros: Mivel töltöd a szabadidődet?

Kis: A barátom DJ, producer, így a munkájából kifolyólag sokat szokott zenélni, ilyenkor néha vele tartok bulizni. Egyébként még tanulok, most érettségiztem.

Mészáros: Akkor ő volt az első, akinek elmondtad, hogy téged választották reklámarcnak?

Kis: Az igazság az, hogy nem. A barátnőmnek hamarabb mondtam el, mint neki. De ő volt a második, aki megtudta.

Mészáros: Mit szólt a környezeted a sikeredhez?

Kis: Örültek. Sokan meglepődtek, mert nem is igazán tudták, hogy vannak ilyen vágyaim, mint a modellkedés. Erről csak a legközelebbi barátaim tudtak, most viszont már mindenki tud erről.

Mészáros: Kik azok a nők, akiket nagyon szépnek tartasz?

Kis: Angelina Jolie az első helyen van. A kedvenc modellem Irina Shayk és Kate Moss. A magyar modellek közül egyértelműen Palvin Barbara, de Dukai Regina is rajta van a listámon.

Mészáros: Megpróbálkozol te is az aktív modellkedéssel?

Kis: Kaptam ajánlatot modellügynökségektől, és mostanában nagyon sok fotós megkeresett azzal, hogy csinálna rólam néhány képet. Egy-kettőt elfogadok, de most elsősorban a sulira koncentrálok. Hobbiszerűen szeretném csinálni a modellmunkákat.

Mészáros: Sok sikert kívánok hozzá! De a férfiak már most is megfordulnak utánad…

Kis: Hát… azt nem tudom, csak reménykedem benne, hogy talán egy-ketten igen. (nevet)

Kitekintő – Néhány fontos információ a modellről

Név: Kis Zsanett
Lakhely: Tiszaföldvár
Született: Szolnok, 1994. szeptember 29.
Magasság: 165 centiméter

Mészáros Márton

Kiss Zsanett, a párizsi Charles De Gaulle repülőtér új termináljának reklámarca

Kis Zsanett, a párizsi Charles De Gaulle repülőtér új termináljának reklámarca

Bordán Lili a kádban

2013. október 4.

Ki ne látna fantáziát egy olyan lányban, mint Bordán Lili, a hollywoodi magyar színésznő? Ezúttal azonban nem színésznőként kellett bizonyítania, hanem modellként, méghozzá egy filmrendező albumához készültek róla fotók. Jótékony cél érdekében.

Lili számára azonban ez sem jelentett igazán nagy kihívást, hiszen gyakorta fotózzák különböző munkák kapcsán. A most készült képek egyediségét az adja, hogy Lili teljes meztelen valójában állt modellt. A művészi felvételeken a színésznő egy kádban pózolt, az elkészült képek pedig igazán ízlésesek lettek, és Lili kifejezetten művészi célból vált meg ruháitól.  A fotókat TJ Scott amerikai filmrendező készítette második fotós könyvéhez. Scott elsősorban a Spartacus és a Xena című filmsorozatok alkotójaként ismert, de sokan nem tudják róla, hogy tucatnyi más sorozat epizódjait, és önálló filmeket is rendez. A felvételek a művész In the Tub (nyersfordításban: A kádban) című kötetében jelennek meg 2013 november közepén.

“TJ Scott filmrendező első fotós könyve több százezer példányban kelt el, a most megjelenő könyvből befolyt összes pénz a mellrák elleni gyógymódok fejlesztésére fog menni. Van pár közös barátunk TJ-vel, de vele a fotózáson találkoztam először, így nem volt sok idő az izgulásra, de nem is volt szükség rá, mert rendkívül kedves és profi alkotó” – árulta el Lili a blognak. TJ Scott édesanyja nem először veszi fel a harcot a mellrákkal, fiát édesanyja betegsége ösztönözte a kötet létrehozásában.

TJ Scott hivatalos weboldala: http://tjscottpictures.com/
Az In the Tub kötet előrendelhető: itt.

Mészáros Márton

Bordán Lili magyar színésznő a TJ Scott amerikai rendező In the Tub című albumában megjelent egyik felvételen (Fotó: TJ Scott)

Bordán Lili magyar színésznő a TJ Scott amerikai rendező In the Tub című albumában megjelent egyik felvételen (Fotó: TJ Scott)

Koós János színészként tér vissza a színpadra

2013. szeptember 30.

“Színpadra? Én minden héten színpadon vagyok! – viccelődött Koós János, a népszerű táncdalénekes, amikor a Korrupció című színdarab kapcsán beszélgettünk 2013. szeptember 30-án. A 75 éves énekes utoljára Szinetár Miklós rendezésében A víz özvegy című előadásban szerepelt színpadon színészként, ami olyan sikeres volt, hogy még Japánt is bejárták vele annak idején.

A Krétakör Gulyás Márton rendezésében mutatja be a Korrupciót, amely elsősorban az 1989-es rendszerváltás óta eltelt időszak legnagyobb magyar korrupciós eseteire reflektál egy fiktív család történetén átívelve. A színdarabot egy sajátos “gerillakampány” népszerűsíti, szeptember 20-tól a főváros több száz pontján helyezték el a szereplők arcával ellátott plakátokat különböző provokatív kérdésekkel. A Krétakör célja az volt, hogy ne színházi daraboknál megszokott hagyományos reklámkampányt hozzanak létre, hanem egy önállóan is értelmezhető street art-projektet. A legfigyelemfelkeltőbb plakátok azok, amelyeken Koós János grimaszol. 

“Sokan mondták, hogy mindenütt látták a belvárosban a képemet, de én magam még sehol nem találkoztam velük.” – mesélte Koós, aki csak annyit mondott a képek készítéséről, hogy nagyon élvezte a fotózást, és elégedett a nagyszerű fotókkal. Az énekes a szerepéről is mesélt:  “Egy idősebb karaktert játszom, aki nagyon jó üzletember volt, nagyon sokat tud mindenről. A koromból kifolyólag nem játszhatok tinédzsert. Énekelnem is kell, még egy Koós-szám is elhangzik benne egy kicsit viccesebben, mint ahogyan eredetileg szól. Az író-rendező kifejezetten engem keresett meg a szerepre, azt mondta, csak én tudom eljátszani – majd a premieren kiderül.”

A 75 éves Koós olyan ismert színművészekkel szerepel együtt a darabban, mint Börcsök Enikő, Kiss Diána Magdolna, Stork Natasa vagy Mészáros Piroska. Koós János az 1960-as évek óta számos film mellékszerepében feltűnt, utoljára Sas Tamás 2003-ban bemutatott Apám beájulna című filmében láthatta a közönség a vásznon. Korábban, 1992-ben a régi Erkel Színház Nyakfelmetsző (Sweeney Todd) című musicaljében játszotta a címszerepet, de a Mikroszkóp és a Vidám Színpad megszűnésével egyre kevesebbet hívták színházba.

A Korrupciót 2013. október 7-én mutatják be, de már minden jegy elkelt a premierre és az első négy előadásra. A Krétakör már most tudatta, hogy az előadást novemberben is játszani fogják, számos helyre hívták már a darabot.

Mészáros Márton

Koós János énekes a Korrupció című színdarab plakátján Budapesten (Forrás: Cink.hu)

Koós János énekes a Korrupció című színdarab plakátján Budapesten (Forrás: Cink.hu)

 

Interjú Cosmina Stratan román színésznővel

2013. szeptember 23.

Cosmina Stratan román színésznő a 10. Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválra érkezett Magyarországra. A 29 éves Stratan a tíznapos filmes mustra nemzetközi zsűrijének tagja volt, ahol Cristian Mungiu rendezőt helyettesítette, aki munkái miatt nem tudott eljönni a rendezvényre, ezért javasolta színésznőjét. Ugyanis Cosmina Stratan a rendező legutóbbi drámájában, a 2012-ben bemutatott Dombokon túl (Dupa dealuri) című filmben alakította a főszerepet, méghozzá olyan meggyőzően, hogy a cannes-i filmfesztiválon a legjobb női alakítás díjával ismerték el érte. Cosmina frissen diplomázott a bukaresti Caragiale Színház- és Filmművészeti Egyetemen, és számos színházi szerepe közül Cordelia a leghíresebb a világhírű Andrei Serban Lear király feldolgozásában.

A cannes-i filmfesztivál legjobb színésznőnek járó Arany Pálma-díjával kitüntetett Cosmina Stratan román színésznő Miskolcon 2013. szeptember 21-én (Fotó: Mészáros Márton)

A cannes-i filmfesztivál legjobb színésznőnek járó Arany Pálma-díjával kitüntetett Cosmina Stratan román színésznő Miskolcon 2013. szeptember 21-én (Fotó: Mészáros Márton)

Mészáros: Mennyire élvezi a fesztivált, mik a benyomásai?

Stratan: Most már majdnem, hogy vége a fesztiválnak. Számomra a végső döntés volt a legérdekesebb. Négy film után ült össze a zsűri, ezeken a beszélgetéseken általában mindig egyetértettünk. Viszont, az utolsó alkalommal úgy látszott, többünk megváltoztatta a véleményét. Nagyon sok diskurzus volt, hogy melyik új filmesnek adjuk meg ezt a díjat, ezért bátran mondhatom, ez egy nagyon érdekes folyamat volt.

Mészáros: Meg van elégedve a döntésekkel?

Stratan: Igen. Ez úgy zajlott, hogy mindenkinek volt egy rövidített listája a négy-öt filmmel, amit favorizált. Ezek mindenki esetében mások voltak, bár voltak olyan filmek, amelyek mindenkinek a listáján szerepeltek. Végül pontozással választottuk ki a győztes filmet. Nehéz dolog volt. Ezen a filmfesztiválon nem mindenki volt fiatal filmes, számos alkotó első vagy második filmmel szerepelt, ezért inkább azt próbáltuk nézni, hogy mennyire ígéretes az illető. Volt olyan film, amire azt mondtuk, hogy nem – más alkotásokban viszont láttuk, hogy érdemes arra, hogy támogassuk az alkotót ezzel a díjjal.

Mészáros: Volt olyan film, ami megdöbbentette, megrázta?

Stratan: Mindenképpen szerettem volna megnézni az Adéle élete-t, mert ismerem a rendező munkáit. Most már megkönnyebbülve elmondom: örülök, hogy ez nem volt a versenyben, mert különben legalább három órát kellett volna beszélnünk róla. Francois Ozon filmjét, a Fiatal és gyönyörű is megnéztem, az is egy érdekes film. Sokkolni egyetlen film sem sokkolt, maximum a Dicsőséges dezertőr című film lepett meg nagyon. Tetszett benne, hogy hogy az elején dokumentarista eszközökkel indította, és végül fikcióvá vált.

Mészáros: Először van Miskolcon. Mit csinál szabadidejében?

Stratan: Egy-egy óra szabadidőm volt. De nem mindig volt szerencsénk az időjárással, például három nappal ezelőtt lett volna néhány szabad óránk, de az eső miatt ki sem tudtunk lépni az épületből. Tegnap viszont felmentünk Budapestre, mert csütörtökön már megszületett a döntés, így a következő napunk szabad volt. Ma, a zárógála előtt pedig felfogom fedezni Miskolcot, nagyon szép a belvárosa.

Mészáros: Nem szeretnék sablonos kérdést feltenni, mint, hogy mit érzett a legjobb színésznőnek járó díj átvételekor Cannes-ban. Inkább az érdekelne, érzi-e még a hatását?

Stratan: Természetesen. És ez egy jó értelemben vett hatás. Ezáltal, hogy megkaptam ezt a rangos díjat az első főszerepemért, lehetőségem nyílt elmenni számos meghallgatásra. Sok castingon már megelőzött a hírem. Megismerkedhettem sok ígéretes új román rendezővel is. Persze, ez nem jelenti azt, hogy ezáltal rivaldafénybe kerültem, már csak azért sem, mert Romániában egyáltalán nincs rivaldafény. Mindenesetre pozitív hatással volt az életemre a díj. De gondolom ez nem kérdés.

Mészáros: Hol tartja a díjat?

Stratan: Otthon tartom, ez nem titok. Remélem, hogy ott biztonságban is van.

Mészáros: Sokat foglalkoztatják színházban, forgatott-e a Dombokon túl óta játékfilmet?

Stratan: Romániában sincs sok lehetősége egy színésznek arra, hogy válogasson a filmes szerepajánlatok közül. Játszottam színházban, és most fejeztük be egy HBO-tévésorozatnak a forgatását, ami ősszel kerül bemutatásra Romániában. Az eredeti izraeli sorozat címe: When Shall We Kiss.

Mészáros: Nevezzen meg három rendezőt, akivel szívesen dolgozna!

Stratan: Ez nehéz. Félek, ha kimondom, talán nem történik meg. Nem szeretném.

Mészáros: Milyen fajta szerepben tudná elképzelni magát?

Stratan: Amit szeretnék, az az, hogy különböző szerepeket játsszak el. Szeretnék igazi női szerepeket megformálni, mert eddig fiatal, általában szégyellős, tapasztalatlan lányokat játszottam. A Dombokon túlban is ilyesmi karakterem volt. Itt az ideje, hogy végre valami romantikus, igazi női szerepben játszhassak.

Mészáros: Végül, látott bármilyen magyar filmet mostanában?

Stratan: Mostanában nem láttam. Viszont néhány éve láttam a Bibliothéque Pascal című filmet. Azt nagyon szerettem. Más nem jut eszembe, de az mély benyomást tett rám.

Miskolc, 2013. szeptember 21.

Mészáros Márton

A cannes-i filmfesztivál legjobb színésznőnek járó Arany Pálma-díjával kitüntetett Cosmina Stratan román színésznő Miskolcon 2013. szeptember 21-én (Fotó: Mészáros Márton)

A cannes-i filmfesztivál legjobb színésznőnek járó Arany Pálma-díjával kitüntetett Cosmina Stratan román színésznő Miskolcon 2013. szeptember 21-én (Fotó: Mészáros Márton)