A tendencia azt mutatja, hanyatló érdeklődés van a költészetre napjainkban, azonban ez meglehetősen ambivalens kijelentés, ugyanis a művészetek, így a költészet is átértékelődött jelenükben, és közvetett formában is terjed.
Mert mi a költészet? A költészet, poézis görög eredetű szavunk, jelentése pedig alkotni, építeni, létrehozni valamilyen értéket. A költészet tartalmi meghatározása túlságosan összetett, így elrugaszkodva a földhöz ragadt megközelítéstől, költészet lehet minden, amit ember alkot. A költészet megnyilvánulásának újfajta módjai közül a legnépszerűbb a slam poetry, amely olyan alulról szervezkedő társaságból nőtte ki magát világhíres műfajjá, amely semmiféle formai követelményre nem tart igényt, és gyakorlója bárki lehet. A slam poetry múltja egyenesági múltja 1984-re vezethető vissza, amikor Marc Smith, egy angol építőipari munkás, önjelölt költő barátaival felolvasó estet szervezet legkedvesebb klubjukban. Később több rímeket farigcsáló csapatot is meghívtak, és versennyé változott a találka, ennek hatására a 2010-es évek elejére a világ összes országába rendeztek már slam poetry-bajnokságokat, Magyarországon a nevezés megkezdésének napján betelik a nevezési lista.
Ez is azt mutatja, hogy Magyarországon a slam poetry az elmúlt évek során nagy népszerűségre tett szert, összehozott egymással a hasonló, ám valamelyest mégiscsak más műfajban tevékenykedő rappereket, önjelölt költőket és hivatalos poétákat is. A slam poetry sokban hasonlít az élőbeszéd ritmusosságát követő úgynevezett „projektív verseket” alkotó beat költők munkásságához, és nem kell merev szakmai szabályokat követni, ezért tucatnyi fiatal számára ez a legkézenfekvőbb út gondolataik, mondanivalójuk szóba öntéséhez. Veszélye azonban, hogy gyakran trágár és szleng kifejezések is helyet kapnak a szövegtengerben. Személyes véleményem szerint célja mindenesetre elérte sikerét, az alapkoncepció rendkívül jó és ösztönző, de ahogyan Harold Bloom brit irodalomkritikus – aki a „művészet halálának” titulálta e műfajt –, úgy én sem gondolom, hogy komoly művészeti ág lehet valaha is. A slamet nem tartom költői műfajnak (nem is az), elsősorban a rappel tudnám párhuzamba állítani, mintsem a költészettel, igaz azt hozzá kell tenni, hogy számos képviselője akad, aki kötettel is jelentkezett már, és aki minden műfajban eredményes tud lenni, gondoljunk csak Simon Márton, Závada Pál, Kemény Lili költők művészetére.
A 20. század elejétől a legtöbb nyelv irodalmában felbukkanó haikuk is egyre népszerűbbek, amely szerintem elsősorban rövidségük és formai kötetlenségük miatt vonzóak sok írni vágyó számára – többek között Tomas Tranströmer Nobel-díjas svéd író-költő is jelentetett meg saját haiku-kötetet. Amerikában évekkel ezelőtt egy férfi helyezett el a forgalomirányító táblák mellé általa írt négysorosokat, hogy ezzel népszerűsítse költészetét, és egyesek számára a falfirkák is költészet részei lehetnek.
Összefoglalóan, legnagyobb fájdalmamra azt kell írnom, a jelen nem kedvez a valódi költőknek, koszorús költőink kora lejárt. A versek népszerűsége csökkeni látszik, kevesebbet vesszük kezünkbe József Attila, Ady, Kosztolányi és társainak köteteit, és a diákok már nem rajonganak úgy egy költőért, mint nagyapáink Petőfiért, szüleink pedig például Pilinszkyért, vagy Faludyért, azért a vers tovább él. A magyar nyelv a világ egyik legszebb nyelve, ezen a nyelven született és erre a nyelvre fordított verset olvasni egyaránt tud katartikus élményt nyújtani, de ápolni kell a nagy költők életművét, és segíteni az új generációkat hangjuk megtalálásában és lehetőséget teremteni számukra, hogy azt nívósabb közegben is megmutathassák.
Mészáros Márton
Emily Dickinson Tollas kis jószág a “remény” című műve
Mészáros Márton blogja 