Archive for the ‘Média’ Category

Elhunyt Novák Dezső labdarúgó

2014. február 27.

A családtól kapott tájékoztatás szerint 75 éves korában elhunyt Novák Dezső, a magyar labdarúgás egyik legeredményesebb személyisége, kétszeres olimpiai bajnok, a Ferencváros örökös bajnoka – áll a Magyar Labdarúgó Szövetség 2014. február 26-án kiadott közleményében. A hírt néhány órával Novák halála után közölték.

Novák Dezső 1939. február 3-án a Vas megyei Jákon született. A megyei első osztályú Egyházasrádóc nevű csapatban kezdte rúgni a bőrt csatárként. Iskolai tanulmányait is megszakította a labdarúgásért. 1956. május 9-én a Haladás játékosaként mutatkozott be a magyar élvonalban. 1957-től Novák pályafutása végéig hátvédként játszott. 1959-ben mutatkozott be a válogatottban, 1960-ban tagja volt a római olimpián bronzérmes csapatnak. 1961-ben igazolt át a Ferencvároshoz, ahol ikonikus alakká vált. Az olimpiák történetének legsikeresebb labdarúgója, két aranyérmet (1964, 1968) nyert. 1968-ban Albert Flóriánnal, Farkas Jánossal és Szűcs Lajossal világválogatott lett Rio de Janeiróban Brazília ellen.

A Ferencvárossal négyszeres magyar bajnok lett. Búcsúmérkőzése 1975-ben volt. A Fradiban összesen 405 mérkőzésen szerepelt, ebből 251 bajnoki, 137 nemzetközi, 17 hazai díjmérkőzés volt, ezek során 96 gólt szerzett. Az FTC örökös bajnoknak választotta. 1972-től edzőként is tevékenykedett. 2004-ben elismerte, hogy Nemere fedőnéven jelentéseket írt a III/III-as ügyosztály részére csapattársairól tizennégy éven keresztül 1981-ig.

Mészáros Márton

Novák Dezső (1939-2014) olimpiai bajnok labdarúgó

Novák Dezső (1939-2014) olimpiai bajnok labdarúgó

Távozásának okairól írt Benedek pápa

2014. február 27.

„Elmagyarázom, miért nem vagyok többé pápa” címmel jelent meg egy olasz lapban XVI. Benedek nyugalmazott pápa cikke 2014. február 26-án, amelyben a volt egyházfő részletesen elemzi lemondását.

Az áprilisban 87. születésnapját ünneplő szentatya levélben írt a La Stampa olasz napilapnak arról, hogy miért jelentette be lemondását, majd miért távozott a Vatikán éléről szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt, 2013. február 28-án. A vatikáni Mater Ecclesiae kolostorban visszavonultan élő Benedek pápa megerősítette lemondási szándékát indokoló körülményeket, vagyis előrehaladott korát és meggyengült erejét nevezte meg visszavonulásának okaként.

XVI. Benedek egyúttal cáfolta a sajtóban váratlan lemondásának háttereit boncolgató feltételezéseket, azt írta, semmiféle „titok” nem húzódik távozása mögött. A német származású Benedek minden magyarázatot egyszerű spekulációnak titulált. Ferenc pápa elődje levelében annak is hangot adott, hogy távozása jogszerűen történt és érvényesnek minősül, mivel szabad akaratából, saját szándékától vezérelve mondott le.

Mészáros Márton

XVI. Benedek pápa

XVI. Benedek pápa

Újabb történelmi rokonlátogatás Koreában

2014. február 26.

Tucatnyi idős dél-koreai állampolgár léphette át az Észak- és Dél-Koreát elválasztó határt 2014. február 23-án, miután Dél-Koreában élő embereket engedtek be Észak-Koreába, hogy az 1950-53 közötti koreai háború óta nem látott észak-koreai hozzátartozóikkal találkozzanak.

A legutóbbi hasonló családegyesítésre február 20-án került sor az Észak-Korea keleti részén fekvő Kumgang-hegység (Gyémánt-hegység) egyik üdülőhelyén, de azt megelőzően három éve engedélyezték, hogy dél-koreai rokonok léphessenek be a világtól hermetikusan elzárt, kommunista diktatúrában sínylődő Észak-Koreába. A vasárnap és kedd között engedélyezett rokonlátogatás mintegy nyolcvankét dél-koreai és száznyolcvan észak-koreai személyt érint.

Észak-Korea (sötét) és Dél-Korea a  Nemzetközi Űrállomás felvételén

Észak-Korea (sötét) és Dél-Korea a Nemzetközi Űrállomás felvételén

Az elválasztott családtagok közül legtöbben hatvan éve nem látták egymást. Egy 85 esztendős asszony évtizedek után találkozhatott lánytestvéreivel, egy 73 éves férfi pedig hat évtized után találkozhatott bátyjával. A találkozót követően hozott nyilvánosságra a Nemzetközi Űrállomás egy űrhajósai által készített fotót, amelyen a Koreai-félsziget látható az űrből. A felvételen látszódnak Dél-Korea éjszakai fényei, azonban a szomszédos diktatúra területe felülről teljesen sötét – ez mutatja a két ország közötti mély gazdaság szakadékot. 

Mészáros Márton

Koreai rokonok üdvözlik egymást 2014. február 23-án Észak-Koreában

Koreai rokonok üdvözlik egymást 2014. február 23-án Észak-Koreában

Krím miatt csatáznak az ukránok

2014. február 26.

Véres összecsapásba torkollt egy tüntetés az Ukrajnához tartozó Kírimi Autonóm Köztársaság parlamentjének szimferopoli épülete előtt 2014. február 26-án. Sebesültek is vannak a tömegverekedésben.

A Viktor Janukovics elűzött elnök utáni átmeneti ukrán kormány mellett több mint tízezer krími tatár tüntetett, majd összecsapott egy közelben tüntető oroszbarát csoporttal a délelőtti órákban. A két ellentábor összezördülésében több személyi sérülés van, sajtójelentések szerint tucatnyi vérzőfejű embert lehetett látni a demonstráció környékén.

A Fekete- és Azovi-tenger között fekvő Krím félsziget problémás terület. A félszigeten található Oroszország egyik legjelentősebb fekete-tengeri hadikikötője, és a lakosság 58,3 % orosz. Az ott élő orosz populáció régóta el kíván szakadni Ukrajnától, még az sem tántorítja el őket, hogy helyette esetleg Oroszország része lennének. Időközben rendeződni látszik a forradalmi helyzet Kijevben, nemzetközi körözést adtak ki Viktor Janukovics eltávolított ukrán elnök és volt belügyminisztere, Vitalij Zaharcsenko ellen tömeggyilkosság vádjával.

Mészáros Márton

Viktor Janukovics eltávolított ukrán elnök

Viktor Janukovics eltávolított ukrán elnök

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapját ünnepelték

2014. február 26.

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjáról emlékezett meg az Alsóerdősori Bárdos Lajos Gimnázium 2014. február 25-én, az Országgyűlés által tizennégy évvel ezelőtt elfogadott emléknapon.

A Trecska Éva történelem tanárnő által szervezett megemlékezést a gimnázium 12. osztálya tartotta. Az ünnepségnek otthont adó iskolai tornateremben a gimnázium összes diákja és a tanárok vettek részt. Az előadás a Himnusz közös eléneklésével vette kezdetét, majd a kommunista diktatúra fokozatos kiépítésének ismeretével folytatódott, amelyet a szereplők jelenetek előadásával, történelmi narrációval és különböző emlékiratokból való felolvasásokkal (Mindszenty József esztergomi érsek, Olofsson Placid bencés pap) és egy Faludy György versrészlettel tettek emlékezetessé. A kommunizmus áldozatainak emléknapját azért február 25-én tartják, mert Kovács Béla politikust, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát 1947-ben ezen a napon tartóztatták le jogellenesen, majd a Szovjetunióba internálták. A szovjet típusú diktatúrában koholt vádak alapján több száz embert fogtak el és börtönöztek be, vagy küldtek kényszermunkatáborokba.

A megemlékezést Encsy Zsuzsa tanárnő, igazgató-helyettes sorai zárták, aki úgy fogalmazott, reméli soha nem ismétlődhet meg a jövőben olyan hatalmas, egész népeket érintő tragédia, mint amilyen a második világháború alatt és után kialakult faji megkülönböztetések és a diktatúrák voltak. A kommunizmus áldozatairól először 2001-ben emlékeztek meg az Országgyűlésben és az ország középiskoláiban. Azonban ünnepség szintjén kevés iskolában tartanak rendezvényeket még a mai napig.

Mészáros Márton

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja megemlékezés az Alsóerdősori Bárdos Lajos Gimnázium 2014. február 25-én (Fotó: Várhidi Gábor)

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja megemlékezés az Alsóerdősori Bárdos Lajos Gimnázium 2014. február 25-én (Fotó: Várhidi Gábor)

Meghalt Paco de Lucía

2014. február 26.

2014. február 25-én, 66 évesen meghalt Paco de Lucía spanyol flamencogitáros, a modern flamenco egyik megteremtője – a gyászhírt a művész szülővárosa, Algeciras önkormányzata közölte az El País napilappal a halálát követő napon.

A világhírű művész a mexikói Cancún strandján játszott gyermekeivel, amikor hirtelen rosszul lett. Kórházba indultak vele, de a művész meghalt, mielőtt megérkeztek volna a kórházba. Sajtójelentések szerint halálát szívinfarktus okozta. José Ignacio Landaluce, Algeciras polgármestere háromnapos gyászt rendelt el Lucía halála miatt, és úgy fogalmazott, elhunytával géniuszból legendává vált.

Paco de Lucía Francisco Sánchez Gómez néven született Algeciras városában, Spanyolország Andalúzia tartományában 1947. december 21-én. Családja művészfamília volt, ő maga öt évesen kezdett el gitározni, 12 évesen már díjat nyert egy flamenco versenyen. A hatvanas évek elejétől mintegy 30 saját albuma jelent meg, világszerte ismertté tette a flamenco zenét, és megújította a műfajt is, ezáltal a modern flamenco megteremtőjévé vált. 1970-ben zajos sikert aratott a New York-i Carnegie Hall színpadán, a világ legtöbb országában turnézott karrierje során, 2006-ban és 2013-ban a Veszprémi Ünnepi Játékokon adott koncertet. A spanyol zene ikonikus alakja volt, milliók gyászolják.

Mészáros Márton

Paco de Lucía spanyol flamencogitáros (1947-2014)

Paco de Lucía spanyol flamencogitáros (1947-2014)

Unokázik a svéd királyi pár

2014. február 26.

A Leonore Lilian Maria nevet kapta Madeleine svéd hercegnő kislánya a svéd királyi ház közleménye szerint, amelyet 2014. február 26-án adtak ki. A svéd király harmadik gyermeke tavaly nyáron házasodott össze Chris O’Neill brit üzletemberrel.

A királyi baba nevének közlése mellett nyilvánosságra hoztak egy telefonnal készült felvételt, amelyen Szilvia királyné tartja kezében unokáját, mellette férje, XVI. Károly Gusztáv király. Az uralkodópárnak Leonore hercegnő a második unokája. A Svédországban igen ritka Leonore név mellett a kis hercegnő a Lilian nevet Madeleine nagyanyjának testvére, Lilian hercegnő emlékére kapta, aki tavaly hunyt el 97 évesen. A kislány harmadik nevét, a Mariat apai nagyanyja után kapta.

A királyi palota közlése szerint a kisbaba Gotland hercegnője címet viseli, és bekerült a svéd trónöröklési rangsorba is.

Mészáros Márton

Szilvia svéd királyné és XVI. Károly Gusztáv svéd király Leonore leányunokájukkal Stockholmban 2014. február 25-én

Szilvia svéd királyné és XVI. Károly Gusztáv svéd király Leonore leányunokájukkal Stockholmban 2014. február 25-én

Törőcsik Franciska: “Könnyen elveszhet az ember”

2014. február 25.

Törőcsik Franciska színésznő nemrég végzett Novák Eszter és Selmeczi György osztályának legfiatalabb tagjaként a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, de már most komoly film- és színpadi szerepek állnak a háta mögött. A székesfehérvári Vörösmarty Színház 23 éves üdvöskéjével szerepekről és szakmáról beszélgettünk.

Törőcsik Franciska színésznő (Fotó: Lukács Dávid)

Törőcsik Franciska színésznő (Fotó: Lukács Dávid)

– Mivel foglalkoznak a szüleid?

Anyukám pszichiáter, apukám pedig egy gyógyszergyártó cégnél dolgozik. Sok orvos van a családban, de nekem eszembe sem jutott, hogy kövessem a példájukat, azt éreztem, hogy nem nekem való. Otthon soha nem kaptam meg, hogy válasszak rendes pályát, megengedték, hogy azt csináljam, amit szeretnék.Tulajdonképpen örültek, amikor közöltem velük, hogy megpróbálom a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, de szerintem ők sem gondolták, hogy felvesznek. Aztán mégis felvettek.

– És te gondoltad, hogy fel fognak venni?

Nem. Valahol mélyen viszont éreztem valamit. Egy időben elraktam azokat a ruhákat, amikről azt gondoltam egyszer még jók lesznek jelmeznek. Gondoltam hátha. 

– Mi volt az a pillanat, amikor először tudatosult benned, hogy színésznő leszel?

Földessy Margitnak van egy színitanodája, ahova hétéves koromban kezdtem el járni. Ott a legfontosabb dolog az improvizáció volt. Mindig nagyon vártam a foglalkozások napját, szerettem odajárni.

– Sokan megelégszenek ennyivel, és úgy gondolják, nem feltétlen van szükség papírra a tehetségük alátámasztása miatt. Te hogy látod?

Sok példa van arra, hogy kiváló művészek nem végeztek színművészeti egyetemet, ennek ellenére el sem tudom nélkülük képzelni a színházi életet. Úgy gondolom, sok tehetséges embernél alakul úgy, hogy nem veszik fel, talán mert, amikor felvételizik nem tart még ott, vagy az osztályfőnök ízlése más, mint amit ő képvisel. Az egyetemen sokoldalú képzést kaptunk, minden órán tanultam valami fontosat. Könnyen elveszhet az ember, ha nincs valami alap, amire támaszkodhat mondjuk egy nehéz helyzetben.

– Hogy talált meg az első filmszereped, a Napszúrás című kisfilm?

Felvettek az egyetemre, és még fel sem fogtam, máris kaptam egy telefont Horváth Lilitől, hogy szeretne velem találkozni egy szerep miatt. Elmentem, csináltak rólam fotókat, készítettünk egy próbafelvételt Péterfy Borival. Később Lili felhívott, hogy megkaptam a szerepet. Nagyon boldog voltam, ez nem kérdés.

– Voltak ellenérzéseid, amikor 18 évesen meztelen jelenetet vállaltál a Napszúrás című filmben?

Határozottan voltak ellenérzéseim. Kezdetben nem akartam megcsinálni, de amikor már több napja forgattunk, és kezdett fontos lenni nekem ez a történet, úgy gondoltam, megugrom ezt a lécet. Volt, hogy úgy éreztem, soha többé, aztán megint mást gondoltam, szóval ez változik az emberben. Én azt mondom, mindig az adott helyzetben kell dönteni. Mérlegelni kell, hogy fontos-e, hozzátesz-e az adott műhöz, vagy inkább elvesz, és leginkább azt, hogy van-e az embernek ereje, kedve hozzá, vagy az egész jelenet csak arról szólna, hogy színészként szégyelli magát.

– Természetesen akkor a színpadi vetkőzésekről is így vélekedhetsz.

– Igen. Mindig az adott munka, az adott életkörülmények határozzák meg. Volt olyan, amikor én éreztem, hogy adna az előadáshoz, ha a szereplőkön kevesebb ruha lenne. Például az Édes Anna próbafolyamata alatt Jancsi és Anna egyik jeleneténél úgy éreztem, hogy ha azt mondjuk fehérneműben játszanánk, azzal azt hangsúlyoznánk, hogy átmenetileg egyenlővé válnak a szerelemük által, mivel nincs rajtuk a társadalmi különbségeket jelentő ruha, és azt a szabadságérzést is erősítette volna, amit a szerelem okoz bennük.

– Visszatérve a karrieredhez, nem idegesít a „kis Törőcsik”, „nagy Törőcsik” megnevezés?

Meg szokták kérdezni, hogy is van ez a Törőcsik név, de szerintem a névazonosság a sorsomat nem fogja befolyásolni. Ha rokonok lennénk, az nyilván más lenne. Szerintem egy idő után az emberek túllépnek majd ezen. 

– Nem kerültél konfliktushelyzetbe amiatt, hogy valaki a szemedre vetette alaptalanul, hogy Törőcsik Mari lánya, unokája vagy, esetleg egyéb családtagja vagy?

Nem, mert tényleg azt érzem, hogy valaki azt gondolja, hogy én azért vagyok ebben, vagy abban a színházban, mert Törőcsik Mari rokona vagyok, akkor gondolja azt. Egyébként egyik nagy élményem volt a Swing című film forgatása, amelyben ő is játszik. Hihetetlen érzés volt megtapasztalni az ő közelségét, stílusát, humorát, és a történeteit hallgatni is szintén felejthetetlen. 

– Kitől kaptad a legnagyobb bókot életedben?

Azt kell, hogy mondjam, máris nagyon sok bókot kaptam ez alatt a rövid idő alatt. Néhányan megfogalmazták, hogy sok lehetőséget látnak bennem, az persze már más kérdés, hogy be tudom-e váltani a hozzám fűzött reményeket. De azért jól esik, hogy így gondolják, és hálás vagyok nekik, hogy ezt megosztották velem. Fontos ez egy pályakezdőnek.

– Előbb nyelvbotlásból majdnem álmokat mondtál az elvárások helyett. Milyen álmaid, célkitűzéseid vannak?

Igazából nem mondhatom, hogy meg tudnék fogalmazni hiányosságokat a szerepeimet illetően. Olyan szerepeket kapok, amelyek érdekesek, összetettek és tele vannak kihívásokkal. A legnagyobb vágyam szakmai téren talán az, hogy úgy tudjak játszani a színpadon, mint egy kisgyerek, önfeledten, de úgy, hogy ezzel ne csak magamnak, hanem a közönségnek is adjak valamit.  Ha ezt valaha elérem, akkor azt hiszem, hogy boldog ember leszek.

– Valaha felmerült benned, hogy nem a színészet, hanem másfele mész?

Abszolút. Az érettséginél elsőként jelöltem meg a Színműt, mert nem volt sanszos, hogy felvesznek, és természetesen azért, mert az volt a legnagyobb vágyam. Viszont a másik két helyen két japán szakot jelöltem meg budapesti egyetemeken. A gimiben tanultam japánul, és úgy alakult, hogy két hónapra ki tudtam menni Japánba nyelvet tanulni. Szerettem volna felvételizni japán szakra, és utána esetleg modellkedéssel, vagy ösztöndíjjal kijutni Japánba.

– Mi vonzott benne?

Amikor elmentek a szüleim a szülőértekezletre, és mondták, hogy van az a lehetőség, hogy japánul lehet tanulni, akkor úgy éreztem, miért ne ragadnám meg az alkalmat?! Beiratkoztam erre az órára, és valahogy nagyon megszerettem a nyelvet, a rendet a japán nyelvtanban,az írásjeleket.Teljesen kikapcsolt, ha írtam három sort a füzetembe ugyanabból a kandzsiból, és közben még meg is tanultam. Nem tudom, honnan jött az elkötelezettség és a kíváncsiság, de nem volt kérdés, hogy el akarom sajátítani, amennyire lehet. Amikor kijutottam Japánba, a kultúrával is jobban megismerkedhettem, ami szintén megfogott, de a vágy, hogy japánul tudjak beszélni, előbb született meg bennem.

– Nyilatkoztad, hogy szeretsz jegyzetelni az emberekről magad számára. Nem voltak írással kapcsolatos ambícióid, például dramaturgia, vagy forgatókönyvírás, hogy a szakmád közelében maradjunk?

Sokszor elgondolkozom, hogy az életemből, a környezetem életéből milyen jó filmet lehetne készíteni, de egyelőre kielégít a színészet, van benne bőven kihívás, ezért nem kacsintgatok másfele.

– Milyen most az életed? Ennyire filmszerű?

A saját életemben is vannak olyan dolgok, amiből lehet meríteni, de más emberek élete is foglalkoztat. Nem tudom, nem befogadni a körülöttem lévő világot. Az egyetem előtt nem volt bennem, hogy úgy figyeljem az életet, hogy ez mit jelentene a vásznon, vagy színházban, de most már nem tudok szabadulni ettől.

– Vannak félelmeid a szakmai teljesítményed, az öregedés, vagy egyéb dolgok miatt?

Az öregedés érdekes kérdés. Szerintem akkor marad mindig szép egy nő, ha elfogadja, hogy öregszik. Remélem, ha eljön az idő, nem készülök ki, nem fordulok ki magamból. Szakmai téren szerintem mindenkiben vannak félelmek. Estéről estére több száz ember előtt létezni, ha belegondolunk, ez már önmagában sokkoló lehet egyesek számára. De már kezdem megszokni. A drukk nyilván alkat függő is. Én nem vagyok annyira izgulós, de persze előfordul, és olyankor van, hogy örülök neki, mert segíthet az átélésben, és van, hogy zavar, mert nem tudok olyan oldott lenni, mint mondjuk egy próbán. De hát ez van, jobban járok, ha elfogadom, mint ha még a félelemtől is félek.

– A Vörösmarty Színház Pillangó című előadása kapcsán kérdezem, hogyan lett zenés-táncos színdarab egy Móricz-műből?

Igazából azt mondanám, Horváth Csabának van egy teljesen önálló színházi nyelve, amivel nagyon izgalmas volt találkozni nézőként és alkotótársként is. Az anyag már önmagában gyönyörű, és ehhez Horváth Csaba rendezése szerintem sokat tudott hozzáadni. Az a színház, amit ő képvisel, sok alázatot és önfegyelmet kíván, talán ennek köszönhető az, hogy ilyen jó közösség alakult ki a próbafolyamat alatt. Úgy érzem, a többi szereplő is szereti az előadást, és a közönség is.

– Milyen a légkör a Vörösmartyban mostanában?

 Amikor sok ilyen kiváló színész van egy társulatban, az már alapból nagyon izgalmas. Egy pályakezdő rengeteget tanulhat már abból is, hogyha látja, hogyan próbálnak a “nagyok”. Határozottan úgy érzem, már van egyfajta összetartás a társulat tagjai között, kíváncsiak vagyunk egymásra, nézzük egymás előadásait, kezdünk társulattá válni.

– Hogy látod, csak a helyiek járnak a színházba, vagy a fővárosból is érkeznek nézők?

Erre nincs rálátásom. Biztos, hogy Pestről, és máshonnan is vonzanak nézőket az előadások és a színészek. Jó lenne, ha el lehetne érni, hogy a fővárosból is lecsalogassuk az embereket, többek között azért, mert akkor többet mehetne egy-egy előadás. Most kb. 15 bérlet van, és nagyon rossz ilyen hamar elbúcsúzni egy olyan előadástól, amit az ember szeret.

– Milyen darabokat láttál az elmúlt időben?

A közös munka miatt Horváth Csaba munkásságával ismerkedtem. Nagy élmény volt a Godotra várva és A menyegző is. Ezen kívül Székesfehérváron a Lear király-t, az Örkény Színházban pedig a Meggyeskert című Zsótér-előadást láttam nemrég. Igyekszem sokat színházba járni, rengeteget lehet tanulni nézőként a színházról.

– Melyik filmszereped jön össze legközelebb?

Veszettek című játékfilmben kaptam másfél-két évvel ezelőtt egy szerepet Goda Krisztától. Ha minden igaz, idén nyáron elkezdődik a forgatás. Már nagyon várom, hogy elinduljon, de talán jót tesz a várakozás, addig legalább érik bennem a szerep.

– Hova szoktál járni kikapcsolódni, partizni, ha nem szerepet tanulsz?

Ha van időm, akkor moziba járni, olvasni szeretek. Sportolok, amikor csak lehet. Ha buli, akkor jobban szeretem a házibuli jellegű, személyesebb dolgokat. Nem vagyok az a nagy partiarc, inkább barátokkal ülök be valahova, mint, hogy hajnalig partizzak, de persze néha olyan is előfordul. Ja, és ha lenne rá lehetőségem, állandóan utaznék.

Budapest, 2014. február

Mészáros Márton

Törőcsik Franciska színésznő a Swing című film forgatásán (Fotó: Takács Attila)

Törőcsik Franciska színésznő a Swing című film forgatásán (Fotó: Takács Attila)

Meghalt a legidősebb holokauszt-túlélő

2014. február 23.

110 éves korában meghalt Alice Herz-Sommer cseh zongoraművész, zenetanár, a legidősebb Holokauszt-túlélő – jelentette az AP hírügynökség a Londonban élő idős nő egyik családtagjára hivatkozva 2014. február 23-án.

Alice Herz 1903. november 26-án az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó Prágában született ikertestvérével, Marianával együtt. Apja kereskedő, anyja értelmiségi asszony volt. Zongora előadásaival már nevet és rangot szerzett magának, mielőtt a nácik elfoglalták a cseh fővárost. 1943 júliusában férjével és hatéves kisfiukkal, Raphaellel együtt a terezíni koncentrációs táborba deportálták. A táborban több mint száz koncertet adott. A szovjetek felszabadítás után visszatért fiával Prágába, 1949 márciusában kivándoroltak Izraelbe, hogy csatlakozzanak az oda menekült családhoz. Jeruzsálemben élt és dolgozott zenetanárként, 1986-ban költözött Londonban.

Fia, Raphael Sommer világhírű csellista és karmester lett, 2001-ben halt meg. Az asszony életéről szóló The Lady in Number 6 című rövid dokumentumfilm Oscar-díjra jelölték, a díjátadót jövőhónapban tartják.

Mészáros Márton

Alice Herz-Sommer (1903-2014)

Alice Herz-Sommer (1903-2014)

Mozi ajánló – Pompeji

2014. február 23.

Pompeji, a Római Birodalom egyik leggazdagabb városa Kr. u. 79-ben. Az aranyváros és környéke a római előkelőségek egyik kedvelt üdülőparadicsoma volt, mindaddig még a Vezúv kitörése évszázadokra lakhatatlanná nem tette a vidéket. A vulkánkitörésről és egy gyermekként elhurcolt gladiátorról szól a Pompeji című történelmi kalandfilm. Kritika.

Nehezen képzelhető el izgalmas film egy két évezredes vulkánkitörésről, amely elpusztított egy egész virágzó várost és a környékét, még akkor is, ha történetesen az ókori világ egyik legismertebb természeti katasztrófájáról van szó. De a ló túloldalára se essünk át, ebből a történetből azért ki lehet hozni valamit. Hiszen a Római Birodalom már önmagában érdekes téma, de attól tartok, erre az alkotók nem jöttek rá. Paul W.S. Anderson Pompeji (Pompeii) című filmjének forgatókönyvét négyen írták, viszont egyikükben sem csapott bele a felismerés nyila, ők mind úgy gondolták, elég a sikerhez egy kreált sztori a természeti katasztrófához, méghozzá az olcsó, sablonos fajtából egy szegény, szerencsétlen, ám annál erősebb és férfiasabb gladiátorról és egy magasabb társadalmi osztályba tartozó, gazdag úrilányról, akiknek szerelme értelemszerűen csak beteljesületlen lehet. A Rómeó és Júlia történetet némi negatív főhőssel, a lányt akár erőszakkal is megszerezni kívánó szenátorral fűszerezték meg, aki meglepő módon az a személy, aki a harcos egész családját és népét leölte annak idején.

Ha naivan bárki abban a hitben lenne, hogy a klisékkel teli és rémunalmas történetért cserébe bármiféle pozitív értéket kapunk, azt sajnos ki kell, hogy ábrándítsam. Ez a gyermekmese nem vezet sehova, a történet csak elkezdődik, és egyszer csak véget ér, minden mélyebb értelem nélkül. A film legelejétől tudjuk és látjuk, hogy a Vezúv elkerülhetetlenül ki fog törni, csupán csak az a kérdés, hogy két főszereplőnk szerelme hogyan ér véget? Elmenekülnek a pusztítás elől, vagy ott lelik vesztüket, ahol több ezer társuk? Meglepő módon, az alkotókba szorult annyi realistás, hogy nem kínozzák a nézőt azzal az illúzióval, hogy Miló, a gladiátor és szerelme túlélik a csapást. De akit elkeserít ez a befejezés, megnyugodhat, szerelmeseinket együtt, egymás karjaiba éri utol a kőtörmelékek hada, az izzó láva és a vulkáni hamuból képződött sötét felhő. A Pompeji legizgalmasabb része talán a számítógépes technikával megalkotott, szándékosan látványosra tupírozott vulkánkitörés, a legízlésesebb pedig a természet csodája folytán megmaradt áldozatok maradványainak megmutatása, sajnos kevés ideig.

A filmet egyedül a harcjelenetek megkoreografáltsága és a katasztrófa utolsó percei teszik elfogadhatóvá, de minden más kész káosz. Az ember rá sem jön, hogy Kit Harington itt a főszereplő, ha nem lenne a szájbarágás a legelső jelenetekkel: a Trónok harca című sorozat Havas Johnja annyira érdektelen karakter, hogy izmos testét és csillagszemeit leszámítva az ember könnyen meg is feledkezik róla. És itt egy látszólagos ellentmondás, ha egy szándékosan ilyen jó adottságú főhőst választanak a készítők, azzal a női nézőket akarják becsalogatni a moziba, de a sok harcjelenettel pedig a férfinézők kedvébe kívánnak járni. Mindenesetre nem csak a főszereplő karaktere kidolgozatlan, szintúgy papírkarakter szerelme, a Sleeping Beauty-ból megismert Emily Browning, vagy éppen a villanásnyi jelenléthez jutott Jessica Lucas, vagy az antihős Kiefer Sutherland, akin már-már parodisztikus vonásokat vélünk felfedezni.

A Pompeji esetében talán az a legnagyobb baj, hogy a kitöréshez vezető út nincs előkészítve, így egy hosszúra nyújtott órán keresztül csak azt várjuk, hogy törjön már ki az átkozott vulkán és végre történjen valami. Hiú ábránd, így sem fog történni semmi.

Mészáros Márton

A Pompeji című film magyar nyelvű posztere

A Pompeji című film magyar nyelvű posztere